Dohányzás
szerző: Gárdonyi Géza
Az élet javai közé tartoznék a dohányzás. De mióta az állam magának foglalta le a dohánytartás jogát, azóta a jó dohány veszendőben van. Csak néha imitt-amott termelnek titkosan és tartanak dugaszban s Ézsau ma ha élne, s nálunk élne nemcsak a jogait, hanem a lencséét is odaadná egy kis jódohányért.
Minthogy ezen az állapoton változás nem várható, bolond aki ezidőben dohányozni megtanul. Nem mindennapi élvezetre szokik vele, hanem mindennapi boszuságra.
Oly könnyű ezt meg nem tanulni! Aki nem evett kínai fecskefészket, kívánja-e? A dohányzásnak az a veszedelme, hogy ha egyszer elkezdte valaki, nem lehet elhagyni.
A pipázás művészete.*)
A pipázás gazdag embernek való, a szivarozás szegény embernek.
Az igazi pipázás legtisztább és leggyönyörűségesebb módja a dohányzásnak. Hogy a gazdagok mégis szivaroznak, ennek oka az, hogy pipázni nem tudnak.
A pipázás tudomány.
A szegény ember pipázása csak karikaturája a pipázásnak. Nem pipázás, csak szutyakolás.
Pipázni csak annak lehet, akinek ideje a magáé; a pipája sok és tajtékból való; dohánya csempészett.
A legfinomabb szivar sem ér fel egy pipa jó dohánynyal.
A legfinomabb szivarnak is keserű a vége. A pipa jó füstöt ad az utolsó szippantásig.
A szivarban annyi a nikotin, hogy aki egésznap szivarozik, elrontja vele a gyomrát és az idegeit. A jó pipa, jó dohány nem ront gyomrot soha. A verpeléti dohány arravaló, hogy gyöngítsünk vele.
Amit a trafikban árulnak verpeléti címen, az nem verpeléti, hanem csak sárgalevelű dohány.
A cigaretta gyermekeknek és asszonyoknak való. Szájkeserítő, utálatos valami. A cigarettázó ember három méternyire terjeszti maga körül
a dohányszagot. A pipás ember úgy van a cigarettával, mint a bortermelő ember a műborral.
A csibuk sem az igazi pipa. Csibukból csak török dohány szívható, s a török dohánynak oly sűrü és nehéz a füstje, hogy nemcsak a szoba telik meg vele, hanem a gyomor is. Ez se való igazi dohányzónak.
A kurtapipából meg, - akár angol, akár magyar, - melegen érkezik a füst, a dohány gőzeivel együtt. A dohánygőz felcsípi a nyelvet.
Az igazi pipás legalább is nyolcvan centiméteres szárat illeszt a pipájába: A szár bő-lyuka, komáromi-forma. A szopókája is bőlyuku.
Ha szűk a lika a szárnak, csipás a füst belőle. Hiába finom a dohány, hiába tökéletes a pipa, ha a szár nem eléggé hosszu, és nem eléggé bölyuku, a pipázásban nincs gyönyörűség.
- ) Apuskám! Ez a fejezet nem nekünk szól. Itt elvétetted a témát, mert két fiad közül egyik sem dohányzik. Még ma se. Oka: Te elszívtad a mi részünket is. - Fiaid.