Das ewige Lied
szerző: Tisza Domokos
Tündér világ! Ragyogó nap!
Télben nyilt kikelet!
Te tiszta ég! sötétkék hab!
S ti gályák hab felett!
Nem kelletek! Csüggedt fejem
Szebb álmokat terem, —
S szállnak, mint fecske, szabadon,
Túl bérczen, tengeren.
Túl tengeren felkeresik
Az első zsenge hőt,
Zöld bársonyba öltöztetik
A kalászos mezőt.
Én meg száguldó lovamom
A pusztát nyargalom — —
Mögöttem bánatom pora,
Elől száll víg dalom!
Oh szabadság! Tág a kebel,
Oh áldott rónaság!
Hol botor hegy nem felesel,
Hallván Isten szavát;
Hol a nap soha fedve nincs
Vad bérczvállak megett;
S egy-egy ép tűzútban összeforr
Nyúgottal a kelet!
S te népem, búsongó magyar!
Az ősi sík felett,
Feléd nyílik e rezgő kar,
Szám téged emleget.
Feléd, feléd indul fiad
S öledben éled csak,
A nagy világban idegen,
És teste, lelke rab.