Engesztelés

Engesztelés szerző: Kis János

Meddig emészt e kínos kárhozat?
Van-e ollyan hathatós áldozat,
   Mellyel mocskom lehet tisztulva?
Téged, éltem fele, remek alak,
Mérge dühe forrván, zaklattalak,
   Vallom s bánom orcám-pirulva.

Semmi, érzem, lelkünk kis erejét,
Agyunk s csontunk minden csepp velejét
   Úgy nem dúlja s úgy fel nem rázza,
Sem nem gyujtja bennünk a pokolnak
Tüzét, mellyben ördögök lakolnak
   Úgy, mint a haragnak hagymáza.

S a teremtés tágas országában,
A föld szinén s a tenger gyomrában
   Hol van illy vak, illy szilaj erő?
Bár felzúdult habra hab toluljon,
Tüz, vas rontson, mennykő sürün hulljon,
   Megáll, kacag s vív e vakmerő.

Jól mondják, hogy, midőn szorultságból
Az egész holt s eleven világból
   Agyag míve részeit szedte
Ravasz esze ama nagy Titánnak,
Epénkbe a dühös oroszlánnak
   Természetét elegyítette.

A vad harag miolt' Atilával
Testvér öcscsét, kit gyászos várával
   Buda hirdet, által szuratta,
Szép hazánkban hány fényes házoknak
Lett gyilkosa, hány nagy városoknak
   Minden kövét széljel hányatta!

Oltsd, ah oltsd el boszudnak lángjait,
Ha tavaszunk édes szép napjait
   Vesztegette vérem vad heve,
Ne büntess, hogy csalárd varázslattal
Részegített ollyan indulattal
   Mellynek méltán dühösség neve.

Azért, hogy igy keseríthetélek,
Nem szünlek meg valameddig élek
   Szelíd szivvel, kedves, kérlelni,
S ha az utált vétket megbocsátod,
Uj élettel boldogul barátod,
   S védangyalt fog benned ölelni.