Ugrás a tartalomhoz

Egy várromnál

A Wikiforrásból
Egy várromnál
szerző: Tisza Domokos

Ott áll a vár magassan,
Sötéten néz alá;
Rég porlik, a ki néki
Mohos falát raká.

Enyészet ült ormára,
Inognak tornyai,
Mert meg-meglátogatják
Az ég villámai.

Hajléki öszvedőltek,
Egészen egy terem,
És benne jó kedv helyett
Bogács, csalán terem.

A lant szelíd pengésit
Orkánsíp váltja fel,
A lakomák megszűntek,
Eltűnt a víg kehely.

Halál most a lakója,
Csupán mohája él;
Daczos bástyái ellen
Az idő harczra kél.