Danton halála

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Danton halála
szerző: Georg Büchner, fordító: Kosztolányi Dezső
Georg Büchner
Danton halála
Fordította: Kosztolányi Dezső
Georg Büchner
Dantons Tod
Ein Drama
SZEMÉLYEK
GEORGES DANTON
LEGENDRE
CAMILLE DESMOULINS
HÉRAULT-SÉCHELLES
LACROIX
PHILIPPEAU
FABRE D'ÉGLANTINE
MERCIER
THOMAS PAYNE - képviselők
 
ROBESPIERRE
SAINT-JUST
BARÉRE
COLLOT D'HERBOIS
BILLAUD-VARENNES - a Jóléti Bizottság tagjai
 
CHAUMETTE, a községtanács feje
DILLON, tábornok
FOUQUIER-TINVILLE, közvádló
 
AMAR
VOULAND - a Közbiztonsági Bizottság tagjai
 
HERMANN
DUMAS - a Forradalmi Törvényszék elnökei
 
PARIS, Danton barátja
SIMON, súgó
LAFLOTTE
JÚLIA, Danton felesége
LUCILE, Camille Desmoulins felesége
 
ROSALIE
ADELAIDE
MARION - kis nők
 
Férfiak, asszonyok, kis nők, képviselők, hóhér stb.
Népség, katonaság.

Personen

Deputierte des Nationalkonvents:
Georg Danton
Legendre
Camille Desmoulins
Hérault-Séchelles
Lacroix
Philippeau
Fabre d'Eglantine
Mercier
Thomas Payne
Mitglieder des Wohlfahrtsausschusses:
Robespierre
St. Just
Barère
Collot d'Herbois
Billaud-Varennes
Chaumette, Prokurator des Gemeinderats
Dillon, ein General
Fouquier-Tinville, öffentlicher Ankläger
Amar und Vouland, Mitglieder des Sicherheitsausschusses
Herman und Dumas, Präsidenten des Revolutionstribunales
Paris, ein Freund Dantons
Simon, Souffleur
Weib Simons
Laflotte
Julie, Dantons Gattin
Lucile, Gattin des Camille Desmoulins
Rosalie, Adelaide und Marion, Grisetten
Damen am Spieltisch, Herren und Damen sowie junger Herr und Eugenie
auf einer Promenade, Bürger, Bürgersoldaten, Lyoner und andere
Deputierte, Jakobiner, Präsidenten des Jakobinerklubs und des
Nationalkonvents, Schließer, Henker und Fuhrleute, Männer und Weiber
aus dem Volk, Grisetten, Bänkelsänger, Bettler usw.

ELSŐ FELVONÁS[szerkesztés]

1. szín[szerkesztés]



Hérault-Séchelles néhány hölggyel kártyázik a kártyaasztalnál.

Tőlük valamivel távolabb Júlia, lábainál Danton egy zsámolyon ül


Hérault-Séchelles, einige Damen am Spieltisch. Danton, Julie etwas weiter weg, Danton auf einem Schemel zu den Füßen von Julie.
DANTON
Nézd ezt a csinos dámát, milyen ügyesen forgatja a kártyát. Ehhez ért. Azt mondják, az urának mindig a szívet játssza ki, de a többi férfinak a kárót. Tiértetek még a hazugságba is bele tudnánk szeretni.
Danton.

Sieh die hübsche Dame, wie artig sie die Karten dreht! Ja wahrhaftig, sie versteht's; man sagt, sie halte ihrem Manne immer das coeur und anderen Leuten das carreau hin. - Ihr könntet einen noch in die Lüge verliebt machen.
JÚLIA
Hiszel bennem?
Julie.

Glaubst du an mich?
DANTON
Mit tudom én. Édeskeveset tudunk egymásról. A bőrünk vastag, nyújtogatjuk egymás felé a kezünket, de hiába, csak a durva bőrt kaparjuk le egymásról. Egyedül vagyunk.
Danton.

Was weiß ich! Wir wissen wenig voneinander. Wir sind Dickhäuter, wir strecken die Hände nacheinander aus, aber es ist vergebliche Mühe, wir reiben nur das grobe Leder aneinander ab - wir sind sehr einsam.
JÚLIA
Te ismersz engem, Danton.
Julie.

Du kennst mich, Danton.
DANTON
Igen, amennyire ismerni lehet valakit. Fekete szemed van, bodros hajad, az arcod fehér, s egyre azt mondod nekem: "édes Georges-om", de

Júlia homlokára és szemére mutat

itt, itt, mi van emögött? Eh, durvák a mi érzékeink. Egymást ismerni? Ha talán feltörhetnők koponyánk falát, s gondolatainkat agysejtjeinknél fogva cibálhatnánk ki.
Danton.

Ja, was man so kennen heißt. Du hast dunkle Augen und lockiges Haar und einen feinen Teint und sagst immer zu mir: lieber Georg! Aber

er deutet ihr auf Stirn und Augen

da, da, was liegt hinter dem? Geh, wir haben grobe Sinne. Einander kennen? Wir müßten uns die Schädeldecken aufbrechen und die Gedanken einander aus den Hirnfasern zerren. -
EGY HÖLGY
Hérault-hoz

Mit művel az ujjaival?
Eine Dame

zu Hérault.

Was haben Sie nur mit Ihren Fingern vor?
HÉRAULT
Semmit.
Hérault.

Nichts!
HÖLGY
Ne szorítsa úgy a hüvelykujját, tűrhetetlen látvány.
Dame.

Schlagen Sie den Daumen nicht so ein, es ist nicht zum Ansehn!
HÉRAULT
Nézze csak, milyen sajátságos alakzat.
Hérault.

Sehn Sie nur, das Ding hat eine ganz eigne Physiognomie. -
DANTON
Júliám, úgy szeretlek téged, mint a sírt.
Danton.

Nein, Julie, ich liebe dich wie das Grab.
JÚLIA
elfordul

Ó!
Julie

sich abwendend.

Oh!
DANTON
Hát nézd csak, azt mondják, a sírban nyugalom van, s nyugalom és sír egyet jelent. Ha ez igaz, úgy az öledben is már a föld alatt fekszem. Te édes sír, ajkad lélekharang, hangod halotti kongatás, kebled a sírdombom, szíved a koporsóm.
Danton.

Nein, höre! Die Leute sagen, im Grab sei Ruhe, und Grab und Ruhe seien eins. Wenn das ist, lieg ich in deinem Schoß schon unter der Erde. Du süßes Grab, deine Lippen sind Totenglocken, deine Stimme ist mein Grabgeläute, deine Brust mein Grabhügel und dein Herz mein Sarg. -
HÖLGY
Vesztett.
Dame.

Verloren!
HÉRAULT
Szerelmi kaland volt, fizetni kell érte, mint mindenért.
Hérault.

Das war ein verliebtes Abenteuer, es kostet Geld wie alle andern.
HÖLGY
De maga csak az ujjaival vallott szerelmet, akár egy süketnéma.
Dame.

Dann haben Sie Ihre Liebeserklärungen, wie ein Taubstummer, mit den Fingern gemacht.
HÉRAULT
Sebaj. Azt mondják, a nők az ilyesmit értik meg legjobban. Egy kártyakirálynővel szeretkeztem, az ujjaim pókká varázsolt hercegek voltak, ön, asszonyom, ön volt a tündér, de a szerelem sehogy se sikerült, a királynő állandóan gyermekágyban feküdt: minden pillanatban egy bubit kapott. Én nem engedném, hogy a lányom ilyesmit játsszék: a figurák és a dámák oly illetlenül hevernek egymás hegyén-hátán, s utána rögtön jönnek a bubik.

Camille Desmoulins és Philippeau belép

Hérault.

Ei, warum nicht? Man will sogar behaupten, gerade die würden am leichtesten verstanden. - Ich zettelte eine Liebschaft mit einer Kartenkönigin an; meine Finger waren in Spinnen verwandelte Prinzen, Sie, Madame, waren die Fee; aber es ging schlecht, die Dame lag immer in den Wochen, jeden Augenblick bekam sie einen Buben. Ich würde meine Tochter dergleichen nicht spielen lassen, die Herren und Damen fallen so unanständig übereinander und die Buben kommen gleich hintennach.

Camille Desmoulins und Philippeau treten ein.
HÉRAULT
Philippeau, de fancsali az ábrázatod. Kilyukadt talán a vörös sipkád? Ferdén nézett rád Szent Jakab? Esett az eső, amikor nyakaztak? Vagy rossz helyet kaptál a kivégzésnél, és semmit se láttál?
Hérault.

Philippeau, welch trübe Augen! Hast du dir ein Loch in die rote Mütze gerissen? Hat der heilige Jakob ein böses Gesicht gemacht? Hat es während des Guillotinierens geregnet? Oder hast du einen schlechten Platz bekommen und nichts sehen können?
CAMILLE
Te most Szókratészt parodizálod. Tudod, mit kérdezett az isteni Szókratész Alkibiadésztől, mikor egyszer borúsnak és levertnek látta? "Talán elhagytad csatában a pajzsodat? Levertek futásban vagy bajvívásban? Szebben dalolt más, vagy jobban citerázott?" Micsoda klasszikus köztársaságiak! Ezzel szemben a mi guillottine-romantikánk!
Camille.

Du parodierst den Sokrates. Weißt du auch, was der Göttliche den Alcibiades fragte, als er ihn eines Tages finster und niedergeschlagen fand: »Hast du deinen Schild auf dem Schlachtfeld verloren? Bist du im Wettlauf oder im Schwertkampf besiegt worden? Hat ein andrer besser gesungen oder besser die Zither geschlagen?« Welche klassischen Republikaner! Nimm einmal unsere Guillotinenromantik dagegen!
PHILIPPEAU
Ma megint húsz áldozatnak hullott le a feje. Tévedtünk: az hébert-istákat csak azért küldték vérpadra, mert nem elég módszeresen dolgoztak, és talán azért, mert a decemvirek azt hitték, végük, ha csak egy hétig is másoktól jobban félnek, mint őtőlük.
Philippeau.

Heute sind wieder zwanzig Opfer gefallen. Wir waren im Irrtum, man hat die Hebertisten nur aufs Schafott geschickt, weil sie nicht systematisch genug verfuhren, vielleicht auch, weil die Dezemvirn sich verloren glaubten, wenn es nur eine Woche Männer gegeben hätte, die man mehr fürchtete als sie.
HÉRAULT
Legszívesebben özönvíz előtti alakokat csinálnának belőlünk. Saint-Just nem bánná, ha négykézláb másznánk azért, hogy az arrasi ügyvéd a genfi órásmester szisztémája szerint gyermeksapkákat, iskolapadokat és egy atyaúristent találhasson fel számunkra.
Hérault.

Sie möchten uns zu Antediluvianern machen. St. Just säh' es nicht ungern, wenn wir wieder auf allen vieren kröchen, damit uns der Advokat von Arras nach der Mechanik des Genfer Uhrmachers Fallhütchen, Schulbänke und einen Herrgott erfände.
PHILIPPEAU
E célból nem restellenének néhány nullát biggyeszteni Marat számlájához. Meddig leszünk még mocskosak és véresek, mint az újszülött csecsemők, meddig lesz bölcsőnk a koporsó, meddig labdázunk még emberfejekkel? Tennünk kell valamit. Meg kell alakítanunk a kegyelmi tanácsot, a kizárt képviselőket ismét vissza kell hívni.
Philippeau.

Sie würden sich nicht scheuen, zu dem Behuf an Marats Rechnung noch einige Nullen zu hängen. Wie lange sollen wir noch schmutzig und blutig sein wie neugeborne Kinder, Särge zur Wiege haben und mit Köpfen spielen? Wir müssen vorwärts: der Gnadenausschuß muß durchgesetzt, die ausgestoßnen Deputierten müssen wieder aufgenommen werden!
HÉRAULT
A forradalom az újjászervezés stádiumába jutott. A forradalomnak meg kell szűnnie, s el kell kezdődnie a köztársaságnak. Államunk alapelveiben a kötelesség helyébe a jognak, az erény helyébe az általános jólétnek, a büntetés helyébe az önvédelemnek kell lépnie. Ki-ki érvényesüljön a maga módján. Hogy okos-e az illető vagy buta, művelt vagy műveletlen, jó vagy rossz, ahhoz az államnak semmi köze. Mindnyájan bolondok vagyunk, és senkinek sincs joga ahhoz, hogy a tulajdon bolondságát másokra erőszakolja. Ki-ki a maga kénye-kedve szerint élvezze az életet, de úgy, hogy annak ne lássa más a kárát.
Hérault.

Die Revolution ist in das Stadium der Reorganisation gelangt. - Die Revolution muß aufhören, und die Republik muß anfangen. - In unsern Staatsgrundsätzen muß das Recht an die Stelle der Pflicht, das Wohlbefinden an die der Tugend und die Notwehr an die der Strafe treten. Jeder muß sich geltend machen und seine Natur durchsetzen können. Er mag nun vernünftig oder unvernünftig, gebildet oder ungebildet, gut oder böse sein, das geht den Staat nichts an. Wir alle sind Narren, es hat keiner das Recht, einem andern seine eigentümliche Narrheit aufzudrängen. - Jeder muß in seiner Art genießen können, jedoch so, daß keiner auf Unkosten eines andern genießen oder ihn in seinem eigentümlichen Genuß stören darf.
CAMILLE
Az államformának a nép testéhez simuló átlátszó ruhának kell lennie, amelyen keresztül az erek minden lüktetése, az izmok minden feszülése, az inak minden rángása kirajzolódik. Ennek az alaknak, akár szép, akár csúnya, joga van olyannak lennie, amilyen; nekünk nincs jogunk a saját ízlésünk szerint felöltöztetni. Azoknak az embereknek, akik az imádott bűnösnek: Franciaországnak meztelen vállaira apácafátylat akarnak vetni, az ujjaira fogunk csapni. Mi meztelen isteneket akarunk, bacchánsnőket, olümposzi játékokat és dallamos ajkakat. Ó, észbontó, gonosz szerelem! Nem akarjuk megakadályozni a rómaiakat abban, hogy a sarokba üljenek, és répát főzzenek, de ne akarjanak több gladiátorjátékot játszani. Szent Marat és Chalier helyett az isteni Epikurosz és a szép farú Vénusz legyenek a köztársaság őrei. Danton, te fogod majd elkezdeni a támadást a Konventben!
Camille.

Die Staatsform muß ein durchsichtiges Gewand sein, das sich dicht an den Leib des Volkes schmiegt. Jedes Schwellen der Adern, jedes Spannen der Muskeln, jedes Zucken der Sehnen muß sich darin abdrücken. Die Gestalt mag nun schön oder häßlich sein, sie hat einmal das Recht, zu sein, wie sie ist; wir sind nicht berechtigt, ihr ein Röcklein nach Belieben zuzuschneiden. - Wir werden den Leuten, welche über die nackten Schultern der allerliebsten Sünderin Frankreich den Nonnenschleier werfen wollen, auf die Finger schlagen. - Wir wollen nackte Götter, Bacchantinnen, olympische Spiele, und von melodischen Lippen: ach, die gliederlösende, böse Liebe! - Wir wollen den Römern nicht verwehren, sich in die Ecke zu setzen und Rüben zu kochen, aber sie sollen uns keine Gladiatorspiele mehr geben wollen. - Der göttliche Epikur und die Venus mit dem schönen Hintern müssen statt der Heiligen Marat und Chalier die Türsteher der Republik werden. - Danton, du wirst den Angriff im Konvent machen!
DANTON
Én fogom, te fogod, ő fogja. Ha élünk addig, amint a vénasszonyok mondják. Egy óra alatt hatvan perc múlik el. Igaz-e fiam?
Danton.

Ich werde, du wirst, er wird. Wenn wir bis dahin noch leben! sagen die alten Weiber. Nach einer Stunde werden sechzig Minuten verflossen sein. Nicht wahr, mein Junge?
CAMILLE
Mit akarsz ezzel mondani? Ez magától értetődik.
Camille.

Was soll das hier? Das versteht sich von selbst.
DANTON
Ó, minden magától értetődik. De ki fogja ezeket a szép dolgokat nyélbe ütni?
Danton.

Oh, es versteht sich alles von selbst. Wer soll denn all die schönen Dinge ins Werk setzen?
PHILIPPEAU
Mi és a becsületes emberek.
Philippeau.

Wir und die ehrlichen Leute.
DANTON
Ez az "és" azonban közbül nagyon hosszú szó; és nagyon távol tart bennünket egymástól. Az út hosszú, és a becsületesség kifullad, minekelőtte mi összetalálkozhatnánk. És ha így is lenne. Becsületes embereknek pénzt kölcsönözhetünk, komaságra léphetünk velük, feleségül adhatjuk nekik a lányainkat, de ez aztán minden is.
Danton.

Das »und« dazwischen ist ein langes Wort, es hält uns ein wenig weit auseinander; die Strecke ist lang, die Ehrlichkeit verliert den Atem, eh' wir zusammenkommen. Und wenn auch! - den ehrlichen Leuten kann man Geld leihen, man kann bei ihnen Gevatter stehn und seine Töchter an sie verheiraten, aber das ist alles!
CAMILLE
Ha ezt tudod, miért kezdted a harcot?
Camille.

Wenn du das weißt, warum hast du den Kampf begonnen?
DANTON
Mert utáltam ezeket az embereket. Nem bírtam látni az effajta peckes Catókat anélkül, hogy beléjük ne rúgjak. Ilyen a természetem.

Feláll

Danton.

Die Leute waren mir zuwider. Ich konnte dergleichen gespreizte Katonen nie ansehn, ohne ihnen einen Tritt zu geben. Mein Naturell ist einmal so.

Er erhebt sich.
JÚLIA
Mégy?
Julie.

Du gehst?
DANTON
Megyek. Nem bírom ezt a szalmacséplést.

Elmenőben

Itt a küszöbön azonban jósolok nektek: a Szabadság ércszobrát még nem öntötték ki. A kemence izzik, s mi még valamennyien megégethetjük rajta a bőrünket.

El

Danton

zu Julie.

Ich muß fort, sie reiben mich mit ihrer Politik noch auf. -

Im Hinausgehn:

Zwischen Tür und Angel will ich euch prophezeien: die Statue der Freiheit ist noch nicht gegossen, der Ofen glüht, wir alle können uns noch die Finger dabei verbrennen.

Ab.

CAMILLE
Hagyjátok őt! Azt hiszitek, Danton félti majd a bőrét, amikor igazán tenni kell?
Camille.

Laßt ihn! Glaubt ihr, er könne die Finger davon lassen, wenn es zum Handeln kömmt?
HÉRAULT
Nem félti, de csak azért, mert ez szórakoztatja, akár a sakkjáték...
Hérault.

Ja, aber bloß zum Zeitvertreib, wie man Schach spielt.

2. szín[szerkesztés]



Utca. Simon, Simon felesége
Eine Gasse. Simon. Sein Weib.
SIMON
veri az asszonyt

Te kerítő, te ráncos szublimátpasztilla, te férges Ádám almája.
Simon

schlägt das Weib.

Du Kuppelpelz, du runzlige Sublimatpille, du wurmstichiger Sündenapfel!
SIMONNÉ
Juj, juj, segítség, segítség.
Weib.

He, Hülfe! Hülfe!

Es kommen Leute gelaufen.
EMBEREK
futnak oda

Válasszátok szét őket, válasszátok szét.
Leute.

Reißt sie auseinander, reißt sie auseinander!
SIMON
Nem, hagyjatok, rómaiak! Összetöröm ezt az oldalbordát. Te vesztaszűz.
Simon.

Nein, laßt mich, Römer! Zerschellen will ich dies Geripp! Du Vestalin!
SIMONNÉ
Én, vesztaszűz vagyok? No még ilyet! Én?
Weib.

Ich eine Vestalin? Das will ich sehen, ich.
SIMON
Letéptem vállaidról köntösöd, : A napba szórom rothadt húsodat.

Te szajhaágy, tested minden kis ráncában fajtalanság fészkel.

Széjjelválasztják őket

Simon.
So reiß ich von den Schultern dein Gewand.
Nackt in die Sonne schleudr' ich dann dein Aas.
Du Hurenbett, in jeder Runzel deines Leibes nistet Unzucht.

Sie werden getrennt.
ELSŐ POLGÁR
No, mi baj?
Erster Bürger.

Was gibt's?
SIMON
Hol a szűz? Beszélj. Nem, ezt nem lehet rámondani. Hol a lány? Nem, ezt se. Hol az asszony? Ezt se, ezt se. Már csak egy szó van, ami ráillik; megfojt ez a szó. Nincs lélegzetem, hogy kimondjam.
Simon.

Wo ist die Jungfrau? Sprich! Nein, so kann ich nicht sagen. Das Mädchen! Nein, auch das nicht. Die Frau, das Weib! Auch das, auch das nicht! Nur noch ein Name; oh, der erstickt mich! Ich habe keinen Atem dafür.
MÁSODIK POLGÁR
No, az szerencse, különben pálinkától bűzlene az az egy szó.
Zweiter Bürger.

Das ist gut, sonst würde der Name nach Schnaps riechen.
SIMON
Vén Virginius, burkold be kopasz fejedet. A szégyenholló rajta ül, s kivájja szemedet. Adjatok egy kést, rómaiak.

Összerogy

Simon.

Alter Virginius, verhülle dein kahl Haupt - der Rabe Schande sitzt darauf und hackt nach deinen Augen. Gebt mir ein Messer, Römer!

Er sinkt um.
SIMONNÉ
Ó, nem rossz ember ő máskülönben, csak nem bírja az italt; mindjárt leveszi a lábáról.
Weib.

Ach, er ist sonst ein braver Mann, er kann nur nicht viel vertragen; der Schnaps stellt ihm gleich ein Bein.
MÁSODIK POLGÁR
Akkor a kezén jár.
Zweiter Bürger.

Dann geht er mit dreien.
SIMONNÉ
Nem, akkor összerogy.
Weib.

Nein, er fällt.
MÁSODIK POLGÁR
Csakugyan, előbb a kezén jár, aztán keze-lába felmondja a szolgálatot.
Zweiter Bürger.

Richtig, erst geht er mit dreien, und dann fällt er auf das dritte, bis das dritte selbst wieder fällt.
SIMON
Te vámpírnyelvű, szívem forró vérét iszod.
Simon.

Du bist die Vampirzunge, die mein wärmstes Herzblut trinkt.
SIMONNÉ
Hagyjátok. Ilyenkor rájön a szomorúság. Majd elmúlik.
Weib.

Laßt ihn nur, das ist so die Zeit, worin er immer gerührt wird; es wird sich schon geben.
ELSŐ POLGÁR
Hát mi a baj?
Erster Bürger.

Was gibt's denn?
SIMONNÉ
Tudjátok: itt ültem ezen a kövön, melegedtem a napon, mert, tudjátok, nincs tüzelőnk, tudjátok...
Weib.

Seht ihr: ich saß da so auf dem Stein in der Sonne und wärmte mich, seht ihr - denn wir haben kein Holz, seht ihr -
MÁSODIK POLGÁR
Elég tüzes az uradnak az orra.
Zweiter Bürger.

So nimm deines Mannes Nase.
SIMONNÉ
A lányom pedig lement oda a sarokra... Jó lány, eltartja a szüleit.
Weib.

Und meine Tochter war da hinuntergegangen um die Ecke - sie ist ein braves Mädchen und ernährt ihre Eltern.
SIMON
Ahá, bevallja!
Simon.

Ha, sie bekennt!
SIMONNÉ
Te Júdás! Nem lenne egy nadrágod, amit fölhúzzál, ha a fiatalurak le nem húznák a nadrágjukat nála. Te pálinkáshordó, szomjan pusztulnál, ha az a kutacska nem csörgedezne. Minden testrészünkkel dolgozunk, miért ne lehetne azzal is; az ő anyja azzal hozta őt a világra fájdalommal, miért ne hozhatna ő azzal pénzt az anyjának fájdalom nélkül? Fáj az neki? Te tökfej!
Weib.

Du Judas! hättest du nur ein Paar Hosen hinauf zuziehen, wenn die jungen Herren die Hosen nicht bei ihr hinunterließen? Du Branntweinfaß, willst du verdursten, wenn das Brünnlein zu laufen aufhört, he? - Wir arbeiten mit allen Gliedern, warum denn nicht auch damit; ihre Mutter hat damit geschafft, wie sie zur Welt kam, und es hat ihr weh getan; kann sie für ihre Mutter nicht auch damit schaffen, he? und tut's ihr auch weh dabei, he? Du Dummkopf!
SIMON
Ah, Lucretia! Egy kést, rómaiak, adjatok egy kést! Ah, Appius Claudius!
Simon.

Ha, Lukretia! ein Messer, gebt mir ein Messer, Römer! Ha, Appius Claudius!
ELSŐ POLGÁR
Kést, igen, kést, de nem abba a szegény szajhába! Mert mit tett az? Semmit. Az éhsége szajhálkodott és koldult, nem ő. Kést azokba, akik asszonyaink és leányaink testét vásárolják. Azokba, akik a nép leányaival szajhálkodnak! Nektek korog a hasatok az éhségtől, az övéket csikarja a sok étel, nektek lyukas a nadrágtok, ők bundában járnak, nektek sebes az ujjatok, az ő kezük olyan, mint a bársony. Ergo ti dolgoztok, ők henyélnek, ergo ti becsülettel keresitek, amitek van, ők lopják, ergo ha ti a tőletek ellopott vagyonból néhány fillért vissza akartok szerezni, szajhálkodnotok és koldulnotok kell, ergo ők bitangok, és agyon kell őket verni!
Erster Bürger.

Ja, ein Messer, aber nicht für die arme Hure! Was tat sie? Nichts! Ihr Hunger hurt und bettelt. Ein Messer für die Leute, die das Fleisch unserer Weiber und Töchter kaufen. Weh über die, so mit den Töchtern des Volkes huren! Ihr habt Kollern im Leib, und sie haben Magendrücken; ihr habt Löcher in den Jacken, und sie haben warme Röcke; ihr habt Schwielen in den Fäusten, und sie haben Samthände.
Ergo, ihr arbeitet, und sie tun nichts; ergo, ihr habt's erworben, und sie haben's gestohlen; ergo, wenn ihr von eurem gestohlnen Eigentum ein paar Heller wiederhaben wollt, müßt ihr huren und betteln; ergo, sie sind Spitzbuben, und man muß sie totschlagen!
HARMADIK POLGÁR
Nincs is vér az ereiben, csak az, amit kiszívtak belőlünk. Először is azt mondták nekünk: üssétek agyon az arisztokratákat, azok a farkasok. Mi felkötöttük az arisztokratákat a lámpavasra. Aztán meg azt mondták nekünk: a Vétó miatt nem kaptok kenyeret. Erre sárba tiportuk a Vétót. Később meg azt mondták nekünk: a girondisták koplaltatnak benneteket. Erre leguillotinoztuk a girondistákat. De ők kifosztották a halottakat, s mi mezítláb futkosunk, s didergünk. Le kell húzni a bőrüket a combjukról, abból varrunk majd nadrágot. Ki kell olvasztani zsírjukat, azzal rántjuk majd be levesünket. Rajta. Agyonverni, akinek nincs lyuk a kabátján.
Dritter Bürger.

Sie haben kein Blut in den Adern, als was sie uns ausgesaugt haben.
Sie haben uns gesagt: schlagt die Aristokraten tot, das sind Wölfe! Wir haben die Aristokraten an die Laternen gehängt. Sie haben gesagt: das Veto frißt euer Brot; wir haben das Veto totgeschlagen. Sie haben gesagt: die Girondisten hungern euch aus; wir haben die Girondisten guillotiniert. Aber sie haben die Toten ausgezogen, und wir laufen wie zuvor auf nackten Beinen und frieren. Wir wollen ihnen die Haut von den Schenkeln ziehen und uns Hosen daraus machen, wir wollen ihnen das Fett auslassen und unsere Suppen mit schmelzen. Fort! Totgeschlagen, wer kein Loch im Rock hat!
ELSŐ POLGÁR
Agyonverni, aki írni és olvasni tud!
Erster Bürger.

Totgeschlagen, wer lesen und schreiben kann!
MÁSODIK POLGÁR
Agyonverni, aki külföldre akar szökni!
Zweiter Bürger.

Totgeschlagen, wer auswärts geht!
MIND
ordítanak

Agyonverni, agyonverni!

Néhányan egy fiatalembert vonszolnak a színre

Alle

schreien.

Totgeschlagen! Totgeschlagen!

Einige schleppen einen jungen Menschen herbei.
HANGOK A NÉPBŐL
Zsebkendője van, arisztokrata, lámpavasra vele, lámpavasra!
Einige Stimmen.

Er hat ein Schnupftuch! ein Aristokrat! an die Laterne! an die Laterne!
MÁSODIK POLGÁR
Micsoda? Nem az ujjaiba törli az orrát? Lámpavasra vele.

Leengedik a lámpavasat

Zweiter Bürger.

Was? er schneuzt sich die Nase nicht mit den Fingern? An die Laterne!

Eine Laterne wird heruntergelassen.
FIATALEMBER
Ó, uraim!
Junger Mensch.

Ach, meine Herren!
MÁSODIK POLGÁR
Itt nincsenek urak. Lámpavasra.
Zweiter Bürger.

Es gibt hier keine Herren! An die Laterne!
NÉHÁNYAN
énekelnek
Aki a földbe tér meg, :

Kirágja azt a féreg, :

Jobb lógni hát itt fönn magasban, :

Mint ott lenn elrohadni lassan.

Einige

singen.
Die da liegen in der Erden, :Von de Würm gefresse werden; :Besser hangen in der Luft, :Als verfaulen in der Gruft!
FIATALEMBER
Irgalom.
Junger Mensch.

Erbarmen!
HARMADIK POLGÁR
Csak egy kicsit megcsiklandozzuk a nyakadat, csak egy pillanatig tart, mi irgalmasabbak vagyunk nálatoknál. Ti munkával gyilkoltok bennünket: mi hatvan esztendeig lógunk, vergődünk kötélen, de most levágjuk magunkat róla. Lámpavasra vele.
Dritter Bürger.

Nur ein Spielen mit einer Hanflocke um den Hals! 's ist nur ein Augenblick, wir sind barmherziger als ihr. Unser Leben ist der Mord durch Arbeit; wir hängen sechzig Jahre lang am Strick und zapplen, aber wir werden uns losschneiden. - An die Laterne!
FIATALEMBER
Megtehetitek, de akkor se fogtok világosabban látni.
Junger Mensch.

Meinetwegen, ihr werdet deswegen nicht heller sehen.
AKIK KÖRÖTTE ÁLLANAK
Igaza van, igaza van.
Die Umstehenden.

Bravo! Bravo!
HANGOK
Hagyjátok futni!

A fiatalember elszalad. Robespierre jön, asszonyok és nadrágtalanok kísérik

Einige Stimmen.

Laßt ihn laufen!

Er entwischt.

Robespierre tritt auf, begleitet von Weibern und Ohnehosen.
ROBESPIERRE
Mi van itt, polgártársak?
Robespierre.

Was gibt's da, Bürger?
HARMADIK POLGÁR
Mi lesz? Attól a pár csepp augusztusi és szeptemberi vértől nem lett pirosabb a nép orcája. A guillotine túl lassan működik. Elkelne már egy kis záporeső.
Dritter Bürger.

Was wird's geben? Die paar Tropfen Bluts vom August und September haben dem Volk die Backen nicht rot gemacht. Die Guillotine ist zu langsam. Wir brauchen einen Platzregen!
ELSŐ POLGÁR
Asszonyaink és gyerekeink kenyérért sírnak, arisztokraták húsával akarjuk jóllakatni őket. Agyon kell verni mindenkit, akinek nem rongyos a ruhája!
Erster Bürger.

Unsere Weiber und Kinder schreien nach Brot, wir wollen sie mit Aristokratenfleisch füttern. He! totgeschlagen, wer kein Loch im Rock hat!
MIND
Agyon kell verni! Agyon kell verni!
Alle.

Totgeschlagen! Totgeschlagen!
ROBESPIERRE
A törvény nevében!
Robespierre.

Im Namen des Gesetzes!
ELSŐ POLGÁR
Mi a törvény?
Erster Bürger.

Was ist das Gesetz?
ROBESPIERRE
A nép akarata.
Robespierre.

Der Wille des Volks.
ELSŐ POLGÁR
Mi vagyunk a nép, és mi azt akarjuk, hogy ne legyen törvény; ergo ez a népakarat a törvény, ergo a törvény nevében nincs többé törvény, ergo agyon kell verni!
Erster Bürger.

Wir sind das Volk, und wir wollen, daß kein Gesetz sei; ergo ist dieser Wille das Gesetz, ergo im Namen des Gesetzes gibt's kein Gesetz mehr, ergo totgeschlagen!
HANGOK
Halljuk Ariszteidészt! Halljuk a Megvesztegethetetlent!
Einige Stimmen.

Hört den Aristides! hört den Unbestechlichen!
EGY ASSZONY
Halljuk a Messiást, aki válogatni és ítélni küldetett, ő győz a gonoszokon a fegyver erejével. Az ő szeme válogatásra, a keze ítéletre termett.
Ein Weib.

Hört den Messias, der gesandt ist, zu wählen und zu richten; er wird die Bösen mit der Schärfe des Schwertes schlagen. Seine Augen sind die Augen der Wahl, seine Hände sind die Hände des Gerichts.
ROBESPIERRE
Szegény, erényes nép! Te megteszed, amit meg kell tenned, föláldozod ellenségeidet. Nagy vagy, ó, nép! Villámcsapás vagy, és mennydörgés vagy. De nép, vigyázz, nehogy saját testedet égesse meg a villám, nehogy dühödben magadat pusztítsd. Téged csak a saját erőd buktathat el, ezt tudják ellenségeid. Törvényhozóid őrködnek, irányítják a kezedet, az ő szemük csalhatatlan, a te kezed kikerülhetetlen. Gyertek a jakobinusokhoz! Testvéreitek tárt karokkal fogadnak, ellenségeink fölött vértörvényszéket ülünk.
Robespierre.

Armes, tugendhaftes Volk! Du tust deine Pflicht, du opferst deine Feinde. Volk, du bist groß! Du offenbarst dich unter Blitzstrahlen und Donnerschlägen. Aber, Volk, deine Streiche dürfen deinen eignen Leib nicht verwunden; du mordest dich selbst in deinem Grimm. Du kannst nur durch deine eigne Kraft fallen, das wissen deine Feinde. Deine Gesetzgeber wachen, sie werden deine Hände führen; ihre Augen sind untrügbar, deine Hände sind unentrinnbar. Kommt mit zu den Jakobinern! Eure Brüder werden euch ihre Arme öffnen, wir werden ein Blutgericht über unsere Feinde halten.
HANGOK
Gyerünk a jakobinusokhoz! Éljen Robespierre!

Mind elmennek

Viele Stimmen.

Zu den Jakobinern! Es lebe Robespierre!

Alle ab.
SIMON
Jaj nekem, elhagytak!

Próbál felállni

Simon.

Weh mir, verlassen!

Er versucht sich aufzurichten.
SIMONNÉ
Így!

Támogatja

Weib.

Da!

Sie unterstützt ihn.
SIMON
Ah, Baucisom, eleven szenet szórsz árva fejemre.
Simon.

Ach, meine Baucis! du sammelst Kohlen auf mein Haupt.
SIMONNÉ
Állj föl!
Weib.

Da steh!
SIMON
Elfordulsz tőlem? Ah, meg tudsz-e nekem bocsátani, Porcia? Ütöttelek? Nem a kezem vert, nem a karom, az őrültségem tette, nem magam.
Az őrület Hamletnek ellensége.
Nem Hamlet tette, csak az őrület.

Hol van a lányunk? Hol az én kis Sannám?
Simon.

Du wendest dich ab? Ha, kannst du mir vergeben, Porcia? Schlug ich dich? Das war nicht meine Hand, war nicht mein Arm, mein Wahnsinn tat es.
Sein Wahnsinn ist des armen Hamlet Feind.
Hamlet tat's nicht, Hamlet verleugnet's.
Wo ist unsre Tochter, wo ist mein Sannchen?
SIMONNÉ
Ott lenn a sarkon.
Weib.

Dort um das Eck herum.
SIMON
Induljunk hozzá! Jöjj, jöjj velem, erényes hitvesem.

Elmennek
Simon.

Fort zu ihr! Komm, mein tugendreich Gemahl.

Beide ab.

3. szín[szerkesztés]



Jakobinusok klubja


Der Jakobinerklub
EGY LYONI
Lyon népe küld, hogy kiöntsem előttetek szívük keserűségét. Mi nem tudjuk, vajon a kordély, melyen Ronsint a vesztőhelyre hurcolták, a szabadság gyászszekere volt-e, de azt, igenis, tudjuk, hogy Chalier gyilkosai ettől a naptól fogva megint oly keményen álltak sarkukon, mintha többé nem volna számukra sír. Elfelejtettétek, hogy Lyon Franciaország földjének egy darabja, melyet az árulók csontjaival kell befödni? Elfelejtettétek, hogy a királyoknak ez szajhája csak a Rhône vizében moshatja tisztára szennyesét? Elfelejtettétek, hogy e forradalmi áradatnak Pitt hajóhadát a Földközi-tengeren arisztokraták hulláján kell zátonyra vetnie? A ti irgalmasságtok megöli a forradalmat. Minden arisztokrata lélegzetvétele a szabadság halálhörgése. Csak a gyáva hal meg a köztársaságért, a jakobinus öl érette. Tudjátok meg: ha nem lesz bennetek annyi tetterő, mint azokban a férfiakban, akik augusztus tizedikén, szeptemberben és május harmincegyedikén cselekedtek, akkor nekünk, akár Gaillard honfinak, nem marad egyéb, mint Cato tőre.

Tetszés és zavart kiáltozás

Ein Lyoner.

