Egyetlen kincs
Ugrás a navigációhoz
Ugrás a kereséshez
| Egyetlen kincs szerző: Tompa Mihály |
(1843)
Ifjú éltem egyetlen kincseűl
Egy tisztakeblü lánykát ösmerek,
Ah, mért körében minden oly hideg!
S érzelmimet bántók az emberek?
A tiszta gyémántot, melyben magát
Az égő nap ragyogva látja meg:
Hideg kövek csoportja környezi,
S fagyos kebellel sötét földtömeg.