Egy festőnek, aki le akart pingálni

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Egy festőnek, aki le akart pingálni
szerző: Po Csü-ji, fordító: Kosztolányi Dezső

Miért üljek én most öregen tenéked,
ki úgy pazarlod a vöröst, a kéket?
Művészeted mért rajzolná le itt
egy beteg ember hervadt tagjait?
A Csi-lin palotában a falon
hősök ragyognak ránk fiatalon.
Ne örökítse hát festék, selyem
az én szegény, rég-elfáradt fejem.