Eggyel kevesebben
| Eggyel kevesebben szerző: Móra László |
Megjelent az Álmok szekerén verses kötetben 1925-ben.
Fekete fátyol szomorú leple
Vonta be éjjel kis táborunkat.
Egy fáradt lélek – mint őszi lepke –
Elhagyta csendben a fakó multat.
– Jó Kovács János többet nem mesél!
Már fent az Égben Istennel beszél...
Vérviadalnak ezer veszélyét
Átalfutotta vitézen, épen.
Most itt álmodja ezeregyéjjét
Francia földön, szomorú réten...
S hiába várják valahol már most
Fogoly testvérünk’, jó Kovács Jánost!
Nem dobog a szíve. Ajka szótalan.
Lármás világból csendbe költözött.
Az ötszáz fogoly, – a sok hontalan –
Munkáról térve gyászba öltözött,
Mert Kovács János örökre néma.
Már csak éjjenként jár közénk néha...
Apró virágok, baráti könnyek,
Fogjatok véle utolszor kezet!
Ha majd sírjához vándorok jönnek
Beszéljen fájón az emlékezet...
Susogd el, sírdomb, – bánatvirágos –
Miről álmodik jó Kovács János...