Egy bolond száz bajt csinál/Második fejezet

← Első fejezet

Egy bolond száz bajt csinál szerző: Rejtő Jenő

Harmadik fejezet →

Második fejezet

A highgate-i elmegyógyintézet két részből álló főépületéhez néhány pavilon is tartozott! A pompás angolkerten keresztül nyomban látható volt a főút, amely a többinél jóval szélesebb és népesebb is volt. Ebből vezettek a kisebb mellékutcácskák, olajfákkal és délszaki növényekkel beültetve. Jókora park terült el a highgate-i magaslat körül, hogy a kijáró betegek kedvükre sétálgathassanak.
A főút végén díszpálmák mögé rejtett, boltozatos, márványdíszes kapubejárat fogadta az érkezőket. Az intézet zárt jellege - mivel zárt osztálya is volt a highgate-i elmegyógyintézetnek - semmiben sem nyilvánult meg, ha valaki az épületet és a parkot szemügyre vette.
A főépület bejárata után hatalmas, szinte szabályos kör alakú, modern előcsarnok fogadta az érkezőket. Az előcsarnok falaira, közepes kivitelű mozaikok fölé, latin mondatokat talált helyesnek elhelyezni az építész, többek között ilyeneket: "Bátor légy, sokra mégy!" vagy: "Ép testben ép elme!" stb.
A jobb oldalt teljesen betöltötte a porta, ahol Mr. Milton állt nap mint nap hadsegédeivel a helyzet magaslatán.
Ezek a hadsegédek úgynevezett boyok voltak. A betegek vagy látogatók kívánságára bárhova elszáguldoztak és visszatértek. Mr. Milton már nagyon öreg volt, de még mindig nélkülözhetetlen, mert azok közé a kevesek közé tartozott, akik minden csínját-bínját ismerték az intézetnek.
A kör alakú hallból vezetett a főlépcső az emeletekre, és innen nyílt néhány mellékfolyosó, de senki sem hagyhatta el az épületet anélkül, hogy a hallon áthaladjon. Itt jelent meg egy nap, röviddel Sir Felix Daughter Hill-i látogatása után Arthur Hontings Lord, Daughter Hill első grófjának atyahelyettese (többek közt a Balmoral Főudvari Csillag-rend Nagykeresztjének tulajdonosa).
Személyesen Palmers tanár úrral akart beszélni.
Kivételesen sikerült e nagyúrnak a tanár elé jutnia, holott ez a délelőtti órákban ritkán fogadott, és egyébként se volt könnyű bejutni hozzá. Palmers egyetemi tanárnak a városi lakásán kívül az intézetben is kétszobás lakrész állt rendelkezésére, az emeletnek azon a részén, ahol a főápolónő és néhány orvos lakott.
Lord Arthur elmondotta a tanárnak, hogy milyen különleges tüneteket észlelt az öccsén. Kiváltképp az elcserélt családi képek ügyét hozta elő, de néhány előzményt elmulasztott megemlíteni.
- Képzelheti tanár úr, mennyire megdöbbentem, midőn az ősi képek helyett mindenféle profán magazinoldalak kerültek a keretekbe!
- És különben is zavarosan viselkedett Sir Felix?
- Teljesen! Az egész család a legnagyobb megdöbbenéssel vette észre például, hogy egy ifjú színésznőt hoz magával az ősi kastélyba Londonból!
- A családnak az a kívánsága, hogy Sir Felixet megfigyeljük?
- Több! Sir Felixet nem szabad addig az épületből kiengedni, amíg egy történelmi családot nevetségessé tehet!
- Hogy ebből az épületből mikor szabad kiengedni valakit, azt én döntöm el, ha nem veszi rossz néven, Sir.
- Mondanom sem kell - folytatta, kikerülve a megjegyzést, Lord Hontings -, hogy az itt-tartózkodás és a szükséges eljárás költségeit tetszés szerint határozza meg a tanár úr.
Palmers felállt, és hűvösen ezt mondta:
- Most megbocsát, de kezdődik a vizitem.
Egy pillanatig farkasszemet néztek egymással. A tanár tekintetében elutasító tartózkodás volt.
Ezután Lord Arthur elhagyta a tanár szobáját, és érintkezésbe került Gordon főorvossal - az intézmény egyik fő egyéniségével -, akiről később még szó esik.
- Szeretnék minden feltűnést elkerülni.
- Ez a mi célunk is, Sir - felelte a szolgálatkész Mr. Gordon. - Van egy bevált módszer, amellyel vonakodó gyanús egyéneket...
- Feltételezem, hogy Sir Felix Hontingst nem tartja gyanús egyénnek.
- Tisztára orvosi értelemben használtam a kifejezést.
- Az más. Az orvosi gyanú nem sértő.
- Tehát bevált módszer, hogy mondjuk, önt felvesszük mint elmebeteget...
- Ezt azonnal vonja vissza! - hüledezett Lord Arthur.
- Szíveskedjék meghallgatni. Mi telefonon értesítenénk Sir Felixet, hogy ön itt vizsgáltatja magát, mert gyanús...
- Ismételten kérem, hogy ezt ne alkalmazza!
- Szóval, hogy ön felvétette magát, és kéri, hogy Sir Felix látogassa meg. Ha azután Sir Felix megjelenik az intézményben, már módunkban áll őt tapintatosan itt tartani.
- Remélem azonban, hogy a tapintatosan szó nem üres kifejezés.
- Sir! Jagodek főápoló tapintat tekintetében a legfinnyásabb követelményeknek is megfelel.
Jagodek főápoló egy méter kilencven magas volt, és könnyedén meghajlította vagy eltörte az öntött vasat.
- Ezek szerint azt hiszem, hogy a legsürgősebb teendőket megbeszéltük.
- Magam is azt hiszem. Lordságod nyugodt lehet abban, hogy a legjobb kezekre bízta nevelt fiát.
- Mennyi ideig tart a megfigyelés?
- Hát, kérem... Mielőtt a tanár úr bizonyítványával elbocsátanak valakit az intézményből, ritkán múlik el hat-nyolc hétnél kevesebb.
- Ez nem számít. Azt hiszem, jót fog tenni Sir Felixnek, ha egy ideig nem él társadalmi életet. A fő, hogy a megfigyelés alapos legyen.
Így került Sir Felix, a Lord telefonhívása alapján, Palmers highgate-i elmegyógyintézetébe, és bármilyen tapintatosan is eszközölték a beteg visszatartását, Jagodek bal felső, nagy őrlőfoga áldozatul esett az ügynek, és ezt most egy vékony láncon a mellényzsebében hordta, az órája mellett.