Emlény

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Emlény
szerző: Petőfi Sándor
Kecskemét, 1843. március 23-30. között

A szinész utain virág s tövis terem,
A szinész élete öröm és gyötrelem.
Bűvös szellemkezek vezérlik lépteit,
Leplezve gondosan az élet terheit.
Szép álmot álmodik: öröklő hirnevet,
Szellem bejárja a földet és eget.
Bú- s kéjnek egyaránt feltárja kebelét,
Részvéttel osztja meg a szenvedő könyét,
S bár megvetett, szegény, de nem boldogtalan,
Amig szive dobog s mig pártfogója van,
Mert pártfogója az, mi neki üdvöt ád,
Szeretni lángolón ohajtott pályáját.
     S még a hir nevéről
     Szép dolgokat beszél,
     Sirhalma pázsitán
     Zokogva sír a szél.