Egyiptomi tájkép

Egyiptomi tájkép szerző: Tisza Domokos

1855. december 30.

A vers először a költő halála után egy hónappal jelent meg a Vasárnapi Ujság 1856. július 20-i számában, kisebb tördelési eltérésekkel.

Gyönyörű, fönnségűlt vidék,
Melyen az öreg Nílus foly!
Fölötte a felhőtlen ég
Napfénye egy örök mosoly.

A zöld vetés partmentiben,
Majd az andalgó pálmalomb, —
S mely rajtok fátyolként pihen,
Szent béke, enybe nyúgalom!

Messzébb violaszin hegyek
Ormóin játszik árny és fény;
Csúcsán egy romba dőlt remek,
A táj védő tündéreként.

Elhal az ámult ajk szava,
Mint egy bűvös mese felett:
Egy örök mese is maga,
Ezer csodájával, Kelet!

De ez nekem nem élvezet
Most: testem beteg, lelkem fáj.
Annál szebben fog, fényes táj,
Festeni az emlékezet!