Együgyü mese
szerző: Karinthy Frigyes
És kérem, a poéta egyszer
Egy lányba szeretett beléje:
Mivel szerinte a leánynak
Vulkán-tűz égett a szemébe.
Mivel szerinte a szemébe
Május forró viharja égett: –
S fehér szoknyácskák suttogása
Töltötte bé a messzeséget.
És nézte, messziről sokáig –
Bolyongva eltünő nyomába:
De szólni nem mert a leányhoz,
És szólni nem tudott, hiába.
Mert a leány előkelő volt,
Míg a poéta senki, semmi:
„Tehát” – gondolta a poéta,
„Tehát gazdaggá kéne lenni”.
A gazdagsághoz persze pénz kell,
A pénzt, azt ingyen osztogatják: –
Kár, hogy kinek van már, csak annak:
Ezt másképp úgy hívják: kamatláb.
Kinek még nincs, próbál szerezni,
Ezt úgy hívják, hogy: pálya, pálya.
És abból áll, hogy minden ember
Amit csinálhat, azt csinálja.
A poéta is hazament hát,
Kötetnyi verset írt meg ottan:
A szerkesztőnek küldte őket
És aztán éhenhalt nyugodtan.
Később a versek is kijöttek:
És lett belőle szörnyű lárma,
„Expresszionizmus”-t emlegettek,
„Új iskolá”-ról szólt a fáma.
Továbbá jött egy ifju stréber,
Ki abszolvált poétikából:
Ez könyvet írt felőle gyorsan,
Amelyben mindenről „beszámol”.
A könyvben az volt, hogy a versek
Egészen újak: „felfogás”-ban,
De tűz, erő van bennök annyi,
Amennyit nem találni másban.
Továbbá ő reájött arra,
Hogy panteista volt a költő: –
Az nagy dolog, a panteizmus,
Csudálja három emberöltő.
Végül tehát kimondja bátran,
„Uj korszak”-kal állunk mi szembe;
- És mindenfélét még: a többi
Valóban nem jut már eszembe.
A könyv nagyon szép volt: a tisztes
Professzorok mind hasraestek;
Az Akadémia találta
A pályadíjra érdemesnek.
Ezért oszt' tanszéket kapott az
Ifjú az univerzitáson:
Ott tizezer forint a gázsi,
Lakbér külön van, kérem'ásson.
Mikor már rendbejött egészen
És minden dolgok megfeleltek:
Megtudta lakcímét a lánynak,
Kit a poéta énekelt meg.
A leány elég jó színben volt még,
A versekkel meg egybevágott:
Kis képzelettel bárki még úgy
Foghatta föl, mint egy virágot.
Házasságuk elég boldog volt:
Aminthogy meg is érdemelték.
– Két gyermek származott belőle,
Ezeket szépen fölnevelték.
Az egyik mérnök a vasútnál: –
Már főnök is lehetne félig: –
– A másik az irodalomban
Árul el hajlamot, beszélik.
Egy újság némi átirással
Már két verset közölt le tőle,
Az apja tanittatni fogja,
Talán valami lesz belőle.