A lap feldolgozottságának foka

Egykor és most!

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Egykor és most!
szerző: Petőfi Sándor
Koltó, 1847. október

Egykor és most! egykor és most!....
Ép ilyen volt az idő,
Mint most, illy hideg, zimankós,
Így szakadt le az eső.

Nagyon jól jut az eszembe,
Még a napját is tudom:
Ballagott egy ifju kinn a
Pocsétás országuton.

Bús arczczal, kopott ruhában
Ahogy ottan ballaga,
Ollyan volt, mint egy vándorló
Leveletlen őszi fa.

Csak ment, csak ment, s ha előtte
Kétfelé tért el az ut,
Nem kérdezte senkitől sem:
Ezen s ezen hova jut?

Mindegy volt ő rája nézve,
Ha jobbra, ha balra ment;
Sehol sem várt rá meleg ház
És meleg szív odabent.

Megmondjam-e, feleségem,
Hogy ez ifjuból mi lett?
Ne sajnáld őt, éli már ő
A mennyei életet.

Hanem ebből azt ne hidd, hogy
Elment az élők közűl;
Annyiban van csak, hogy ő már
Itt a földön üdvezűlt.

Itt van e meleg szobában,
S ajka forró ajkadon,
Kedves drága feleségem,
Édes szép kis angyalom!