Die Brüder von Lyon senden uns, um in eure Brust ihren bittren Unmut auszuschütten. Wir wissen nicht, ob der Karren, auf dem Ronsin zur Guillotine fuhr, der Totenwagen der Freiheit war, aber wir wissen, daß seit jenem Tage die Mörder Chaliers wieder so fest auf den Boden treten, als ob es kein Grab für sie gäbe. Habt ihr vergessen, daß Lyon ein Flecken auf dem Boden Frankreichs ist, den man mit den Gebeinen der Verräter zudecken muß? Habt ihr vergessen, daß diese Hure der Könige ihren Aussatz nur in dem Wasser der Rhone abwaschen kann? Habt ihr vergessen, daß dieser revolutionäre Strom die Flotten Pitts im Mittelmeere auf den Leichen der Aristokraten muß stranden machen? Eure Barmherzigkeit mordet die Revolution. Der Atemzug eines Aristokraten ist das Röcheln der Freiheit. Nur ein Feigling stirbt für die Republik, ein Jakobiner tötet für sie. Wißt: finden wir in euch nicht mehr die Spannkraft der Männer des 10. August, des September und des 31. Mai, so bleibt uns, wie dem Patrioten Gaillard, nur der Dolch des Kato.

Beifall und verwirrtes Geschrei.
EGY JAKOBINUS
Veletek együtt hörpintjük ki Szokratész méregpoharát.
Ein Jakobiner.

Wir werden den Becher des Sokrates mit euch trinken!
LEGENDRE
az emelvényre lendül

Nem is kell Lyonra vetnünk a tekintetünk. Azok, akik selyemben járnak, hintókban kényeskednek, páholyokban ülnek a színházban, s az akadémia szótára szerint selypegnek, már megint biztosan hordják fejüket a vállukon. Tréfálkozva azt mondogatják, hogy Marat-t és Chalier-t kettős vértanúsághoz kell segíteni, s in effigie le kell guillotinozni őket.

Nagy mozgás az ülésteremben

Legendre

schwingt sich auf die Tribüne.

Wir haben nicht nötig, unsere Blicke auf Lyon zu werfen. Die Leute, die seidne Kleider tragen, die in Kutschen fahren, die in den Logen im Theater sitzen und nach dem Diktionär der Akademie sprechen, tragen seit einigen Tagen die Köpfe fest auf den Schultern. Sie sind witzig und sagen, man müsse Marat und Chalier zu einem doppelten Märtyrertum verhelfen und sie in effigie guillotinieren.

Heftige Bewegung in der Versammlung.
HANGOK
Ezek máris halottak, saját nyelvük nyakazza le őket.
Einige Stimmen.

Das sind tote Leute, ihre Zunge guillotiniert sie.
LEGENDRE
Annak a két szentnek a vére a fejükre száll! Kérdezem a Jóléti Bizottság jelenlévő tagjait, mióta süketültek meg...
Legendre.

Das Blut dieser Heiligen komme über sie! Ich frage die anwesenden Mitglieder des Wohlfahrtsausschusses, seit wann ihre Ohren so taub geworden sind...
COLLOT D'HERBOIS
szavába vág

Én pedig téged kérdezlek, Legendre, kinek a hangja hirdet ilyen cudarságot, hogy még mindig élnek, és még mindig beszélni mernek? Itt az idő, hogy letépjük az álarcokat. Halljátok: az ok vádolja az okozatot, a kiáltás a saját visszhangját, a tett a következményeit. A Jóléti Bizottság ért a logikához, Legendre. Légy nyugodt. E szentek szobrai érintetlenek maradnak, és kővé meresztik az árulókat, mint a medúzafő.
Collot d'Herbois

unterbricht ihn.

Und ich frage dich, Legendre, wessen Stimme solchen Gedanken Atem gibt, daß sie lebendig werden und zu sprechen wagen? Es ist Zeit, die Masken abzureißen. Hört! Die Ursache verklagt ihre Wirkung, der Ruf sein Echo, der Grund seine Folge. Der Wohlfahrtsausschuß versteht mehr Logik, Legendre. Sei ruhig! Die Büsten der Heiligen werden unberührt bleiben, sie werden wie Medusenhäupter die Verräter in Stein verwandten.
ROBESPIERRE
Szót kérek.
Robespierre.

Ich verlange das Wort.
JAKOBINUSOK
Halljuk a Megvesztegethetetlent! Halljuk!
Die Jakobiner.

Hört, hört den Unbestechlichen!
ROBESPIERRE
Megvártuk, míg az elégedetlenség kiáltása minden oldalról fölmorajlik, csak most beszélünk. Szemünk nyitva van, láttuk, hogy fegyverkezik, kel föl az ellenség, de még mindig nem adtuk meg a vészjelt, hagytuk, hogy a nép maga őrködjék sorsa fölött. A nép nem aludt, megragadta a fegyvert. Hagytuk, hogy az ellenség kibújjon leshelyéről, és előresunnyogjon, de most itt áll színünk előtt, pőrén és védtelenül a nap fényében, minden csapás csak őt éri. Mihelyt rápillantunk, máris halott.
Egy ízben már említettem nektek: a köztársaság belső ellenségei két táborra szakadnak. Különböző lobogók alatt, különböző utakon mindnyájan egyetlen célra törnek. Az egyik tábor már nincs többé. Nyegle tébolyában sutba akarta vetni a legönzetlenebb hazafiakat, mintha levitézlett, pipogya alakok volnának, csak azért, hogy megfossza a köztársaságot legerősebb támaszaitól.
Hadat üzent az Istennek és a magántulajdonnak, hogy viszályt szítson a királyok javára. A forradalom magasztos drámájából paródiát faragott, hogy előre kieszelt kilengésekkel lejárassa. Hébert diadala a köztársaságot káosszá változtatta volna a zsarnokság örömére. A törvény pallosa lesújtott az árulóra. De törődik is ezzel az idegen, ha másféle gazemberek módot nyújtanak neki ahhoz, hogy célját elérje? Mindaddig semmit se tettünk, míg a másik tábort is teljesen meg nem semmisítjük.
Ez az előbbinek épp az ellenkezője. Gyengeségre ösztökél bennünket, s harci kiáltása ez: kegyelem! Ki akarja csavarni a nép kezéből a fegyvert s azt az erőt, mely a fegyvert forgatja, hogy aztán meztelenül, elcsigázottan szolgáltassa ki a királyoknak.
A köztársaság fegyvere a rémuralom, a köztársaság ereje az erény. Az erény, mert nélküle a rémuralom végzetes. A rémuralom, mert nélküle az erény tehetetlen. A rémuralom az erényből következik, és nem egyéb, mint gyors, szigorú és tántoríthatatlan igazságosság. Azt mondják ők, hogy a rémuralom a zsarnoki uralom fegyvere, s így a mi uralmunk is hasonlít a zsarnoksághoz. Ez igaz, De csak úgy, ahogyan a szabadságharcos fegyvere hasonlít ahhoz a kardhoz, amelyet a zsarnok fegyvernöke hordoz. Ha a zsarnok rémuralommal kormányozza baromi alattvalóit, mint zsarnok helyesen teszi; zúzzátok szét rémuralommal a szabadság ellenségeit: nektek köszöni a köztársaság a létezését, s helyesen teszitek. A forradalmi kormányzat a szabadság zsarnoksága a zsarnokság ellen.
- Kegyelem a királypártiaknak! - kiáltják egyesek. Kegyelem a gonosztevőknek? Nem és ezerszer nem. Kegyelem az ártatlanságnak, kegyelem a gyengeségnek, kegyelem a szerencsétleneknek, kegyelem az emberiségnek. Csak a békés polgár számíthat a társadalom védelmére.
Egy köztársaságban csak köztársasági polgárok vannak; aki királypárti és idegen, az ellenség. Az emberiség elnyomóit megbüntetni irgalom, megbocsátani barbárság. A hamis érzékenység Anglia és Ausztria felé sóhajtozik.
De nem érték be azzal, hogy a nép kezéből kicsavarták a fegyvert, hanem erejének legszentebb kútfőit is megmérgezték a bűnnel. Ez a legagyafúrtabb, legveszedelmesebb, legundokabb támadás a szabadság ellen. A bűn az arisztokraták Káin-bélyege. Ez pedig egy köztársaságban nemcsak erkölcsi, hanem politikai gonosztett is. Aki bűnös, az a szabadság politikai ellensége, s ez annál veszedelmesebb a számára, mennél inkább használ neki látszólag. A legveszedelmesebb polgár az, aki előbb nyű el egy tucat vörös sipkát, mintsem egyetlen jótettet véghezvigyen. Nyomban meg fogtok érteni, polgártársak, ha azokra az emberekre gondoltok, akik nemrégiben még padlásszobáikban kucorogtak, most hintókban feszítenek, és hajdani márkinőkkel és bárónőkkel bujálkodnak. Ha azt látjuk, hogy a nép törvényhozói olyan bűnösen tobzódnak, mint a hajdani udvaroncok, ha azt látjuk, hogy a forradalom márkijai és grófjai dúsgazdag nőket vesznek feleségül, tivornyáznak, kockáznak, fényes lakomákat adnak, és pompás ruhákban páválkodnak - joggal kérdezhetjük: vajon a népet fosztották-e ki, vagy az aranykezű királyokkal paroláztak? Joggal álmélkodhatunk ezeknek a szellemes széplelkeknek a finomkodásán. Nemrégiben pimasz módon Tacitust parodizálták, felelhetnék nekik Sallustiusszal, és travesztálhatnám Catilinát. De azt hiszem, már egy ecsetvonást se kell tennem, az arcképük elkészült.
Hát ezekkel nem alkuszunk, sohasem kötünk fegyverszünetet azokkal, akik csak a népet akarták kiszipolyozni, akik büntetlenül basáskodnak, akiknek a köztársaság csak sáp, és a forradalom csak eszköz. Mivel megrettentek a példák özönétől, megpróbálják csínján lehűteni az igazságosságot. Mintha hallanók, amint magukban mondják: "Mi nem vagyunk eléggé erényesek ahhoz, hogy ilyen kegyetlenek legyünk. Bölcs törvényhozók, ne bántsatok gyöngeségünkért. Nem merjük bevallani nektek, hogy bűnösök vagyunk, ennélfogva inkább azon könyörgünk, hogy legyetek irgalmasak." Nyugodj meg, erényes nép, nyugodjatok meg, honfiak, vigyétek hírül lyoni testvéreinknek, hogy a törvény kardja nem rozsdásodik meg azoknak a kezében, akikre rábízták! A köztársaságnak nagy példát fogunk adni.

Általános tetszés

Robespierre.

Wir warteten nur auf den Schrei des Unwillens, der von allen Seiten ertönt, um zu sprechen. Unsere Augen waren offen, wir sahen den Feind sich rüsten und sich erheben, aber wir haben das Lärmzeichen nicht gegeben; wir ließen das Volk sich selbst bewachen, es hat nicht geschlafen, es hat an die Waffen geschlagen. Wir ließen den Feind aus seinem Hinterhalt hervorbrechen, wir ließen ihn anrücken; jetzt steht er frei und ungedeckt in der Helle des Tages, jeder Streich wird ihn treffen, er ist tot, sobald ihr ihn erblickt habt.
Ich habe es euch schon einmal gesagt: in zwei Abteilungen, wie in zwei Heerhaufen, sind die inneren Feinde der Republik zerfallen. Unter Bannern von verschiedener Farbe und auf den verschiedensten Wegen eilen sie alle dem nämlichen Ziele zu. Die eine dieser Faktionen ist nicht mehr. In ihrem affektierten Wahnsinn suchte sie die erprobtesten Patrioten als abgenutzte Schwächlinge beiseite zu werfen, um die Republik ihrer kräftigsten Arme zu berauben. Sie erklärte der Gottheit und dem Eigentum den Krieg, um eine Diversion zugunsten der Könige zu machen. Sie parodierte das erhabne Drama der Revolution, um dieselbe durch studierte Ausschweifungen bloßzustellen. Héberts Triumph hätte die Republik in ein Chaos verwandelt, und der Despotismus war befriedigt. Das Schwert des Gesetzes hat den Verräter getroffen. Aber was liegt den Fremden daran, wenn ihnen Verbrecher einer anderen Gattung zur Erreichung des nämlichen Zwecks bleiben? Wir haben nichts getan, wenn wir noch eine andere Faktion zu vernichten haben.
Sie ist das Gegenteil der vorhergehenden. Sie treibt uns zur Schwäche, ihr Feldgeschrei heißt: Erbarmen! Sie will dem Volk seine Waffen und die Kraft, welche die Waffen führt, entreißen, um es nackt und entnervt den Königen zu überantworten.
Die Waffe der Republik ist der Schrecken, die Kraft der Republik ist die Tugend - die Tugend, weil ohne sie der Schrecken verderblich, der Schrecken, weil ohne ihn die Tugend ohnmächtig ist. Der Schrecken ist ein Ausfluß der Tugend, er ist nichts anders als die schnelle, strenge und unbeugsame Gerechtigkeit. Sie sagen, der Schrecken sei die Waffe einer despotischen Regierung, die unsrige gliche also dem Despotismus.
Freilich! aber so, wie das Schwert in den Händen eines Freiheitshelden dem Säbel gleicht, womit der Satellit des Tyrannen bewaffnet ist.
Regiere der Despot seine tierähnlichen Untertanen durch den Schrecken, er hat recht als Despot; zerschmettert durch den Schrecken die Feinde der Freiheit, und ihr habt als Stifter der Republik nicht minder recht. Die Revolutionsregierung ist der Despotismus der Freiheit gegen die Tyrannei.
Erbarmen mit den Royalisten! rufen gewisse Leute. Erbarmen mit Bösewichtern? Nein! Erbarmen für die Unschuld, Erbarmen für die Schwäche, Erbarmen für die Unglücklichen, Erbarmen für die Menschheit! Nur dem friedlichen Bürger gebührt von seiten der Gesellschaft Schutz.
In einer Republik sind nur Republikaner Bürger; Royalisten und Fremde sind Feinde. Die Unterdrücker der Menschheit bestrafen, ist Gnade; ihnen verzeihen, ist Barbarei. Alle Zeichen einer falschen Empfindsamkeit scheinen mir Seufzer, welche nach England oder nach Östreich fliegen.
Aber nicht zufrieden, den Arm des Volkes zu entwaffnen, sucht man noch die heiligsten Quellen seiner Kraft durch das Laster zu vergiften.
Dies ist der feinste, gefährlichste und abscheulichste Angriff auf die Freiheit. Nur der höllischste Machiavellismus, doch - nein! Ich will nicht sagen, daß ein solcher Plan in dem Gehirne eines Menschen hätte ausgebrütet werden können! Es mag unwillkürlich geschehen, doch die Absicht tut nichts zur Sache, die Wirkung bleibt die nämliche, die Gefahr ist gleich groß! Das Laster ist das Kainszeichen des Aristokratismus. In einer Republik ist es nicht nur ein moralisches, sondern auch ein politisches Verbrechen; der Lasterhafte ist der politische Feind der Freiheit, er ist ihr um so gefährlicher, je größer die Dienste sind, die er ihr scheinbar erwiesen. Der gefährlichste Bürger ist derjenige, welcher leichter ein Dutzend rote Mützen verbraucht als eine gute Handlung vollbringt.
Ihr werdet mich leicht verstehen, wenn ihr an Leute denkt, welche sonst in Dachstuben lebten und jetzt in Karossen fahren und mit ehemaligen Marquisinnen und Baronessen Unzucht treiben. Wir dürfen wohl fragen: ist das Volk geplündert, oder sind die Goldhände der Könige gedrückt worden, wenn wir Gesetzgeber des Volks mit allen Lastern und allem Luxus der ehemaligen Höflinge Parade machen, wenn wir diese Marquis und Grafen der Revolution reiche Weiber heiraten, üppige Gastmähler geben, spielen, Diener halten und kostbare Kleider tragen sehen? Wir dürfen wohl staunen, wenn wir sie Einfälle haben, schöngeistern und so etwas vom guten Ton bekommen hören. Man hat vor kurzem auf eine unverschämte Weise den Tacitus parodiert, ich könnte mit dem Sallust antworten und den Katilina travestieren; doch ich denke, ich habe keine Striche mehr nötig, die Porträts sind fertig.
Keinen Vertrag, keinen Waffenstillstand mit den Menschen, welche nur auf Ausplünderung des Volkes bedacht waren, welche diese Ausplünderung ungestraft zu vollbringen hofften, für welche die Republik eine Spekulation und die Revolution ein Handwerk war! In Schrecken gesetzt durch den reißenden Strom der Beispiele, suchen sie ganz leise die Gerechtigkeit abzukühlen. Man sollte glauben, jeder sage zu sich selbst: »Wir sind nicht tugendhaft genug, um so schrecklich zu sein.
Philosophische Gesetzgeber, erbarmt euch unsrer Schwäche! Ich wage euch nicht zu sagen, daß ich lasterhaft bin; ich sage euch also lieber: seid nicht grausam!« Beruhige dich, tugendhaftes Volk, beruhigt euch, ihr Patrioten! Sagt euren Brüdern zu Lyon: das Schwert des Gesetzes roste nicht in den Händen, denen ihr es anvertraut habt! - Wir werden der Republik ein großes Beispiel geben.

Allgemeiner Beifall.
HANGOK
Éljen a köztársaság! Éljen Robespierre!
Viele Stimmen.
Es lebe die Republik! Es lebe Robespierre!
ELNÖK
Az ülést bezárom.
Präsident.

Die Sitzung ist aufgehoben.

4. szín[szerkesztés]



Utca Lacroix, Legendre
Eine Gasse Lacroix. Legendre.
LACROIX
Mit tettél, Legendre? Tudod-e, hogy a te szobraiddal kiknek ütik le a fejét?
Lacroix.

Was hast du gemacht, Legendre! Weißt du auch, wem du mit deinen Büsten den Kopf herunterwirfst?
LEGENDRE
Pár piperkőcnek meg néhány divathölgyikének.
Legendre.

Einigen Stutzern und eleganten Weibern, das ist alles.
LACROIX
Öngyilkos vagy, árnyék, aki gazdáját s ezzel önmagát is meggyilkolja.
Lacroix.

Du bist ein Selbstmörder, ein Schatten, der sein Original und somit sich selbst ermordet.
LEGENDRE
Nem értelek.
Legendre.

Ich begreife nicht.
LACROIX
Azt hittem, Collot világosan beszélt.
Lacroix.

Ich dächte, Collot hätte deutlich gesprochen.
LEGENDRE
Szószátyárkodott. Részeg volt, mint a tök.
Legendre.

Was macht das? Es war, als ob eine Champagnerflasche spränge. Er war wieder betrunken.
LACROIX
A bolondok, a részegek meg a gyermekek mindig az igazságot mondják. Mit gondolsz, Robespierre kikre célzott Catilinával?
Lacroix.

Narren, Kinder und - nun? - Betrunkne sagen die Wahrheit. Wen glaubst du denn, daß Robespierre mit dem Katilina gemeint habe?
LEGENDRE
Kikre?
Legendre.'

Nun?
LACROIX
A dolog világos. Az istentagadókat meg a túlzó forradalmárokat már vérpadra küldték; de ezzel a népen vajmi keveset segítettek, az még most is mezítláb futkos az utcákon, s az arisztokraták bőréből akar magának cipőt varrni. A guillotine hőmérséklete nem süllyedhet: még néhány fok, és a Jóléti Bizottság kereshet magának fekvőhelyet a Forradalom téren.
Lacroix.


Die Sache ist einfach. Man hat die Atheisten und Ultrarevolutionärs aufs Schafott geschickt; aber dem Volk ist nicht geholfen, es läuft noch barfuß in den Gassen und will sich aus Aristokratenleder Schuhe machen. Der Guillotinenthermometer darf nicht fallen; noch einige Grade, und der Wohlfahrtsausschuß kann sich sein Bett auf dem Revolutionsplatz suchen.

LEGENDRE
Mi köze mindennek az én szobraimhoz?
Legendre.

Was haben damit meine Büsten zu schaffen?
LACROIX
Még most sem érted? Te hivatalosan leleplezted az ellenforradalmat, a decemvireket tettre sarkalltad, segédkezet nyújtottál nekik. A nép olyan, mint Minotaurosz, hetenként meg kell kapnia a maga hulláit, nehogy az etetőket falja fel.
Lacroix.

Siehst du's noch nicht? Du hast die Contrerevolution offiziell bekanntgemacht, du hast die Dezemvirn zur Energie gezwungen, du hast ihnen die Hand geführt. Das Volk ist ein Minotaurus, der wöchentlich seine Leichen haben muß, wenn er sie nicht auffressen soll.
LEGENDRE
Hol van Danton?
Legendre.

Wo ist Danton?
LACROIX
Tudom is én. Mostanában a Medici Vénuszt keresi apródonként a Palais-Royal grizettjeinél, amint mondja, mozaikmunkát végez. Tudja ég, hogy melyik testrésznél tart éppen. Keserves, hogy a természet, akár Médea az öccsét - feldarabolta a szépséget, s részenként illesztette a testbe. Gyerünk a Palais-Royalba!
Lacroix.

Was weiß ich! Er sucht eben die Mediceische Venus stückweise bei allen Grisetten des Palais-Royal zusammen; er macht Mosaik, wie er sagt. Der Himmel weiß, bei welchem Glied er gerade ist. Es ist ein Jammer, daß die Natur die Schönheit, wie Medea ihren Bruder, zerstückt und sie so in Fragmenten in die Körper gesenkt hat. - Gehn wir ins Palais-Royal!

Beide ab.

5. szín[szerkesztés]



Szoba Danton, Marion
Ein Zimmer Danton. Marion.
MARION
Nem, ne bánts! Jó itt a lábadnál. Hadd meséljek neked.
Marion.

Nein, laß mich! So zu deinen Füßen. Ich will dir erzählen.
DANTON
Jobb hasznát is vehetnéd a szádnak.
Danton.

Du könntest deine Lippen besser gebrauchen.
MARION
Nem, hadd meséljem el. Anyám okos nő volt, egyre azt mondogatta: a szüzesség szép erény. Ha férfiak jöttek hozzánk, és beszélni kezdtek sok mindenfélét, kiküldött engem a szobából; ha kérdeztem, mi az, amiről szó volt, azt mondta: szégyelljem magamat; ha könyvet adott a kezembe olvasni, csaknem mindig át kellett lapoznom néhány oldalt. De a Bibliát kedvemre olvashattam, az csupa jámborság volt, de volt benne valami, amit nem értettem. Nem mertem senkit se megkérdezni, magamban tépelődtem. Aztán tavasz lett: minden bizsergett körülöttem, s nem tudtam, mi az. Valami furcsa légkörbe kerültem, s az úgy fojtogatott. Néztem a testem; azt hittem olykor, hogy kettéhasadtam, majd újra egybeolvadtam megint. Egy fiatalember járt akkortájt házunkba; csinos volt, és sok bolondot beszélt; nem voltam tisztában vele, hogy mit akar, de kacagnom kellett rajta. Anyám hívta, hogy jöjjön el gyakrabban, s ennek mindketten roppantul örültünk. Végül is rájöttünk, hogy okosabb, ha egymás mellett fekszünk az ágyon, mintha két széken egymás mellett ülünk. Több örömöm telt benne, mint a fecsegésében, s nem láttam be, miért szabad a rosszabb, s miért tilos a jobb. Titokban tettük. Jó sokáig. Csakhogy én olyan lettem, mint a tenger, mely mindent elnyel, s egyre mélyebbé válik. Csak egyet nem bírtam, valamennyi férfit egyetlen testté olvasztani. Ilyen volt már a természetem. Ki tehet róla? Végre is észrevette. Egy reggel eljött, s úgy csókolt engem, mintha meg akarna fojtani; karja a nyakamat szorította. Majd meghaltam a félelemtől. Majd elengedett, nevetett, s azt mondta, csaknem csacsiságot művelt; csak tartsam meg a ruhámat, s hordjam el, nem akarja elrontani az örömöm, egyebem úgysincs. Azután elment. Megint nem tudtam, mit akar. Este az ablaknál ültem; én nagyon érzékeny vagyok és a hangulatok embere; elmerültem az alkonypír hullámaiban. Egyszerre egy embercsoport közeledett az úton, előtte gyerekek futottak, az ablakokból nők kukucskáltak. Lenéztem: egy kosárban vitték el a testét a házunk előtt, a holdfény sápadt homlokára sütött, haja nedves volt - a vízbe ölte magát. Sírtam. Ez volt az egyetlen sérelme életemnek. A többiek dolgoznak s ünnepelnek, hat napig dolgoznak, s a hetediken imádkoznak, évente egyszer, a születésük napján meg vannak illetődve, s újévkor visszapillantanak az elmúlt esztendőre. Én mindezt nem értem: nekem nincs szünnapom, nincs változásom. Én mindig egy vagyok, örökös vágy és örökös kívánság, örökös tűz és örök áradat. Anyám meghalt bánatában; az emberek ujjal mutattak rám. Ez butaság. Hát nem mindegy, mondd csak, hogy kinek miben telik öröme, testekben, szentképekben, virágban vagy játékszerekben? Az érzés egy s ugyanaz, aki legtöbbet élvez, legtöbbet imádkozik.
Marion.

Nein, laß mich einmal so. - Meine Mutter war eine kluge Frau; sie sagte mir immer, die Keuschheit sei eine schöne Tugend. Wenn Leute ins Haus kamen und von manchen Dingen zu sprechen anfingen, hieß sie mich aus dem Zimmer gehn; frug ich, was die Leute gewollt hätten, so sagte sie mir, ich solle mich schämen; gab sie mir ein Buch zu lesen, so mußt' ich fast immer einige Seiten überschlagen. Aber die Bibel las ich nach Belieben, da war alles heilig; aber es war etwas darin, was ich nicht begriff. Ich mochte auch niemand fragen, ich brütete über mir selbst. Da kam der Frühling; es ging überall etwas um mich vor, woran ich keinen Teil hatte. Ich geriet in eine eigne Atmosphäre, sie erstickte mich fast. Ich betrachtete meine Glieder; es war mir manchmal, als wäre ich doppelt und verschmölze dann wieder in eins.
Ein junger Mensch kam zu der Zeit ins Haus; er war hübsch und sprach oft tolles Zeug; ich wußte nicht recht, was er wollte, aber ich mußte lachen. Meine Mutter hieß ihn öfters kommen, das war uns beiden recht.
Endlich sahen wir nicht ein, warum wir nicht ebensogut zwischen zwei Bettüchern beieinander liegen, als auf zwei Stühlen nebeneinander sitzen durften. Ich fand dabei mehr Vergnügen als bei seiner Unterhaltung und sah nicht ab, warum man mir das geringere gewähren und das größere entziehen wollte. Wir taten's heimlich. Das ging so fort. Aber ich wurde wie ein Meer, was alles verschlang und sich tiefer und tiefer wühlte. Es war für mich nur ein Gegensatz da, alle Männer verschmolzen in einen Leib. Meine Natur war einmal so, wer kann da drüber hinaus? Endlich merkt' er's. Er kam eines Morgens und küßte mich, als wollte er mich ersticken; seine Arme schnürten sich um meinen Hals, ich war in unsäglicher Angst. Da ließ er mich los und lachte und sagte: er hätte fast einen dummen Streich gemacht; ich solle mein Kleid nur behalten und es brauchen, es würde sich schon von selbst abtragen, er wolle mir den Spaß nicht vor der Zeit verderben, es wäre doch das einzige, was ich hätte. Dann ging er; ich wußte wieder nicht, was er wollte. Den Abend saß ich am Fenster; ich bin sehr reizbar und hänge mit allem um mich nur durch eine Empfindung zusammen; ich versank in die Wellen der Abendröte. Da kam ein Haufe die Straße herab, die Kinder liefen voraus, die Weiber sahen aus den Fenstern. Ich sah hinunter: sie trugen ihn in einem Korb vorbei, der Mond schien auf seine bleiche Stirn, seine Locken waren feucht, er hatte sich ersäuft. Ich mußte weinen. - Das war der einzige Bruch in meinem Wesen. Die andern Leute haben Sonn- und Werktage, sie arbeiten sechs Tage und beten am siebenten, sie sind jedes Jahr auf ihren Geburtstag einmal gerührt und denken jedes Jahr auf Neujahr einmal nach. Ich begreife nichts davon: ich kenne keinen Absatz, keine Veränderung. Ich bin immer nur eins; ein ununterbrochenes Sehnen und Fassen, eine Glut, ein Strom. Meine Mutter ist vor Gram gestorben; die Leute weisen mit Fingern auf mich. Das ist dumm. Es läuft auf eins hinaus, an was man seine Freude hat, an Leibern, Christusbildern, Blumen oder Kinderspielsachen; es ist das nämliche Gefühl; wer am meisten genießt, betet am meisten.
DANTON
Miért nem ihatom fel egészen szépségedet, miért nem szívhatom magamba?
Danton.

Warum kann ich deine Schönheit nicht ganz in mich fassen, sie nicht ganz umschließen?
MARION
Látó szeme van a te ajkadnak, Danton.
Marion.

Danton, deine Lippen haben Augen.
DANTON
Szeretnék légárammá válni, hogy bennem megfürödhess, s a hullámaim csókolják testedet.

Lacroix, Adelaide, Rosalie bejönnek

Danton.

Ich möchte ein Teil des Äthers sein, um dich in meiner Flut zu baden, um mich auf jeder Welle deines schönen Leibes zu brechen.

Lacroix, Adelaide, Rosalie treten ein.
LACROIX
megáll az ajtóban

Megszakadok a nevetéstől, megszakadok.
Lacroix

bleibt in der Tür stehn.

Ich muß lachen, ich muß lachen.
DANTON
bosszúsan

Mi az?
Danton

unwillig.

Nun?
LACROIX
Eszembe jut az utca.
Lacroix.

Die Gasse fällt mir ein.
DANTON
Na és?
Danton.

Und?
LACROIX
Az utcán egy dán dog egy máltai pincsivel akart párosodni.
Lacroix.

Auf der Gasse waren Hunde, eine Dogge und ein Bologneser Schoßhündlein, die quälten sich.
DANTON
Hát aztán?
Danton.

Was soll das?
LACROIX
Csak eszembe jutott, és nevetnem kell. Épületes látvány volt! A lányok kikukucskáltak az ablakokon; óvatosnak kellene lenni s a napra se engedni őket, mert a kezükön a legyek művelik ugyanazt, s ettől furcsa gondolataik támadhatnak. Legendre meg én végigfutottunk csaknem minden cellácskán, mert az apácácskák a hús eme megnyilatkozására belénk akaszkodtak, és áldást kértek. Legendre az egyiket bűnbánatra oktatja, de ettől majd ő fog böjtölni legalább egy hónapon keresztül. Itt hozok magammal két eleven papnőt.
Lacroix.

Das fiel mir nun grade so ein, und da mußt' ich lachen. Es sah erbaulich aus! Die Mädel guckten aus den Fenstern; man sollte vorsichtig sein und sie nicht einmal in der Sonne sitzen lassen. Die Mücken treiben's ihnen sonst auf den Händen; das macht Gedanken.
Legendre und ich sind fast durch alle Zellen gelaufen, die Nönnlein von der Offenbarung durch das Fleisch hingen uns an den Rockschößen und wollten den Segen. Legendre gibt einer die Disziplin, aber er wird einen Monat dafür zu fasten bekommen. Da bringe ich zwei von den Priesterinnen mit dem Leib.
MARION
Jó napot, Adelaide! Jó napot, Rosalie!
Marion.

Guten Tag, Demoiselle Adelaide! guten Tag, Demoiselle Rosalie!
ROSALIE
Már rég nem volt szerencsénk.
Rosalie.

Wir hatten schon lange nicht das Vergnügen.
MARION
Igazán sajnálom.
Marion.

Es war mir recht leid.
ADELAIDE
Éjjel-nappal el vagyunk foglalva.
Adelaide.

Ach Gott, wir sind Tag und Nacht beschäftigt.
DANTON
Rosalie-hoz

Ejha, kicsike, de hajlékony lett a csípőd.
Danton

zu Rosalie.

Ei, Kleine, du hast ja geschmeidige Hüften bekommen.
ROSALIE
Hát igen, napról napra fejlődik az ember.
Rosalie.

Ach ja, man vervollkommnet sich täglich.
LACROIX
Mi a különbség az antik s egy modern Adonisz között?
Lacroix.

Was ist der Unterschied zwischen dem antiken und einem modernen Adonis?
DANTON
És Adelaide milyen illedelmesen érdekes lett; pikáns összetétel. Az arca olyan, mint egy fügefalevél, amelyet a teste elé tart. Ilyen fügefa egy ilyen forgalmas úttesten üdítő árnyékot ad.
Danton.

Und Adelaide ist sittsam-interessant geworden; eine pikante Abwechslung. Ihr Gesicht sieht aus wie ein Feigenblatt, das sie sich vor den ganzen Leib hält. So ein Feigenbaum an einer so gangbaren Straße gibt einen erquicklichen Schatten.
ADELAIDE
Egész országút lennék, ha monsieur Danton...
Adelaide.

Ich wäre ein Herdweg, wenn Monsieur...
DANTON
Jó, jó kisasszony, nem bántani akartam.
Danton.

Ich verstehe; nur nicht böse, mein Fräulein!
LACROIX
Ide figyelj! Egy modern Adoniszt nem vaddisznó, csak közönséges disznó tép szét: nem a combján sebesül meg, hanem az ágyékán, s a vére nyomán nem rózsák, hanem higanyvirágok fakadnak.
Lacroix.

So höre doch! Ein moderner Adonis wird nicht von einem Eber, sondern von Säuen zerrissen; er bekommt seine Wunde nicht am Schenkel, sondern in den Leisten, und aus seinem Blut sprießen nicht Rosen hervor, sondern schießen Quecksilberblüten an.
DANTON
Rosalie kisasszony restaurált torzó, csak a csípeje s a lába antik. Mágnestű ő, a feje taszít, a lába vonz; középen van az egyenlítő, mindenkinek, aki keresztülmegy rajta, ajánlható egy szublimát-keresztelő.
Danton.

O laß das, Fräulein Rosalie ist ein restaurierter Torso, woran nur die Hüften und Füße antik sind. Sie ist eine Magnetnadel: was der Pol Kopf abstößt, zieht der Pol Fuß an; die Mitte ist ein Äquator, wo jeder eine Sublimattaufe bekömmt, der die Linie passiert.
LACROIX
Két irgalmas nővér, mindkettő kórházban teljesít szolgálatot, tudniillik a saját testében.
Lacroix.

Zwei Barmherzige Schwestern; jede dient in einem Spital, d. h. in ihrem eignen Körper.
ROSALIE
Szégyelljék magukat, így megbotránkoztatni a fülünket.
Rosalie.

Schämen Sie sich, unsere Ohren rot zu machen!
ADELAIDE
Udvariasabbak is lehetnének.

Adelaide és Rosalie el

Adelaide.

Sie sollten mehr Lebensart haben!

Adelaide und Rosalie ab.
DANTON
Jó éjszakát, szép gyermekek!
Danton.

Gute Nacht, ihr hübschen Kinder!
LACROIX
Jó éjszakát, higanybányák!
Lacroix.

Gute Nacht, ihr Quecksilbergruben!
DANTON
Sajnálom őket, vacsorázni akarnak.
Danton.

Sie dauern mich, sie kommen um ihr Nachtessen.
LACROIX
Te Danton, én a jakobinusoktól jövök.
Lacroix.

Höre, Danton, ich komme von den Jakobinern.
DANTON
Hát aztán.
Danton.

Nichts weiter?
LACROIX
A lyoniak proklamációt terjesztettek be; úgy képzelik, nem marad más hátra számukra, mint tógába burkolózni. Mindegyik olyan képet vágott, mintha azt mondaná a szomszédjának: Paetus, nem fáj! Legendre ordított, hogy Chalier és Marat szobrát össze akarják törni. Azt hiszem, újra meg akarja festeni vérrel az arcát. Már egészen kikopott a Terreur-ből, a gyerekek az utcán megráncigálják a kabátja szárát.
Lacroix.

Die Lyoner verlasen eine Proklamation; sie meinten, es bliebe ihnen nichts übrig, als sich in die Toga zu wickeln. Jeder macht ein Gesicht, als wollte er zu seinem Nachbar sagen: Paetus, es schmerzt nicht! - Legendre rief, man wolle Chaliers und Marats Büsten zerschlagen. Ich glaube, er will sich das Gesicht wieder rot machen; er ist ganz aus der Terreur herausgekommen, die Kinder zupfen ihn auf der Gasse am Rock.
DANTON
És Robespierre?
Danton.

Und Robespierre?
LACROIX
Az emelvényen hadonászott, és azt mondta: rémuralom nélkül az erény fabatkát sem ér. Ettől a mondástól megfájdult a nyakam.
Lacroix.

Fingerte auf der Tribüne und sagte: die Tugend muß durch den Schrecken herrschen. Die Phrase machte mir Halsweh.
DANTON
Ácsolja a guillotine deszkáit.
Danton.

Sie hobelt Bretter für die Guillotine.
LACROIX
És Collot ordított, mint az őrült, hogy le kell tépni az álarcokat.
Lacroix.

Und Collot schrie wie besessen, man müsse die Masken abreißen.
DANTON
S az álarcokkal együtt az arcokat.

Paris jön

Danton.

Da werden die Gesichter mitgehen.

Paris tritt ein.
LACROIX
Mi hír, Fabricius?
Lacroix.

Was gibt's, Fabricius?
PARIS
A jakobinusoktól Robespierre-hez mentem; magyarázatot kértem. Olyan arcot vágott, mint Brutus, aki föláldozza saját fiait. A kötelességteljesítésről szavalt, azt mondta: a szabadság ellenségei számára nincs kegyelem, mindenkit föláldoz, ha kell: saját magát, az öccsét, a barátait.
Paris.

