Egy félbenmaradt dal

Egy félbenmaradt dal szerző: Réthy László

Életutam’ csaknem bejártam.
Csalódtam s tanúltam sokat.
S a tapasztallás forrásából
Hány víg, bolondos vers fakadt?

Éltem, küzdöttem s jóba’ rosszba’
Mindig a szivem vezetett.
Mindig csakis azon keresztül
Láttam a csalfa életet.

S mert csúfolódom s nevetek
Az élet furcsaságain:
A "boldog ember" hirét költik
Rólam szerte barátaim.

- Boldog ember? - és én volnék az?
Ki annyiszor hallgatagon
Ülök magamban és a szivem’
Messze, nagy messze jártatom.

S szótlanúl nézve poharamra,
Nem gondolja azt senkisem:
Hogy egy meg nem irt régi dalnak
Melódiáját keresem.