Dicsőség (Úgy integet: kevélyen és ragyogva)

Dicsőség
szerző: Juhász Gyula

1920

Úgy integet: kevélyen és ragyogva,
A ballagó és bízó vándorokra.

Megyünk, mert int a pálma, a magasság
És visz, röpít a boldog fiatalság.

Oly szép a cél és oly dicső elérni,
Örök mámorban csak érette élni.

Tövis ha tép és gáncs ha ér, potomság,
Ott a dicsőség koszorúit osztják!

Én már csalódva és csüggedve állok,
Az út felében vár a néma árok.

Ti menjetek tovább, fiatalok!
Utolsó dalban nektek dalolok:

Előre mindig és magasba egyre!
Üdvözletem vigyétek a szent hegyre!