Von den Jakobinern weg ging ich zu Robespierre; ich verlangte eine Erklärung. Er suchte eine Miene zu machen wie Brutus, der seine Söhne opfert. Er sprach im allgemeinen von den Pflichten, sagte: der Freiheit gegenüber kenne er keine Rücksicht, er würde alles opfern, sich, seinen Bruder, seine Freunde.
DANTON
Ez világos beszéd volt; csak meg kell fordítani a létrát; ő lenn fogja, hogy a barátait felsegíthesse. Köszönettel tartozunk Legendre-nak hogy kiugratta a nyulat a bokorból.
Danton.

Das war deutlich; man braucht nur die Skala herumzukehren, so steht er unten und hält seinen Freunden die Leiter. Wir sind Legendre Dank schuldig, er hat sie sprechen gemacht.
LACROIX
Az hébert-isták még nem haltak meg, a nép nyomorog; ez szörnyű emeltyű. A vérrel telt serpenyő nem emelkedhetik, mert különben lámpavas lesz belőle a Jóléti Bizottság számára; nehezékre van szüksége, egy súlyos fej kell neki.
Lacroix.

Die Hebertisten sind noch nicht tot, das Volk ist materiell elend, das ist ein furchtbarer Hebel. Die Schale des Blutes darf nicht steigen, wenn sie dem Wohlfahrtsausschuß nicht zur Laterne werden soll; er hat Ballast nötig, er braucht einen schweren Kopf.
DANTON
Hát jól tudom, a forradalom, akárcsak Saturnus, fölfalja a saját fiait.

Elgondolkozik

Nem, azt mégse merik megtenni.
Danton.

Ich weiß wohl - die Revolution ist wie Saturn, sie frißt ihre eignen Kinder.

Nach einigem Besinnen:

Doch, sie werden's nicht wagen.

LACROIX
Te, Danton, halott szent vagy; de a forradalom nem szereti a relikviákat, a királyok csontjait az utcákon szórta szét, s a templomokból kihajította a szobrokat. Azt hiszed, te megmaradhatsz talpazatodon?
Lacroix.

Danton, du bist ein toter Heiliger; aber die Revolution kennt keine Reliquien, sie hat die Gebeine aller Könige auf die Gasse und alle Bildsäulen von den Kirchen geworfen. Glaubst du, man würde dich als Monument stehen lassen?
DANTON
A nevem! A nép!
Danton.

Mein Name! das Volk!
LACROIX
A neved! Te mérsékelt vagy, az vagyok én is, Camille is, Philippeau és Hérault. A nép szemében gyengeség és mérséklés egyre megy, agyonüti az elmaradót. A vörös sipkás szabók az egész római történelmet a tűik hegyében fogják érezni, ha kiderül, hogy a szeptemberi férfiú hozzájuk képest mérsékelt volt.
Lacroix.

Dein Name! Du bist ein Gemäßigter, ich bin einer, Camille, Philippeau, Hérault. Für das Volk sind Schwäche und Mäßigung eins; es schlägt die Nachzügler tot. Die Schneider von der Sektion der roten Mütze werden die ganze römische Geschichte in ihrer Nadel fühlen, wenn der Mann des September ihnen gegenüber ein Gemäßigter war.
DANTON
Nagyon igaz, és különben is a nép olyan, akár a gyermek, mindent össze kell törnie, hogy megnézze, mi van belül.
Danton.

Sehr wahr, und außerdem - das Volk ist wie ein Kind, es muß alles zerbrechen, um zu sehen, was darin steckt.
LACROIX
És különben is, Danton, mi bűnösök vagyunk, Robespierre ezt mondja, tudniillik mi élvezünk; a nép erényes, tudniillik ő nem élvez, mert a sok munka eltompítja érzékeit, nem issza le magát, mert nincs pénze, és nem jár a bordélyba, mert a lányok utálják a sajt- és heringszagot, mely a torkából árad.
Lacroix.

Und außerdem, Danton, sind wir lasterhaft, wie Robespierre sagt, d. h.
wir genießen; und das Volk ist tugendhaft, d. h. es genießt nicht, weil ihm die Arbeit die Genußorgane stumpf macht, es besäuft sich nicht, weil es kein Geld hat, und es geht nicht ins Bordell, weil es nach Käs und Hering aus dem Hals stinkt und die Mädel davor einen Ekel haben.
DANTON
Gyűlöli az élvezőket, mint a herélt a férfiakat.
Danton.

Es haßt die Genießenden wie ein Eunuch die Männer.
LACROIX
Latroknak mondanak bennünket, és

Danton füléhez hajlik

köztünk maradjon, némi igazuk van. Robespierre és a nép erényesek lesznek, Saint-Just regényt fog írni, BARÉRE pedig varr majd egy carmagnole-t, s a vérzubbonykát a Konvent nyakába akasztja, és - én mindezt előre látom.
Lacroix.

Man nennt uns Spitzbuben, und

sich zu den Ohren Dantons neigend

es ist, unter uns gesagt, so halbwegs was Wahres dran. Robespierre und das Volk werden tugendhaft sein. St. Just wird einen Roman schreiben, und Barère wird eine Carmagnole schneidern und dem Konvent das Blutmäntelchen umhängen und - ich sehe alles.

DANTON
Álmodsz. Nélkülem sohase volt bátorságuk, senki se akad, aki ellenem támadjon, a forradalom még nincs befejezve, még szükségük lehet rám, jó leszek még fegyvernek.
Danton.

Du träumst. Sie hatten nie Mut ohne mich, sie werden keinen gegen mich haben; die Revolution ist noch nicht fertig, sie könnten mich noch nötig haben, sie werden mich im Arsenal aufheben.
LACROIX
Valamit tennünk kell.
Lacroix.

Wir müssen handeln.
DANTON
Tenni fogunk. Még mindent megnyerhetünk.
Danton.

Das wird sich finden.
LACROIX
Ha csak addig el nem vesztenek bennünket.
Lacroix.

Es wird sich finden, wenn wir verloren sind.
MARION
Dantonhoz

Milyen hideg lett az ajkad, szavaid megfojtották a csókjaid.
Marion

zu Danton.

Deine Lippen sind kalt geworden, deine Worte haben deine Küsse erstickt.
DANTON
Marionhoz

Mennyi időt vesztettünk! De érdemes volt!Lacroix-hoz

Holnap Robespierre-hez megyek, és felbosszantom, nem hallgathat tovább. Hát holnap reggel! Jó éjt, barátaim, jó éjszakát, köszönöm, amit értem tettetek.
Danton

zu Marion.

So viel Zeit zu verlieren! Das war der Mühe wert! -

Zu Lacroix:



Morgen geh ich zu Robespierre; ich werde ihn ärgern, da kann er nicht schweigen. Morgen also! Gute Nacht, meine Freunde, gute Nacht! ich danke euch!
LACROIX
Lóduljatok, kedves barátaim, lóduljatok már, jó éjszakát. A kisasszony combjai leguillotinoznak, Danton, a mons Veneris lesz a tarpéji sziklád.El

Lacroix.

Packt euch, meine guten Freunde, Packt euch! Gute Nacht, Danton! Die Schenkel der Demoiselle guillotinieren dich, der Mons Veneris wird dein Tarpejischer Fels.

Ab mit Paris.

6. szín[szerkesztés]



Szoba



Robespierre, Danton, Paris


Ein Zimmer

Robespierre. Danton. Paris.
ROBESPIERRE
Azt mondom neked, hogy aki nyakamba borul, amikor fegyvert akarok ragadni, az ellenségem, bármi legyen is a célja; aki megakadályoz abban, hogy védjem magamat, az nem ölel, hanem - öl.
Robespierre.

Ich sage dir, wer mir in den Arm fällt, wenn ich das Schwert ziehe, ist mein Feind - seine Absicht tut nichts zur Sache; wer mich verhindert, mich zu verteidigen, tötet mich so gut, als wenn er mich angriffe.
DANTON
De mihelyt megszűnik a védekezés, kezdődik a gyilkosság. Semmi okunk sincs, hogy tovább öldököljünk.
Danton.

Wo die Notwehr aufhört, fängt der Mord an; ich sehe keinen Grund, der uns länger zum Töten zwänge.
ROBESPIERRE
A társadalmi forradalom még nem fejeződött be; aki félmunkát végez a forradalomban, az tulajdon sírját ássa meg. Az előkelő társaság még nem halt meg, az egészséges népnek pedig a helyébe kell ülnie ennek a minden ízében romlott osztálynak. A bűnt meg kell büntetni, s az erénynek a rémuralom által kell uralkodnia.
Robespierre.

Die soziale Revolution ist noch nicht fertig; wer eine Revolution zur Hälfte vollendet, gräbt sich selbst sein Grab. Die gute Gesellschaft ist noch nicht tot, die gesunde Volkskraft muß sich an die Stelle dieser nach allen Richtungen abgekitzelten Klasse setzen. Das Laster muß bestraft werden, die Tugend muß durch den Schrecken herrschen.
DANTON
Nem értem ezt a szót: büntetni. Te túlságosan erényes vagy Robespierre! Pénzt senkitől se fogadtál el, adósságot se csináltál, nővel se háltál, mindig tiszta kabátot viseltél, berúgva se voltál soha. Robespierre, te felháborítóan tisztességes vagy. Én szégyelleném magamat, ha harminc éven át mindig ezzel az erénycsősz arccal járkáltam volna ég és föld között csupán azért a sanyarú örömért, hogy másokat hitványabbnak találjak magamnál. Nem szólal meg benned néha egy titkos hang, hogy hazudsz, hazudsz!
Danton.

Ich verstehe das Wort Strafe nicht. - Mit deiner Tugend, Robespierre! Du hast kein Geld genommen, du hast keine Schulden gemacht, du hast bei keinem Weibe geschlafen, du hast immer einen anständigen Rock getragen und dich nie betrunken. Robespierre, du bist empörend rechtschaffen. Ich würde mich schämen, dreißig Jahre lang mit der nämlichen Moralphysiognomie zwischen Himmel und Erde herumzulaufen, bloß um des elenden Vergnügens willen, andre schlechter zu finden als mich. - Ist denn nichts in dir, was dir nicht manchmal ganz leise, heimlich sagte: du lügst, du lügst!?
ROBESPIERRE
A lelkiismeretem tiszta.
Robespierre.

Mein Gewissen ist rein.
DANTON
A lelkiismeret az a tükör, amely előtt csak a majmok gyötrődnek. Ki-ki úgy piperészkedik, amint tud, s játssza a maga kis játékait. Nem érdemes ilyesmi miatt hajba kapnunk. Ha valaki el akarja rontani kis játékunkat, akkor védekezünk. Azt hiszed, jogod van ahhoz, hogy a guillotine-ból mosóteknőt csinálj, amelyben mások szennyesét szapulod, a levágott főkből pedig folttisztító golyócskákat, melyekkel mások maszatos ruháját fényesíted, csak azért, mert te mindig tisztára kefélt kabátot viseltél? Igen, védekezhetsz, ha a kabátodra köpnek, vagy lyukakat szakítanak belé. De mi közöd hozzájuk mindaddig, míg békén hagynak? Ha ezek az emberek szívesen hordják szutykos ruhájukat, azt hiszed, jogod van arra, hogy a föld alá küldd mindnyájukat? Az ég zsandára vagy? Ha nem bírod őket oly türelemmel nézni, mint ahogy a Jóisten bírja, akkor tartsd szemed elé a zsebkendődet.
Danton.

Das Gewissen ist ein Spiegel, vor dem ein Affe sich quält; jeder putzt sich, wie er kann, und geht auf seine eigne Art auf seinen Spaß dabei aus. Das ist der Mühe wert, sich darüber in den Haaren zu liegen! Jeder mag sich wehren, wenn ein andrer ihm den Spaß verdirbt. Hast du das Recht, aus der Guillotine einen Waschzuber für die unreine Wäsche anderer Leute und aus ihren abgeschlagenen Köpfen Fleckkugeln für ihre schmutzigen Kleider zu machen, weil du immer einen sauber gebürsteten Rock trägst? Ja, du kannst dich wehren, wenn sie dir drauf spucken oder Löcher hineinreißen; aber was geht es dich an, solang sie dich in Ruhe lassen? Wenn sie sich nicht genieren, so herumzugehn, hast du deswegen das Recht, sie ins Grabloch zu sperren? Bist du der Polizeisoldat des Himmels? Und kannst du es nicht ebensogut mitansehn als dein lieber Herrgott, so halte dir dein Schnupftuch vor die Augen.
ROBESPIERRE
Te tagadod az erényt?
Robespierre.

Du leugnest die Tugend?
DANTON
És a bűnt. Csak epikureusok vannak, mégpedig durva és finom epikureusok, Krisztus volt a legfinomabb, ez az egyetlen különbség az emberek között. Mindenki a természete szerint próbál élni: azt teszi, ami jólesik neki. Ugye, kegyetlenség, Megvesztegethetetlen, hogy így a sarkadra tiportam?
Danton.

Und das Laster. Es gibt nur Epikureer, und zwar grobe und feine, Christus war der feinste; das ist der einzige Unterschied, den ich zwischen den Menschen herausbringen kann. Jeder handelt seiner Natur gemäß, d. h. er tut, was ihm wohltut. - Nicht wahr, Unbestechlicher, es ist grausam, dir die Absätze so von den Schuhen zu treten?
ROBESPIERRE
Danton, a bűn bizonyos időben hazaárulás.
Robespierre.

Danton, das Laster ist zu gewissen Zeiten Hochverrat.
DANTON
De - az ég szerelmére - te nem irthatod ki. És hálátlanság is volna tőled. Mit érne a te erényed, ha bűn nem volna. Egyébként, hogy a te fogalmaiddal éljek, a mi bűneink csak javára válnak a köztársaságnak, legalább nem fog többé ártatlan vér folyni.
Danton.

Du darfst es nicht proskribieren, ums Himmels willen nicht, das wäre undankbar; du bist ihm zu viel schuldig, durch den Kontrast nämlich. - Übrigens, um bei deinen Begriffen zu bleiben, unsere Streiche müssen der Republik nützlich sein, man darf die Unschuldigen nicht mit den Schuldigen treffen.
ROBESPIERRE
Ki meri mondani, hogy ártatlan vér is folyt?
Robespierre.

Wer sagt dir denn, daß ein Unschuldiger getroffen worden sei?
DANTON
Hallod Fabricius? Eddig egy ártatlan se halt meg!

Indul, elmenőben Paris-hoz

Most egy pillanatot sem szabad veszítenünk, meg kell mutatkoznunk.

Danton, Paris el

Danton.

Hörst du, Fabricius? Es starb kein Unschuldiger!

Er geht; im Hinausgehn zu Paris:

Wir dürfen keinen Augenblick verlieren, wir müssen uns zeigen!

Danton und Paris ab.

ROBESPIERRE
egyedül

Menj csak! A forradalom paripáját a bordélyháznál akarja kikötni, de annak lesz elég ereje, hogy a vesztőhelyre cipelje. A sarkamra tipor! Az én fogalmaim! Várjunk csak! Hogy is? Azt fogják mondani: az ő gigászi alakja árnyékot vetett rám, azért kellett eltűnnie a napfényről. És ha így is volna? De hát okvetlenül szükséges? Igen, igen! A köztársaság!... Neki pusztulni kell.
Nevetséges, hogy a gondolataim hogy ellenőrzik egymást. Neki pusztulni kell. Az, aki egy előretörő tömegben megáll, éppoly kerékkötő, mintha ellene szegülne. Azt széttiporják. Nem engedhetjük, hogy a forradalom hajója zátonyra fusson ezeknek az embereknek a sekélyes számításán. Le kell vágnunk azokat, akik visszatartják, még ha foggal-körömmel kapaszkodnak is belé.
Vesszenek, akik a halott arisztokratákról lehúzták a ruhát, s fekélyüket örökölték! Nincs erény! Az erény olyan mint a cipőm sarka! Az én fogalmaim! Mindig ez jár a fejemben. Miért nem tudok szabadulni a gondolattól? Véres ujjával mindig felé mutogat! Akárhogy körülbugyolálom rongyokkal, a vér mégis átüt rajta.

Szünet

Nem tudom, mi az, ami bennem lelkem másik felét csalja meg.

Az ablakhoz lép

Az éjszaka horkol a föld felett, és lidérces álomban hánykolódik. Gondolatok, kívánságok, alig sejtettek, zavartak és alaktalanok, melyek félénken elbújnak a verőfény elől, most formát, alakot öltenek, belopózkodnak az álom csöndes házába. Nyitják az ajtót, kikandikálnak az ablakon, félig-meddig testté-vérré válnak, tagjaik nyújtózkodnak az álomban, ajkaik mormognak. Vajon ébrenlétünk nem egy világosabb álom-e? Vajon nem vagyunk-e mindannyian alvajárók, s cselekedetünk nem álomcselekedet-e, csakhogy érthetőbb, határozottabb, következetesebb? Kicsoda lobbanthatná hát szemünkre? Egy óra alatt szellemünk annyi elképzelt tettet visz véghez, amennyit lomha szervezetünk éveken át sem képes valóra váltani. A bűn a gondolatban él. Hogy a gondolat tetté válik-e, hogy a testünk valóra váltja-e vagy sem, az merő véletlen.

Saint-Just belép

Hé, ki jár itt a sötétben? Hé, világot, világot!
Robespierre.


allein.
Geh nur! Er will die Rosse der Revolution am Bordell halten machen, wie ein Kutscher seine dressierten Gäule; sie werden Kraft genug haben, ihn zum Revolutionsplatz zu schleifen.
Mir die Absätze von den Schuhen treten! Um bei deinen Begriffen zu bleiben! - Halt! Halt! Ist's das eigentlich? Sie werden sagen, seine gigantische Gestalt hätte zu viel Schatten auf mich geworfen, ich hätte ihn deswegen aus der Sonne gehen heißen. - Und wenn sie recht hätten? Ist's denn so notwendig? Ja, ja! die Republik! Er muß weg.
Es ist lächerlich, wie meine Gedanken einander beaufsichtigen. - Er muß weg. Wer in einer Masse, die vorwärts drängt, stehenbleibt, leistet so gut Widerstand, als trät' er ihr entgegen: er wird zertreten.
Wir werden das Schiff der Revolution nicht auf den seichten Berechnungen und den Schlammbänken dieser Leute stranden lassen; wir müssen die Hand abhauen, die es zu halten wagt - und wenn er es mit den Zähnen packte! Weg mit einer Gesellschaft, die der toten Aristokratie die Kleider ausgezogen und ihren Aussatz geerbt hat! Keine Tugend! Die Tugend ein Absatz meiner Schuhe! Bei meinen Begriffen! - Wie das immer wiederkommt. - Warum kann ich den Gedanken nicht loswerden? Er deutet mit blutigem Finger immer da, da hin! Ich mag so viel Lappen darum wickeln, als ich will, das Blut schlägt immer durch. -

Nach einer Pause:

Ich weiß nicht, was in mir das andere belügt.

Er tritt ans Fenster. Die Nacht schnarcht über der Erde und wälzt sich im wüsten Traum. Gedanken, Wünsche, kaum geahnt, wirr und gestaltlos, die scheu sich vor des Tages Licht verkrochen, empfangen jetzt Form und Gewand und stehlen sich in das stille Haus des Traums.
Sie öffnen die Türen, sie sehen aus den Fenstern, sie werden halbwegs Fleisch, die Glieder strecken sich im Schlaf, die Lippen murmeln. - Und ist nicht unser Wachen ein hellerer Traum? sind wir nicht Nachtwandler? ist nicht unser Handeln wie das im Traum, nur deutlicher, bestimmter, durchgeführter? Wer will uns darum schelten? In einer Stunde verrichtet der Geist mehr Taten des Gedankens, als der träge Organismus unsres Leibes in Jahren nachzutun vermag. Die Sünde ist im Gedanken. Ob der Gedanke Tat wird, ob ihn der Körper nachspiele, das ist Zufall.

St. Just tritt ein.

Robespierre.
He, wer da im Finstern? He, Licht, Licht!

SAINT-JUST
Nem ismered meg a hangomat?
St. Just.
Kennst du meine Stimme?
ROBESPIERRE
Ó, te vagy az, Saint-Just?

Egy szobalány világot hoz

Robespierre.

Ah du, St. Just!

Eine Dienerin bringt Licht.
SAINT-JUST
Egyedül voltál?
St. Just.
Warst du allein?
ROBESPIERRE
Az imént ment el Danton.
Robespierre.

Eben ging Danton weg.
SAINT-JUST
Találkoztam vele a Palais-Royalban. Forradalmasan ráncolgatta homlokát, epigrammákban beszélt, tegeződött a nadrágtalanokkal, grizettek loholtak utána. Az emberek megálltak, s egymás fülébe sziszegték, amit mondott. A támadás előnyét el fogjuk veszteni. Meddig akarsz még tétovázni? Nélküled fogunk cselekedni. El vagyunk határozva.
St. Just.
Ich traf ihn unterwegs im Palais-Royal. Er machte seine revolutionäre Stirn und sprach in Epigrammen; er duzte sich mit den Ohnehosen, die Grisetten liefen hinter seinen Waden drein, und die Leute blieben stehn und zischelten sich in die Ohren, was er gesagt hatte. - Wir werden den Vorteil des Angriffs verlieren. Willst du noch länger zaudern? Wir werden ohne dich handeln. Wir sind entschlossen.
ROBESPIERRE
Mit szándékoztok tenni?
Robespierre.

Was wollt ihr tun?
SAINT-JUST
Ünnepi gyűlésre hívjuk össze a Törvényhozó, a Közbiztonsági s a Jóléti Bizottságot.
St. Just.
Wir berufen den Gesetzgebungs-, den Sicherheits- und den Wohlfahrtsausschuß zu feierlicher Sitzung.
ROBESPIERRE
Minek ez a sok teketória?
Robespierre.

Viel Umstände.
SAINT-JUST
Ezt az óriás holttestet tisztességgel kell eltemetnünk, mint papoknak, nem mint gyilkosoknak. Nem szabad szétdarabolnunk. A tagjai épen kerüljenek a föld alá.
St. Just.
Wir müssen die große Leiche mit Anstand begraben, wie Priester, nicht wie Mörder; wir dürfen sie nicht verstümmeln, alle ihre Glieder müssen mit hinunter.
ROBESPIERRE
Beszélj világosabban.
Robespierre.

Sprich deutlicher!
SAINT-JUST
Teljes fegyverzetében földeljük el, és a sírján leöljük lovait, rabszolgáit, mindenekelőtt Lacroix-t.
St. Just.
Wir müssen ihn in seiner vollen Waffenrüstung beisetzen und seine Pferde und Sklaven auf seinem Grabhügel schlachten: Lacroix -
ROBESPIERRE
Tizenhárom próbás zsivány. Valaha írnok volt, most Franciaország tábornoka. Tovább!
Robespierre.

Ein ausgemachter Spitzbube, gewesener Advokatenschreiber, gegenwärtig Generalleutnant von Frankreich. Weiter!
SAINT-JUST
Aztán Hérault-Séchelles-t.
St. Just.
Hérault-Séchelles.
ROBESPIERRE
Szép fej.
Robespierre.

Ein schöner Kopf!
SAINT-JUST
Ő volt az alkotmányiratnak szépen megfestett kezdőbetűje. Semmi szükségünk többé ilyen díszre, kiradírozzuk. Philippeau-t is, Camille-t is.
St. Just.
Er war der schöngemalte Anfangsbuchstaben der Konstitutionsakte; wir haben dergleichen Zierat nicht mehr nötig, er wird ausgewischt. - Philippeau. - Camille.
ROBESPIERRE
Őt is?
Robespierre.

Auch der?
SAINT-JUST
átnyújt neki egy újságot

Azt meghiszem. Olvasd.
St. Just

überreicht ihm ein Papier

Das dacht' ich. Da lies!
ROBESPIERRE
Ahá, "Az öreg franciskánus". Csak ennyi? Camille gyerek, mindig nevetett rajtatok.
Robespierre.

Aha, »Der alte Franziskaner«! Sonst nichts? Er ist ein Kind, er hat über euch gelacht.
SAINT-JUST
Itt, olvasd, itt.

Mutatja

St. Just.
Lies hier, hier!

Er zeigt ihm eine Stelle.
ROBESPIERRE
olvas

"Robespierre, ez a véres Messiás a két lator, Couthon és Collot közt a maga Kálvária-hegyén áldozatot mutat be, de őt nem áldozzák fel. Lábainál mint Mária és Magdolna állnak a guillotine apácái. Saint-Just Szent Jánosként a kebelén pihen, és ő adja tudtul a Konventnek a Mester apokaliptikus kinyilatkoztatásait; a fejét úgy hordja, mint egy monstranciát."
Robespierre

liest.

»Dieser Blutmessias Robespierre auf seinem Kalvarienberge zwischen den beiden Schächern Couthon und Collot, auf dem er opfert und nicht geopfert wird. Die Guillotinen-Betschwestern stehen wie Maria und Magdalena unten. St. Just liegt ihm wie Johannes am Herzen und macht den Konvent mit den apokalyptischen Offenbarungen des Meisters bekannt; er trägt seinen Kopf wie eine Monstranz.«
SAINT-JUST
Ő pedig majd nemsokára kezében hordja a fejét, mint Szent Dénes.
St. Just.
Ich will ihn den seinigen wie St. Denis tragen machen.
ROBESPIERRE
tovább olvas

"Ki hinné, hogy a Messiás tetszetős tiszta frakkja Franciaország halotti inge, és hogy az emelvényen meg-megránduló vékony ujjai guillotine-kések? - És te, BARÉRE, aki azt mondtad, hogy a Forradalom téren pénzt vernek! De - nem akarok ebbe az ócska zsákba beletúrni. BARÉRE olyan özvegy, akinek már fél tucat férje volt, s mindet segített eltemetni. Mit lehet tenni? Megvan az a képessége, hogy fél évvel a haláluk előtt meglátja az emberek hippokratészi arcát. Kinek is volna kedve, hogy hullák mellett üljön, és bűzüket szagolja?" - Hát te is, Camille? El velük. Minél hamarább. Csak a halottak nem térnek vissza többé. Elkészítetted a vádiratot?
Robespierre

liest weiter.

»Sollte man glauben, daß der saubere Frack des Messias das Leichenhemd Frankreichs ist, und daß seine dünnen, auf der Tribüne herumzuckenden Finger Guillotinenmesser sind? - Und du, Barère, der du gesagt hast, auf dem Revolutionsplatz werde Münze geschlagen! Doch - ich will den alten Sack nicht aufwühlen. Er ist eine Witwe, die schon ein halb Dutzend Männer hatte und sie alle begraben half. Wer kann was dafür? Das ist so seine Gabe, er sieht den Leuten ein halbes Jahr vor dem Tode das hippokratische Gesicht an. Wer mag sich auch zu Leichen setzen und den Gestank riechen?« Also auch du, Camille? - Weg mit ihnen! Rasch! Nur die Toten kommen nicht wieder.
Hast du die Anklage bereit?
SAINT-JUST
Könnyen fog menni. Te a jakobinusoknál már elég érthetően céloztál erre...
St. Just.
Es macht sich leicht. Du hast die Andeutungen bei den Jakobinern gemacht.
ROBESPIERRE
Én csak rájuk akartam ijeszteni.
Robespierre.

Ich wollte sie schrecken.
SAINT-JUST
No én majd elkészítem azt az ételt. A hamisítók adják hozzá a tojást, s az idegenek az almát. Belehalnak ebbe a lakomába.
St. Just.
Ich brauche nur durchzuführen; die Fälscher geben das Ei und die Fremden den Apfel ab. - Sie sterben an der Mahlzeit, ich gebe dir mein Wort.
ROBESPIERRE
De akkor gyorsan, gyorsan, még holnap. Semmi hosszú haláltusa. Pár nap óta nagyon érzékeny vagyok. Gyorsan, gyorsan.

Saint-Just el

Egyedül

Igen, véres Messiás, aki áldozatot mutat be, de őt nem áldozzák fel. - Ő a vérével váltotta meg őket, és én megváltom őket a saját vérükkel. Ő vétkesekké tette őket, és én magamra veszem a bűnt. Ő a fájdalom gyönyörét élvezte, én a hóhér gyötrelmét. Ki tagadta meg inkább önmagát, ő vagy én? És mégis, van valami őrültség ebben a gondolatban. Miért mindig csak az az egy jár az eszünkben? Hiszen az Emberfiát mindnyájunkban keresztre feszítik, mindnyájan véres verejtékben gyötrődünk a gethsemáni kertben, de senki sem váltja meg a másikat a sebeivel.
Én Camille-om! Mindenki itt hagy. Minden oly kopár és üres. Magam vagyok.
Robespierre.

Dann rasch, morgen! Keinen langen Todeskampf! Ich bin empfindlich seit einigen Tagen. Nur rasch!

St. Just ab.

Robespierre

allein.
Jawohl, Blutmessias, der opfert und nicht geopfert wird. - Er hat sie mit seinem Blut erlöst, und ich erlöse sie mit ihrem eignen. Er hat sie sündigen gemacht, und ich nehme die Sünde auf mich. Er hatte die Wollust des Schmerzes, und ich habe die Qual des Henkers. Wer hat sich mehr verleugnet, ich oder er? - Und doch ist was von Narrheit in dem Gedanken. - Was sehen wir nur immer nach dem Einen? Wahrlich, der Menschensohn wird in uns allen gekreuzigt, wir ringen alle im Gethsemanegarten im blutigen Schweiß, aber es erlöst keiner den andern mit seinen Wunden.
Mein Camille! - Sie gehen alle von mir - es ist alles wüst und leer - ich bin allein.

MÁSODIK FELVONÁS[szerkesztés]

1. szín[szerkesztés]



Szoba Danton, Lacroix, Philippeau, Paris, Camille Desmoulins
Ein Zimmer Danton. Lacroix. Philippeau. Paris. Camille Desmoulins.
CAMILLE
Siess, Danton. Nem szabad időt veszítenünk.
Camille.

Rasch, Danton, wir haben keine Zeit zu verlieren!
DANTON
öltözködés közben

Az idő úgyis elveszít bennünket. Nagyon unalmas az, hogy minden reggel föl kell kelni, föl kell húzni az ingünket, aztán a kabátunkat, este pedig ágyba menni, reggel újra kimászni belőle, egyik lábunkat szépen a másik elé rakosgatni, s nincs kilátás, hogy valamikor is másképp legyen. Milyen szomorú, hogy előttünk milliók is ezt művelték, s utánunk milliók és milliók szintén ezt fogják művelni, és hogy ezenfelül még két fél részből vagyunk, s mindkettő egyszerre ugyanazt teszi, s így mindez duplán történik meg. Ez végtelenül szomorú.
Danton

er kleidet sich an.

Aber die Zeit verliert uns. Das ist sehr langweilig, immer das Hemd zuerst und dann die Hosen drüber zu ziehen und des Abends ins Bett und morgens wieder herauszukriechen und einen Fuß immer so vor den andern zu setzen; da ist gar kein Absehen, wie es anders werden soll. Das ist sehr traurig, und daß Millionen es schon so gemacht haben, und daß Millionen es wieder so machen werden, und daß wir noch obendrein aus zwei Hälften bestehen, die beide das nämliche tun, so daß alles doppelt geschieht - das ist sehr traurig.
CAMILLE
Úgy beszélsz, mint egy gyermek.
Camille.

Du sprichst in einem ganz kindlichen Ton.
DANTON
A haldoklók gyakran olyanok, mint a gyermekek.
Danton.

Sterbende werden oft kindisch.
LACROIX
Örökös habozásod a romlásba sodor, és most magaddal rántod a barátaidat. Üzend meg a gyáváknak, hogy álljanak sietve melléd, szólítsd fel őket erre a Síkságon és a Hegyen! Kürtöld ki a decemvirek zsarnokságát, beszélj tőrökről, idézd Brutust, akkor a tribunok megijednek, és még azok is melléd állanak, akiket Hébert bűntársainak mondanak. Add át magad a haragnak, legalább ne hagyd, hogy lefegyverezve, megalázva pusztuljunk el, mint Hébert.
Lacroix.

Du stürzest dich durch dein Zögern ins Verderben, du reißest alle deine Freunde mit dir. Benachrichtige die Feiglinge, daß es Zeit ist, sich um dich zu versammeln, fordere sowohl die vom Tale als die vom Berge auf! Schreie über die Tyrannei der Dezemvirn, sprich von Dolchen, rufe Brutus an, dann wirst du die Tribunen erschrecken und selbst die um dich sammeln, die man als Mitschuldige Héberts bedroht! Du mußt dich deinem Zorn überlassen. Laßt uns wenigstens nicht entwaffnet und erniedrigt wie der schändliche Hébert sterben!
DANTON
Rossz emlékezeted van. Te nemrégiben "halott szent"-nek neveztél. Sokkal inkább igazad volt, mintsem hitted. Jártam a szekciókban, tisztelettel fogadtak, de mint akik temetésre készülődnek. Ereklye vagyok már, s az ereklyéket az utcára dobják. Igazad volt.
Danton.

Du hast ein schlechtes Gedächtnis, du nanntest mich einen toten Heiligen. Du hattest mehr recht, als du selbst glaubtest. Ich war bei den Sektionen; sie waren ehrfurchtsvoll, aber wie Leichenbitter. Ich bin eine Reliquie, und Reliquien wirft man auf die Gasse, du hattest recht.
LACROIX
Miért engedted, hogy a dolog idáig jusson?
Lacroix.

Warum hast du es dazu kommen lassen?
DANTON
Idáig? Valóban, ez végül unalmassá válik. Mindig ugyanabban a kabátban szaladgálni, mindig ugyanazokat a ráncokat vetni. Szánalmas dolog olyan hangszernek lenni, melynek húrja csak egyetlen hangot ad. Nyugalomra vágyakoztam. Ezt el is értem.
A forradalom nyugalomba küld, de másképp, mint ahogy gondoltam.
Egyébként kire támaszkodjunk? Szajháink még fölvehetnék a harcot a guillotine apácáival. Más mód nincsen. Az ujjunkon számlálhatjuk el híveinket: a jakobinusok az erény mellett kardoskodnak, a cordelieristák engem neveznek Hébert hóhérának, a tanács vezekel. A Konvent - az még számba jöhetne, de egy május harmincegyedike kellene hozzá, önként nem adja be a derekát. Robespierre a forradalom dogmája lett, őt nem szabad csak úgy eltüntetni. Nem is lehetne.
Nem mi csináltuk a forradalmat, hanem a forradalom csinált bennünket.
Aztán, ha lehetne is! Inkább engem fejezzenek le, mint én másokat. Torkig vagyok vele. Miért is harcolnak egymással az emberek? Miért is nem békülnek ki szépen? Valami hiba történhetett, amikor megteremtettek bennünket, valami hiányzik, valami, aminek nem tudom a nevét - de egymás beleiben úgysem találjuk meg azt a valamit, minek tépjük hát fel egymás testét? Eh, siralmas alkimisták vagyunk!
Danton.

Dazu? Ja, wahrhaftig, es war mir zuletzt langweilig. Immer im nämlichen Rock herumzulaufen und die nämlichen Falten zu ziehen! Das ist erbärmlich. So ein armseliges Instrument zu sein, auf dem eine Saite immer nur einen Ton angibt! - 's ist nicht zum Aushalten. Ich wollte mir's bequem machen. Ich habe es erreicht; die Revolution setzt mich in Ruhe, aber auf andere Weise, als ich dachte.
Übrigens, auf was sich stützen? Unsere Huren könnten es noch mit den Guillotinen-Betschwestern aufnehmen; sonst weiß ich nichts. Es läßt sich an den Fingern herzählen: die Jakobiner haben erklärt, daß die Tugend an der Tagesordnung sei, die Cordeliers nennen mich Héberts Henker, der Gemeinderat tut Buße, der Konvent - das wäre noch ein Mittel! aber es gäbe einen 31. Mai, sie würden nicht gutwillig weichen. Robespierre ist das Dogma der Revolution, es darf nicht ausgestrichen werden. Es ginge auch nicht. Wir haben nicht die Revolution, sondern die Revolution hat uns gemacht.
Und wenn es ginge - ich will lieber guillotiniert werden als guillotinieren lassen. Ich hab es satt; wozu sollen wir Menschen miteinander kämpfen? Wir sollten uns nebeneinander setzen und Ruhe haben. Es wurde ein Fehler gemacht, wie wir geschaffen wurden; es fehlt uns etwas, ich habe keinen Namen dafür - aber wir werden es einander nicht aus den Eingeweiden herauswühlen, was sollen wir uns drum die Leiber aufbrechen? Geht, wir sind elende Alchymisten!
CAMILLE
Patetikusan szólva azt mondhatnók: meddig zabálja föl az éhes emberiség tulajdon tagjait? Vagy: olthatatlan szomjúságunkban meddig szívjuk ki még egymás vérét, mi, hajótöröttek, kik egy roncson kuksolunk? Vagy meddig írjuk még, mi, a hús algebristái, az ismeretlent, az örökké megtagadott X-et keresve, szétroncsolt tagjainkkal a számításainkat?
Camille.

Pathetischer gesagt, würde es heißen: wie lange soll die Menschheit in ewigem Hunger ihre eignen Glieder fressen? oder: wie lange sollen wir Schiffbrüchige auf einem Wrack in unlöschbarem Durst einander das Blut aus den Adern saugen? oder: wie lange sollen wir Algebraisten im Fleisch beim Suchen nach dem unbekannten, ewig verweigerten X unsere Rechnungen mit zerfetzten Gliedern schreiben?
DANTON
Dörgedelmes visszhang vagy.
Danton.

Du bist ein starkes Echo.
CAMILLE
Egy pisztolylövés úgy hangzik, mint a mennydörgés, ugye? Örülj neki. Engem mindig magadnál kellene tartanod.
Camille.

Nicht wahr, ein Pistolenschuß schallt gleich wie ein Donnerschlag.
Desto besser für dich, du solltest mich immer bei dir haben.
PHILIPPEAU
És Franciaországot hagyjuk a hóhéraira?
Philippeau.

