Dalocska (Mej Seng)
De zöld, de zöld
ott a patakpart és a lanyha domb.
De dús, de dús
amott a kertbe minden fűzfalomb.
Sötét, sötét
a kastély ablakába az a nő.
Fehér, fehér,
fehér ruhában ül magában ő.
Piros, piros,
piros a festék arcán, ajakán.
Piciny, piciny,
piciny kacsója sápadt, halavány.
Rég táncosnő volt, és táncolt szegény,
elvette aztán egy vándorlegény,
Az messze ment, s ő most mást nem talál.
Éjjel hideg és üres ágyba hál.