Daloljatok csak

Daloljatok csak szerző: Juhász Gyula

1903

Daloljatok csak, életunt poéták.
Ti kávéházi füstös verebek,
Daloljatok csak szárnyszegetten,
Nem bódít el bús áriátok engem,
Én nem tartok, poéták, veletek !

Míg sorvadoztok balga szenvedéllyel,
S hajszoljátok a céda vágyakat,
Ifjú reménnyel és bízó erővel
Fiatal lelkem a magasba tör fel,
Hol minden olyan fényes és szabad.

Míg robotolva, fásultan daloltok,
S tapsért hevültök, fázón, betegen,
Én a paripát követem merészen,
És megfürödve a végtelenségben
Dalt mondok rólad: haza, szerelem.

Daloljatok csak fásultan, letörten,
Enyém a bízó, tüzes ifjúság,
A napba néző sas az ideálom,
Szilaj viharba lelkemet bemártom,
És csak győztessé tesznek a tusák.