Und Frankreich bleibt seinen Henkern?
DANTON
Hát aztán. Az emberek így egész jól érzik magukat. Szerencsétlenek, és kell-e több ahhoz, hogy meghatódjanak, hogy nemesek, erényesek vagy elmések legyenek, egyáltalán: hogy ne unatkozzanak? Mindegy, hogy a vérpadon halunk-e meg, vagy forrólázban, vagy aggkori elgyengülésben. Sőt, így még szebb. Ruganyos léptekkel tűnünk el a kulisszák mögött, búcsúzóul megengedhetünk egy előkelő gesztust, és hallhatjuk a nézők tapsait. Ez legalább stílusos, és illik hozzánk. Hiszen örökké színházat játszunk, akkor is, amikor igazán leszúrnak bennünket.
Aztán az is rendjén való, hogy az élet tartamát kissé megkurtítják.
Túl hosszú volt a kabát, lötyögött rajtunk. Az élet legalább egy csattanós epigrammá válik. Kiben van elég szusz és szellem, hogy ötven-hatvan énekes hőskölteményt végigcsináljon? Itt az ideje, hogy azt a kevéske szeszt ne csöbörből, hanem likőröspohárból igyuk. Így legalább érezzük ízét a szánkban, az öblös edényből csak alig néhány csöppet sikerül egybecsurgatni.
Végül is... Kiáltanom kellene; és én nem bírok, az élet nem éri meg azt a fáradságot, amelybe a fenntartása kerül.
Danton.

Was liegt daran? Die Leute befinden sich ganz wohl dabei. Sie haben Unglück; kann man mehr verlangen um gerührt, edel, tugendhaft oder witzig zu sein, oder um überhaupt keine Langeweile zu haben? - Ob sie nun an der Guillotine oder am Fieber oder am Alter sterben! Es ist noch vorzuziehen, sie treten mit gelenken Gliedern hinter die Kulissen und können im Abgehen noch hübsch gestikulieren und die Zuschauer klatschen hören. Das ist ganz artig und paßt für uns; wir stehen immer auf dem Theater, wenn wir auch zuletzt im Ernst erstochen werden.
Es ist recht gut, daß die Lebenszeit ein wenig reduziert wird; der Rock war zu lang, unsere Glieder konnten ihn nicht ausfüllen. Das Leben wird ein Epigramm, das geht an; wer hat auch Atem und Geist genug für ein Epos in fünfzig oder sechzig Gesängen? 's ist Zeit, daß man das bißchen Essenz nicht mehr aus Zubern, sondern aus Likörgläschen trinkt; so bekommt man doch das Maul voll, sonst konnte man kaum einige Tropfen in dem plumpen Gefäß zusammenrinnen machen.
Endlich - ich müßte schreien; das ist mir der Mühe zuviel, das Leben ist nicht die Arbeit wert, die man sich macht, es zu erhalten.
PARIS
Akkor menekülj, Danton!
Paris.

So flieh, Danton!
DANTON
Azt hiszed, hogy a hazámat magammal vihetem a cipőm talpán? Aztán - és ez a legfontosabb - nem merik megtenni.

Camille-hoz

Jöjj fiam, én mondom neked, nem merik megtenni. Isten veletek!

Danton és Camille el

Danton.

Nimmt man das Vaterland an den Schuhsohlen mit? Und endlich - und das ist die Hauptsache: sie werden's nicht wagen.

Zu Camille:

Komm, mein Junge; ich sage dir, sie werden's nicht wagen. Adieu, adieu!

Danton und Camille ab.

PHILIPPEAU
Most odamegy.
Philippeau.

Da geht er hin.
LACROIX
Egy betűt se hisz abból, amit mondott. Lusta kutya. Inkább lenyakaztatja magát, mintsem egy beszédet tartson.
Lacroix.

Und glaubt kein Wort von dem, was er gesagt hat. Nichts als Faulheit! Er will sich lieber guillotinieren lassen als eine Rede halten.
PARIS
Mit tehetünk?
Paris.

Was tun?
LACROIX
Hazamehetünk, és, mint Lucretia, törhetjük a fejünk egy szép halálon.
Lacroix.

Heimgehn und als Lukretia auf einen anständigen Fall studieren.

2. szín[szerkesztés]



Sétány Járókelők
Eine Promenade Spaziergänger.

POLGÁR
Az én angyali Jacqueline-om - akarom mondani Korné... akarom mondani Korné...
Ein Bürger.

Meine gute Jacqueline - ich wollte sagen Korn... wollt ich: Kor...
SIMON
Kornélia, polgártárs, Kornélia.
Simon.

Kornelia, Bürger, Kornelia.
POLGÁR
Az én angyali Kornéliám megajándékozott egy fiúcskával.
Bürger.

Meine gute Kornelia hat mich mit einem Knäblein erfreut.
SIMON
Fiút szült a köztársaságnak.
Simon.

Hat der Republik einen Sohn geboren.
POLGÁR
Köztársaság, az túl nagy közösség; mondjuk inkább...
Bürger.

Der Republik, das lautet zu allgemein; man könnte sagen...
SIMON
Hát éppen ez az, az egyén köteles alávetnie magát a közösségnek...
Simon.

Das ist's gerade, das Einzelne muß sich dem Allgemeinen...
POLGÁR
A feleségem is pont ezt mondja.
Bürger.

Ach ja, das sagt meine Frau auch.
UTCAI ÉNEKES
Énekel
A férfi sorsa mindahánynak
Csupáncsak a gond és a bánat.

Bänkelsänger

singt.
Was doch ist, was doch ist :Aller Männer Freud' und Lüst'?
POLGÁR
Annyit töröm a fejem, hogy mi legyen a neve.
Bürger.

Ach, mit den Namen, da komm ich gar nicht ins reine.
SIMON
Kereszteld Szuronyra, Marat Szuronyra.
Simon.

Tauf ihn Pike, Marat!
UTCAI ÉNEKES
Alig várja szegény az estét, : Hogy pihentesse fáradt testét.

Bänkelsänger.
Unter Kummer, unter Sorgen :Sich bemühn vom frühen Morgen, :Bis der Tag vorüber ist.
POLGÁR
Szerettem volna három nevet adni - van valami abban a hármas számban - és valami hasznos és törvényes nevet; kettő már van: Eke és Robespierre. Mi legyen a harmadik?
Bürger.

Ich hätte gern drei - es ist doch was mit der Zahl Drei - und dann was Nützliches und was Rechtliches; jetzt hab ich's: Pflug, Robespierre.
Und dann das dritte?
SIMON
Szurony.
Simon.

Pike.
POLGÁR
Köszönöm, szomszéd; Szurony, Eke, Robespierre, nagyon szép nevek, jól hangzanak.
Bürger.

Ich dank Euch, Nachbar; Pike, Pflug, Robespierre, das sind hübsche Namen, das macht sich schön.
SIMON
Azt mondom neked, hogy Kornélia melle olyan lesz, mint a római farkas tőgye - nem, mégse, az nem jó: Romulus zsarnok volt, az nem jó.

Továbbmennek

Simon.

Ich sage dir, die Brust deiner Kornelia wird wie das Euter der römischen Wölfin - nein, das geht nicht: Romulus war ein Tyrann, das geht nicht.

Gehn vorbei.
KOLDUS
énekel
Maroknyi föld s kevéske fű...

Édes urak, szépséges szép nagyságák!
Ein Bettler

singt.

»Eine Handvoll Erde und ein wenig Moos...« Liebe Herren, schöne Damen!
ELSŐ ÚR
Dolgozz, fickó, elég jó húsban vagy!
Erster Herr.

Kerl, arbeite, du siehst ganz wohlgenährt aus!
MÁSODIK ÚR
pénzt ad neki

Itt van. Olyan a keze, mint a bársony. Igazán szemtelenség.
Zweiter Herr.

Da!

Er gibt ihm Geld.

Er hat eine Hand wie Sammet. Das ist unverschämt.

KOLDUS
Uraságtok miből szerezték a ruhájukat?
Bettler.

Mein Herr, wo habt Ihr Euren Rock her?
MÁSODIK ÚR
Munkából, munkából! Neked is lehetne; gyere, kapsz munkát, ott lakom...
Zweiter Herr.

Arbeit, Arbeit! Du könntest den nämlichen haben; ich will dir Arbeit geben, komm zu mir, ich wohne...
KOLDUS
Miért dolgozott uraságod?
Bettler.

Herr, warum habt Ihr gearbeitet?
MÁSODIK ÚR
Ostoba fickó, hogy ruhát vehessek.
Zweiter Herr.

Narr, um den Rock zu haben.
KOLDUS
Egyszóval gürcölt, hogy aztán élvezhessen, mert ilyen ruha bizony nagy élvezet, nekem a rongyos is megteszi.
Bettler.

Ihr habt Euch gequält, um einen Genuß zu haben; denn so ein Rock ist ein Genuß, ein Lumpen tut's auch.
MÁSODIK ÚR
Persze hogy gürcöltem, másképpen nem lehet.
Zweiter Herr.

Freilich, sonst geht's nicht.
KOLDUS
Majd bolond lennék. Nem éri meg. A nap melegen süt az utcasarkon, s ez könnyen megy nálam.

Énekel
Maroknyi föld s néhány szál hervadt virág...

Bettler.

Daß ich ein Narr wäre! Das hebt einander.
Die Sonne scheint warm an das Eck, und das geht ganz leicht.

Singt:



»Eine Handvoll Erde und ein wenig Moos...«
ROSALIE
Adelaide-hoz

Pucolj el, jönnek a katonák! Tegnap óta nem volt a hasunkban meleg étel.
Rosalie

zu Adelaiden.

Mach fort, da kommen Soldaten! Wir haben seit gestern nichts Warmes in den Leib gekriegt.
KOLDUS
énekel
Ez minden, amit árva sorsom ád!

Adjanak, urak, szép nagyságák!
Bettler.

»Ist auf dieser Erde einst mein letztes Los!« Meine Herren, meine Damen!
KATONA
Megálljatok, hová szaladtok, kisleányok?

Rosalie-hoz

Hány éves vagy?
Soldat.

Halt! Wo hinaus, meine Kinder?

Zu Rosalie:

Wie alt bist du?

ROSALIE
Ahány a kisujjam.
Rosalie.

So alt wie mein kleiner Finger.
KATONA
Tyüh, de éles vagy.
Soldat.

Du bist sehr spitz.
ROSALIE
Te meg milyen tompa.
Rosalie.

Und du sehr stumpf.
KATONA
Gyere, hadd köszörüljem élesre magam terajtad.Énekel
Kis Krisztinám, te angyali, : Mondd, fáj-e az a valami, : Hallali, hallali : Fáj-e a valami?!

Soldat.

So will ich mich an dir wetzen.

Er singt:

Christinlein, lieb Christinlein mein, :Tut dir der Schaden weh, Schaden weh, :Schaden weh, Schaden weh?
ROSALIE
énekel
Katonám, be kell vallani, : Hogy nem fáj az a valami, : Hallali, hallali : Hogy nagyon jó a valami.

Danton és Camille jönnek

Rosalie

singt.
Ach nein, ihr Herrn Soldaten, :Ich hätt' es gerne meh, gerne meh, :Gerne meh, gerne meh!

Danton und Camille treten auf.
DANTON
Hát nem vidám ez? Valami van a levegőben, mintha a nap erkölcstelenséget fakasztana. Az embernek szinte kedve támad kirúgni a hámból, letépni a nadrágját és úgy párosodni hátulról, mint a kutyák az utcán.

Odább mennek

Danton.

Geht das nicht lustig? - Ich wittre was in der Atmosphäre; es ist, als brüte die Sonne Unzucht aus. - Möchte man nicht drunter springen, sich die Hosen vom Leibe reißen und sich über den Hintern begatten wie die Hunde auf der Gasse?

Gehn vorbei.
ÚRFI
Ah, nagyságos asszonyom, a harangszó, az alkonypír a fák koronáján, a csillagfény...
Junger Herr.

Ach, Madame, der Ton einer Glocke, das Abendlicht an den Bäumen, das Blinken eines Sterns...
NAGYSÁGOS ASSZONY
A virágillat! Az egyszerű, tiszta örömök, a természet varázsa!

Lányához

Látod, Eugénie, csak az erénynek van ehhez érzéke.
Madame.

Der Duft einer Blume! Diese natürlichen Freuden, dieser reine Genuß der Natur!

Zu ihrer Tochter:

Sieh, Eugenie, nur die Tugend hat Augen dafür.

EUGÉNIE
megcsókolja anyja kezét

Ó, mama! Én csak az erényt tekintem.
Eugenie

küßt ihrer Mutter die Hand.

Ach, Mama, ich sehe nur Sie.
NAGYSÁGOS ASSZONY
Jó kislány vagy!
Madame.

Gutes Kind!
ÚRFI
Eugénie fülébe susog

Látja ott azt a szép nőt azzal az öregúrral?
Junger Herr

zischelt Eugenien ins Ohr.

Sehen Sie dort die hübsche Dame mit dem alten Herrn?
EUGÉNIE
Ismerem őt.
Eugenie.

Ich kenne sie.
ÚRFI
Azt mondják, hogy a fodrásza babafejet csinált neki.
Junger Herr.

Man sagt, ihr Friseur habe sie à l'enfant frisiert.
EUGÉNIE
nevet

Rossznyelvű!
Eugenie

lacht.

Böse Zunge!
ÚRFI
Az öregúr mellette sétál; látja, hogy milyen szépen dagadozik a bimbócska, s a napra viszi abban a hiszemben, hogy ő az a záporeső, amelyik kifakasztotta.
Junger Herr.

Der alte Herr geht nebenbei; er sieht das Knöspchen schwellen und führt es in die Sonne spazieren und meint, er sei der Gewitterregen, der es habe wachsen machen.
EUGÉNIE
Milyen illetlen! Kedvem volna elpirulni.
Eugenie.

Wie unanständig! Ich hätte Lust, rot zu werden.
ÚRFI
Attól én elsápadnék.Odább mennek

Junger Herr.

Das könnte mich blaß machen.

Gehn ab.
DANTON
Camille-hoz

Ne gondold, hogy bármit is komolyan veszek! Csak azt nem értem, hogy az emberek az utcán miért nem nevetnek egymás szemébe? Én azt érzem, hogy az ablakokból és a sírokból is ki kellene röhögniök, és az égnek meg kellene szakadnia s a földnek rázkódnia a nevetéstől.

Odább mennek

Danton

zu Camille.

Mute mir nur nichts Ernsthaftes zu! Ich begreife nicht, warum die Leute nicht auf der Gasse stehenbleiben und einander ins Gesicht lachen. Ich meine, sie müßten zu den Fenstern und zu den Gräbern heraus lachen, und der Himmel müsse bersten, und die Erde müsse sich wälzen vor Lachen.

Gehn ab.
ELSŐ ÚR
Mondhatom, csodálatos találmány. Az összes technikai műveletek más képet nyernek általa. Az emberiség óriás léptekkel halad magasztos hivatása felé.
Erster Herr.

Ich versichre Sie, eine außerordentliche Entdeckung! Alle technischen Künste bekommen dadurch eine andere Physiognomie. Die Menschheit eilt mit Riesenschritten ihrer hohen Bestimmung entgegen.
MÁSODIK ÚR
Látta az új darabot? Valóságos Bábel tornya. Ezernyi bolthajtás, lépcső, folyosó, s minden könnyedén és bátran a levegőbe röpítve. Az ember minden lépésnél szédül. Bizarr koponya.

Zavartan megáll

Zweiter Herr.

Haben Sie das neue Stück gesehen? Ein babylonischer Turm! Ein Gewirr von Gewölben, Treppchen, Gängen, und das alles so leicht und kühn in die Luft gesprengt. Man schwindelt bei jedem Tritt. Ein bizarrer Kopf.

Er bleibt verlegen stehn.
ELSŐ ÚR
Mi lelte?
Erster Herr.

Was haben Sie denn?
MÁSODIK ÚR
Semmi, semmi! Adja ide a kezét! Egy pocsolya! Köszönöm. Alig tudtam kikerülni; ez veszélyes lehetett volna!
Zweiter Herr.

Ach, nichts! Ihre Hand, Herr! die Pfütze - so! Ich danke Ihnen. Kaum kam ich vorbei; das konnte gefährlich werden!
ELSŐ ÚR
Csak nem félt?
Erster Herr.

Sie fürchteten doch nicht?
MÁSODIK ÚR
De bizony, a földnek vékony a kérge, ha lyukat látok, mindig attól félek, hogy keresztülesem. Vigyázva kell lépni, könnyen átlyukaszthatja az ember. De menjen el a színházba, én mondom, önnek!
Zweiter Herr.

Ja, die Erde ist eine dünne Kruste; ich meine immer, ich könnte durchfallen, wo so ein Loch ist. - Man muß mit Vorsicht auftreten, man könnte durchbrechen. Aber gehn Sie ins Theater, ich rat es Ihnen!

3. szín[szerkesztés]



Szoba



Danton, Camille, Lucile
Ein Zimmer Danton. Camille. Lucile.
CAMILLE
Én mondom nektek, amit ezek az emberek nem durva utánzatban kapnak, színházban, hangversenyen vagy kiállításon, ahhoz se szemük, se fülük nincsen. Valaki farag egy bábot, látják a kötelet, amelyen rángatják, a tagjai minden lépésnél ötlábú jambusokban recsegnek. Micsoda jellem... micsoda következetesség! Vesz valaki egy érzelmecskét, egy igazságot, egy fogalmat, kabátot és nadrágot húz rá, kezeket és lábakat csinál neki, arcot pingál hozzá, és keresztülgyötri három felvonáson, amíg meg nem házasodik, vagy agyon nem lövi magát - kész az Eszménykép! Elcincog valaki egy dallamot, amely a kedély hullámzását mímeli, akárcsak egy cserépsíp a csalogány dalát. - "Ah, a művészet!" - szavalják.
De vonszold ki őket a színházból az utcára: "Ah, a szánalmas valóság!" Megfeledkeznek az Úristenről a rossz kópiák nyomán. A mindenségből, amely bennük és körülöttük izzón, sisteregve és ragyogva minden percben megújhodik, ők nem látnak, nem hallanak semmit. Színházba mennek, verseket és regényeket olvasnak, leutánozzák a papiros figurákat, és Isten teremtményeire az orrukat fintorgatják, hogy az milyen közönséges! A görögök tudták, mit mondanak, amikor azt mesélték, hogy Pygmalion szobra megelevenedett, de gyermeket nem szült.
Camille.

Ich sage euch, wenn sie nicht alles in hölzernen Kopien bekommen, verzettelt in Theatern, Konzerten und Kunstausstellungen, so haben sie weder Augen noch Ohren dafür. Schnitzt einer eine Marionette, wo man den Strick hereinhängen sieht, an dem sie gezerrt wird und deren Gelenke bei jedem Schritt in fünffüßigen Jamben krachen - welch ein Charakter, welche Konsequenz! Nimmt einer ein Gefühlchen, eine Sentenz, einen Begriff und zieht ihm Rock und Hosen an, macht ihm Hände und Füße, färbt ihm das Gesicht und läßt das Ding sich drei Akte hindurch herumquälen, bis es sich zuletzt verheiratet oder sich totschießt - ein Ideal! Fiedelt einer eine Oper, welche das Schweben und Senken im menschlichen Gemüt wiedergibt wie eine Tonpfeife mit Wasser die Nachtigall - ach, die Kunst! Setzt die Leute aus dem Theater auf die Gasse: die erbärmliche Wirklichkeit! - Sie vergessen ihren Herrgott über seinen schlechten Kopisten. Von der Schöpfung, die glühend, brausend und leuchtend, um und in ihnen, sich jeden Augenblick neu gebiert, hören und sehen sie nichts. Sie gehen ins Theater, lesen Gedichte und Romane, schneiden den Fratzen darin die Gesichter nach und sagen zu Gottes Geschöpfen: wie gewöhnlich! - Die Griechen wußten, was sie sagten, wenn sie erzählten, Pygmalions Statue sei wohl lebendig geworden, habe aber keine Kinder bekommen.
DANTON
A művészek pedig úgy kezelik a természetet, mint David, a festő, aki a szeptemberi mészárlások alatt hidegvérrel rajzolgatta a börtönből az utcára kihajigált haldoklókat. Azt mondta: Az élet utolsó rángásait akarom elcsípni a gazemberekben.

Dantont kihívják

Danton.

Und die Künstler gehn mit der Natur um wie David, der im September die Gemordeten, wie sie aus der Force auf die Gasse geworfen wurden, kaltblütig zeichnete und sagte: ich erhasche die letzten Zuckungen des Lebens in diesen Bösewichtern.

Danton wird hinausgerufen.
CAMILLE
Mit szólsz te, Lucile?
Camille.

Was sagst du, Lucile?
LUCILE
Semmit. Szeretem, ha beszélsz.
Lucile.

Nichts, ich seh dich so gern sprechen.
CAMILLE
És figyelsz is rám?
Camille.

Hörst mich auch?
LUCILE
Hát hogyne.
Lucile.

Ei freilich!
CAMILLE
És igazat adsz nekem? Tudod, hogy mit mondtam?
Camille.

Hab ich recht? Weißt du auch, was ich gesagt habe?
LUCILE
Azt nem tudom, Camille.

Danton visszajön

Lucile.

Nein, wahrhaftig nicht.

Danton kommt zurück.
CAMILLE
Mi lelt, Danton?
Camille.

Was hast du?
DANTON
A Jóléti Bizottság elrendelte letartóztatásomat. Figyelmeztetnek, és búvóhelyet ajánlanak. A fejemet akarják. Legyen az övék. Bánom is én. Unom ezt a huzavonát. Bátran halok meg. Az könnyebb, mint élni.
Danton.

Der Wohlfahrtsausschuß hat meine Verhaftung beschlossen. Man hat mich gewarnt und mir einen Zufluchtsort angeboten.
Sie wollen meinen Kopf; meinetwegen. Ich bin der Hudeleien überdrüssig. Mögen sie ihn nehmen. Was liegt daran? Ich werde mit Mut zu sterben wissen; das ist leichter, als zu leben.
CAMILLE
Danton, még van idő.
Camille.

Danton, noch ist's Zeit!
DANTON
Nincsen. Ezt azonban nem gondoltam...
Danton.

Unmöglich - aber ich hätte nicht gedacht...
CAMILLE
A lustaságod.
Camille.

Deine Trägheit!
DANTON
Nem vagyok lusta. Csak fáradt vagyok, és ég a talpam.
Danton.

Ich bin nicht träg, aber müde; meine Sohlen brennen mich.
CAMILLE
Hová mégy?
Camille.

Wo gehst du hin?
DANTON
Ha én azt tudnám.
Danton.

Ja, wer das wüßte!
CAMILLE
Komolyan, hová mégy?
Camille.

Im Ernst, wohin?
DANTON
Sétálni, fiam, sétálni.

Elmegy

Danton.

Spazieren, mein Junge, spazieren.

Er geht.
LUCILE
Ah, Camille.
Lucile.

Ach, Camille!
CAMILLE
Légy nyugodt, édesem.
Camille.

Sei ruhig, lieb Kind!
LUCILE
Ha arra gondolok, hogy ezt a fejet! Ugye, Camille, ez őrület? Őrült vagyok, ugye?
Lucile.

Wenn ich denke, daß sie dies Haupt -! Mein Camille! das ist Unsinn, gelt, ich bin wahnsinnig?
CAMILLE
Légy nyugodt, Danton és én nem számítunk egynek.
Camille.

Sei ruhig, Danton und ich sind nicht eins.
LUCILE
A föld olyan nagy és rajta annyi minden. Miért éppen ezt az egyet? Ki akarja elvenni tőlem? Irtózatos volna. Miért is tennék?
Lucile.

Die Erde ist weit, und es sind viel Dinge drauf - warum denn gerade das eine? Wer sollte mir's nehmen? Das wäre arg. Was wollten sie auch damit anfangen?
CAMILLE
Mondtam már: légy nyugodt. Tegnap beszéltem Robespierre-rel; barátságosan fogadott. A viszony ugyan kissé feszült közöttünk, mert másképp gondolkozunk, de egyébként...
Camille.

Ich wiederhole dir: du kannst ruhig sein. Gestern sprach ich mit Robespierre: er war freundlich. Wir sind ein wenig gespannt, das ist wahr; verschiedne Ansichten, sonst nichts!
LUCILE
Keresd fel őt!
Lucile.

Such ihn auf!
CAMILLE
Az iskolában egy padban ültünk. Ő mindig sötét volt, magába zárkózott. Csak én barátkoztam vele, én vidámítottam fel néha. Mindig ragaszkodott hozzám. No, megyek.
Camille.

Wir saßen auf einer Schulbank. Er war immer finster und einsam. Ich allein suchte ihn auf und machte ihn zuweilen lachen. Er hat mir immer große Anhänglichkeit gezeigt. Ich gehe.
LUCILE
Hát itt hagysz, édes? Menj! Maradj! Csak még ezt.

Megcsókolja

És ezt! Menj, menj!

Camille el

Szörnyű kor! De mit tehetünk? Bele kell törődni. Legyünk erősek.

Énekel
Miért is kell az úton megállni, : Folyton búcsúzni s válni, válni?

Hogy is jutott ez eszembe? Rossz jel. Mikor kiment, úgy rémlett, hogy nem is tud többé visszatérni, csak megy, egyre messzebb megy tőlem, egyre messzebb. A szoba üres, az ablakok tárva-nyitva, mintha halottat vittek volna ki. Nem bírom itt tovább.

El

Lucile.

So schnell, mein Freund? Geh! Komm! Nur das

sie küßt ihn

und das! Geh! Geh!

Camille ab.

Das ist eine böse Zeit. Es geht einmal so. Wer kann da drüber hinaus? Man muß sich fassen.

Singt:

Ach Scheiden, ach Scheiden, ach Scheiden, :Wer hat sich das Scheiden erdacht? Wie kommt mir grad das in Kopf? Das ist nicht gut, daß es den Weg so von selbst findet. - Wie er hinaus ist, war mir's, als könnte er nicht mehr umkehren und müsse immer weiter weg von mir, immer weiter.
Wie das Zimmer so leer ist; die Fenster stehn offen, als hätte ein Toter drin gelegen. Ich halt es da oben nicht aus.

Sie geht.

4. szín[szerkesztés]



Szabad tér
Freies Feld
DANTON
Nem megyek tovább. Nem zavarom meg ezt a csendet lépéseimmel és lihegésemmel.

Leül. Szünet után

Hallottam egy betegségről, amelyben az ember elveszti emlékezőtehetségét.
Azt hiszem, a halál is hasonló. De sokszor azt remélem, hogy a halál még annál is erősebb hatású, és mindent elveszít általa az ember! Bárcsak így volna! De akkor azért futottam, keresztény módjára, hogy megmentsem az ellenségemet, tudniillik az emlékezetemet.
Azt mondják, az a hely ottan biztos menedék; emlékezetem számára talán, de nem nekem, nekem a sír több biztonságot ad. Legalábbis felejtést.
Megöli emlékezetem. Ott azonban emlékezetem élve marad, és megöl engem. Ő vagy én? Könnyű a felelet.Föláll s megfordul

Kacérkodom a halállal; egészen kellemes, így, bizonyos távolságból, lorgnonon keresztül szemezni vele.
Tulajdonképpen nevetnem kell az egészen. Valami életérzés azt mondja bennem: holnap is, holnapután is úgy lesz, mint ma, és még nagyon sokáig. Vaklárma az egész, csak meg akarnak ijeszteni. Nem merik megtenni.

El

Danton.

Ich mag nicht weiter. Ich mag in dieser Stille mit dem Geplauder meiner Tritte und dem Keuchen meines Atems nicht Lärm machen.

Er setzt sich nieder; nach einer Pause:



Man hat mir von einer Krankheit erzählt, die einem das Gedächtnis verlieren mache. Der Tod soll etwas davon haben. Dann kommt mir manchmal die Hoffnung, daß er vielleicht noch kräftiger wirke und einem alles verlieren mache. Wenn das wäre! - Dann lief ich wie ein Christ, um einen Feind, d. h. mein Gedächtnis, zu retten.
Der Ort soll sicher sein, ja für mein Gedächtnis, aber nicht für mich; mir gibt das Grab mehr Sicherheit, es schafft mir wenigstens Vergessen. Es tötet mein Gedächtnis. Dort aber lebt mein Gedächtnis und tötet mich. Ich oder es? Die Antwort ist leicht.

Er erhebt sich und kehrt um.

Ich kokettiere mit dem Tod; es ist ganz angenehm, so aus der Ferne mit dem Lorgnon mit ihm zu liebäugeln.
Eigentlich muß ich über die ganze Geschichte lachen. Es ist ein Gefühl des Bleibens in mir, was mir sagt: es wird morgen sein wie heute, und übermorgen und weiter hinaus ist alles wie eben. Das ist leerer Lärm, man will mich schrecken; sie werden's nicht wagen!

Ab.

5. szín[szerkesztés]



Szoba



Éjszaka
Ein Zimmer Es ist Nacht.

DANTON
az ablaknál

Mikor lesz már vége? Hát sohase alszik ki a fény? És a kiáltozás nem némul el? Sohasem lesz némaság és sötétség, hogy ne halljuk és ne lássuk többé egymás förtelmes bűneit?... Szeptember!...
Danton

am Fenster.

Will denn das nie aufhören? Wird das Licht nie ausglühn und der Schall nie modern? Will's denn nie still und dunkel werden, daß wir uns die garstigen Sünden einander nicht mehr anhören und ansehen? - September! -
JÚLIA
bentről kiált

Danton! Danton!
Julie

ruft von innen.

Danton! Danton!
DANTON
Ki az?
Danton.

He?
JÚLIA
bejön

Miért kiabálsz?
Julie

tritt ein.

Was rufst du?
DANTON
Kiabáltam?
Danton.

Rief ich?
JÚLIA
Azt mondtad: "Förtelmes bűnök." Azt mondtad: "Szeptember."
Julie.

Du sprachst von garstigen Sünden, und dann stöhntest du: September!
DANTON
Én, én? Nem, nem beszéltem. Csak gondolkoztam magamban, egészen halkan és titokban.
Danton.

Ich, ich? Nein, ich sprach nicht; das dacht' ich kaum, das waren nur ganz leise, heimliche Gedanken.
JÚLIA
Te reszketsz, Danton.
Julie.

Du zitterst, Danton!
DANTON
Hát hogyne reszketnék, mikor a falak is fecsegnek? Mikor a testem annyira elcsigázott, hogy téveteg, tétova gondolataim a kövek ajkaival beszélnek. Különös.
Danton.

Und soll ich nicht zittern, wenn so die Wände plaudern? Wenn mein Leib so zerteilt ist, daß meine Gedanken unstet, umirrend mit den Lippen der Steine reden? Das ist seltsam.
JÚLIA
Georges, Georges-om.
Julie.

Georg, mein Georg!
DANTON
Igen, Júlia, nagyon különös. Nem merek többé gondolkozni, ha gondolataim rögtön szavakká válnak. Vannak gondolatok, melyek nem fülek számára valók. Nem jó, hogy megszülemlenek, azonnal jajgatnak, mint a csecsemők, nem jó.
Danton.

Ja, Julie, das ist sehr seltsam. Ich möchte nicht mehr denken, wenn das gleich so spricht. Es gibt Gedanken, Julie, für die es keine Ohren geben sollte. Das ist nicht gut, daß sie bei der Geburt gleich schreien wie Kinder; das ist nicht gut.
JÚLIA
Térj magadhoz, Georges, Georges, megismersz engem?
Julie.

Gott erhalte dir deine Sinne! - Georg, Georg, erkennst du mich?
DANTON
Hogyne. Ember vagy, azonfelül asszony, végül az én asszonyom. A földön öt világrész van: Európa, Ázsia, Afrika, Amerika, Ausztrália, kétszer kettő az négy. Magamnál vagyok, láthatod. Azt kiáltottam, hogy szeptember? Ilyesmit mondottál.
Danton.

Ei warum nicht! Du bist ein Mensch und dann eine Frau und endlich meine Frau, und die Erde hat fünf Weltteile, Europa, Asien, Afrika, Amerika, Australien, und zwei mal zwei macht vier. Ich bin bei Sinnen, siehst du. - Schrie's nicht September? Sagtest du nicht so was?
JÚLIA
Azt, Danton. Arra riadtam föl az álmomból.
Julie.

Ja, Danton, durch alle Zimmer hört ich's.
DANTON
Amikor az ablakhoz léptem...

Kitekint

A város nyugodt, a lámpákat már eloltották.
Danton.

Wie ich ans Fenster kam -

er sieht hinaus:

die Stadt ist ruhig, alle Lichter aus...

JÚLIA
Egy gyermek sír valahol a közelben.
Julie.

Ein Kind schreit in der Nähe.
DANTON
Amikor az ablakhoz léptem, az utcákon felzúgott a jajveszékelés s a halálordítás: szeptember!
Danton.

Wie ich ans Fenster kam - durch alle Gassen schrie und zetert' es: September!
JÚLIA
Álmodtál, Danton, térj magadhoz!
Julie.

Du träumtest, Danton. Faß dich!
DANTON
Álmodtál? Igen, álmodtam, de az más volt, mindjárt elmondom, szegény fejem kábult; azonnal. Már tudom. Lihegve vágtatott velem a földgolyó, mint valami szilaj paripa, titáni kezeimmel belecsimpaszkodtam a sörényébe, szorítottam a véknyát, fejem leszegtem, hajam lobogott a Mindenségben, amint hurcolt magával. Rémületemben fölordítottam s fölébredtem. Az ablakhoz léptem, s akkor hallottam azt, Júlia. De mit jelent ez a szó? Miért éppen ez? Mit akar tőlem? Miért nyújtogatja felém véres kezeit? Én nem gyilkoltam. Jaj, segíts, Júlia, agyam elsötétül. Szeptember... szeptember...
Danton.
Träumtest? Ja, ich träumte; doch das war anders, ich will dir es gleich sagen - mein armer Kopf ist schwach - gleich! So, jetzt hab ich's: Unter mir keuchte die Erdkugel in ihrem Schwung; ich hatte sie wie ein wildes Roß gepackt, mit riesigen Gliedern wühlt' ich in ihren Mähnen und preßt' ich ihre Rippen, das Haupt abwärts gewandt, die Haare flatternd über dem Abgrund; so ward ich geschleift. Da schrie ich in der Angst, und ich erwachte. Ich trat ans Fenster - und da hört' ich's, Julie. Was das Wort nur will? Warum gerade das? Was hab ich damit zu schaffen? Was streckt es nach mir die blutigen Hände? Ich hab es nicht geschlagen. - O hilf mir, Julie, mein Sinn ist stumpf! War's nicht im September, Julie?
JÚLIA
A királyok akkor negyven óra járásnyira voltak Párizstól...
Julie.

Die Könige waren nur noch vierzig Stunden von Paris...
DANTON
Az erődök elestek, az arisztokraták a városban...
Danton.

Die Festungen gefallen, die Aristokraten in der Stadt...
JÚLIA
A köztársaság elveszett.
Julie.

Die Republik war verloren.
DANTON
Igen, elveszett. Nem tűrhettünk ellenséget a hátunk megett, kötni való bolondok lettünk volna: két ellenség egyszerre. Vagy mi, vagy ők. Aki erősebb, az legyűri a gyöngébbet. Nem jogos ez?
Danton.

Ja, verloren. Wir konnten den Feind nicht im Rücken lassen, wir wären Narren gewesen: zwei Feinde auf einem Brett; wir oder sie, der Stärkere stößt den Schwächeren hinunter - ist das nicht billig?
JÚLIA
De az, de az.
Julie.

Ja, ja.
DANTON
Felkoncoltuk őket - de ez nem gyilkosság volt, csak önvédelem.
Danton.

Wir schlugen sie - das war kein Mord, das war Krieg nach innen.
JÚLIA
Megmentetted a hazát.
Julie.

Du hast das Vaterland gerettet.
DANTON
Igen, ezt kellett tennünk, másképp nem tehettünk. A Fölfeszített könnyen beszélt, azt mondta: kell hogy botránkozások essenek, de jaj a botránkoztatónak. Kellett.
Kényszer volt. Ki átkozza meg azt a kezet, melyhez ez a kényszerű átok tapad? Ki mondta ki a kényszert, kicsoda? Mi az, mi bennünk folyton-folyvást szajhálkodik, hazudozik, lop és gyilkol? Bábuk vagyunk mindnyájan, ismeretlen hatalmak dróton ráncigálnak, nem mi magunktól mozgunk. Kardok vagyunk, amelyekkel szellemek hadakoznak, de a kezeket nem látni, mint a mesében. Már nyugodt vagyok.
Danton.

Ja, das hab ich; das war Notwehr, wir mußten. Der Mann am Kreuze hat sich's bequem gemacht: es muß ja Ärgernis kommen, doch wehe dem, durch welchen Ärgernis kommt! - Es muß; das war dies Muß. Wer will der Hand fluchen, auf die der Fluch des Muß gefallen? Wer hat das Muß gesprochen, wer? Was ist das, was in uns lügt, hurt, stiehlt und mordet? Puppen sind wir, von unbekannten Gewalten am Draht gezogen; nichts, nichts wir selbst! die Schwerter, mit denen Geister kämpfen - man sieht nur die Hände nicht, wie im Märchen. - Jetzt bin ich ruhig.
JÚLIA
Egészen megnyugodtál, édesem?
Julie.

Ganz ruhig, lieb Herz?
DANTON
Egészen, Júlia; jöjj, feküdjünk az ágyba.
Danton.

Ja, Julie; komm, zu Bette!

6. szín[szerkesztés]



Utca Danton háza előtt



Simon, Nemzetőrök
Straße vor Dantons Haus Simon. Bürgersoldaten.
SIMON
Hány óra van?
Simon.

Wie weit ist's in der Nacht?
ELSŐ POLGÁR
Egyik hányja a másikat.
Erster Bürger.

