Első szerelem (1905)

A Wikiforrásból
Első szerelem
szerző: Juhász Gyula

                          1

Pár ábrándos dalt mondtam el felőled
Félig suttogva, félig elzokogva,
De érzem, ott él minden szenvedésem
És boldogságom ez apró dalokba'.

S ha majd belőlem néma álmodó lesz,
E dalt mind, mind a szivemre tegyétek,
Hadd illatozza be a sírt szerelmed,
Hadd legyen édesebb az örökélet!

                          2

Mondják!... Sok mindent mondanak
Felőled, szépem, angyalom,
Hogy tőled elszakítsanak,
S én mosolyogva hallgatom!

Legyen bár tenger a hibád,
Én soha észre nem veszem,
Te mindörökké szép maradsz,
Miként az első szerelem!

                          3

Tudod-e, édes, hogy szeretlek,
Tudod-e, mi a szerelem?
Oh, hallgasd meg a vallomásom
És jöjj el, jöjj el énvelem!

De nem! E vallomással, érzem,
Örökké adós maradok,
És ti örökké búsak lesztek,
Ti édes szerelmes dalok!

                          4

Az én szerelmem nagy titok,
Megsúgni sem merem,
És mégis, mégis, mindenségem
E titkos szerelem!

A gyönyörűség, fájdalom
Mind elszáll csöndesen,
De bár titokban, rejtve, némán
Megél a szerelem!