A lap feldolgozottságának foka

Derkovics Gyula (1922)

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Derkovics Gyula
szerző: Bálint Aladár
Nyugat 1922. 23. szám

       Kernstok Károly volt az első mestere. A tanulás éveinek nyomai hosszú időn át pregnánsan mutatkoztak kompozícióiban és még most is, amikor messze eltávolodott mesterétől és piktúrája hovatovább térművészetté alakul át, még most is fel-feltünedezik képeiben egy-egy mozzanat, amely az első kísérletekre, próbálkozásokra emlékeztet. Az átalakulás periódusában kemény, kidolgozatlan masszákból formálta ki alakjait, most rendezett első kiállításán (Belvedere művészeti szalon) bemutatott képein már minden forma folyamatosan kapcsolódik egymásba, szilárd tömegekben egyesül és azok a meszes, agyagos festékcsomók, amelyek régebbi képeinek oly fanyar, szinte kellemetlen ízt adtak, egészen eltűntek. Színeit már tudatosan, átgondoltan fejleszti, fokozza, tompítja; és nem elkülönült részei a kompozícióinak, hanem alátámasztói.

       Derkovics rendkívül komolyan veszi hivatását, erejét nem fecsérli el apró-cseprő artisztikus játékokra, nagy és nehéz feladatok serkentik alkotó tevékenységre, energiáit úgy látszik eléggé koncentrálni is tudja, hogy ne végezzen félmunkát. A kubizmus némiképpen behatolt az ő művészetébe is, de fantáziája nem hanyatlik alá szárnyaszegetten e beszivárgás folytán; a festői elemek logikus kifejlesztését nem akadályozza e művészi irány kemény formalizmusa, sőt hasznot húzott a nyert tanulságokból, művészete megszilárdult, tudatossága határozottabbá vált általuk. Kernstok hatása a szigorúan konstruktív rajzban, a szerkezeti elemek kiemelésében nyilatkozik meg, színeinek tüze, mélysége a további tanulás, önfegyelmezés értékes eredménye.

       Most, hogy kilépett a névtelenségből, máris teljes fegyverzetben álló festő súlyával és igényével jelentkezett. További pályájának iránya még elmosódik a jövő kaotikus ködében, de az alap biztos és szilárd.