Was in der Nacht?
SIMON
Mennyi az idő?
Simon.

Wie weit ist die Nacht?
ELSŐ POLGÁR
Úgy naplemente és napfelkelte között.
Erster Bürger.

So weit als zwischen Sonnenuntergang und Sonnenaufgang.
SIMON
Nézd meg, bitang, hogy hány az óra?
Simon.

Schuft, wieviel Uhr?
ELSŐ POLGÁR
A te cifferblattodon azt látom, hogy ez az az óra, amikor az ingák a paplan alatt kilengenek.
Erster Bürger.

Sieh auf dein Zifferblatt; es ist die Zeit, wo die Perpendikel unter den Bettdecken ausschlagen.
SIMON
Föl hát! Előre polgártársak! Fejünkkel felelünk érte. Élve vagy halva. Hatalmas izmai vannak. Én elöl megyek, polgártársak, utat vágunk a szabadságnak. Gondoskodjatok a feleségemről és a lányomról.
Simon.

Wir müssen hinauf! Fort, Bürger! Wir haften mit unseren Köpfen dafür.
Tot oder lebendig! Er hat gewaltige Glieder. Ich werde vorangehn, Bürger. Der Freiheit eine Gasse! - Sorgt für mein Weib! Eine Eichenkrone werd ich ihr hinterlassen.
ELSŐ POLGÁR
Gondoskodnak azok magukról.
Erster Bürger.


Eine Eichelkrone? Es sollen ihr ohnehin jeden Tag Eicheln genug in den Schoß fallen.

SIMON
Előre, polgártársak. A hazának teszünk szolgálatot.
Simon.

Vorwärts, Bürger, ihr werdet euch um das Vaterland verdient machen!
MÁSODIK POLGÁR
Szívesebben venném, ha már egyszer a tisztelt haza tenne nekünk szolgálatot. Bármennyi lyukat is hasítunk a mások bőrén, azzal még egyetlen lyuk se tűnik el a nadrágunkról.
Zweiter Bürger.

Ich wollte, das Vaterland machte sich um uns verdient; über all den Löchern, die wir in andrer Leute Körper machen, ist noch kein einziges in unsern Hosen zugegangen.
ELSŐ POLGÁR
Mi az, be akarod varratni a nadrágod nyílását? Hahaha!
Erster Bürger.

Willst du, daß dir dein Hosenlatz zuginge? Hä, hä, hä!
A TÖBBIEK, MIND
Hahaha!
Die andern.

Hä, hä, hä!
SIMON
Előre, előre!

Benyomulnak Danton házába
Simon.

Fort, fort!

Sie dringen in Dantons Haus.

7. szín[szerkesztés]



A Nemzeti Konvent



A képviselők egy csoportban tanácskoznak


Der Nationalkonvent

Eine Gruppe von Deputierten.

LEGENDRE
Meddig mészárolják még le a képviselőket? Ha Dantont is elteszik láb alól, akkor kicsoda biztos az életében?
Legendre.

Soll denn das Schlachten der Deputierten nicht aufhören? - Wer ist noch sicher, wenn Danton fällt?
ELSŐ KÉPVISELŐ
Mit tegyünk?
Ein Deputierter.

Was tun?
MÁSODIK KÉPVISELŐ
A Konvent színe előtt kell őt kihallgatni, akkor nyert ügye van. Ki tud az ő hangjának ellenállni?
Ein anderer.

Er muß vor den Schranken des Konvents gehört werden. - Der Erfolg dieses Mittels ist sicher; was sollten sie seiner Stimme entgegensetzen?
HARMADIK KÉPVISELŐ
Csakhogy ez lehetetlen. Tiltja egy rendelet.
Ein anderer.

Unmöglich, ein Dekret verhindert uns.
LEGENDRE
Vissza kell vonni a rendeletet vagy kivételt tenni. Ezt fogom indítványozni. Remélem, ti támogattok?
Legendre.

Es muß zurückgenommen oder eine Ausnahme gestattet werden. - Ich werde den Antrag machen; ich rechne auf eure Unterstützung.
ELNÖK
Az ülést megnyitom.
Der Präsident.

Die Sitzung ist eröffnet.
LEGENDRE
szószékre lép

Az elmúlt éjszaka folyamán a Konvent négy tagját elfogták.
Tudom, hogy Danton közöttük van, a többinek nevét nem ismerem. De bárkik is legyenek az illetők, az a kívánságom, hogy a Konvent színe előtt hallgassák ki őket.
Polgártársak, ezennel kijelentem, hogy én Dantont éppen olyan feddhetetlennek és tisztának tartom, mint magamat, s kötve hiszem, hogy bárki is szememre lobbanthatna valamit. Nem akarom meggyanúsítani a Jóléti és Közbiztonsági Bizottság egyetlen tagját sem, de nyomós okok alapján attól kell tartanom, hogy a személyes gyűlölség, áskálódás olyan férfiakat rabolhat el a szabadságtól, akik nagy-nagy szolgálatot tettek neki. Az a férfiú, aki ezerhétszázkilencvenkettőben Franciaországot megmentette, bízvást megérdemli, hogy meghallgassák, kell, hogy személyesen védekezhessék, akkor, amikor hazaárulással vádolják.Nagy mozgás

Legendre

besteigt die Tribüne.

Vier Mitglieder des Nationalkonvents sind verflossene Nacht verhaftet worden. Ich weiß, daß Danton einer von ihnen ist, die Namen der übrigen kenne ich nicht. Mögen sie übrigens sein, wer sie wollen, so verlange ich, daß sie vor den Schranken gehört werden.
Bürger, ich erkläre es: ich halte Danton für ebenso rein wie mich selbst, und ich glaube nicht, daß mir irgendein Vorwurf gemacht werden kann. Ich will kein Mitglied des Wohlfahrts- oder des Sicherheitsausschusses angreifen, aber gegründete Ursachen lassen mich fürchten, Privathaß und Privatleidenschaft möchten der Freiheit Männer entreißen, die ihr die größten Dienste erwiesen haben. Der Mann, welcher im Jahre 1792 Frankreich durch seine Energie rettete, verdient gehört zu werden; er muß sich erklären dürfen, wenn man ihn des Hochverrats anklagt.

Heftige Bewegung.
HANGOK
Csatlakozunk Legendre indítványához.
Einige Stimmen.

Wir unterstützen Legendres Vorschlag.
ELSŐ KÉPVISELŐ
Mi a nép nevében ülünk itt, és választóink akarata nélkül semmi sem mozdíthat el helyünkről.
Ein Deputierter.

Wir sind hier im Namen des Volkes; man kann uns ohne den Willen unserer Wähler nicht von unseren Plätzen reißen.
MÁSODIK KÉPVISELŐ
A szavaitoknak hullaszaguk van, a girondisták szájából szedtétek. Kiváltságokat akartok? A törvény pallosa mindnyájunk feje fölött lebeg.
Ein anderer.

Eure Worte riechen nach Leichen; ihr habt sie den Girondisten aus dem Munde genommen. Wollt ihr Privilegien? Das Beil des Gesetzes schwebt über allen Häuptern.
HARMADIK KÉPVISELŐ
Nem engedhetjük meg, hogy a bizottságaink a törvényhozóinkat a törvény menedéke alól a vérpadra küldjék.
Ein anderer.

Wir können unsern Ausschüssen nicht erlauben, die Gesetzgeber aus dem Asyl des Gesetzes auf die Guillotine zu schicken.
NEGYEDIK KÉPVISELŐ
A bűnnek nem lehet menedéke, csak a koronás gonosztevőket oltalmazta egykor a trón.
Ein anderer.

Das Verbrechen hat kein Asyl, nur gekrönte Verbrecher finden eins auf dem Thron.
ÖTÖDIK KÉPVISELŐ
Csak gazemberek hivatkoznak menedékjogra.
Ein anderer.

Nur Spitzbuben appellieren an das Asylrecht.
MÁSODIK KÉPVISELŐ
Csak gyilkosok nem ismerik el.
Ein anderer.

Nur Mörder erkennen es nicht an.
ROBESPIERRE
A zavar, mely a gyülekezetben hosszú ideig ismeretlen volt, kétségtelenül arról tanúskodik, hogy most komoly dologról van szó. Ma dől el, hogy egyesek diadalmaskodnak-e majd a haza fölött. Hogyan tagadhatjátok meg annyira alapelveiteket, hogy ma egyeseknek meg akarjátok engedni azt, amit tegnap Chabot-nak és Delaunay-nak, Fabre-nak kereken visszautasítottatok? Mit jelent ez a kivételezés egyes férfiak javára? Azzal, hogy egyesek tömjénezik magukat és saját barátaikat, nem törődöm. Bőséges tapasztalat mutatja meg, hogy mire vezet az ilyesmi. Mi nem azt kérdezzük, hogy ez vagy az véghezvitte-e ezt vagy azt a honfiúi tettet, mi, igenis, azt kérdezzük, hogy milyen az illetőnek egész politikai pályafutása. Legendre, úgy látszik, nem értesült arról, hogy kiket tartóztattak le, holott ezt az egész Konvent tudja. Az ő barátja, Lacroix is közöttük van. Vajon miért nem akar erről tudomást venni? Azért, mert nagyon jól tudja, hogy Lacroix-t csak az orcátlanság védelmezheti. Csak Dantont említette abban a hiszemben, hogy ehhez a névhez kiváltságok fűződnek. Nem, mi nem akarunk semmiféle előjogokat, mi nem akarunk semmiféle bálványokat.

Tetszés

Miért különb Danton, mit Lafayette, mint Dumouriez, mint Brissot, mint Fabre, mint Chabot, mint Hébert? Mit mondotok ezekről, amit róla is nem mondhattok? Vagy ezeket talán kíméltétek? Mivel érdemelte meg Danton, hogy másképp bánjanak vele, mint polgártársaival? Talán azzal, hogy néhány becsapott ember és mások, akik nem hagyták magukat becsapni, köréje sereglettek, hogy a nyomában a szerencse s a hatalom karjaiba vessék magukat? Minél több jóhiszemű hazafit csapott be, annál inkább éreznie kell a szabadság barátainak szigorát.
Félelmet akarnak csepegtetni belétek, hogy visszaéltek a hatalommal, amelyet gyakoroltok. Azt rebesgetik, hogy a különböző bizottságokban zsarnokság az úr, mintha ez a bizalom, melyet a nép a bizottságokra ruház, nem biztos záloga volna a ti hazafiságtoknak. Egyesek játsszák a megijedtet, és reszketnek. Én azonban azt mondom nektek, hogy aki ebben a pillanatban reszket, az bűnös, mert az ártatlanság sohasem reszket a nyilvános ellenőrzéstől.

Általános tetszés

Engem is meg akarnak rémíteni. Csínján értésemre adták, hogy az a veszedelem, mely Dantonhoz közeledik, hozzám is eljuthat még. Írogatnak nekem, megkörnyékeznek Danton barátai, úgy látszik, azt hiszik, hogy a vele való régi kapcsolatom emléke vagy vak hitem az ő szemforgató erényeiben mérsékelni fogja majd a szabadságért való lobogó lelkesedésemet. Hát kijelentem, semmitől a világon nem riadok vissza, legyen bár Danton sorsa az enyém is. Mindnyájunknak szükségünk van némi bátorságra és lelki nagyságra. Csak a gonosztevők és alacsonylelkűek reszketnek, mikor látják a hasonszőrűeket elhullani, mert ha nem takarja el őket a cinkosok raja, akkor az igazság őket is észreveszi. De ha vannak is ilyen lelkek ebben a gyülekezetben, vannak hősi lelkek is. A gazfickók száma nem nagy. Csak még egynéhány fejet kell levágnunk, és megmentettük a hazát.

Tetszés

Kívánom, hogy Legendre javaslata visszavettessék.

A képviselők mind felállnak annak jeléül, hogy Robespierre mellett foglalnak állást

Robespierre.

Die seit langer Zeit in dieser Versammlung unbekannte Verwirrung beweist, daß es sich um große Dinge handelt. Heute entscheidet sich's, ob einige Männer den Sieg über das Vaterland davontragen werden. - Wie könnt ihr eure Grundsätze weit genug verleugnen, um heute einigen Individuen das zu bewilligen, was ihr gestern Chabot, Delaunai und Fahre verweigert habt? Was soll dieser Unterschied zugunsten einiger Männer? Was kümmern mich die Lobsprüche, die man sich selbst und seinen Freunden spendet? Nur zu viele Erfahrungen haben uns gezeigt, was davon zu halten sei. Wir fragen nicht, ob ein Mann diese oder jene patriotische Handlung vollbracht habe; wir fragen nach seiner ganzen politischen Laufbahn. - Legendre scheint die Namen der Verhafteten nicht zu wissen; der ganze Konvent kennt sie. Sein Freund Lacroix ist darunter. Warum scheint Legendre das nicht zu wissen? Weil er wohl weiß, daß nur die Schamlosigkeit Lacroix verteidigen kann. Er nannte nur Danton, weil er glaubt, an diesen Namen knüpfe sich ein Privilegium. Nein, wir wollen keine Privilegien, wir wollen keine Götzen!

Beifall.

Was hat Danton vor Lafayette, vor Dumouriez, vor Brissot, Fabre, Chabot, Hébert voraus? Was sagt man von diesen, was man nicht auch von ihm sagen könnte? Habt ihr sie gleichwohl geschont? Wodurch verdient er einen Vorzug vor seinen Mitbürgern? Etwa, weil einige betrogene Individuen und andere, die sich nicht betrügen ließen, sich um ihn reihten, um in seinem Gefolge dem Glück und der Macht in die Arme zu laufen? - Je mehr er die Patrioten betrogen hat, welche Vertrauen in ihn setzten, desto nachdrücklicher muß er die Strenge der Freiheitsfreunde empfinden.
Man will euch Furcht einflößen vor dem Mißbrauche einer Gewalt, die ihr selbst ausgeübt habt. Man schreit über den Despotismus der Ausschüsse, als ob das Vertrauen, welches das Volk euch geschenkt und das ihr diesen Ausschüssen übertragen habt, nicht eine sichre Garantie ihres Patriotismus wäre. Man stellt sich, als zittre man. Aber ich sage euch, wer in diesem Augenblicke zittert, ist schuldig; denn nie zittert die Unschuld vor der öffentlichen Wachsamkeit.

Allgemeiner Beifall.

Man hat auch mich schrecken wollen; man gab mir zu verstehen, daß die Gefahr, indem sie sich Danton nähere, auch bis zu mir dringen könne.
Man schrieb mir, Dantons Freunde hielten mich umlagert, in der Meinung, die Erinnerung an eine alte Verbindung, der blinde Glauben an erheuchelte Tugenden könnten mich bestimmen, meinen Eifer und meine Leidenschaft für die Freiheit zu mäßigen. - So erkläre ich denn: nichts soll mich aufhalten, und sollte auch Dantons Gefahr die meinige werden. Wir alle haben etwas Mut und etwas Seelengröße nötig. Nur Verbrecher und gemeine Seelen fürchten, ihresgleichen an ihrer Seite fallen zu sehen, weil sie, wenn keine Schar von Mitschuldigen sie mehr versteckt, sich dem Licht der Wahrheit ausgesetzt sehen. Aber wenn es dergleichen Seelen in dieser Versammlung gibt, so gibt es in ihr auch heroische. Die Zahl der Schurken ist nicht groß; wir haben nur wenige Köpfe zu treffen, und das Vaterland ist gerettet.

Beifall.

Ich verlange, daß Legendres Vorschlag zurückgewiesen werde.

Die Deputierten erheben sich sämtlich zum Zeichen allgemeiner Beistimmung.
SAINT-JUST
Úgy rémlik, ebben a gyülekezetben néhány igen érzékeny fül is akad, amely ezt a szót: "vér", nem bírja hallani. Néhány értekezés meggyőzhetné őket, hogy mi sem vagyunk kegyetlenebbek, mint a Természet és az Idő. A természet nyugodtan és megmásíthatatlanul követi törvényeit. Ha az ember a természet törvényeivel ellentétbe kerül, könyörtelenül elpusztul. A levegő összetételének megváltozása, az elemi tűzvész, egy víztömeg egyensúlyának ingadozása, egy járvány, vulkáni kitörés vagy árvíz ezreket fektet a sírba. Mit akarok ezzel mondani? Azt, hogy a fizikai természetnek ezek az alig észrevehető, csekély változásai nyomtalanul lezajlanának, ha útjukat hullák tömege nem jelezné.
Azt kérdezem, miért legyen az erkölcsi természet forradalmaiban irgalmasabb, mint a fizikai? Az Eszme éppúgy elpusztít mindent, ami útjában áll, mint a fizikai törvény. Egy eseménynek, amely az erkölcsi világrend, más szóval az emberiség arculatját megváltoztatja, joga van vérben gázolnia. A világszellem csakúgy felhasználja eszmei céljai elérésében a mi karunkat, mint a vulkánokat vagy árvizeket. Mindegy neki, hogy járványban vagy forradalomban pusztul el valaki.
Az emberiség léptei nagyon lassúk, csak századokban lehet mérni azokat; minden lépés mögött nemzedékek sírhantja domborul. A legegyszerűbb találmányok és felfedezések milliók életébe kerültek, akik útközben hulltak el. Olyan időkben, amikor a történelem léptei meggyorsulnak, több embernek fullad ki a lélegzete, mint egyébkor.
Következtetésünk gyors és egyszerű: minthogy mindenki egyenlő körülmények között jött létre, mindenki egyforma annak a különbségnek a leszámításával, amit a természet maga alkotott. Ennélfogva sem az egyénnek, sem egyének kisebb vagy nagyobb osztályának nincs joga semmiféle előnyre vagy kiváltságra. Ennek a mondatnak a való életben alkalmazott minden egyes mondatrésze emberáldozatokat követelt.
Július tizennegyedike, augusztus tizedike, május harmincegyedike a központozást jelentik benne. Négy esztendőre volt szüksége, hogy végbevitessék, rendes körülmények között egy évszázad se lett volna elegendő, és nemzedékek jelezték volna a központozást.
Olyan csodálatos az, hogy a forradalom árja minden kanyarnál, minden fordulónál kiveti a maga hulláit? Tételünkhöz még néhány záradékot fűzünk; néhány száz hulla nem fog visszariasztani bennünket a folytatástól. Mózes népét a Vörös-tengeren át és a pusztába vezette, amíg a régi, romlott nemzedék fel nem morzsolódott; a törvényhozó csak azután alapíthatta meg új országát. Törvényhozók! Nekünk nincs se Vörös-tengerünk, se pusztánk, de van kardunk, és van guillotine-unk.
A forradalom Peliasz leányaihoz hasonlatos: ízekre szaggatja az emberiséget, hogy megifjítsa. Valamint a föld kiemelkedett a vízözön hullámaiból, úgy támad föl majd az emberiség ebből a véres üstből. Fiatalon, erőtől duzzadva, mintha aznap született volna erre a világra.

Hosszú, szűnni nem akaró tetszés, a Konvent néhány tagja feláll és lelkesen tapsol

Ezennel felszólítjuk a zsarnokság minden titkos ellenségét, ki Európában és az egész földgolyón Brutus tőrét rejtegeti köpenye alatt, hogy ossza meg velünk ezt a magasztos pillanatot.

A hallgatók és a képviselők rázendítenek a Marsellaise-re
St. Just.
Es scheint in dieser Versammlung einige empfindliche Ohren zu geben, die das Wort »Blut« nicht wohl vertragen können. Einige allgemeine Betrachtungen mögen sie überzeugen, daß wir nicht grausamer sind als die Natur und als die Zeit. Die Natur folgt ruhig und unwiderstehlich ihren Gesetzen; der Mensch wird vernichtet, wo er mit ihnen in Konflikt kommt. Eine Änderung in den Bestandteilen der Luft, ein Auflodern des tellurischen Feuers, ein Schwanken in dem Gleichgewicht einer Wassermasse und eine Seuche, ein vulkanischer Ausbruch, eine Überschwemmung begraben Tausende. Was ist das Resultat? Eine unbedeutende, im großen Ganzen kaum bemerkbare Veränderung der physischen Natur, die fast spurlos vorübergegangen sein würde, wenn nicht Leichen auf ihrem Wege lägen.
Ich frage nun: soll die geistige Natur in ihren Revolutionen mehr Rücksicht nehmen als die physische? Soll eine Idee nicht ebensogut wie ein Gesetz der Physik vernichten dürfen, was sich ihr widersetzt? Soll überhaupt ein Ereignis, was die ganze Gestaltung der moralischen Natur, das heißt der Menschheit, umändert, nicht durch Blut gehen dürfen? Der Weltgeist bedient sich in der geistigen Sphäre unserer Arme ebenso, wie er in der physischen Vulkane und Wasserfluten gebraucht. Was liegt daran, ob sie an einer Seuche oder an der Revolution sterben? Die Schritte der Menschheit sind langsam, man kann sie nur nach Jahrhunderten zählen; hinter jedem erheben sich die Gräber von Generationen. Das Gelangen zu den einfachsten Erfindungen und Grundsätzen hat Millionen das Leben gekostet, die auf dem Wege starben. Ist es denn nicht einfach, daß zu einer Zeit, wo der Gang der Geschichte rascher ist, auch mehr Menschen außer Atem kommen? Wir schließen schnell und einfach: Da alle unter gleichen Verhältnissen geschaffen werden, so sind alle gleich, die Unterschiede abgerechnet, welche die Natur selbst gemacht hat; es darf daher jeder Vorzüge und darf daher keiner Vorrechte haben, weder ein einzelner noch eine geringere oder größere Klasse von Individuen. - Jedes Glied dieses in der Wirklichkeit angewandten Satzes hat seine Menschen getötet. Der 14. Juli, der 10. August, der 31. Mai sind seine Interpunktionszeichen. Er hatte vier Jahre Zeit nötig, um in der Körperwelt durchgeführt zu werden, und unter gewöhnlichen Umständen hätte er ein Jahrhundert dazu gebraucht und wäre mit Generationen interpunktiert worden. Ist es da so zu verwundern, daß der Strom der Revolution bei jedem Absatz, bei jeder neuen Krümmung seine Leichen ausstößt? Wir werden unserm Satze noch einige Schlüsse hinzuzufügen haben; sollen einige hundert Leichen uns verhindern, sie zu machen? - Moses führte sein Volk durch das Rote Meer und in die Wüste, bis die alte verdorbne Generation sich aufgerieben hatte, eh' er den neuen Staat gründete. Gesetzgeber! Wir haben weder das Rote Meer noch die Wüste, aber wir haben den Krieg und die Guillotine.
Die Revolution ist wie die Töchter des Pelias: sie zerstückt die Menschheit, um sie zu verjüngen. Die Menschheit wird aus dem Blutkessel wie die Erde aus den Wellen der Sündflut mit urkräftigen Gliedern sich erheben, als wäre sie zum ersten Male geschaffen.

Langer, anhaltender Beifall. Einige Mitglieder erheben sich im Enthusiasmus.

Alle geheimen Feinde der Tyrannei, welche in Europa und auf dem ganzen Erdkreise den Dolch des Brutus unter ihren Gewändern tragen, fordern wir auf, diesen erhabnen Augenblick mit uns zu teilen.

Die Zuhörer und die Deputierten stimmen die Marseillaise an.

HARMADIK FELVONÁS[szerkesztés]

1. szín[szerkesztés]

A Luxembourg-palota. Terem foglyokkal Chaumette, Payne, Mercier, Hérault-Séchelles és még néhány fogoly

Das Luxembourg. Ein Saal mit Gefangnen Chaumette, Payne, Mercier, Hérault-Séchelles und andre Gefangne.

CHAUMETTE
megrángatja Payne kabátja ujját

Nézze csak, Payne, ez lehetséges, az imént is az volt az érzésem; fáj a fejem, segítsen rajtam egy kicsit a következtetéseivel, nagyon rosszul érzem magam.
Chaumette

zupft Payne am Ärmel.

Hören Sie, Payne, es könnte doch so sein, vorhin überkam es mich so; ich habe heute Kopfweh, helfen Sie mir ein wenig mit Ihren Schlüssen, es ist mir ganz unheimlich zumut.
PAYNE
No, jöjj, bölcs Anaxagorasz, hadd oktassalak. Isten nincs, mert vagy isten teremtette a világot, vagy nem. Ha nem ő teremtette, akkor a világ léte önmagában van, és nincs Isten, mert Isten csak azáltal válik Istenné, hogy ő minden létezés alapja. De Isten nem teremthette a világot; mert a teremtés vagy öröktől fogva van, mint Isten, vagy van kezdete. Ha az utóbbi az eset, akkor Istennek a világot egy bizonyos időben kellett teremtenie, tehát Isten, miután egy örökkévalóságig pihent, egyszerre csak tevékennyé vált, tehát egyszer valami változásnak kellett benne végbemennie, olyan változásnak, mely által az idő fogalma őreá is alkalmazható; mindkét lehetőség ellentmond Isten lényegének. Isten tehát nem teremthette a világot. Miután azonban határozottan tudjuk, hogy a világ vagy legalábbis mi magunk létezünk, az előzményekből pedig kitűnik, hogy ennek a létezésnek az alapja vagy önmagában, vagy valami másban kell, hogy legyen, nem pedig Istenben, Isten tehát nincs és nem lehet. Quod erat demonstrandum.
Payne.

So komm, Philosoph Anaxagoras, ich will dich katechisieren. - Es gibt keinen Gott, denn: Entweder hat Gott die Welt geschaffen oder nicht.
Hat er sie nicht geschaffen, so hat die Welt ihren Grund in sich, und es gibt keinen Gott, da Gott nur dadurch Gott wird, daß er den Grund alles Seins enthält. Nun kann aber Gott die Welt nicht geschaffen haben; denn entweder ist die Schöpfung ewig wie Gott, oder sie hat einen Anfang. Ist letzteres der Fall, so muß Gott sie zu einem bestimmten Zeitpunkt geschaffen haben, Gott muß also, nachdem er eine Ewigkeit geruht, einmal tätig geworden sein, muß also einmal eine Veränderung in sich erlitten haben, die den Begriff Zeit auf ihn anwenden läßt, was beides gegen das Wesen Gottes streitet. Gott kann also die Welt nicht geschaffen haben. Da wir nun aber sehr deutlich wissen, daß die Welt oder daß unser Ich wenigstens vorhanden ist und daß sie dem Vorhergehenden nach also auch ihren Grund in sich oder in etwas haben muß, das nicht Gott ist, so kann es keinen Gott geben.
Quod erat demonstrandum.
CHAUMETTE
Csakugyan, ez világos, persze, persze, köszönöm szépen!
Chaumette.

Ei wahrhaftig, das gibt mir wieder Licht; ich danke, danke!
MERCIER
De nézze csak, Payne, ha a teremtés örök?
Mercier.

Halten Sie, Payne! Wenn aber die Schöpfung ewig ist?
PAYNE
Akkor már nem teremtés, akkor egy az Istennel, vagy az Istennek egy attributuma, mint Spinoza mondja; akkor Isten mindenkiben benne van, magában, drágaságom, a bölcs Anaxagoraszban és bennem. Ez nem volna éppen nagy baj, de el kell ismerniök, hogy silány valami az a mennyei fenségesség, ha a Jóisten akármelyikünkben fogfájást, kankót kaphat, vagy elevenen eltemethetik, vagy legalábbis nagyon kellemetlen közelségbe kerülhet ilyesmivel.
Payne.

Dann ist sie schon keine Schöpfung mehr, dann ist sie eins mit Gott oder ein Attribut desselben, wie Spinoza sagt; dann ist Gott in allem, in Ihnen, Wertester, im Philosoph Anaxagoras und in mir. Das wäre so übel nicht, aber Sie müssen mir zugestehen, daß es gerade nicht viel um die himmlische Majestät ist, wenn der liebe Herrgott in jedem von uns Zahnweh kriegen, den Tripper haben, lebendig begraben werden oder wenigstens die sehr unangenehmen Vorstellungen davon haben kann.
MERCIER
De valami oknak mégiscsak kell lenni.
Mercier.

Aber eine Ursache muß doch da sein.
PAYNE
Ki tagadja azt? De ki mondja önnek, hogy ez az ok az, amit mi Istennek, azaz tökéletesnek gondolunk? Ön tökéletesnek hiszi a világot?
Payne.

Wer leugnet dies? Aber wer sagt Ihnen denn, daß diese Ursache das sei, was wir uns als Gott, d. h. als das Vollkommne denken? Halten Sie die Welt für vollkommen?
MERCIER
Nem.
Mercier.

Nein.
PAYNE
Hát akkor hogy akarhat tökéletlen okozatból tökéletes okra következtetni? Voltaire megtette, mert nem mert ujjat húzni sem az Istennel, sem a királyokkal. Az, akinek már nincs egyebe, csak értelme, és ezt nem tudja vagy nem meri következetesen használni, az ostoba.
Payne.

Wie wollen Sie denn aus einer unvollkommnen Wirkung auf eine vollkommne Ursache schließen? - Voltaire wagte es ebensowenig mit Gott als mit den Königen zu verderben, deswegen tat er es. Wer einmal nichts hat als Verstand und ihn nicht einmal konsequent zu gebrauchen weiß oder wagt, ist ein Stümper.
MERCIER
Ezzel szemben azt kérdezem: lehet-e tökéletes oknak tökéletes okozata? Szóval, hogy a tökéletes tud-e tökéleteset alkotni? Vajon nem lehetetlenség-e ez, mivel a teremtménynek sohasem lehet önmagában az oka, holott ez, mint ön mondja, hozzá tartozik a tökéletességhez.
Mercier.

Ich frage dagegen: kann eine vollkommne Ursache eine vollkommne Wirkung haben, d. h. kann etwas Vollkommnes was Vollkommnes schaffen? Ist das nicht unmöglich, weil das Geschaffne doch nie seinen Grund in sich haben kann, was doch, wie Sie sagten, zur Vollkommenheit gehört?
CHAUMETTE
Hallgasson! Hallgasson!
Chaumette.

Schweigen Sie! Schweigen Sie!
PAYNE
Nyugodj meg, bölcs Anaxagorasz! Önnek igaza van, de ha az Istennek teremtenie muszáj, és csak tökéletlent tud teremteni, okosabb, ha hozzá sem fog. Milyen emberi az, hogy Istent csak alkotóként tudjuk elképzelni, mert önmagunkat is állandóan mozgatni és rázni kell, hogy azt mondhassuk magunknak: élünk! Miért kell Istent is felruháznunk ezzel a szánalmas tulajdonsággal? Ha szellemünk belemerül valami összhangzatos, önmagában nyugvó örök boldogságba, miért kell mindjárt azt képzelnünk, hogy az kinyújtja a kezét, s az asztal fölött kenyérgalacsinokat gyúr túlcsorduló szeretetvágyból, ahogyan ezt nagy titokban egymás fülébe súgjuk.
Mindezt azért, hogy Isten fiainak mondhassuk magunk. Ami engem illet, én szívesebben látok egy jelentéktelenebb apát, legalább annak nem vethetem a szemére, hogy az ő úri voltához mérten engem disznóólban vagy gályarabságban neveltetett.
Csakis abban az esetben tudjátok Istent demonstrálni, ha kikapcsoljátok a tökéletlenséget; Spinoza megpróbálta. Tagadhatjuk a rosszat, de a fájdalmat nem tagadhatjuk; csakis az értelem tudja Istent bizonyítani, az érzelem fellázad ellene. Miért szenvedek? Jegyezd meg ezt magadnak, Anaxagorasz: ez az ateizmus sarkköve. A fájdalom legcsekélyebb rángása, még akkor is, ha csak atomnyi, végtől repeszti az egész teremtést.
Payne.

Beruhige dich, Philosoph! - Sie haben recht; aber muß denn Gott einmal schaffen, kann er nur was Unvollkommnes schaffen, so läßt er es gescheuter ganz bleiben. Ist's nicht sehr menschlich, uns Gott nur als schaffend denken zu können? Weil wir uns immer regen und schütteln müssen, um uns nur immer sagen zu können: wir sind! müssen wir Gott auch dies elende Bedürfnis andichten? - Müssen wir, wenn sich unser Geist in das Wesen einer harmonisch in sich ruhenden, ewigen Seligkeit versenkt, gleich annehmen, sie müsse die Finger ausstrecken und über Tisch Brotmännchen kneten? aus überschwenglichem Liebesbedürfnis, wie wir uns ganz geheimnisvoll in die Ohren sagen. Müssen wir das alles, bloß um uns zu Göttersöhnen zu machen? Ich nehme mit einem geringern Vater vorlieb; wenigstens werd ich ihm nicht nachsagen können, daß er mich unter seinem Stande in Schweineställen oder auf den Galeeren habe erziehen lassen.
Schafft das Unvollkommne weg, dann allein könnt ihr Gott demonstrieren; Spinoza hat es versucht. Man kann das Böse leugnen, aber nicht den Schmerz; nur der Verstand kann Gott beweisen, das Gefühl empört sich dagegen. Merke dir es, Anaxagoras: warum leide ich? Das ist der Fels des Atheismus. Das leiseste Zucken des Schmerzes, und rege es sich nur in einem Atom, macht einen Riß in der Schöpfung von oben bis unten.
MERCIER
Hát az erkölcs?
Mercier.

Und die Moral?
PAYNE
Előbb az erkölccsel bizonyítjátok Istent, azután Istennel az erkölcsöt. Mit akartok az erkölcsötökkel? Én nem tudom, vajon van-e önmagában jó és önmagában rossz, s mégsem hiszem, hogy emiatt másképp kellene cselekednem. Én a magam természete szerint élek; ami a természetemnek megfelel, az nekem is jó, és azt teszem; s ami neki nem kell, az számomra is rossz, s azt nem teszem, és védekezek ellene, ha utamba akad. Ön - ahogy mondani szokás - erényes maradhat, és védekezhet az úgynevezett bűn ellen anélkül, hogy ellenfelét meg kellene vetnie, ami egyébként is siralmas érzés.
Payne.

Erst beweist ihr Gott aus der Moral und dann die Moral aus Gott! - Was wollt ihr denn mit eurer Moral? Ich weiß nicht, ob es an und für sich was Böses oder was Gutes gibt, und habe deswegen doch nicht nötig, meine Handlungsweise zu ändern. Ich handle meiner Natur gemäß; was ihr angemessen, ist für mich gut und ich tue es, und was ihr zuwider, ist für mich bös und ich tue es nicht und verteidige mich dagegen, wenn es mir in den Weg kommt. Sie können, wie man so sagt, tugendhaft bleiben und sich gegen das sogenannte Laster wehren, ohne deswegen ihre Gegner verachten zu müssen, was ein gar trauriges Gefühl ist.
CHAUMETTE
Igaz, nagyon igaz.
Chaumette.

Wahr, sehr wahr!
HÉRAULT
Ó, bölcs Anaxagorasz, azonban azt is mondhatnók, hogy miután Isten minden, egyúttal önmagának ellentéte is, azaz tökéletes és tökéletlen, rossz és jó, boldog és boldogtalan; az eredmény ebben az esetben persze nulla, egymást megsemmisíti, elérkeztünk a semmihez. Örülj neki, szerencsésen túlestél rajta; egészen nyugodtan imádhatod Madame Momoróban a természet remekét, a rózsakoszorúcska már úgyis az ágyékodon virít, amit őtőle kaptál.
Hérault.

O Philosoph Anaxagoras, man könnte aber auch sagen: damit Gott alles sei, müsse er auch sein eignes Gegenteil sein, d. h. vollkommen und unvollkommen, bös und gut, selig und leidend; das Resultat freilich würde gleich Null sein, es würde sich gegenseitig heben, wir kämen zum Nichts. - Freue dich, du kömmst glücklich durch: du kannst ganz ruhig in Madame Momoro das Meisterstück der Natur anbeten, wenigstens hat sie dir die Rosenkränze dazu in den Leisten gelassen.
CHAUMETTE
Hálásan köszönöm önöknek, uraim!

El

Chaumette.

Ich danke Ihnen verbindlichste meine Herren!

Ab.
PAYNE
Még nem bízik, végül még felveszi a szent kenetet, elzarándokol Mekkába, s körülmetélteti magát, nehogy bármit is elmulasszon.

Dantont, Lacroix-t, Camille-t, Philippeau-t behozzák

Payne.

Er traut noch nicht, er wird sich zu guter Letzt noch die Ölung geben, die Füße nach Mekka zu legen und sich beschneiden lassen, um ja keinen Weg zu verfehlen.

Danton, Lacroix, Camille, Philippeau werden hereingeführt.
HÉRAULT
Dantonhoz fut és átöleli

Jó reggelt! Azt kellene mondanom, jó éjszakát. Nem kérdezhetem, hogy hogy aludtál: hogy fogsz aludni?
Hérault.


läuft auf Danton zu und umarmt ihn.
Guten Morgen! Gute Nacht sollte ich sagen. Ich kann nicht fragen, wie hast du geschlafen -: wie wirst du schlafen?
DANTON
Hát jól, nevetve kell az ágyba menni.
Danton.

Nun gut, man muß lachend zu Bett gehn.
MERCIER
Payne-hez

Galambszárnyú véreb! A forradalom rossz szelleme; az anyja ellen támadt, de az erősebb volt, mint ő, és legyőzte.
Mercier

zu Payne.

Diese Dogge mit Taubenflügeln! Er ist der böse Genius der Revolution; er wagte sich an seine Mutter, aber sie war stärker als er.
PAYNE
Nagy kár, hogy élt, és nagy kár, hogy meg fog halni.
Payne.

Sein Leben und sein Tod sind ein gleich großes Unglück.
LACROIX
Dantonhoz

Nem gondoltam, hogy ilyen hamar jönnek.
Lacroix

zu Danton.

Ich dachte nicht, daß sie so schnell kommen würden.
DANTON
Én tudtam, figyelmeztettek.
Danton.

Ich wußt' es, man hatte mich gewarnt.
LACROIX
És nem is szóltál?
Lacroix.

