Délelőtt a parkban
Fehér kikirics üdít zöld gyepet,
vitorláshajók hozzák a kék napot,
s homokházaknál osztják gyermekek
az egész parknak, melyet a város körbefog.
Még én is gyermek vagyok.
Mindent szerethetek még.
Ma is tán holnap ismét
megoldja kőházak kínjait virító imádságom.
De az ima keményedik, mint az érő alma lombos ágon.
Holnapután
felnőtté lesz a szem, mely szeretetem kibontja sután.
Férfi leszek
és katona.
S a katona imája a szuronya.