Egy lány, aki halni indul...
'
Nyári ruhájában sápadva, hallgatag,
lankadtan, álmosan, halványan ballag által,
sápadva, hallgatag habkönnyű bánatával
ilattalan mezőn, homályos ég alatt.
Halálosan sajgó szívébe felhörög
egy messze kürt sötét, panaszos búcsúszója...
Jaj, így megyünk el mind, ha egyszer üt az óra,
meghalni sárguló levélcsomók között.
Meghalni, amikor az erdő lombjai,
meghalni az arany virágos, néma ősszel,
hallgatni a szelet, mely néha fájón nyög fel,
kacagni az éjet s álomra hajlani!