Und du hast nichts gesagt?
DANTON
Minek? A szélhűdés a legkönnyebb halálnem; inkább hosszú betegséget kívánnál? És - nem hittem, hogy meg merik tenni.

Hérault-hoz

Jobb a földben feküdni, mint tyúkszemet szerezni a föld fölött; jobb párnának használni, mint zsámolyul.
Danton.

Zu was? Ein Schlagfluß ist der beste Tod; wolltest du zuvor krank sein? Und - ich dachte nicht, daß sie es wagen würden.

Zu Hérault:



Es ist besser, sich in die Erde legen als sich Leichdörner auf ihr laufen; ich habe sie lieber zum Kissen als zum Schemel.
HÉRAULT
Legalább sima, nem sebzett ujjakkal simogatjuk majd rothadás őnagysága szépséges orcáját.
Hérault.

Wir werden wenigstens nicht mit Schwielen an den Fingern der hübschen Dame Verwesung die Wangen streicheln.
CAMILLE
Dantonhoz

Ne fáradj, édesem, köldökig lóghat a nyelved, mégsem nyalhatod le homlokodról a halál verejtékét. Ó, Lucile! Milyen borzalmas ez!

A foglyok az újonnan jöttek köré csoportosulnak

Camille

zu Danton.

Gib dir nur keine Mühe! du magst die Zunge noch so weit zum Hals heraushängen, du kannst dir damit doch nicht den Todesschweiß von der Stirne lecken. - O Lucile! Das ist ein großer Jammer!

Die Gefangnen drängen sich um die neu Angekommnen.
DANTON
Payne-hez

Amit ön tett hazája jóvoltáért, azt próbáltam tenni én is az enyémért. Én kevésbé voltam szerencsés, vérpadra küldenek; nem bánom, nem fogok ájuldozni.
Danton

zu Payne.

Was Sie für das Wohl Ihres Landes getan, habe ich für das meinige versucht. Ich war weniger glücklich, man schickt mich aufs Schafott; meinetwegen, ich werde nicht stolpern.
MERCIER
Dantonhoz

A huszonkettőnek a vére fojt meg.
Mercier

zu Danton.

Das Blut der Zweiundzwanzig ersäuft dich.
EGY FOGOLY
Hérault-hoz

A nép hatalma s az ész hatalma ugyanaz.
Ein Gefangener

zu Hérault.

Die Macht des Volkes und die Macht der Vernunft sind eins.
MÁSIK FOGOLY
Camille-hoz

No, fő lámpavas-igazgató, megjavítottad az utcai világítást, de attól még nem lett világosabb Franciaország.
Ein andrer

zu Camille.

Nun, Generalprokurator der Laterne, deine Verbesserung der Straßenbeleuchtung hat in Frankreich nicht heller gemacht.
HARMADIK FOGOLY
Hagyjátok őt, ő mondta ki először azt a szót, "irgalom".

Megöleli Camille-t, több fogoly követi példáját

Ein andrer.

Laßt ihn! Das sind die Lippen, welche das Wort »Erbarmen« gesprochen.

Er umarmt Camille, mehrere Gefangne folgen seinem Beispiel.
PHILIPPEAU
Papok vagyunk, haldoklókkal imádkoztunk, megkaptuk tőlük a járványt, s most meghalunk.
Philippeau.

Wir sind Priester, die mit Sterbenden gebetet haben; wir sind angesteckt worden und sterben an der nämlichen Seuche.
HANGOK
Mi is mindnyájan veletek halunk.
Einige Stimmen.

Der Streich, der euch trifft, tötet uns alle.
CAMILLE
Mélyen fájlalom, uraim, hogy erőfeszítésünk ennyire hiábavaló volt: én azért megyek a vérpadra, mert a szemem könnyes lett néhány szerencsétlen sorsán.
Camille.

Meine Herren, ich beklage sehr, daß unsere Anstrengungen so fruchtlos waren; ich gehe aufs Schafott, weil mir die Augen über das Los einiger Unglücklichen naß geworden.

2. szín[szerkesztés]



Szoba



Fouquier-Tinville, Hermann


Ein Zimmer

Fouquier-Tinville. Herman.
FOUQUIER
Minden kész?
Fouquier.

Alles bereit?
HERMANN
Nehezen fog menni. Ha Danton nem volna köztük, könnyebb lenne.
Herman.

Es wird schwer halten; wäre Danton nicht darunter, so ginge es leicht.
FOUQUIER
Ő lesz az előtáncos.
Fouquier.

Er muß vortanzen.
HERMANN
Meg fogja rémíteni az esküdteket. Ő a forradalom madárijesztője.
Herman.

Er wird die Geschwornen erschrecken, er ist die Vogelscheuche der Revolution.
FOUQUIER
Az esküdteknek bátraknak kell lenniök.
Fouquier.

Die Geschwornen müssen wollen.
HERMANN
Egy módot tudnék, de az sértené a törvényes formát.
Herman.

Ein Mittel wüßt' ich, aber es wird die gesetzliche Form verletzen.
FOUQUIER
Csak ki vele!
Fouquier.

Nur zu!
HERMANN
Nem kell kisorsolni az esküdteket, hanem válogatni kell az erőskezűek közül.
Herman.

Wir losen nicht, sondern suchen die Handfesten aus.
FOUQUIER
Pompás. Jó kis "sortűz" lesz ebből. Tizenkilencen vannak. Agyafúrtan állítottuk össze őket. Négy hamisító, aztán pár bankár és külföldi. Csupa ínyencfalat. A népnek ilyesmire van szüksége. Tehát megbízható embereket. Kik legyenek például?
Fouquier.

Das muß gehen. - Das wird ein gutes Heckefeuer geben. Es sind ihrer neunzehn. Sie sind geschickt zusammengewörfelt. Die vier Fälscher, dann einige Bankiers und Fremde. Es ist ein pikantes Gericht. Das Volk braucht dergleichen. - Also zuverlässige Leute! Wer zum Beispiel?
HERMANN
Leroi. Ez süket, és egy betűt se hall abból, amit a vádlottak védekezésül felhoznak. Danton miatta rekedtre ordíthatja majd magát.
Herman.

Leroi. Er ist taub und hört daher nichts von all dem, was die Angeklagten vorbringen. Danton mag sich den Hals bei ihm rauh schreien.
FOUQUIER
Nagyon jó. Hát még?
Fouquier.

Sehr gut; weiter!
HERMANN
Vilatte és Lumière. Az egyik folyton részeg, a másik folyton alszik. Mind a kettő csak ezért nyitja ki a száját, hogy a "halál" szót kimondja. Girard, ennek elve, hogy senkit se szabad futni hagyni, ha a törvényszék elé kerül. Renaudin...
Herman.

Vilatte und Lumière. Der eine sitzt immer in der Trinkstube, und der andere schläft immer; beide öffnen den Mund nur, um das Wort »Schuldig« zu sagen. - Girard hat den Grundsatz, es dürfe keiner entwischen, der einmal vor das Tribunal gestellt sei.
Renaudin...
FOUQUIER
Ez is? Ez egyszer felmentett egy csomó papot.
Fouquier.

Auch der? Er half einmal einigen Pfaffen durch.
HERMANN
Légy nyugodt! Pár nappal ezelőtt nálam járt, s azt kívánta, hogy a kivégzés előtt minden elítélten vágjanak eret, hogy kicsit elbágyadjanak. Mert a legtöbb olyan dacosan viselkedik a vesztőhelyen, hogy az már fölháborító.
Herman.

Sei ruhig! Vor einigen Tagen kommt er zu mir und verlangt, man solle allen Verurteilten vor der Hinrichtung zur Ader lassen, um sie ein wenig matt zu machen; ihre meist trotzige Haltung ärgere ihn.
FOUQUIER
Á, nagyon jó. Tehát én bízom benned.
Fouquier.

Ach, sehr gut. Also ich verlasse mich!
HERMANN
Bízd csak rám. Majd én elintézem.
Herman.

Laß mich nur machen!

3. szín[szerkesztés]



A Conciergerie.' Folyosó



Lacroix, Danton, Mercier s több fogoly föl s alá járnak


Die Conciergerie.
Ein Korridor

Lacroix, Danton, Mercier und andre Gefangne auf und ab gehend.
LACROIX
egy fogolyhoz

Mennyi szerencsétlen és milyen borzalmas állapotban!
Lacroix

zu einem Gefangnen.

Wie, so viel Unglückliche, und in einem so elenden Zustande?
FOGOLY
Hát a rabkordék csikorgása sohase mondta önnek, hogy egy nagy vágóhíd lett egész Párizs?
Der Gefangne.

Haben Ihnen die Guillotinenkarren nie gesagt, daß Paris eine Schlachtbank sei?
MERCIER
Az Egyenlőség kaszája mindnyájunk feje fölött suhog, a Forradalom lávája hömpölyög, a guillotine csinál belőlünk köz-társaságot. Ugye, Lacroix? A karzat tapsol, s a rómaiak kezüket dörzsölik, de nem hallják, hogy ezek a nagy szavak mind-mind halálhörgéssé válnak. Csak nézzétek meg jól nagy szavaitokat egészen addig, amíg testet nem öltenek. Nézzetek körül, mindezt ti hirdettétek, s ami van, csupán a ti szavaitok tettleges fordítása. Ezek a szerencsétlenek, a hóhéraik s a nyaktiló, mind a ti megelevenült beszédetek. Emberi koponyákból építettétek rendszereteket, akár Bajazet a piramisait.
Mercier.

Nicht wahr, Lacroix, die Gleichheit schwingt ihre Sichel über allen Häuptern, die Lava der Revolution fließt, die Guillotine republikanisiert! Da klatschen die Galerien, und die Römer reiben sich die Hände; aber sie hören nicht, daß jedes dieser Worte das Röcheln eines Opfers ist. Geht einmal euren Phrasen nach bis zu dem Punkt, wo sie verkörpert werden. - Blickt um euch, das alles habt ihr gesprochen; es ist eine mimische Übersetzung eurer Worte. Diese Elenden, ihre Henker und die Guillotine sind eure lebendig gewordnen Reden. Ihr bautet eure Systeme, wie Bajazet seine Pyramiden, aus Menschenköpfen.
DANTON
Igazad van. Manapság mindent emberhúsból készítenek. Ez korunk átka. Most majd az én testemet is fölhasználják.
Most egy éve, hogy megalkottam a forradalmi törvényszéket. Kérem Istent s az embereket, bocsássák meg ezt nekem; újabb szeptemberi öldökléseket akartam megelőzni. Reméltem, megmenthetem az ártatlanokat, csakhogy ez a lassú gyilkolás a formák betartásával szörnyűbb és éppoly elkerülhetetlen. Azt reméltem, uraim, hogy sikerül nekem önöket erről a helyről kijuttatni.
Danton.

Du hast recht - man arbeitet heutzutag alles in Menschenfleisch. Das ist der Fluch unserer Zeit. Mein Leib wird jetzt auch verbraucht.
Es ist grade ein Jahr, daß ich das Revolutionstribunal schuf. Ich bitte Gott und Menschen dafür um Verzeihung; ich wollte neuen Septembermorden zuvorkommen, ich hoffte die Unschuldigen zu retten, aber dies langsame Morden mit seinen Formalitäten ist gräßlicher und ebenso unvermeidlich. Meine Herren, ich hoffte, Sie alle diesen Ort verlassen zu machen.
MERCIER
Ó, erről a helyről ki fogunk jutni.
Mercier.

Oh, herausgehen werden wir.
DANTON
Most önök közt vagyok; ég tudja, hogy fog ez végződni.
Danton.

Ich bin jetzt bei Ihnen; der Himmel weiß, wie das enden soll.

4. szín[szerkesztés]



A Forradalmi Törvényszék
Das Revolutionstribunal
HERMANN
Dantonhoz

Polgártárs, mi a neve?
Herman

zu Danton.

Ihr Name, Bürger.
DANTON
A forradalom jól ismeri nevem, lakásom nemsokára a semmiségben lesz, s nevem a történelem pantheonjában.
Danton.

Die Revolution nennt meinen Namen. Meine Wohnung ist bald im Nichts und mein Name im Pantheon der Geschichte.
HERMANN
Danton, önt a Konvent azzal vádolja, hogy Mirabeauval, Dumouriez-vel, az orléans-i herceggel, a girondistákkal, a külföldiekkel és XVII. Lajos környezetével összeesküvést szőtt.
Herman.

Danton, der Konvent beschuldigt Sie, mit Mirabeau, mit Dumouriez, mit Orléans, mit den Girondisten, den Fremden und der Faktion Ludwigs des XVII. konspiriert zu haben.
DANTON
Hangom, melyet annyiszor emeltem fel a nép érdekében, könnyűszerrel visszautasíthatja a rágalmat. Lépjenek ide azok a nyomorultak, akik vádolnak, és én fejükre olvasom gyalázatukat. A bizottságok álljanak itt elő, csak őelőttük felelek. Szükségem van rájuk mint vádlókra és mint tanúkra. Álljanak elő.
Különben mit törődöm veletek és az ítélettel: nemsokára a semmiség a menedékem, az élet terhemre van, vegyétek el, az a vágyam, hogy minél előbb lerázhassam magamról.
Danton.

Meine Stimme, die ich so oft für die Sache des Volkes ertönen ließ, wird ohne Mühe die Verleumdung zurückweisen. Die Elenden, welche mich anklagen, mögen hier erscheinen, und ich werde sie mit Schande bedecken. Die Ausschüsse mögen sich hierher begeben, ich werde nur vor ihnen antworten. Ich habe sie als Kläger und als Zeugen nötig. Sie mögen sich zeigen.
Übrigens, was liegt mir an euch und eurem Urteil? Ich hab es euch schon gesagt: das Nichts wird bald mein Asyl sein; - das Leben ist mir zur Last, man mag mir es entreißen, ich sehne mich danach, es abzuschütteln.
HERMANN
Danton, csak a gonosztevő vakmerő. Aki ártatlan, az nyugodt.
Herman.

Danton, die Kühnheit ist dem Verbrecher, die Ruhe der Unschuld eigen.
DANTON
Magam is elítélem az egyéni vakmerőséget, de igenis, az erények erényének tartom azt a nemzeti vakmerőséget, mellyel oly sokszor küzdöttem a szabadságért. Ez az én vakmerőségem, amellyel itt én most a köztársaság javára védelmezem magamat nyomorult vádlóimmal szemben. Vajon lehet-e uralkodnom magamon, mikor ily hitvány módon rágalmaznak? Egy olyan forradalmártól, mint én, ne várjanak hűvös védekezést. A magamfajta férfiak megbecsülhetetlenek a forradalomban: homlokukon a szabadság géniusza lebeg.

Tetszés a hallgatóság körében

Azzal vádolnak, hogy Mirabeau-val, Dumouriez-vel, az orléans-i herceggel összeesküvést szőttem, és zsarnokok lába előtt csúsztam-másztam. Felszólítanak, hogy feleljek a hajthatatlan, megkerülhetetlen törvény előtt. Te hitvány Saint-Just, egykor még az utókornak felelni fogsz ezért a rágalomért.
Danton.

Privatkühnheit ist ohne Zweifel zu tadeln, aber jene Nationalkühnheit, die ich so oft gezeigt, mit welcher ich so oft für die Freiheit gekämpft habe, ist die verdienstvollste aller Tugenden. - Sie ist meine Kühnheit, sie ist es, der ich mich hier zum Besten der Republik gegen meine erbärmlichen Ankläger bediene. Kann ich mich fassen, wenn ich mich auf eine so niedrige Weise verleumdet sehe? - Von einem Revolutionär wie ich darf man keine kalte Verteidigung erwarten.
Männer meines Schlages sind in Revolutionen unschätzbar, auf ihrer Stirne schwebt das Genie der Freiheit.

Zeichen von Beifall unter den Zuhörern.

Mich klagt man an, mit Mirabeau, mit Dumouriez, mit Orléans konspiriert, zu den Füßen elender Despoten gekrochen zu haben; mich fordert man auf, vor der unentrinnbaren, unbeugsamen Gerechtigkeit zu antworten. - Du elender St. Just wirst der Nachwelt für diese Lästerung verantwortlich sein!
HERMANN
Figyelmeztetem, hogy nyugodtan viselkedjék. Ne feledje, hogy Marat is tisztelettel járult bírái elé.
Herman.

Ich fordere Sie auf, mit Ruhe zu antworten; gedenken Sie Marats, er trat mit Ehrfurcht vor seine Richter.
DANTON
Rá akarjátok nyomni a bélyeget egész életemre, de az fölkél, és szembeszáll veletek. Vádjaitokat tetteim súlya zúzza majd pozdorjává. Nem mintha büszkélkednék velük. A sors vezeti karjainkat, de csak kiváló emberek lehetnek eszközei a sorsnak.
A Mars-mezőn hadat üzentem a királyságnak, augusztus tizedikén levertem, január huszonegyedikén pedig megöltem, és a királyok elé kihívásul egy király fejét gurítottam oda.

Megújuló tetszés. Danton kezébe veszi a vádiratot

Ha belepillantok ebbe a szennyiratba, egész valóm megremeg. Hát kik azok, akinek Dantont azon az emlékezetes napon, augusztus tizedikén ösztökélniük kellett, hogy megbuktassa a királyságot? Kik azok a kivételes lények, akik erőt adtak nekem kölcsön? Álljanak ide a vádlóim. Teljesen eszemnél vagyok, hogy ezt követelem.
Le fogom álcázni a semmiházi kóficokat, s visszarúgom őket a semmibe, ahonnan jobb lett volna nem előmászniok.
Danton.

Sie haben die Hände an mein ganzes Leben gelegt, so mag es sich denn aufrichten und ihnen entgegentreten; unter dem Gewichte jeder meiner Handlungen werde ich sie begraben. - Ich bin nicht stolz darauf. Das Schicksal führt uns den Arm, aber nur gewaltige Naturen sind seine Organe.
Ich habe auf dem Marsfelde dem Königtume den Krieg erklärt, ich habe es am 10. August geschlagen, ich habe es am 21. Januar getötet und den Königen einen Königskopf als Fehdehandschuh hingeworfen.

Wiederholte Zeichen von Beifall. - Er nimmt die Anklageakte.

Wenn ich einen Blick auf diese Schandschrift werfe, fühle ich mein ganzes Wesen beben. Wer sind denn die, welche Danton nötigen mußten, sich an jenem denkwürdigen Tage

dem 10. August zu zeigen? Wer sind denn die privilegierten Wesen, von denen er seine Energie borgte? - Meine Ankläger mögen erscheinen! Ich bin ganz bei Sinnen, wenn ich es verlange. Ich werde die platten Schurken entlarven und sie in das Nichts zurückschleudern, aus dem sie nie hätten hervorkriechen sollen.

HERMANN
csönget

Nem hallja a csengő szavát?
Herman

schellt.

Hören Sie die Klingel nicht?
DANTON
Annak a férfinak a szava, ki becsületét és életét védelmezi, túlkiabálja minden csengőnek a szavát. Szeptemberben a forradalom fiókáját az arisztokraták felkoncolt testével etettem, hogy erőre kapjon. Hangom az arisztokraták és gazdagok aranyából fegyvereket kovácsolt a népnek. Az én hangom volt az az orkán, mely a zsarnokság minden tányérnyalóját és poroszlóját elsodorta, és szuronyok közé temette.

Zajos tetszés

Danton.

Die Stimme eines Menschen, welcher seine Ehre und sein Leben verteidigt, muß deine Schelle überschreien.
Ich habe im September die junge Brut der Revolution mit den zerstückten Leibern der Aristokraten geätzt. Meine Stimme hat aus dem Golde der Aristokraten und Reichen dem Volke Waffen geschmiedet. Meine Stimme war der Orkan, welcher die Satelliten des Despotismus unter Wogen von Bajonetten begrub.

Lauter Beifall.
HERMANN
Danton, ön már nem bírja hanggal. Nagyon izgatott. A legközelebbi alkalommal be kell fejeznie védekezését. Nyugalomra van szüksége. Az ülést bezárom.
Herman.

Danton, Ihre Stimme ist erschöpft, Sie sind zu heftig bewegt. Sie werden das nächste Mal Ihre Verteidigung beschließen, Sie haben Ruhe nötig. - Die Sitzung ist aufgehoben.
DANTON
Most ismeritek Dantont. Még egypár óra, s elszenderül a dicsőség karjaiban.
Danton.

Jetzt kennt Ihr Danton - noch wenige Stunden, und er wird in den Armen des Ruhmes entschlummern.

5. szín[szerkesztés]



A Luxembourg-palota.' Börtön



Dillon, Laflotte, Porkoláb


Das Luxembourg.
Ein Kerker

Dillon. Laflotte. Ein Gefangenwärter.
DILLON
Ne világíts orroddal az arcomba, fickó. Hahaha.
Dillon.

Kerl, leuchte mir mit deiner Nase nicht so ins Gesicht. Hä, hä, hä!
LAFLOTTE
Tartsd csukva a szájad, a holdsarlódnak udvara támadt. Hahaha!
Laflotte.

Halte den Mund zu, deine Mondsichel hat einen Hof. Hä, hä, hä!
PORKOLÁB
Hahaha! Mit gondoltok, urak, tudtok olvasni a fényinél?

Papírlapra mutat, melyet a kezében tart

Wärter.

Hä, hä, hä! Glaubt Ihr, Herr, daß Ihr bei ihrem Schein lesen könntet?

Zeigt auf einen Zettel, den er in der Hand hält.
DILLON
Add ide!
Dillon.

Gib her!
PORKOLÁB
Sajnos a holdam már fogyóban van, uram.
Wärter.

Herr, meine Mondsichel hat Ebbe bei mir gemacht.
LAFLOTTE
Pedig a nadrágod olyan, mintha teli lenne.
Laflotte.

Deine Hosen sehen aus, als ob Flut wäre.
PORKOLÁB
Tévedsz, uram, csak vonzza a vizet.

Dillonhoz

Elbújt szegény a napotok elől. Adjatok valamit, hogy újra előbújjon, ha olvasni akartok a fényinél.
Wärter.

Nein, sie zieht Wasser.

Zu Dillon:

Sie hat sich vor Eurer Sonne verkrochen, Herr; Ihr müßt mir was geben, das sie wieder feurig macht, wenn Ihr dabei lesen wollt.

DILLON
Itt van, fickó! Lódulj!

Pénzt ad neki. Porkoláb el. Dillon olvas

Danton megijesztette a törvényszéket, az esküdtek ingadoztak, a hallgatóság morgott. Rengetegen voltak. A nép egészen a törvényszék épületéig tódult, s a hídig tolongott. Egy marék pénz, egy segítő kéz végre - hm! hm!

Föl s alá jár s időről időre tölt magának egy palackból

Csak kijuthatnék az utcára. Nem hagyom magam így lemészárolni. Csak egyszer az utcán lehetnék!
Dillon.

Da, Kerl! Pack dich!

Er gibt ihm Geld. Wärter ab. - Dillon liest:



Danton hat das Tribunal erschreckt, die Geschwornen schwankten, die Zuhörer murrten. Der Zudrang war außerordentlich. Das Volk drängte sich um den Justizpalast und stand bis zu den Brücken. Eine Handvoll Geld, ein Arm endlich - hin! hin!

Er geht auf und ab und schenkt sich von Zeit zu Zeit aus einer Flasche ein.

Hätt' ich nur den Fuß auf der Gasse! Ich werde mich nicht so schlachten lassen. Ja, nur den Fuß auf der Gasse!

LAFLOTTE
És a kordén, az azt jelentené.
Laflotte.

Und auf dem Karren, das ist eins.
DILLON
Azt hiszed? Közben még van néhány lépésnyi út, éppen elegendő ahhoz, hogy a decemvirek hullái elférjenek. Végre itt az ideje, hogy a becsületes emberek felemeljék a fejüket.
Dillon.

Meinst du? Da lägen noch ein paar Schritte dazwischen, lange genug, um sie mit den Leichen der Dezemvirn zu messen. - Es ist endlich Zeit, daß die rechtschaffnen Leute das Haupt erheben.
LAFLOTTE
magában

Annál jobb, könnyebb lesz beléjük trafálni. Csak rajta, öregem, még néhány pohárkával, és én szabad leszek.
Laflotte

für sich.

Desto besser, um so leichter ist es zu treffen. Nur zu, Alter; noch einige Gläser, und ich werde flott.
DILLON
A bitangok, a bolondok; végül még önmagukat fogják lenyakazni.

Föl s alá szaladgál

Dillon.

Die Schurken, die Narren, sie werden sich zuletzt noch selbst guillotinieren.

Er läuft auf und ab.
LAFLOTTE
félre

Az ember alaposan beleszerethet még az életbe, mint a saját gyermekébe, ha az ember maga szerezte meg magának. Ritka eset, hogy így a véletlennel vérfertőzést lehessen űzni, és saját maga legyen önmagának az apja. Apja és gyermeke is egyben. Kényelmes Oidiposz.
Laflotte

beiseite.

Man könnte das Leben ordentlich wieder liebhaben, wie sein Kind, wenn man sich's selbst gegeben. Das kommt gerade nicht oft vor, daß man so mit dem Zufall Blutschande treiben und sein eigner Vater werden kann.
Vater und Kind zugleich. Ein behaglicher Ödipus!
DILLON
A népet nem hullákkal kell etetni; Danton és Camille feleségei bankókat szórhatnának a nép közé, ez okosabb, mint emberfejeket.
Dillon.

Man füttert das Volk nicht mit Leichen; Dantons und Camilles Weiber mögen Assignaten unter das Volk werfen, das ist besser als Köpfe.
LAFLOTTE
félre

Én nem fogom utána megvakítani magam, még szükségem lehet a szememre, hogy megsirassam a jó tábornokot.
Laflotte

beiseite.

Ich würde mir hintennach die Augen nicht ausreißen; ich könnte sie nötig haben, um den guten General zu beweinen.
DILLON
Dantont elfogni! Ki lehet akkor biztos az életében? Félelmükben majd egymásra találnak.
Dillon.

Die Hand an Danton! Wer ist noch sicher? Die Furcht wird sie vereinigen.
LAFLOTTE
félre

Hiába minden, Danton mégis el van veszve. Hát baj az, ha hullára lépek, hogy kimászhassak a sírból, hát baj az?
Laflotte

beiseite.

Er ist doch verloren. Was ist's denn, wenn ich auf eine Leiche trete, um aus dem Grab zu klettern?
DILLON
Csak egyszer az utcán lehessek! Találok majd embert eleget, kiszolgált katonákat, girondistákat, volt nemeseket; betörjük a börtönök ajtaját, és kiszabadítjuk a foglyokat.
Dillon.

Nur den Fuß auf der Gasse! Ich werde Leute genug finden, alte Soldaten, Girondisten, Exadlige; wir erbrechen die Gefängnisse, wir müssen uns mit den Gefangnen verständigen.
LAFLOTTE
félre

Persze, persze, tudom, hogy piszokság, de hát aztán? Kedvem van azt is megpróbálni egyszer; idáig nagyon tisztességes voltam. Furdalni fog a lelkiismeret, legalább nem fogok unatkozni; nem is olyan kellemetlen a saját bűzünket szagolni. Már nagyon meguntam a guillotine-ra várni, olyan régóta.
Gondolatban már vagy harmincszor végigpróbáltam. Már nem érdekes, elcsépeltté vált.
Laflotte

beiseite.

Nun freilich, es riecht ein wenig nach Schufterei. Was tut's? Ich hätte Lust, auch das zu versuchen; ich war bisher zu einseitig. Man bekommt Gewissensbisse, das ist doch eine Abwechslung; es ist nicht so unangenehm, seinen eignen Gestank zu riechen. - Die Aussicht auf die Guillotine ist mir langweilig geworden; so lang auf die Sache zu warten! Ich habe sie im Geist schon zwanzigmal durchprobiert. Es ist auch gar nichts Pikantes mehr dran; es ist ganz gemein geworden.
DILLON
Egy levélkét kell eljuttatnom Danton feleségéhez.
Dillon.

Man muß Dantons Frau ein Billett zukommen lassen.
LAFLOTTE
félre

És aztán - a haláltól nem félek, csak a fájdalomtól. Hátha fájdalmas, ki biztosít hogy nem az? Ugyan azt mondják, hogy csak egy pillanat az egész; csakhogy a fájdalom sokkal érzékenyebben méri az időt, apróbb részekre bontja. Nem! A fájdalom az egyetlen bűn, s a szenvedés az egyetlen gonosztett; erényes akarok maradni.
Laflotte

beiseite.

Und dann - ich fürchte den Tod nicht, aber den Schmerz. Es könnte wehe tun, wer steht mir dafür? Man sagt zwar, es sei nur ein Augenblick; aber der Schmerz hat ein feineres Zeitmaß, er zerlegt eine Tertie.
Nein! Der Schmerz ist die einzige Sünde, und das Leiden ist das einzige Laster; ich werde tugendhaft bleiben.
DILLON
Mondd csak, Laflotte, hova ment az a fickó? Van pénzem. Sikerülni kell. Ütni kell a vasat, míg meleg; a tervem kész.
Dillon.

Höre, Laflotte, wo ist der Kerl hingekommen? Ich habe Geld, das muß gehen. Wir müssen das Eisen schmieden; mein Plan ist fertig.
LAFLOTTE
Mindjárt, mindjárt! Ismerem a kapust, vele beszélek. Számíthatsz rám, tábornok, elkerülünk ebből az odúból

kifelé menet, magában

, hogy másikba kerüljünk: én a legtágasabba, a világba, ő a legszűkebbe, a sírba.
Laflotte.

Gleich, gleich! Ich kenne den Schließer, ich werde mit ihm sprechen.
Du kannst auf mich zählen, General, wir werden aus dem Loch kommen -

für sich im Hinausgehn:

um in ein anderes zu gehen: ich in das weiteste, die Welt, er in das engste, das Grab.

6. szín[szerkesztés]



A Jóléti Bizottság Saint-Just, Barére, Collot d'Herbois, Billaud-Varennes
Der Wohlfahrtsausschuß St. Just. Barère. Collot d'Herbois. Billaud-Varennes.
BARÉRE
Mit ír Fouquier?
Barère.

Was schreibt Fouquier?
SAINT-JUST
Vége a második kihallgatásnak. A vádlottak azt kívánják, hogy idézzék meg a Konvent és a Jóléti Bizottság több tagját, és mivel a bíróság ezt megtagadja, a néphez föllebbeznek. Az izgalom tetőfokra hágott. Danton mennydörgött, mint egy színpadi Jupiter, s rázta hatalmas sörényét.
St. Just.
Das zweite Verhör ist vorbei. Die Gefangnen verlangen das Erscheinen mehrerer Mitglieder des Konvents und des Wohlfahrtsausschusses; sie appellierten an das Volk, wegen Verweigerung der Zeugen. Die Bewegung der Gemüter soll unbeschreiblich sein. - Danton parodierte den Jupiter und schüttelte die Locken.
COLLOT
Annál könnyebben belemarkolhat majd a hóhér.
Collot.

Um so leichter wird ihn Samson daran packen.
BARÉRE
Nekünk most jó lesz nem mutatkoznunk az utcán. A halaskofák meg a rongyszedők egyelőre neki adnak igazat.
Barère.

Wir dürfen uns nicht zeigen, die Fischweiber und die Lumpensammler könnten uns weniger imposant finden.
BILLAUD
A nép ösztönösen szereti azokat, akik lábbal tiporják és lenézik. Tetszik nekik az olyan pimasz szájhős, mint Danton. Homloka valóságos nemesi címer. Az embermegvetés arisztokráciája ül rajta. Mindenkinek össze kellene fogni, akit bántanak a lenéző pillantások, hogy beverjék ezt a homlokot.
Billaud.

Das Volk hat einen Instinkt, sich treten zu lassen, und wäre es nur mit Blicken; dergleichen insolente Physiognomien gefallen ihm. Solche Stirnen sind ärger als ein adliges Wappen, der feine Aristokratismus der Menschenverachtung sitzt auf ihnen. Es sollte sie jeder einschlagen helfen, den es verdrießt, einen Blick von oben herunter zu erhalten.
BARÉRE
Olyan ő, mint Siegfried. A szeptemberi vérfürdő sebezhetetlenné tette. Mit mond Robespierre?
Barère.

Er ist wie der hörnerne Siegfried, das Blut der Septembrisierten hat ihn unverwundbar gemacht. Was sagt Robespierre?
SAINT-JUST
Úgy tesz, mintha mondani akarna valamit. Az esküdteknek mindenesetre ki kell jelenteniök, hogy eleget hallottak, s a kihallgatásnak véget kell vetni.
St. Just.
Er tut, als ob er etwas zu sagen hätte. Die Geschwornen müssen sich für hinlänglich unterrichtet erklären und die Debatten schließen.
BARÉRE
Csakhogy ez lehetetlen.
Barère.

Unmöglich, das geht nicht.
SAINT-JUST
Márpedig pusztulniok kell, ha mindjárt a tulajdon kezeinkkel fojtjuk is meg őket. Merni kell. Danton nemhiába tanított meg bennünket erre a szóra. A forradalom nem botolhat meg az ő holttestén. De ha Danton életben marad, akkor galléron ragadja s megfékezi magát a szabadságot is.

Saint-Justöt kihívják. Egy porkoláb belép

St. Just.
Sie müssen weg, um jeden Preis, und sollten wir sie mit den eignen Händen erwürgen. Wagt! Danton soll uns das Wort nicht umsonst gelehrt haben. Die Revolution wird über ihre Leichen nicht stolpern; aber bleibt Danton am Leben, so wird er sie am Gewand fassen, und er hat etwas in seiner Gestalt, als ob er die Freiheit notzüchtigen könnte.

St. Just wird hinausgerufen.

Ein Schließer tritt ein.
PORKOLÁB
A Szent Pelágiában a foglyok haldokolnak, orvost kívánnak.
Schließer.

In St. Pelagie liegen Gefangne am Sterben, sie verlangen einen Arzt.
BILLAUD
Szükségtelen. Annál kevesebb dolga akad majd a hóhérnak.
Billaud.

Das ist unnötig, so viel Mühe weniger für den Scharfrichter.
PORKOLÁB
Vannak közöttük áldott állapotban lévő asszonyok is.
Schließer.

Es sind schwangere Weiber dabei.
BILLAUD
Hát aztán, legalább nem kell a gyermeküknek külön koporsó.
Billaud.

Desto besser, da brauchen ihre Kinder keinen Sarg.
BARÉRE
Ha egy arisztokrata megdöglik tüdővészben, eggyel kevesebb ülést kell tartani a forradalmi törvényszéknek. Tiszta haszon. Minden orvosság - ellenforradalmi!
Barère.

Die Schwindsucht eines Aristokraten spart dem Revolutionstribunal eine Sitzung. Jede Arznei wäre contrerevolutionär.
COLLOT
egy írást vesz kezébe

Kérvény. Valami nő írja.
Collot

nimmt ein Papier.

Eine Bittschrift, ein Weibername!
BARÉRE
Bizonyára affajta, aki szeretne választani a guillotine s egy jakobinus ágya között. Ezek, akárcsak Lucretia, meghalnak, ha elvész a becsületük, csak valamicskével később, mint a római nő: gyermekágyban, rákban vagy végelgyengülésben. Nem is lehet olyan kellemetlen Tarquiniust egy szűz erényköztársaságból kikergetni.
Barère.

Wohl eine von denen, die gezwungen sein möchten, zwischen einem Guillotinenbrett und dem Bett eines Jakobiners zu wählen. Die wie Lukretia nach dem Verlust ihrer Ehre sterben, aber etwas später als die Römerin: im Kindbett oder am Krebs oder aus Altersschwäche. - Es mag nicht so unangenehm sein, einen Tarquinius aus der Tugendrepublik einer Jungfrau zu treiben.
COLLOT
Ez már öreg. Őnagysága a halált kívánja. Egész talpraesetten fejezi ki magát: "a börtön úgy borul föléje, mint koporsó födele". Csak négy hete ül. A válasz könnyű

ír és olvassa
"Polgártársnő, még nem ültél eleget, hogy a halált kívánd."

Porkoláb el

Collot.

Sie ist zu alt. Madame verlangt den Tod, sie weiß sich auszudrücken: das Gefängnis liege auf ihr wie ein Sargdeckel; sie sitzt erst seit vier Wochen. Die Antwort ist leicht.

Er schreibt und liest:



»Bürgerin, es ist noch nicht lange genug, daß du den Tod wünschest.« 

Schließer ab.
BARÉRE
Jól mondod! Csakhogy, Collot, nincs rendjén, hogy a guillotine élcelődni kezd; az emberek nem fognak félni tőle. Nem lehetünk ilyen fesztelenek.

Saint-Just visszajön

Barère.

Gut gesagt! Aber, Collot, es ist nicht gut, daß die Guillotine zu lachen anfängt; die Leute haben sonst keine Furcht mehr davor; man muß sich nicht so familiär machen.

St. Just kommt zurück.
SAINT-JUST
Ebben a pillanatban kapom az értesítést. A börtönökben összeesküvést szőnek: egy Laflotte nevű fiatalember mindent elárult, Dillonnal együtt volt egy cellában, Dillon ivott, és mindent kifecsegett.
St. Just.
Eben erhalte ich eine Denunziation. Man konspiriert in den Gefängnissen; ein junger Mensch namens Laflotte hat alles entdeckt. Er saß mit Dillon im nämlichen Zimmer, Dillon hat getrunken und geplaudert.
BARÉRE
Saját nyakát vágja el a borosflaskával; nem első eset.
Barère.

Er schneidet sich mit seiner Bouteille den Hals ab; das ist schon mehr vorgekommen.
SAINT-JUST
Danton és Camille hölgyei majd pénzt szórnak a nép közé, Dillon kitör, a foglyokat ki akarják szabadítani, és föl akarják robbantani a Konventet.
St. Just.
Dantons und Camilles Weiber sollen Geld unter das Volk werfen, Dillon soll ausbrechen, man will die Gefangnen befreien, der Konvent soll gesprengt werden.
BARÉRE
Mese.
Barère.

