Délutáni meditáció
szerző: Kosztolányi Dezső
Milyen lesz a halál,
Vajon rossz lesz-e, jó,
Ez a végső, komoly
Nagy-nagy szenzáció?
Lehet, hogy semmi lesz
Egy sárga délután
Elalszik szivarom
S kinyílik néma szám.
Lehet, hogy furcsa lesz,
Reám tör rémesen,
Hogy belekancsulok
S kocsonyává esem.
Lehet, hogy enyhe lesz,
Úgy, ahogy áhitom
S átzúgok rajta, mint
A vasuti hidon,
Mint mély vizek felett,
Hogy a testem pihen
A hálófülke lágy,
Párnázott mélyiben.
Lehet, hogy egyszerű,
Csöndeskés és sivár.
Azt mondják: "ez nem ő",
Azt mondják: "ez a sár".
Lehet, hogy szörnyű lesz,
Mint puskadurranás,
Fülembe lárma zúg
S nem hallja senki más.
Nagy dinamit-robaj,
Velőkig felható,
Álkapcát tépdeső,
Babonás puskaszó.
Csodás, iszonytató,
Iszonytató, csodás,
Vörös és fekete
Utolsó felvonás.
Oly messze még e zaj
S előre reszketek,
Mint vad szcéna előtt
Szinházban a gyerek.
Oly távol még e zaj,
Oly messze, kívülem
Szeretném hirtelen
Befogni a fülem.