Diplomácia I.
| Diplomácia I. szerző: Karinthy Frigyes |
- Hát kérlek, Alfréd, most már beszéljünk végre arról a...
- Excellenciád kijelentése nyilván azokra a súlyos politikai állapotokra vonatkozik, melyeknek megoldásában minden óvatosság és előrelátás okadatolt.
- Na ne izélj, Alfréd, kérlek. Öt nap múlva karácsony, és te már három hete ígéred, hogy beszélünk arról a...
- Ha tettem volna kijelentést excellenciád előtt, akár hivatalos, akár félhivatalos formában, mely kijelentés érdemileg bizonyos újabb beruházásokra vonatkozott volna, ezt a kijelentést semmiképpen kötelezőnek nem tekinthetem, annál kevésbé, mert az akkori európai konstellációk még alkalmasok lehettek arra, hogy excellenciád nemzeti aspirációit támogassák, de már méhükben viselték egy esetleges változás lehetőségét.
- Hát tudod, kérlek, Alfréd, erre nagyon enyhe, ha azt mondom, hogy mégiscsak piszkos smucigság. Ebbe a vacakba nem járhatok tovább, érted? És múlt héten megígérted!
- Ha jól értettem, excellenciád a status quo antéra hivatkozik, és megállapodásunknak nemzetközi határozmányszerű jelleget óhajt kölcsönözni. Engedje meg, hogy ezzel szemben hivatkozzam pénzügyi minisztériumunk legutóbbi expozéjára, mely kincstárunk állapotát oly váratlan és súlyos pillanatban mutatta be, hogy mint igen jól tudja, kénytelenek voltunk egy, a szövetséges államok kincstárából fölveendő nagyobb kölcsön igénybevételét tervezni.
- Na és? Szóval a Blautól is kértél harminc forintot.
- Excellenciád azonban elfelejti, hogy az excellenciád által említett összeg oly rendkívüli kiadások fedezésére fordíttatott, melyeknek sürgősségét jellemezve, nem túlzok, ha azt állítom, hogy közélelmezési intézményeink e nemzetközi kölcsön igénybevétele nélkül költségvetésünket a minimum alá kellett volna hogy redukálják.
- Azt nekem ne meséld, hogy az egész harminc forintot megettük azóta.
- Excellenciád bizalmatlansága nagyon könnyen megbonthatja a monarchia egyensúlyát.
- Nahát, én pedig kijelentem, hogy még ma földhöz vágom ezt a miskulanciát, és soha többé nem teszem a fejemre, és inkább hajadonfőtt kimék az utcára, és ha az a mitugrálsz sógornéd, az Ella legközelebb idetolja a képét abba a malomkerék kalapba, hogy mutassa, hogy neki van, hát én nekimegyek a képének, és levakarom az orrát.
- Excellenciád követeléseit komoly megfontolás tárgyává tesszük. A monarchia elismeri, hogy Ellánia területi törekvései, melyeket az excellenciád által említett Kalap vagy Kalpag annektálásával egészen az Ióni-tengerpartig terjesztett ki, szűk kis országunkat, melynek Ebédlő megyéje területileg valóban alig nagyobb, mint az Ellánia által annektált Kalpag, súlyos helyzet elé állítja. Mert úgy látom, excellenciád nemzeti aspirációit nagyon felfokozta ez az annexió, mely önmagában véve elég volt amaz ambíciók felkeltésére is, nemcsak felfokozására.
- Szóval, hogy nekem Ella nélkül eszembe se jutott volna az egész kalapügy, ezt akarod mondani. Ez olyan aljas feltevés, ami csak tőled telhetett ki. Pfuj! Földhöz vág egy széket.
- A helyzet még mindig nagyon borús. A háborús párt, mint látom, radikális eszközökhöz nyúlt, hogy létérdeke mellett tüntessen. Ezzel szemben a nagyhatalmak hűvös tartózkodással fejezhetik csak ki álláspontjukat.
- Igen? Hát tudod, mit, fújd fel az egész kalapot. Be fogom csapni azt a vacak nyakláncot, amivel múlt karácsonykor kiszúrtad a szemem, s veszek rajta három kalapot. Alászolgája! El.
- Úgy veszem észre, diplomáciánk államcsíny áldozata lett. Ezekben a nehéz időkben egyetlen érdemleges nyilatkozatot sem tehetek. Ki kell várnunk a helyzet alakulását; kérem az urakat, beszélgetésünk tartalmát óvatosan közöljék a lapokkal, nehogy a közvéleményt félrevezessük.