Das sind Märchen.
SAINT-JUST
Ezzel a mesével fogjuk majd őket elaltatni. A följelentés a kezemben van. Ráadásul a vádlottak szemtelenkednek, a nép zajong, az esküdtek meg vannak zavarodva. Nyomban megírom jelentésemet a Konventnek.
St. Just.
Wir werden sie aber mit dem Märchen in Schlaf erzählen. Die Anzeige habe ich in Händen; dazu die Keckheit der Angeklagten, das Murren des Volks, die Bestürzung der Geschwornen - ich werde einen Bericht machen.
BARÉRE
Igen, menj, Saint-Just, sződd csak körmondataidat, s minden vessző egy kardcsapás legyen, és minden pont egy levágott emberfő.
Barère.

Ja, geh, St. Just, und spinne deine Perioden, worin jedes Komma ein Säbelhieb und jeder Punkt ein abgeschlagner Kopf ist!
SAINT-JUST
A Konventnek ki kell mondania, hogy a tárgyalás megszakítás nélkül tovább folyik, s amennyiben a vádlottak a törvényszék köteles tiszteletét megsértik, vagy kihívóan viselkednek, elvesztik a védekezés jogát.
St. Just.
Der Konvent muß dekretieren, das Tribunal solle ohne Unterbrechung den Prozeß fortführen und dürfe jeden Angeklagten, welcher die dem Gerichte schuldige Achtung verletzte oder störende Auftritte veranlaßte, von den Debatten ausschließen.
BARÉRE
Kitűnő forradalmi érzéked van. Ez egész törvényesen hangzik, s mégis meg lesz a hatása. Nem tudnak hallgatni. Dantonnak ordítania muszáj.
Barère.

Du hast einen revolutionären Instinkt; das lautet ganz gemäßigt und wird doch seine Wirkung tun. Sie können nicht schweigen, Danton muß schreien.
SAINT-JUST
Számítok rá, hogy támogatni fogtok. Mert a Konventben már vannak egyesek, akik éppoly betegek, mint Danton, és hasonló kúrára szorulnak. Újra erőre kaptak, kiabálni fognak, hogy megsértettük a jogszabályokat, és hogy...
St. Just.
Ich zähle auf eure Unterstützung. Es gibt Leute im Konvent, die ebenso krank sind wie Danton und welche die nämliche Kur fürchten. Sie haben wieder Mut bekommen, sie werden über Verletzung der Formen schreien...
BARÉRE
félbeszakítja

Én majd azt mondom nékik; Rómában azt a konzult, aki Catilina összeesküvését felfedezte, és a bűnösöket a helyszínen kivégeztette, azzal vádolták, hogy megsértette a jogszabályokat. Kik voltak vádlói?
Barère

ihn unterbrechend

Ich werde ihnen sagen: Zu Rom wurde der Konsul, welcher die Verschwörung des Katilina entdeckte und die Verbrecher auf der Stelle mit dem Tod bestrafte, der verletzten Förmlichkeit angeklagt.
Wer waren seine Ankläger?
COLLOT
pátosszal

Menj, Saint-Just! A Forradalom lávája hömpölyög. A Szabadság egy öleléssel megfojtja azokat a törpéket, akik hatalmas ölét meg akarják termékenyíteni; a népfelség, mint Jupiter Szemelének, villámlás és mennydörgés közepette jelenik meg előttük, és hamuvá változtatja őket. Menj, Saint-Just, segítünk neked a mennykövet a gyávák fejére zúdítani.

Saint-Just el

Collot

mit Pathos.

Geh, St. Just! Die Lava der Revolution fließt. Die Freiheit wird die Schwächlinge, welche ihren mächtigen Schoß befruchten wollten, in ihren Umarmungen ersticken; die Majestät des Volks wird ihnen wie Jupiter der Semele unter Donner und Blitz erscheinen und sie in Asche verwandeln. Geh, St. Just, wir werden dir helfen, den Donnerkeil auf die Häupter der Feiglinge zu schleudern!

St. Just ab.
BARÉRE
Hallottad, mit mondott? Kúra! Ezek a guillotine-t gyógyszerül használják a bujakór ellen. Ők nem a mérsékeltek ellen küzdenek, nem, a világért sem, csak a bűn ellen.
Barère.

Hast du das Wort Kur gehört? Sie werden noch aus der Guillotine ein Spezifikum gegen die Lustseuche machen. Sie kämpfen nicht mit den Moderierten, sie kämpfen mit dem Laster.
BILLAUD
Eddig a pontig egyetértek velük.
Billaud.

Bis jetzt geht unser Weg zusammen.
BARÉRE
Robespierre a forradalomból erkölcsnemesítő tanfolyamot akarna csinálni. A guillotine-ból pedig - katedrát.
Barère.

Robespierre will aus der Revolution einen Hörsaal für Moral machen und die Guillotine als Katheder gebrauchen.
BILLAUD
Vagy imazsámolyt.
Billaud.

Oder als Betschemel.
COLLOT
De nem fog rálépni. Le fogjuk teperni.
Collot.

Auf dem er aber alsdann nicht stehen, sondern liegen soll.
BARÉRE
Nem lesz nehéz. Tótágast kellene állni a világnak ahhoz, hogy az úgynevezett becsületes emberek kitekerhessék az úgynevezett gazemberek nyakát.
Barère.

Das wird leicht gehen. Die Welt müßte auf dem Kopf stehen, wenn die sogenannten Spitzbuben von den sogenannten rechtlichen Leuten gehängt werden sollten.
COLLOT
Barére-hez

Mikor jössz megint Clichybe?
Collot

zu Barère.

Wann kommst du wieder nach Clichy?
BARÉRE
Ha majd újra egészséges leszek.
Barère.

Wenn der Arzt nicht mehr zu mir kommt.
COLLOT
Úgy rémlik, valami helybéli csillag lángsugarai szárították ki a te gerincvelődet.
Collot.

Nicht wahr, über dem Ort steht ein Haarstern, unter dessen versengenden Strahlen dein Rückenmark ganz ausgedörrt wird?
BILLAUD
A bájos Demahy kecses ujjacskái legközelebb majd kihúzzák a tokjából, és a hátára kötik copfnak.
Billaud.

Nächstens werden die niedlichen Finger der reizenden Demaly es ihm aus dem Futterale ziehen und es als Zöpfchen über den Rücken hinunterhängen machen.
BARÉRE
vállat von

Pszt! Az Erényesnek erről nem szabad tudnia.
Barère

zuckt die Achseln.

Pst! davon darf der Tugendhafte nichts wissen.
BILLAUD
Impotens Mohamed.

Billaud és Collot el

Billaud.

Er ist ein impotenter Masoret.

Billaud und Collot ab.
BARÉRE
egyedül

Szörnyetegek! - "Még nem ültél eleget ahhoz, hogy a halált kívánd!" Hogy nem szárad el a nyelv, amely ezt kimondja.
Hát én? - Amikor a szeptemberisták a börtönbe törtek, egy fogoly a gyilkosok közé furakodott, s a kését beledöfte egy papnak a szívébe. Ez mentette meg őt! Vajon lehet-e ezt rossz néven venni tőle? Nem mindegy az, hogy a gyilkosok közé állok, vagy beülök a Jóléti Bizottságba, hogy guillotine-nal gyilkolok vagy bicskával? A helyzet szakasztott az, csak a körülmények mások. Ha valakinek szabad egy embert megölni, akkor kettőt, hármat is szabad, sőt többet is. De meddig mehet ez, hol szűnik meg? Akár a kölesszemek, előbb csak egy hull le, aztán kettő, három, és sok-sok kölesszemből egész kis halom lesz. Jöjj, lelkiismeretem, pi-pi, csibikém, itt az eleség, jöjj, jöjj, lelkiismeretem.
De mégse - hiszen én nem voltam fogoly. Gyanús, az voltam, s az már egyre megy; biztos halál várt rám.El

Barère

allein.

Die Ungeheuer! - »Es ist noch nicht lange genug, daß du den Tod wünschest!« Diese Worte hätten die Zunge müssen verdorren machen, die sie gesprochen.
Und ich? - Als die Septembriseurs in die Gefängnisse drangen, faßt ein Gefangner sein Messer, er drängt sich unter die Mörder, er stößt es in die Brust eines Priesters, er ist gerettet! Wer kann was dawider haben? Ob ich mich nun unter die Mörder dränge oder mich in den Wohlfahrtsausschuß setze, ob ich ein Guillotinen- oder ein Taschenmesser nehme? Es ist der nämliche Fall, nur mit etwas verwickelteren Umständen; die Grundverhältnisse sind sich gleich. - Und durft' er einen morden: durft' er auch zwei, auch drei, auch noch mehr? wo hört das auf? Da kommen die Gerstenkörner! Machen zwei einen Haufen, drei, vier, wieviel dann? Komm, mein Gewissen, komm, mein Hühnchen, komm, bi, bi, bi, da ist Futter! Doch - war ich auch Gefangner? Verdächtig war ich, das läuft auf eins hinaus; der Tod war mir gewiß.

Ab.

7. szín[szerkesztés]



A Conciergerie



Lacroix, Danton, Philippeau, Camille


Die Conciergerie



Lacroix. Danton. Philippeau. Camille.
LACROIX
Helyesen kiáltottál, Danton. Ha azelőtt is így harcolsz az életedért, akkor most minden másképpen volna. Ugye, kellemetlen, mikor a halál ily közel szemtelenkedik hozzánk, orrunk alá bűzlik, és egyre közelebb jön?
Lacroix.

Du hast gut geschrien, Danton; hättest du dich etwas früher so um dein Leben gequält, es wäre jetzt anders. Nicht wahr, wenn der Tod einem so unverschämt nahe kommt und so aus dem Hals stinkt und immer zudringlicher wird?
CAMILLE
Legalább nyílt viadalra állna velünk, és acsarkodva birkózna, izzó testtel. De csak peres aktákat olvasnak, tanúkat hívnak, áment mondanak, mint holmi vén csoroszlya esküvőjén, aztán majd fölemeli paplanunkat, és felénk kúszik lassan jéghideg testével.
Camille.

Wenn er einen noch notzüchtigte und seinen Raub unter Ringen und Kampf aus den heißen Gliedern riß! Aber so in allen Formalitäten wie bei der Hochzeit mit einem alten Weibe, wie die Pakten aufgesetzt, wie die Zeugen gerufen, wie das Amen gesagt und wie dann die Bettdecke gehoben wird und es langsam hereinkriecht mit seinen kalten Gliedern!
DANTON
Bár olyan tusa volna, hogy foggal-körömmel viaskodhatnánk. De úgy rémlik, hogy egy gépezetbe pottyantunk, mely apródonként, rendszeresen csavarja ki valamennyi testrészünket. Ízről ízre ölnek meg, gépiesen.
Danton.

Wär' es ein Kampf, daß die Arme und Zähne einander packten! Aber es ist mir, als wäre ich in ein Mühlwerk gefallen, und die Glieder würden mir langsam systematisch von der kalten physischen Gewalt abgedreht.
So mechanisch getötet zu werden!
CAMILLE
Egyedül feküdni mereven, hidegen a rothadás nedves páráiban. - Talán a halál lassan, ízenként öli meg a testünket - talán ép öntudattal gyötrődjük végig a pusztulást!
Camille.

Und dann daliegen allein, kalt, steif in dem feuchten Dunst der Fäulnis - vielleicht, daß einem der Tod das Leben langsam aus den Fibern martert - mit Bewußtsein vielleicht sich wegzufaulen!
PHILIPPEAU
Legyetek nyugodtak, barátaim! Olyanok vagyunk, mint az őszi kikirics, amely csak a tél elmúltával hoz magot. A virágoktól, amelyeket átültetnek, csak annyiban különbözünk, hogy eközben kissé bűzlünk. Hát aztán?
Philippeau.

Seid ruhig, meine Freunde! Wir sind wie die Herbstzeitlose, welche erst nach dem Winter Samen trägt. Von Blumen, die versetzt werden, unterscheiden wir uns nur dadurch, daß wir über dem Versuch ein wenig stinken. Ist das so arg?
DANTON
Gyönyörű reménység! Egyik szemétdombról a másikra kerülni! Íme, az isteni osztályelmélet. Az elsőből a másodikba, aztán a harmadikba és így tovább. De én már unom az iskolapadot, már ülőgumót szereztem, mint a majmok, a sok üléstől.
Danton.

Eine erbauliche Aussicht! Von einem Misthaufen auf den andern! Nicht wahr, die göttliche Klassentheorie? Von Prima nach Sekunda, von Sekunda nach Tertia und so weiter? Ich habe die Schulbänke satt, ich habe mir Gesäßschwielen wie ein Affe darauf gesessen.
PHILIPPEAU
Mit akarsz, mégis?
Philippeau.

Was willst du denn?
DANTON
Nyugalmat.
Danton.

Ruhe.
PHILIPPEAU
A nyugalom Istenben van.
Philippeau.

Die ist in Gott.
DANTON
A semmiben. A semminél nincs nagyobb nyugalom, és ha Istenben van a legnagyobb nyugalom, akkor Isten a semmi. Csakhogy én ateista vagyok. Ó, az átkozott tétel. A valami nem válhat semmivé! Én pedig valami vagyok, ez a kétségbeejtő! A teremtés úgy elterpeszkedett, nincs egy üres hely, minden csupa nyüzsgés. A semmi önmagát megölte, a teremtés a sebhelye, az ember a hulló vére, a világ a sírja, amelyben rothad. - Ez őrültségnek rémlik, pedig van benne valami igaz.
Danton.

Im Nichts. Versenke dich in was Ruhigers als das Nichts, und wenn die höchste Ruhe Gott ist, ist nicht das Nichts Gott? Aber ich bin ein Atheist. Der verfluchte Satz: Etwas kann nicht zu nichts werden! Und ich bin etwas, das ist der Jammer! - Die Schöpfung hat sich so breit gemacht, da ist nichts leer, alles voll Gewimmels. Das Nichts hat sich ermordet, die Schöpfung ist seine Wunde, wir sind seine Blutstropfen, die Welt ist das Grab, worin es fault. - Das lautet verrückt, es ist aber doch was Wahres daran.
CAMILLE
A világ a bolygó zsidó, a semmi a halál, de a halál, az lehetetlen. "Jaj, nem lehet meghalni, nem lehet meghalni" - mint a nóta mondja.
Camille.

Die Welt ist der Ewige Jude, das Nichts ist der Tod, aber er ist unmöglich. Oh, nicht sterben können, nicht sterben können! wie es im Lied heißt.
DANTON
Az égboltozat alatt mindnyájan elevenen vagyunk eltemetve, mint az egykori királyok a hármas koporsóban, házainkban, kabátjainkban, ingeinkben. Ötven esztendeig kaparjuk koporsónk födelét. Ha legalább hihetnék a megsemmisülésben. De így a halálban sem lehet reményem; a halál egyszerűbb, az élet bonyolultabb, szervezettebb rothadás. - Csak ennyi a különbség! - Csakhogy én már ehhez a rothadáshoz vagyok szokva; ördög tudja, hogy boldogulok a másikkal. Ó, Júlia! Ha egyedül mennék! Ha magamra hagynál! És ha széthullanék, föloszolnék, egy maroknyi meggyötört por lennék, minden parányom csak melletted lelhetne nyugodalmat. - Nem tudok meghalni, nem, nem tudok meghalni. Ordítani fogunk; minden cseppnyi életet külön-külön kell kiszakítaniok belőlünk.
Danton.

Wir sind alle lebendig begraben und wie Könige in drei- oder vierfachen Särgen beigesetzt, unter dem Himmel, in unsern Häusern, in unsern Röcken und Hemden. - Wir kratzen fünfzig Jahre lang am Sargdeckel. Ja, wer an Vernichtung glauben könnte! dem wäre geholfen.
- Da ist keine Hoffnung im Tod; er ist nur eine einfachere, das Leben eine verwickeltere, organisiertere Fäulnis, das ist der ganze Unterschied! - Aber ich bin gerad einmal an diese Art des Faulens gewöhnt; der Teufel weiß, wie ich mit einer andern zurechtkomme. O Julie! Wenn ich allein ginge! Wenn sie mich einsam ließe! - Und wenn ich ganz zerfiele, mich ganz auflöste: ich wäre eine Handvoll gemarterten Staubes, jedes meiner Atome könnte nur Ruhe finden bei ihr. - Ich kann nicht sterben, nein, ich kann nicht sterben. Wir sind noch nicht geschlagen. Wir müssen schreien; sie müssen mir jeden Lebenstropfen aus den Gliedern reißen.
Lacroix.
Wir müssen auf unsrer Forderung bestehen; unsre Ankläger und die Ausschüsse müssen vor dem Tribunal erscheinen.

8. szín[szerkesztés]



Szoba



Fouquier-Tinville, Amar, Vouland


Ein Zimmer

Fouquier. Amar. Vouland.
FOUQUIER
Már nem tudom, mit feleljek; bizottságot követelnek.
Fouquier.

Ich weiß nicht mehr, was ich antworten soll; sie fordern eine Kommission.
AMAR
Megvannak a gazfickók - nesze, itt van, amit kérsz.

Papírlapot ad Fouquier-nak

Amar.

Wir haben die Schurken: da hast du, was du verlangst.

Er überreicht Fouquier ein Papier.
VOULAND
Ez majd lecsendesíti őket.
Vouland.

Das wird sie zufriedenstellen.
FOUQUIER
Valóban, már ideje volna.
Fouquier.

Wahrhaftig, das hatten wir nötig.
AMAR
Siess, legyen már egyszer vége az egésznek.
Amar.

Nun mache, daß wir und sie die Sache vom Hals bekommen.

9. szín[szerkesztés]



Forradalmi Törvényszék


Das Revolutionstribunal
DANTON
A köztársaság veszedelemben van és tanácstalan! Mi a néphez föllebbezünk. Hangom elég erős, hogy halotti beszédet tartsak a decemvirek fölött. Ismétlem, követeljük egy bizottság jelenlétét, mert nekünk fontos közölnivalónk van. Akkor majd visszavonulok az értelem fellegvárába, onnan az Igazság ágyújával török elő, és ellenségeimet összemorzsolom.

Tetszészaj. Fouquier, Amar, és Vouland belépnek

Danton.

Die Republik ist in Gefahr, und er hat keine Instruktion! Wir appellieren an das Volk; meine Stimme ist noch stark genug, um den Dezemvirn die Leichenrede zu halten. - Ich wiederhole es, wir verlangen eine Kommission; wir haben wichtige Entdeckungen zu machen.
Ich werde mich in die Zitadelle der Vernunft zurückziehen, ich werde mit der Kanone der Wahrheit hervorbrechen und meine Feinde zermalmen.

Zeichen des Beifalls.

Fouquier, Amar und Vouland treten ein.
FOUQUIER
Nyugalom a Köztársaság nevében és tisztelet a törvényeknek! A Konvent elhatározza: Tekintettel arra, hogy a börtönökben a zendülés jelei mutatkoznak, s tekintettel arra, hogy Danton és Camille hölgyei pénzt akarnak szórni a nép közé, Dillon tábornok pedig ki akar törni, a lázadók élére állni, hogy a vádlottakat megmentse, s végül tekintettel arra, hogy a vádlottak szítani igyekeznek a zendülést, s a törvényszéket sértegetni próbálják, a törvényszék azt a felhatalmazást kapja, hogy a vizsgálatot minden megszakítás nélkül folytassa, s azt a vádlottat, aki a törvénynek köteles tiszteletet megtagadja, azonnal rekessze ki a védelemből.
Fouquier.

Ruhe im Namen der Republik, Achtung dem Gesetz! Der Konvent beschließt: In Betracht, daß in den Gefängnissen sich Spuren von Meutereien zeigen, in Betracht, daß Dantons und Camilles Weiber Geld unter das Volk werfen und daß der General Dillon ausbrechen und sich an die Spitze der Empörer stellen soll, um die Angeklagten zu befreien, in Betracht endlich, daß diese selbst unruhige Auftritte herbeizuführen sich bemüht und das Tribunal zu beleidigen versucht haben, wird das Tribunal ermächtigt, die Untersuchung ohne Unterbrechung fortzusetzen und jeden Angeklagten, der die dem Gesetze schuldige Ehrfurcht außer Augen setzen sollte, von den Debatten auszuschließen.
DANTON
Kérdezem a jelenlévőket, vajon tiszteletlenül viselkedtem-e valaha is a néppel, a törvényszékkel vagy a jelenlévőkkel szemben?
Danton.

Ich frage die Anwesenden, ob wir dem Tribunal, dem Volke oder dem Nationalkonvent Hohn gesprochen haben?
HANGOK
Soha, soha.
Viele Stimmen.

Nein! Nein!
CAMILLE
A nyomorultak, meg akarják gyilkolni Lucile-emet!
Camille.

Die Elenden, sie wollen meine Lucile morden!
DANTON
Egy napon majd megismerik az igazságot. Látom, hogy óriási katasztrófa közeledik Franciaország felé: a diktatúra; amely széttépte fátyolát, fennen hordozza homlokát, hullákon halad előre.Amar és Vouland felé

Nézzétek a gyáva gyilkosokat, nézzétek a Jóléti Bizottság hullakeselyűit! Robespierre-t, Saint-Justöt és pribékjeit ezennel hazaárulással vádolom. - Vérbe akarják fullasztani a köztársaságot. Azok a keréknyomok, melyeket a guillotine felé döcögő kordélyok vájnak, országutakká szélesednek, és ezeken át idegenek hatolnak be Franciaország szívébe.
Meddig nőnek még sírhantok a Szabadság lába nyomán? Kenyeret akartok, és fejeket vetnek oda tinektek. Szomjúhoztok és lenyalatják veletek a guillotine lépcsőjéről csöpögő vért.

Nagy mozgás a hallgatóság között, őrjöngő tetszés, sokan kiáltják:

"Éljen Danton! Le a decemvirekkel!"

- A foglyokat erőszakkal kivezetik
Danton.

Eines Tages wird man die Wahrheit erkennen. Ich sehe großes Unglück über Frankreich hereinbrechen. Das ist die Diktatur; sie hat ihren Schleier zerrissen, sie trägt die Stirne hoch, sie schreitet über unsere Leichen.

Auf Amar und Vouland deutend:

Seht da die feigen Mörder, seht da die Raben des Wohlfahrtsausschusses! Ich klage Robespierre, St. Just und ihre Henker des Hochverrats an. - Sie wollen die Republik im Blut ersticken. Die Gleise der Guillotinenkarren sind die Heerstraßen, auf welchen die Fremden in das Herz des Vaterlandes dringen sollen.
Wie lange sollen die Fußstapfen der Freiheit Gräber sein? - Ihr wollt Brot, und sie werfen euch Köpfe hin! Ihr durstet, und sie machen euch das Blut von den Stufen der Guillotine lecken!

Heftige Bewegung unter den Zuhörern, Geschrei des Beifalls.

Viele Stimmen.
Es lebe Danton, nieder mit den Dezemvirn!

Die Gefangnen werden mit Gewalt hinausgeführt.

Zehnte

10. szín[szerkesztés]



Tér a Törvényszéki Palota előtt



Csődület
Platz vor dem Justizpalast Ein Volkshaufe.

KIÁLTÁSOK
Le a decemvirekkel! Éljen Danton!
Einige Stimmen.

Nieder mit den Dezemvirn! Es lebe Danton!
ELSŐ POLGÁR
Ez igaz. Fejeket kapunk kenyér helyett, vért bor helyett.
Erster Bürger.

Ja, das ist wahr, Köpfe statt Brot, Blut statt Wein!
NÉHÁNY ASSZONY
A guillotine nem őröl lisztet, a hóhér nem süt kenyeret. Kenyeret akarunk! Kenyeret!
Einige Weiber.

Die Guillotine ist eine schlechte Mühle und Samson ein schlechter Bäckerknecht; wir wollen Brot, Brot!
MÁSODIK POLGÁR
A ti kenyereteket Danton zabálta föl. Jól mondta, ha őt lenyakazzák, mindjárt lesz kenyerünk.
Zweiter Bürger.

Euer Brot, das hat Danton gefressen. Sein Kopf wird euch allen wieder Brot geben, er hatte recht.
ELSŐ POLGÁR
Danton közöttünk volt augusztus tizedikén, Danton közöttünk volt szeptemberben. Hol bujkálnak azok, akik vádolják őt?
Erster Bürger.

Danton war unter uns am 10. August, Danton war unter uns im September.
Wo waren die Leute, welche ihn angeklagt haben?
MÁSODIK POLGÁR
És Lafayette is köztetek volt Versailles-ban, és mégis áruló volt.
Zweiter Bürger.

Und Lafayette war mit euch in Versailles und war doch ein Verräter.
ELSŐ POLGÁR
Ki mondja azt, hogy Danton áruló?
Erster Bürger.

Wer sagt, daß Danton ein Verräter sei?
MÁSODIK POLGÁR
Robespierre.
Zweiter Bürger.

Robespierre.
ELSŐ POLGÁR
Robespierre áruló.
Erster Bürger.

Und Robespierre ist ein Verräter!
MÁSODIK POLGÁR
Ki mondja azt?
Zweiter Bürger.

Wer sagt das?
ELSŐ POLGÁR
Danton.
Erster Bürger.

Danton.
MÁSODIK POLGÁR
Danton selyemben, bársonyban jár, gyönyörű háza van, szép felesége, vörös borban fürdik, ezüsttálról falatozza a vadpecsenyét, asszonyaitokkal, leányaitokkal hál, amikor részeg. - Danton éppoly szegény ördög volt, mint ti magatok. Honnan a vagyona? A Vétó vette neki, hogy megmentse neki a koronát. Az orléans-i hercegtől kapta, hogy odasinkófázza neki a koronát. Az idegenektől kapta, hogy eláruljon benneteket. - De mije van Robespierre-nek, a megvesztegethetetlen Robespierre-nek? Ti mindnyájan ismeritek Robespierre-t.
Zweiter Bürger.

Danton hat schöne Kleider, Danton hat ein schönes Haus, Danton hat eine schöne Frau, er badet sich in Burgunder, ißt das Wildbret von silbernen Tellern und schläft bei euren Weibern und Töchtern, wenn er betrunken ist. - Danton war arm wie ihr. Woher hat er das alles? Das Veto hat es ihm gekauft, damit er ihm die Krone rette. Der Herzog von Orléans hat es ihm geschenkt, damit er ihm die Krone stehle. Der Fremde hat es ihm gegeben, damit er euch alle verrate. - Was hat Robespierre? Der tugendhafte Robespierre! Ihr kennt ihn alle.
MIND
Éljen Robespierre! Vesszen Danton! Vesszenek az árulók!
Alle.

Es lebe Robespierre! Nieder mit Danton! Nieder mit dem Verräter!

NEGYEDIK FELVONÁS[szerkesztés]

1. szín[szerkesztés]



Szoba Júlia, egy gyermek
Ein Zimmer Julie. Ein Knabe.
JÚLIA
Vége. Reszketnek tőle. Félelemből ölik meg őt. Utolszor láttam. Menj, fiú, s mondd meg neki, hogy nem tudnámúgylátni.

Egy fürtöt nyújt át

Tessék, add oda neki, s mondd, hogy nem fog egyedül menni. - Ő már tudja, mit jelent ez. De aztán siess vissza, hogy még egyszer láthassam a szemed tükrében az ő arcát.
Julie.

Es ist aus. Sie zitterten vor ihm. Sie töten ihn aus Furcht. Geh! ich habe ihn zum letzten Mal gesehen; sag ihm, ich könne ihn nicht so sehen.

Sie gibt ihm eine Locke.

Da, bring ihm das und sag ihm, er würde nicht allein gehn - er versteht mich schon. Und dann schnell zurück, ich will seine Blicke aus deinen Augen lesen.

2. szín[szerkesztés]



Utca



Dumas, egy polgár




Eine Straße

Dumas. Ein Bürger.
POLGÁR
Hogy lehet ilyen kihallgatás után ennyi boldogtalan embert halálra ítélni?
Bürger.

Wie kann man nach einem solchen Verhör soviel Unschuldige zum Tod verurteilen?
DUMAS
Ez valóban különös; csakhogy a forradalmároknak van egy ösztönük, ami más embernél hiányzik, és ez az ösztön csalhatatlan.
Dumas.

Das ist in der Tat außerordentlich; aber die Revolutionsmänner haben einen Sinn, der andern Menschen fehlt, und dieser Sinn trügt sie nie.
POLGÁR
Igen, a tigris ösztöne. - Van feleséged?
Bürger.

Das ist der Sinn des Tigers. - Du hast ein Weib.
DUMAS
Nemsokára lesz egy volt feleségem.
Dumas.

Ich werde bald eins gehabt haben.
POLGÁR
Mit nem mondasz?
Bürger.

So ist es denn wahr?
DUMAS
A Forradalmi Törvényszék kimondja a válást. A guillotine választ el bennünket asztaltól-ágytól.
Dumas.

Das Revolutionstribunal wird unsere Ehescheidung aussprechen; die Guillotine wird uns von Tisch und Bett trennen.
POLGÁR
Te szörnyeteg.
Bürger.

Du bist ein Ungeheuer!
DUMAS
Te pedig hülye! Mondd, tiszteled Brutust?
Dumas.

Schwachkopf! Du bewunderst Brutus?
POLGÁR
Egész lelkemből.
Bürger.

Von ganzer Seele.
DUMAS
Hát az embernek okvetlen római konzulnak kell lennie, okvetlen a tógájába kell burkolnia a fejét, ha a legkedvesebbjét feláldozza a Haza oltárára? Én majd a vörös frakkom ujjával törlöm le patakzó könnyeimet. Mindössze ennyi a különbség.
Dumas.

Muß man denn gerade römischer Konsul sein und sein Haupt mit der Toga verhüllen können, um sein Liebstes dem Vaterlande zu opfern? Ich werde mir die Augen mit dem Ärmel meines roten Fracks abwischen; das ist der ganze Unterschied.
POLGÁR
Iszonytató.
Bürger.

Das ist entsetzlich!
DUMAS
Ugyan eredj, te nem értesz engem.
Dumas.

Geh, du begreifst mich nicht!

Sie gehen ab.

Dritte

3. szín[szerkesztés]



A Conciergerie



Lacroix, Hérault-Séchelles együtt egy priccsen, Danton, Camille egy másikon


Die Conciergerie

Lacroix, Hérault auf einem Bett, Danton, Camille auf einem andern.

LACROIX
Hajunk bozontos, körmünk hosszú. Az ember szégyellni kezdi magát.
Lacroix.

Die Haare wachsen einem so und die Nägel, man muß sich wirklich schämen.
HÉRAULT
Vigyázzon, ne prüszkölje tele az arcomat homokkal!
Hérault.

Nehmen Sie sich ein wenig in acht, Sie niesen mir das ganze Gesicht voll Sand!
LACROIX
Maga pedig ne lépjen mindig a lábamra. Tyúkszemem van.
Lacroix.

Und treten Sie mir nicht so auf die Füße, Bester, ich habe Hühneraugen!
HÉRAULT
Sőt, tetűje is.
Hérault.

Sie leiden noch an Ungeziefer.
LACROIX
Csak a férgektől szabadulhatnék meg végleg.
Lacroix.

Ach, wenn ich nur einmal die Würmer ganz los wäre!
HÉRAULT
Aludjon már. Sok jó ember kis helyen is megfér. De álmában ne kaparjon a körmeivel. - Így, ni. - És ne ráncigálja le rólam ezt a szemfedőt. Idelenn amúgy is elég hideg van.
Hérault.

Nun, schlafen Sie wohl! wir müssen sehen, wie wir miteinander zurechtkommen, wir haben wenig Raum. - Kratzen Sie mich nicht mit Ihren Nägeln im Schlaf! - So! Zerren Sie nicht so am Leichtuch, es ist kalt da unten! -
DANTON
Hát bizony, Camille, holnap elhasznált cipőkké leszünk, s a koldus földanyó ölébe vetnek minket.
Danton.

Ja, Camille, morgen sind wir durchgelaufne Schuhe, die man der Bettlerin Erde in den Schoß wirft.
CAMILLE
Az a marhabőr, amelyből Platón szerint az angyalok papucsot szabtak maguknak, s ebben topognak lenn a földön. De ez még nem minden. - Jaj, jaj, Lucile!
Camille.

Das Rindsleder, woraus nach Platon die Engel sich Pantoffeln geschnitten und damit auf der Erde herumtappen. Es geht aber auch danach. - Meine Lucile!
DANTON
Csöndesen, fiam, aludj!
Danton.

Sei ruhig, mein Junge!
CAMILLE
Nem bírok, Danton. Nem bírok. Őhozzá nem nyúlhatnak. Lehetetlen. A szépség fénye, mely az ő testéből árad, örökkévaló. Ha erre vetemednének, a föld nem engedné kioltani ezt a világot, köréje boltozódna, a sír párája csillogó harmattá válna a szemén, kristályok fakadnának tagjaiból mint virágok, s fényes patakok dalolnák álomba őt.
Camille.

Kann ich's? Glaubst du, Danton? Kann ich's? Sie können die Hände nicht an sie legen! Das Licht der Schönheit, das von ihrem süßen Leib sich ausgießt, ist unlöschbar. Sieh, die Erde würde nicht wagen, sie zu verschütten; sie würde sich um sie wölben, der Grabdunst würde wie Tau an ihren Wimpern funkeln, Kristalle würden wie Blumen um ihre Glieder sprießen und helle Quellen in Schlaf sie murmeln.
DANTON
Aludj, fiam, aludj.
Danton.

Schlafe, mein Junge, schlafe!
CAMILLE
Danton, őszintén szólva, cudar dolog meghalni. Aztán semmi értelme. De el akarom lopni az utolsó pillantásokat az élet szép szeméből. Nyitva akarom tartani a szemem.
Camille.

Höre, Danton, unter uns gesagt, es ist so elend, sterben müssen. Es hilft auch zu nichts. Ich will dem Leben noch die letzten Blicke aus seinen hübschen Augen stehlen, ich will die Augen offen haben.
DANTON
Az úgyis nyitva marad. A hóhér nem csukja le. Az álom irgalmasabb. Aludj, fiam, aludj.
Danton.

Du wirst sie ohnehin offen behalten, Samson drückt einem die Augen nicht zu. Der Schlaf ist barmherziger. Schlafe, mein Junge, schlafe!
CAMILLE
Lucile, csókjaid lebegnek ajkam körül. Minden csókod egy álom. Lecsukom a szemem, s fogva tartom az álmot.
Camille.

Lucile, deine Küsse phantasieren auf meinen Lippen; jeder Kuß wird ein Traum, meine Augen sinken und schließen ihn fest ein. -
DANTON
Miért is nem pihen meg az óra? Minden percegésével szűkülnek köröttem a falak, míg végül bezárulnak, mint a koporsó. - Egyszer gyermekkoromban olvastam ilyen rémhistóriát, égnek állt tőle a hajam. Igen, gyermekkoromban! Hát érdemes volt felnevelni, melengetni engem? Mindezt csak a sírásók számára.
Úgy érzem, hogy már hörgök is. Édes testem, befogom az orrom, és azt képzelem, hogy szép nő vagy, aki tánc közben izzad és bűzlik, s majd bókokat mondok neked. Elvégre régi ismerősök vagyunk.
Holnapra széttört hegedű leszel, a dalnak vége. Holnap üres palack leszel, borát kiittam, de nem rúgtam be tőle, józanul térek az ágyba. - Boldog emberek, akik még be tudnak rúgni. Holnap szétrepedt nadrág leszel, lomtárba vetnek, molyok rágcsálnak el, bármilyen büdös is vagy.
Ó, semmi sem segít! Hű, de cudar dolog meghalni. A halál majmolja a születést.
Ha meghalunk, éppoly gyámoltalanok és meztelenek vagyunk, mint az újszülött csecsemő. Pólyánk a szemfödő. De mit használ ez? Nyöszöröghetünk a sírban, mint a bölcsőben.
Camille! Alszik

fölébe hajlik

álom játszadozik szempilláin.
Nem törlöm le szeméről az álom arany harmatát.

Fölkel, az ablakhoz lép

Nem megyek magam: Köszönöm, Júlia. De másképp kívántam volna meghalni, oly könnyen, ahogy csillag hullik le, ahogy a hang elenyész, s halálba csókolja önmagát, ahogy a fénysugár beletemetkezik a fényes hullámba. - Az éjszakában mint tündöklő könnyek ragyognak a csillagok. Micsoda fájdalma lehetett annak a szemnek, amelyből ezek kicsorrantak.

Danton.

Will denn die Uhr nicht ruhen? Mit jedem Picken schiebt sie die Wände enger um mich, bis sie so eng sind wie ein Sarg. - Ich las einmal als Kind so 'ne Geschichte, die Haare standen mir zu Berg. Ja, als Kind! Das war der Mühe wert, mich so groß zu füttern und mich warm zu halten. Bloß Arbeit für den Totengräber! Es ist mir, als röch' ich schon. Mein lieber Leib, ich will mir die Nase zuhalten und mir einbilden, du seist ein Frauenzimmer, was vom Tanzen schwitzt und stinkt, und dir Artigkeiten sagen. Wir haben uns sonst schon mehr miteinander die Zeit vertrieben.
Morgen bist du eine zerbrochene Fiedel; die Melodie darauf ist ausgespielt. Morgen bist du eine leere Bouteille; der Wein ist ausgetrunken, aber ich habe keinen Rausch davon und gehe nüchtern zu Bett - das sind glückliche Leute, die sich noch besaufen können.
Morgen bist du eine durchgerutschte Hose; du wirst in die Garderobe geworfen, und die Motten werden dich fressen, du magst stinken, wie du willst.
Ach, das hilft nichts! Jawohl, es ist so elend, sterben müssen. Der Tod äfft die Geburt; beim Sterben sind wir so hilflos und nackt wie neugeborne Kinder. Freilich, wir bekommen das Leichentuch zur Windel.
Was wird es helfen? Wir können im Grab so gut wimmern wie in der Wiege.
Camille! Er schläft;

indem er sich über ihn bückt:

ein Traum spielt zwischen seinen Wimpern. Ich will den goldnen Tau des Schlafes ihm nicht von den Augen streifen

Er erhebt sich und tritt ans Fenster. Ich werde nicht allein gehn: ich danke dir, Julie! doch hätte ich anders sterben mögen, so ganz mühelos, so wie ein Stern fällt, wie ein Ton sich selbst aushaucht, sich mit den eignen Lippen rotküßt, wie ein Lichtstrahl in klaren Fluten sich begräbt. - Wie schimmernde Tränen sind die Sterne durch die Nacht gesprengt; es muß ein großer Jammer in dem Aug' sein, von dem sie abträufelten.

