Egy költő elutaztára

A Wikiforrásból
Egy költő elutaztára
szerző: Tisza Domokos

Elrepültél, zengő vándorfecske,
Ember itt már hiában keresne.
Puszta, rideg kicsiny dalos fészked,
Rá szemünk már csak bánattal nézhet.

Gyorsan villan bús fekete szárnyad,
Szívünk nyara ott repül utánad,
Itt jön, itt jön a virágölő tél!...
Lesz-e tavasz, melyben visszajönnél?