Elégia (Tóth Árpád)

A Wikiforrásból
Elégia
szerző: Tóth Árpád
1912

Elcsapták a fess Auffenberget,
Ah, a bánat tesz most szivünkre
Nyerget.

Mi lesz ez árva, bús hazábul,
Ha egy ily nagy hős karrierje
Bezápul?

A milliókat most már kinek adjuk?
Ah, Auffenberg, nagy űr marad utánad,
Nagy lyuk.

S ha már elmentél a sárgába, lásd,
Mért vitted őt is el, a Schemua
Balázst?

S ah, hogyha sorsunk immár úgyse boldog,
Mért nem vitted el őtet is, a drágát,
A Berchtoldot?