Egy mozdulat

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Egy mozdulat
szerző: Tóth Árpád
Nyugat · / · 1911 · / · 1911. 17. szám

A síró s hencegő érzésből, tépett szívem,
Az "örök" szerelemből, lásd, ez a rongy maradt:
E kéjes mozdulat, mellyel a poharat,
Az édes poharat bús számhoz közelítem.

Szerelmem ügyeskedte először, finom ívben,
Ez immár züllött gesztust, mohó és mégis félénk
Szerelmem, - ó, e részeg percben is érzem én még:
A kedvesem kezét emeltem ily szelíden...

...Ó, lendülj most szilajjá, érzelgős mozdulat!
Ne görbülj ajkamig ily sunyin a pohárral:
Fáradt, rekedt torkomba most ürmöt öntenél!

Lendülj ki duhajúl, csattantsd a poharat
A pallóhoz! mi gondod a sok nyomoru vággyal,
Amely szivembe rothadt és mérgez, bár nem él...