Egy tatár költőnek

Egy tatár költőnek
szerző: Juhász Gyula

1920

Tatár testvér, köszöntelek én,
Európa vérző keletén.

Áfiumnak a dal és a bor
Nálam is elkelt valamikor.

Ma már mindegy, rajtam nem segit
Régi mámor, mely örvénybe vitt.

Már imetten nézem a napot,
Mely ébredve bíborlik amott:

Fut az éj és hull a denevér,
Jaj már annak, kinek keze vér.

Most ítél a turáni Nagy Úr,
Régi mámor mind kijózanul.

Lesznek új nép, új föld, új egek,
A jövőnek hadd énekelek.

A jövőnek, mely tatárt, magyart,
Népek nyáját egy akolba hajt.

A jövőnek, melynek bíboros
Új borától lelkem mámoros!