CAMILLE
Jaj!

Riadtan felül, és a siralomház alacsony mennyezetéhez kapkod

Camille.

Oh!

Er hat sich aufgerichtet und tastet nach der Decke.
DANTON
Mi lelt, Camille?
Danton.

Was hast du, Camille?
CAMILLE
Jaj, jaj!
Camille.

Oh, oh!
DANTON
megrázza

Le akarod szakítani a mennyezetet?
Danton

schüttelt ihn.

Willst du die Decke herunterkratzen?
CAMILLE
Jaj, te vagy, te vagy? Fogj meg, beszélj.
Camille.

Ach du, du - o halt mich! sprich, du!
DANTON
Minden ízedben remegsz, homlokod csupa verejték.
Danton.

Du bebst an allen Gliedern, der Schweiß steht dir auf der Stirne.
CAMILLE
Ez te vagy, ez én! Ez itt a kezem! Igen, magamhoz tértem. Jaj, Danton, de rettenetes volt.
Camille.

Das bist du, das ich - so! Das ist meine Hand! Ja! jetzt besinn ich mich. O Danton, das war entsetzlich!
DANTON
Micsoda?
Danton.

Was denn?
CAMILLE
Ébrenlét és álom közt feküdtem. Erre eltűnt a mennyezet, a hold bezuhant, egészen közel esett hozzám, és a karomba fogtam, az égboltozat leereszkedett, belekapaszkodtam, megtapogattam a csillagokat, és úgy vergődtem, mint a vízbe fulladó a jégburok alatt. Rettenetes volt, Danton.
Camille.

Ich lag so zwischen Traum und Wachen. Da schwand die Decke, und der Mond sank herein, ganz nahe, ganz dicht, mein Arm erfaßt' ihn. Die Himmelsdecke mit ihren Lichtern hatte sich gesenkt, ich stieß daran, ich betastete die Sterne, ich taumelte wie ein Ertrinkender unter der Eisdecke. Das war entsetzlich, Danton!
DANTON
Ezt a lámpát láttad, mely kerek fénykört vet a mennyezetre.
Danton.

Die Lampe wirft einen runden Schein an die Decke, das sahst du.
CAMILLE
Lehetséges. De nem csoda, hogy elvesztettem azt a csöpp eszemet. A téboly üstökömbe markolt.

Fölkel

Nem akarok többé aludni, nem akarok megtébolyodni.

Könyvet vesz elő

Camille.

Meinetwegen, es braucht grade nicht viel, um einem das bißchen Verstand verlieren zu machen. Der Wahnsinn faßte mich bei den Haaren.

Er erhebt sich.

Ich mag nicht mehr schlafen, ich mag nicht verrückt werden.

Er greift nach einem Buch.

DANTON
Mit olvasol?
Danton.

Was nimmst du?
CAMILLE
AzÉjszakai gondolatok-at.
Camille.

Die Nachtgedanken.
DANTON
Hát előre akarsz meghalni? Én inkább Voltaire-t olvasom. Nem akarok úgy lépni le a világról, mint egy imazsámolyról, inkább mint az ágyról, egy irgalmas nővér mellől. Szajha az élet, bujálkodik az egész világgal.
Danton.

Willst du zum voraus sterben? Ich nehme die Pucelle. Ich will mich aus dem Leben nicht wie aus dem Betstuhl, sondern wie aus dem Bett einer Barmherzigen Schwester wegschleichen. Es ist eine Hure; es treibt mit der ganzen Welt Unzucht.

4. szín[szerkesztés]



Tér a Conciergerie előtt



Porkoláb, két szekeres kordéval, asszonyok


Platz vor der Conciergerie

Ein Schließer. Zwei Fuhrleute mit Karren. Weiber.
PORKOLÁB
Te vagy az iderendelt kordés?
Schließer.

Wer hat euch herfahren geheißen?
ELSŐ KORDÉS
Engem nem hívnak Iderendeltnek, miféle furcsa név az?
Erster Fuhrmann.

Ich heiße nicht Herfahren, das ist ein kurioser Namen.
PORKOLÁB
Tökfej, kitől kaptátok a fizetést?
Schließer.

Dummkopf, wer hat dir die Bestallung dazu gegeben?
ELSŐ KORDÉS
Én nem kaptam fizetést senkitől, mindössze tíz sou-t kaptam fejenként.
Erster Fuhrmann.

Ich habe keine Stallung dazu kriegt, nichts als zehn Sous für den Kopf.
MÁSODIK KORDÉS
Ez a bitang elveszi tőlem a kenyeret.
Zweiter Fuhrmann.

Der Schuft will mich ums Brot bringen.
ELSŐ KORDÉS
Mi a te kenyered?

A börtönablakokra mutatva

Ez itten féregeledel.
Erster Fuhrmann.

Was nennst du dein Brot?

Auf die Fenster der Gefangnen deutend:

Das ist Wurmfraß.

MÁSODIK KORDÉS
Az én porontyaim is férgek, s azok is enni akarnak. Rosszul megy a mi mesterségünk, pedig mi vagyunk a legjobb szekeresek.
Zweiter Fuhrmann.

Meine Kinder sind auch Würmer, und die wollen auch ihr Teil davon. Oh, es geht schlecht mit unsrem Metier, und doch sind wir die besten Fuhrleute.
ELSŐ KORDÉS
Hogyhogy?
Erster Fuhrmann.

Wie das?
MÁSODIK KORDÉS
Ki a legjobb szekeres?
Zweiter Fuhrmann.

Wer ist der beste Fuhrmann?
ELSŐ KORDÉS
Az, aki leggyorsabban és legmesszebbre hajt.
Erster Fuhrmann.

Der am weitesten und am schnellsten fährt.
MÁSODIK KORDÉS
No, te szamár, hát ki hajt messzebbre annál, mint aki kihajtat a világból, és ki hajt gyorsabban annál, mint aki tíz perc alatt odahajt. Pontosan tíz perc innen a Forradalom tér.
Zweiter Fuhrmann.

Nun, Esel, wer fährt weiter, als der aus der Welt fährt, und wer fährt schneller, als der 's in einer Viertelstunde tut? Genau gemessen ist's eine Viertelstunde von da bis zum Revolutionsplatz.
PORKOLÁB
Gyorsan, kötni való lurkók! Közelebb álljatok a kapuhoz; odébb, leányok!
Schließer.

Rasch, ihr Schlingel! Näher ans Tor; Platz da, ihr Mädel!
ELSŐ KORDÉS
Jó lesz vigyázni magatokra! A lyányokat nem kerülgetjük, egyenesen a közepükbe hajtunk.
Erster Fuhrmann.

Halt't Euren Platz vor! Um ein Mädel fährt man nit herum, immer in die Mitt' 'nein.
MÁSODIK KORDÉS
Azt elhiszem, beléjük hajthatsz, lovastul, kordéstul, elég tágas az út, csak ha kijössz, utána járványkórházba kell majd vonulnod.

A kapuhoz hajtanak

Zweiter Fuhrmann.

Ja, das glaub ich: du kannst mit Karren und Gäulen hinein, du findst gute Gleise; aber du mußt Quarantäne halten, wenn du herauskommst.

Sie fahren vor.
MÁSODIK KORDÉS
az asszonyokhoz

Mit bámészkodtok, mire vártok?
Zweiter Fuhrmann.


zu den Weibern.
Was gafft ihr?
EGY NŐ
Régi pasasainkra.
Ein Weib.

Wir warten auf alte Kunden.
MÁSODIK KORDÉS
Azt hiszitek, bordélyház az én kordém? Becsületes kordé ez, ez vitte a királyt és az összes arisztokratákat a lakomához.
Zweiter Fuhrmann.

Meint ihr, mein Karren wär' ein Bordell? Er ist ein anständiger Karren, er hat den König und alle vornehmen Herren aus Paris zur Tafel gefahren.
LUCILE
jön, leül egy kőre a foglyok ablaka alá

Camille, Camille!

Camille megjelenik az ablakban

Nahát, Camille, kacagnom kell rajtad, de furcsa vagy ebben a hosszú kőkabátban, vasálarccal a képed előtt; nem tudsz lehajolni? Hol van a karod? - magamhoz akarlak csalni, édes madaram.

Énekel

Páros csillag ragyog az égen, : Úgy ég, akár a holdvilág.
Az édesemnek lelke régen, : Hervadt bokréta, holt virág.

Jöjj, édes, halkan suhanj a lépcsőn, mindenki aluszik. Már régóta várlak a holdvilággal együtt. De ebben az ormótlan ruhádban nem férsz be a kapun. Hagyd már abba ezt az iszonyú tréfát. Miért nem mozdulsz, miért nem beszélsz? Egészen megrémítesz. - Az emberek azt beszélik, hogy meg kell halnod, s arcuk olyan komoly, amikor ezt mondják. Mindig nevetnem kell rajta. Meghalni, meghalni. Mit jelent ez a szó? Mondd nekem, Camille. Meghalni. Gondolkodnom kell rajta. Megvan, megvan. Utánafutok. Jer, édesem, segíts megfogni, jer.
Elszalad

Lucile

tritt auf.
Sie setzt sich auf einen Stein unter die Fenster der Gefangnen.
Camille, Camille!

Camille erscheint am Fenster.

Höre, Camille, du machst mich lachen mit dem langen Steinrock und der eisernen Maske vor dem Gesicht; kannst du dich nicht bücken? Wo sind deine Arme? - Ich will dich locken, lieber Vogel.

Singt:

Es stehn zwei Sternlein an dem Himmel, :Scheinen heller als der Mond, :Der ein' scheint vor Feinsliebchens Fenster, :Der andre vor die Kammertür.
Komm, komm, mein Freund! Leise die Truppe herauf, sie schlafen alle.
Der Mond hilft mir schon lange warten. Aber du kannst ja nicht zum Tor herein, das ist eine unleidliche Tracht. Das ist zu arg für den Spaß, mach ein Ende! Du rührst dich auch gar nicht, warum sprichst du nicht? Du machst mir Angst.
Höre! die Leute sagen, du müßtest sterben, und machen dazu so ernsthafte Gesichter. Sterben! ich muß lachen über die Gesichter.
Sterben! Was ist das für ein Wort? Sag mir's, Camille. Sterben! Ich will nachdenken. Da, da ist's. Ich will ihm nachlaufen; komm, süßer Freund, hilf mir fangen, komm! komm!

Sie läuft weg.
CAMILLE
kiált

Lucile! Lucile!
Camille

ruft.

Lucile! Lucile!

5. szín[szerkesztés]



A Conciergerie



Danton egy másik szobára nyíló ablaknál. Camille, Philippeau, Lacroix, Hérault
Die Conciergerie Danton an einem Fenster, was ins nächste Zimmer geht. Camille. Philippeau. Lacroix. Hérault.
DANTON
Milyen nyugodt vagy, Fabre.
Danton.

Du bist jetzt ruhig, Fabre.
HANG
bentről

Haldoklom.
Eine Stimme

von innen.

Am Sterben.
DANTON
Tudod-e, mit fogunk most csinálni?
Danton.

Weißt du auch, was wir jetzt machen werden?
HANG
Mit?
Die Stimme.

Nun?
DANTON
Azt, amit egész életedben csináltál -des vers.

Danton.

Was du dein ganzes Leben hindurch gemacht hast - des vers.
CAMILLE
magában

Az őrület gunnyasztott a szemében. Nem ő az első, aki eszét vesztette, ilyen az élet. Hát tehetünk mi róla? Mossuk kezeinket. - Eh, jobb így.
Camille

für sich.

Der Wahnsinn saß hinter ihren Augen. Es sind schon mehr Leute wahnsinnig geworden, das ist der Lauf der Welt. Was können wir dazu? Wir waschen unsere Hände -. Es ist auch besser so.
DANTON
Mindent rettenetes zűrzavarban hagyok hátra. Senki se ért a kormányzáshoz. Talán segítene, ha Robespierre-nek átadnám a szajháimat és Cuothonnak a lábszáramat.
Danton.

Ich lasse alles in einer schrecklichen Verwirrung. Keiner versteht das Regieren. Es könnte vielleicht noch gehn, wenn ich Robespierre meine Huren und Couthon meine Waden hinterließe.
LACROIX
Mi szajhát csináltunk volna a szabadságból.
Lacroix.

Wir hätten die Freiheit zur Hure gemacht!
DANTON
Hát aztán? A szabadság és a szajha a legnemzetközibb áru a földgolyón. Most majd tisztességgel prostituálhatja magát Szabadság őnagysága az arrasi ügyvéd törvényes ágyában. De azt hiszem, ő lesz a Klütaimnésztrája; fél esztendőt se adok neki, utánam kullog.
Danton.

Was wäre es auch! Die Freiheit und eine Hure sind die kosmopolitischsten Dinge unter der Sonne. Sie wird sich jetzt anständig im Ehebett des Advokaten von Arras prostituieren. Aber ich denke, sie wird die Klytämnestra gegen ihn spielen; ich lasse ihm keine sechs Monate Frist, ich ziehe ihn mit mir.
CAMILLE
magában

Adjon az ég Lucile-nek kellemes rögeszmét. Azok a közönséges rögeszmék, amelyeket az egészséges ész teremt, elviselhetetlenül unalmasak. A legboldogabb ember az volt, aki azt képzelte, hogy ő az atyaisten, a fiú s a szentlélek.
Camille

für sich.

Der Himmel verhelf ihr zu einer behaglichen fixen Idee. Die allgemeinen fixen Ideen, welche man die gesunde Vernunft tauft, sind unerträglich langweilig. Der glücklichste Mensch war der, welcher sich einbilden konnte, daß er Gott Vater, Sohn und Heiliger Geist sei.
LACROIX
Ha majd a vesztőhelyre cipelnek bennünket, a szamarak azt ordítják: "Éljen a köztársaság!"
Lacroix.

Die Esel werden schreien »Es lebe die Republik«, wenn wir vorbeigehen.
DANTON
Sebaj. A forradalom véráradata messzire sodorhatja holttesteinket, de ásatag csontjainkban is lesz még annyi erő, hogy beverhetik velük az összes királyok koponyáját.
Danton.

Was liegt daran? Die Sündflut der Revolution mag unsere Leichen absetzen, wo sie will; mit unsern fossilen Knochen wird man noch immer allen Königen die Schädel einschlagen können.
HÉRAULT
Igen, ha véletlenül akad egy Sámson, aki a mi állkapcsunkat kezébe kapja.
Hérault.

Ja, wenn sich gerade ein Simson für unsere Kinnbacken findet.
DANTON
Ezek mind olyanok, mint Káin.
Danton.

Sie sind Kainsbrüder.
LACROIX
Semmi se bizonyítja jobban, hogy Robespierre Nero, mint az, hogy még sohasem bánt vele olyan nyájasan, mint letartóztatása előtt két nappal. Ugye, Camille?
Lacroix.

Nichts beweist mehr, daß Robespierre ein Nero ist, als der Umstand, daß er gegen Camille nie freundlicher war als zwei Tage vor dessen Verhaftung. Ist es nicht so, Camille?
CAMILLE
Bánom is én, törődöm is én az egésszel? -

Magában

Milyen édes gyermeket szült ő: az őrültséget. Miért kell most elmennem? Együtt kacagtunk volna, ringattuk és csókoltuk volna ketten.
Camille.

Meinetwegen, was geht das mich an? -

Für sich:

Was sie an dem Wahnsinn ein reizendes Kind geboren hat! Warum muß ich jetzt fort? Wir hätten zusammen mit ihm gelacht, es gewiegt und geküßt.

DANTON
Ha a történelem majd egyszer felnyitja sírgödreit, a zsarnokság még akkor is meg fog fulladni hullánk bűzétől.
Danton.

Wenn einmal die Geschichte ihre Grüfte öffnet, kann der Despotismus noch immer an dem Duft unsrer Leichen ersticken.
HÉRAULT
Már életünkben is éppen eléggé bűzösek vagyunk. De ezek a frázisok az utókornak szólnak, igaz-e, Danton, miránk már egyáltalában nem tartoznak.
Hérault.

Wir stanken bei Lebzeiten schon hinlänglich. - Das sind Phrasen für die Nachwelt, nicht wahr, Danton; uns gehn sie eigentlich nichts an.
CAMILLE
Olyan arcot vág, mintha szoborrá akarna változni, hogy az utókor kiássa majd, mint antik leletet. Nem érdemes csücsöríteni a szánkat, pirosítani magunk és vigyázni a kiejtésünkre; vessük le egyszer az álarcot, és akkor látni fogjuk, mintha körös-körül tükörbe látnánk, hogy ökrök vagyunk, semmi mások, mint ökrök. Nincs nagy különbség köztünk. Mindnyájan csirkefogók vagyunk és angyalok, tökfilkók és zsenik, méghozzá mindez együtt; ez a négy dolog békésen megfér ugyanegy testben, egyik sem olyan terjedelmes, mint ahogy képzelnők. Mindnyájan alszunk, emésztünk, gyereket csinálunk - a többi csak ugyanannak a témának különböző hangnemben való változata. Mit pipiskedünk egymás előtt, mit vágunk pofákat, mit szégyenkezünk! Valamennyien ugyanannál a lakománál zabáltuk tele magunkat, és kaptunk hascsikarást. Kár az asztalkendőt az arcotokra nyomni. Bőgjetek és nyögjetek, ahogy jólesik! Csak ne vágjatok se erényes, se tréfás, se hősi, se zseniális fintorokat, ismerjük egymást, kár a fáradságért.
Camille.

Er zieht ein Gesicht, als solle es versteinern und von der Nachwelt als Antike ausgegraben werden. Das verlohnt sich auch der Mühe, Mäulchen zu machen und Rot aufzulegen und mit einem guten Akzent zu sprechen; wir sollten einmal die Masken abnehmen, wir sähen dann, wie in einem Zimmer mit Spiegeln, überall nur den einen uralten, zahnlosen, unverwüstlichen Schafskopf, nichts mehr, nichts weniger.
Die Unterschiede sind so groß nicht, wir alle sind Schurken und Engel, Dummköpfe und Genies, und zwar das alles in einem: die vier Dinge finden Platz genug in dem nämlichen Körper, sie sind nicht so breit, als man sich einbildet. Schlafen, Verdauen, Kinder machen - das treiben alle; die übrigen Dinge sind nur Variationen aus verschiedenen Tonarten über das nämliche Thema. Da braucht man sich auf die Zehen zu stellen und Gesichter zu schneiden, da braucht man sich voreinander zu genieren! Wir haben uns alle am nämlichen Tische krank gegessen und haben Leibgrimmen; was haltet ihr euch die Servietten vor das Gesicht? Schreit nur und greint, wie es euch ankommt! Schneidet nur keine so tugendhafte und so witzige und so heroische und so geniale Grimassen, wir kennen uns ja einander, spart euch die Mühe!
HÉRAULT
Igazad van, Camille, üljünk egymás mellé, és ordítsunk, nincs ostobább dolog, mint összepréselni az ajkunkat, amikor fáj valamink. - A görögök és az istenek ordítottak, a rómaiak és a sztoikusok hősi pofát vágtak.
Hérault.

Ja, Camille, wir wollen uns beieinandersetzen und schreien; nichts dummer, als die Lippen zusammenzupressen, wenn einem was weh tut. - Griechen und Götter schrien, Römer und Stoiker machten die heroische Fratze.
DANTON
Valamennyien egyformán epikureusok voltak. Mind azon volt, hogy kellemes önérzetre tegyen szert. A tógánk ráncait igazgatni se olyan rossz és nézni, vajon elég nagy árnyékot vetünk-e. Miért gyötrődjünk? Hát nem mindegy, hogy babérlevelekkel, rózsakoszorúval vagy szőlőlombbal takarjuk magunkat, vagy pedig azt a csúnya dolgot pucéran hagyjuk, s a kutyákkal nyalatjuk?
Danton.

Die einen waren so gut Epikureer wie die andern. Sie machten sich ein ganz behagliches Selbstgefühl zurecht. Es ist nicht so übel, seine Toga zu drapieren und sich umzusehen, ob man einen langen Schatten wirft. Was sollen wir uns zerren? Ob wir uns nun Lorbeerblätter, Rosenkränze oder Weinlaub vor die Scham binden oder das häßliche Ding offen tragen und es uns von den Hunden lecken lassen?
PHILIPPEAU
Édes barátaim, nem muszáj éppen a magasságokban lebegni, hogy mit se lásson az ember mindebből a zűrzavaros imbolygásból és szemkápráztató villogásból, hanem a nagy isteni vonalakkal legyen tele a szeme. Van olyan fül, mely tiszta harmóniának hallja az ordítozást és jajveszékelést, amely bennünket megsiketít.
Philippeau.

Meine Freunde, man braucht gerade nicht hoch über der Erde zu stehen, um von all dem wirren Schwanken und Flimmern nichts mehr zu sehen und die Augen von einigen großen, göttlichen Linien erfüllt zu haben. Es gibt ein Ohr, für welches das Ineinanderschreien und der Zeter, die uns betäuben, ein Strom von Harmonien sind.
DANTON
Csakhogy mi vagyunk a szegény zenészek, s a hangszerek a saját testünk. Ezek a csúf hangok, amelyeket belőlünk kicsiholnak, csak arra jók, hogy egyre magasabbra törjenek, és végül kéjes fuvallattal elhaljanak mennyei fülekben?
Danton.

Aber wir sind die armen Musikanten und unsere Körper die Instrumente.
Sind denn die häßlichen Töne, welche auf ihnen herausgepfuscht werden, nur da, um höher und höher dringend und endlich leise verhallend wie ein wollüstiger Hauch in himmlischen Ohren zu sterben?
HÉRAULT
Olyanok vagyunk, mint azok a malacok, amelyeket hercegi asztalok számára agyonvesszőznek, hogy ízletesebb legyen a húsuk.
Hérault.

Sind wir wie Ferkel, die man für fürstliche Tafeln mit Ruten totpeitscht, damit ihr Fleisch schmackhafter werde?
DANTON
Hát gyermekek vagyunk, akiket a világnak izzó molochkarjai sütögetnek, és fénysugárral csiklandoznak, hogy az istenek örüljenek a kacagásunknak?
Danton.

Sind wir Kinder, die in den glühenden Molochsarmen dieser Welt gebraten und mit Lichtstrahlen gekitzelt werden, damit die Götter sich über ihr Lachen freuen?
CAMILLE
Hát az aranyszemű éter aranytál aranypontyokkal, mely a boldog istenek asztalán ragyog, s a boldog istenek egyre kacagnak, s az aranyhalak egyre meghalnak, az istenek egyre örülnek a csillogó haláltusának?
Camille.

Ist denn der Äther mit seinen Goldaugen eine Schüssel mit Goldkarpfen, die am Tisch der seligen Götter steht, und die seligen Götter lachen ewig, und die Fische sterben ewig, und die Götter erfreuen sich ewig am Farbenspiel des Todeskampfes?
DANTON
A világ a Káosz. A Semmi a születendő Világisten.

Porkoláb belép

Danton.

Die Welt ist das Chaos. Das Nichts ist der zu gebärende Weltgott.

Der Schließer tritt ein.
PORKOLÁB
Uraim, indulhatunk, a kordélyok a kapu elé gördültek.
Schließer.

Meine Herren, Sie können abfahren, die Wagen halten vor der Tür.
PHILIPPEAU
Jó éjszakát, barátaim. Nyugodtan húzzuk magunkra a nagy paplant, mely alatt minden szív kilobban, minden szem bezárul.

Ölelkeznek

Philippeau.

Gute Nacht, meine Freunde! Legen wir ruhig die große Decke über uns, worunter alle Herzen ausschlagen und alle Augen zufallen.

Sie umarmen einander.
HÉRAULT
Camille-ba karol

Gyönyörű éjszakánk lesz, Camille. A felhők a csöndes alkonyégen úgy csüngenek, mint valami kilobbanó Olümposz, sápatag, elomló istenalakokkal.

Elmennek

Hérault.


nimmt Camilles Arm.
Freue dich, Camille, wir bekommen eine schöne Nacht. Die Wolken hängen am stillen Abendhimmel wie ein ausglühender Olymp mit verbleichenden, versinkenden Göttergestalten.

Sie gehen ab.

6. szín[szerkesztés]



Szoba
Ein Zimmer
JÚLIA
A nép futott az utcákon, most minden csendes. Egy pillanatig sem akarom váratni őt.Méregüveget vesz elő

Jöjj, te kedves pap, s mondd rá életemre az áment.Az ablakhoz lép

Már búcsút vettem, csupán az ajtót kell még behúznom magam után.Kiissza

Szeretnék mindig így állni. - A nap leáldozott, a föld vonásai az imént még élesek voltak a fényben, de most kisimultak, elkomolyodtak, mint a haldoklóé. Mily szépen játszadozik az alkonyfény homloka és arca körül! - Egyre haloványul, úgy úszik a világűr hullámain, mint valami holttest. Hát nem akad kéz, amely megragadja arany haját, kirántsa az örvényből, és eltemesse? Halkan megyek el, meg se csókolom, nem akarom fölébreszteni álmából.
- Aludj, aludj!Meghal

Julie.

Das Volk lief in den Gassen, jetzt ist alles still. Keinen Augenblick möchte ich ihn warten lassen.

Sie zieht eine Phiole hervor.

Komm, liebster Priester, dessen Amen uns zu Bette gehn macht.

Sie tritt ans Fenster. Es ist so hübsch, Abschied zu nehmen; ich habe die Türe nur noch hinter mir zuzuziehen.

Sie trinkt.

Man möchte immer so stehn. - Die Sonne ist hinunter; der Erde Züge waren so scharf in ihrem Licht, doch jetzt ist ihr Gesicht so still und ernst wie einer Sterbenden. - Wie schön das Abendlicht ihr um Stirn und Wangen spielt. - Stets bleicher und bleicher wird sie, wie eine Leiche treibt sie abwärts in der Flut des Äthers. Will denn kein Arm sie bei den goldnen Locken fassen und aus dem Strom sie ziehen und sie begraben? Ich gehe leise. Ich küsse sie nicht, daß kein Hauch, kein Seufzer sie aus dem Schlummer wecke. - Schlafe, schlafe!

Sie stirbt.

7. szín[szerkesztés]



Forradalom tér



A kordék megérkeznek, s megállnak a guillotine előtt.' Férfiak, nők énekelnek, s a carmagnole-t táncolják. A foglyok rázendítenek a Marsellaise-re


Der Revolutionsplatz

Die Wagen kommen angefahren und halten vor der Guillotine.
Männer und Weiber singen und tanzen die Carmagnole. Die Gefangenen stimmen die Marseillaise an.
EGY ASSZONY
gyerekekkel

Helyet! Helyet! A gyermekeim ordítanak az éhségtől. Ha látnak valamit, legalább elcsöndesednek. Helyet nekik.
Ein Weib

mit Kindern.

Platz! Platz! Die Kinder schreien, sie haben Hunger. Ich muß sie zusehen machen, daß sie still sind. Platz!
EGY ASSZONY
No, Danton, most aztán a férgekkel bujálkodhatsz.
Ein Weib.

He, Danton, du kannst jetzt mit den Würmern Unzucht treiben.
MÁSIK ASSZONY
Hallod-e, Hérault, parókát csináltatok a szép hajadból.
Eine andere.

Hérault, aus deinen hübschen Haaren laß ich mir eine Perücke machen.
HÉRAULT
Nincs nekem elég bozótom ahhoz, hogy a letarolt vénuszdombodnak elég legyen.
Hérault.

Ich habe nicht Waldung genug für einen so abgeholzten Venusberg.
CAMILLE
Átkozott boszorkányok! Ronda szipirtyók, sírtok ti még utánunk, s mondjátok, ti hegyek, dőljetek ránk!
Camille.

Verfluchte Hexen! Ihr werdet noch schreien: »Ihr Berge, fallet auf uns!«
EGY ASSZONY
A hegy tirátok dőlt, vagyis inkább leestetek a hegyről.
Ein Weib.

Der Berg ist auf euch, oder ihr seid ihn vielmehr hinuntergefallen.
DANTON
Camille-hoz

Nyugodtan, fiam. Egész berekedtél.
Danton

zu Camille.

Ruhig, mein Junge! Du hast dich heiser geschrien.
CAMILLE
pénzt ad a kocsisnak

Fogd, öreg Kháron, a kordéd pompás tálalóasztal! - Uraim, elsőként akarom felszolgálni magam. Ez egy klasszikus lakoma; fekszünk a helyünkön, és egy kis vért loccsantunk ki az istenek tiszteletére. Isten veled, Danton.

A vérpadra lép, a foglyok egymás után követik, Danton marad utolsónak

Camille

gibt dem Fuhrmann Geld.

Da, alter Charon, dein Karren ist ein guter Präsentierteller! - Meine Herren, ich will mich zuerst servieren. Das ist ein klassisches Gastmahl; wir liegen auf unsern Plätzen und verschütten etwas Blut als Libation. Adieu, Danton!

Er besteigt das Blutgerüst, die Gefangnen folgen ihm, einer nach dem andern. Danton steigt zuletzt hinauf.
LACROIX
a néphez

Azon a napon öltök meg bennünket, mikor elvesztettétek az eszeteket. Őket pedig azon a napon fogjátok megölni, amikor ismét megjön az eszetek.
Lacroix

zu dem Volk.

Ihr tötet uns an dem Tage, wo ihr den Verstand verloren habt; ihr werdet sie an dem töten, wo ihr ihn wiederbekommt.
HANGOK
Ezt már ismerjük. Nagyon unalmas.
Einige Stimmen.

Das war schon einmal da; wie langweilig!
LACROIX
A zsarnokok kitörik a nyakukat a sírunkon.
Lacroix.

Die Tyrannen werden über unsern Gräbern den Hals brechen.
HÉRAULT
Dantonhoz

Szóval holttestét a szabadság szemétdombjának tartja.
Hérault

zu Danton.

Er hält seine Leiche für ein Mistbeet der Freiheit.
PHILIPPEAU
a vérpadon

Megbocsátok nektek. Kívánom, hogy halálotok órája ne legyen keserűbb, mint az enyém.
Philippeau

auf dem Schafott.

Ich vergebe euch; ich wünsche, eure Todesstunde sei nicht bittrer als die meinige.
HÉRAULT
Ezt vártam. Neki még egyszer a kebléhez kell nyúlni, hogy megmutassa, milyen tiszta az inge.
Hérault.

Dacht' ich's doch! er muß sich noch einmal in den Busen greifen und den Leuten da unten zeigen, daß er reine Wäsche hat.
FABRE
Ég veled, Danton! Én kétszer halok meg.
Fabre.

Lebe wohl, Danton! Ich sterbe doppelt.
DANTON
Ég veled, barátom. A guillotine a legjobb doktor.
Danton.

Adieu, mein Freund! Die Guillotine ist der beste Arzt.
HÉRAULT
át akarja ölelni Dantont

Látod, Danton, még egy árva vicc se jut eszembe. Itt az idő.

A hóhér félrelöki

Hérault

will Danton umarmen.

Ach, Danton, ich bringe nicht einmal einen Spaß mehr heraus. Da ist's Zeit.

Ein Henker stößt ihn zurück.
DANTON
a hóhérhoz

Hát kegyetlenebb akarsz lenni a halálnál? Mégsem akadályozhatod meg, hogy fejeink itt a kosár mélyén össze ne csókolózzanak.
Danton

zum Henker.

Willst du grausamer sein als der Tod? Kannst du verhindern, daß unsere Köpfe sich auf dem Boden des Korbes küssen?

8. szín[szerkesztés]



Utca
Eine Straße
LUCILE
Mégis van benne valami komoly. Várjunk csak. Kezdem érteni.
Meghalni. - Meghalni! Minden élhet, minden, a legkisebb szúnyog is, a madár is. Miért nem élhet ő? Az élet árjának meg kellene dermedni, mihelyt egyetlen csöpp vért kiontanak, a földnek pedig sebet kellene kapnia ettől a gazságtól.
Minden mozog, az órák ketyegnek, a harangok konganak, az emberek sietnek, a víz rohan, minden, minden lüktet, lélegzik, iramlik! - Nem, ez nem történhet meg, nem, én leülök a földre, és sikoltok, hogy ijedtében mindenki megáll, minden megdermed, semmi se mozog.Leül a földre, eltakarja arcát, és sikolt, kis idő múltán föláll

Semmit sem ér, minden olyan, mint máskor.
A házak, az utca, a szél fújdogál, a felhők vonulnak. El kell viselni.

Néhány asszony jön az úton

Lucile.

Es ist doch was wie Ernst darin. Ich will einmal nachdenken. Ich fange an, so was zu begreifen.
ELSŐ ASSZONY
Szép ember ez a Hérault!
Sterben - Sterben -! - Es darf ja alles leben, alles, die kleine Mücke da, der Vogel. Warum denn er nicht? Der Strom des Lebens müßte stocken, wenn nur der eine Tropfen verschüttet würde. Die Erde müßte eine Wunde bekommen von dem Streich.
MÁSODIK ASSZONY
Amikor a köztársasági ünnepen a diadalív alatt állott, az jutott az eszembe, hogy jól festene a guillotine alatt, csak úgy eszembe jutott. Megéreztem.
Es regt sich alles, die Uhren gehen, die Glocken schlagen, die Leute laufen, das Wasser rinnt, und so alles weiter bis da, dahin - nein, es darf nicht geschehen, nein, ich will mich auf den Boden setzen und schreien, daß erschrocken alles stehn bleibt, alles stockt, sich nichts mehr regt.


Sie setzt sich nieder, verhüllt sich die Augen und stößt einen Schrei aus. Nach einer Pause erhebt sie sich:

Das hilft nichts, da ist noch alles wie sonst; die Häuser, die Gasse, der Wind geht, die Wolken ziehen. - Wir müssen's wohl leiden.

Einige Weiber kommen die Gasse herunter.

HARMADIK ASSZONY
Igen, jó az, különböző helyzetben látni az embereket. Okos dolog, hogy a halál nyilvánosan történik.

Elmennek

Erstes Weib.

Ein hübscher Mann, der Hérault!
LUCILE
Édes, Camille, most hol keresselek?
Zweites Weib.

Wie er beim Konstitutionsfest so am Triumphbogen stand, da dacht' ich so, der muß sich gut auf der Guillotine ausnehmen, dacht' ich. Das war so 'ne Ahnung.
Drittes Weib.
Ja, man muß die Leute in allen Verhältnissen sehen; es ist recht gut, daß das Sterben so öffentlich wird.

Sie geben vorbei.

Lucile.
Mein Camille! Wo soll ich dich jetzt suchen?

9. szín[szerkesztés]



Forradalom tér

Két hóhér a guillotine körül tesz-vesz


Der Revolutionsplatz

Zwei Henker, an der Guillotine beschäftigt.

ELSŐ HÓHÉR
a guillotine-on áll, és énekel

  :Holdvilágos az ég, ::Amikor hazamék.

Erster Henker

steht auf der Guillotine und singt.
Und wann ich hame geh, :Scheint der Mond so scheh...
MÁSODIK HÓHÉR
Hé, koma! Készen leszel-e mán?
Zweiter Henker.

He, holla! Bist bald fertig?
ELSŐ HÓHÉR
Mindnyán, mindnyán!:

Énekel

A szobánkba besüt, :Nagyapán pofon üt.

Így, a kabátom, oszt mehetünk.

Énekelve elmennek
 

Holdvilágos az ég, :Amikor hazamék...


Erster Henker.

Gleich, gleich!

Singt:

Scheint in meines Ellervaters Fenster - :Kerl, wo bleibst so lang bei de Menscher? So! Die Jacke her!

Sie gehn singend ab:

Und wann ich hame geh, :Scheint der Mond so scheh...
LUCILE
jön, s leül a guillotine lépcsőjére

A Halál néma angyalának az ölébe ülök.

Énekel

A nagy kaszás, neve Halál :Minden emberre rátalál.

Te édes bölcső, te ringattad álomba Camille-t, te fojtottad bele rózsáid illatába. Halálharang, te daloltad őt a sírba édes nyelveddel.

Énekel

Sok százezren és millión :Pusztultak el e nyaktilón.

Őrjárat jön

Lucile

tritt auf und setzt sich auf die Stufen der Guillotine.

Ich setze mich auf deinen Schoß, du stiller Todesengel.

Sie singt:

Es ist ein Schnitter, der heißt Tod, :Hat Gewalt vom höchsten Gott.
Du liebe Wiege, die du meinen Camille in Schlaf gelullt, ihn unter deinen Rosen erstickt hast. Du Totenglocke, die du ihn mit deiner süßen Zunge zu Grabe sangst.

Sie singt:

Viel Hunderttausend ungezählt, :Was nur unter die Sichel fällt.

Eine Patrouille tritt auf.
EGY POLGÁR
Hé, ki van itt?
Ein Bürger.

He, wer da?
LUCILE
elgondolkodik, majd hirtelen elhatározással

Éljen a király!
Lucile

sinnend und wie einen Entschluß fassend, plötzlich.

Es lebe der König!
POLGÁR
A köztársaság nevében!

Az őrség közrefogja és elviszi.

Bürger.

Im Namen der Republik!

Sie wird von der Wache umringt und weggeführt.