Cyriac Skinnerhez
Cyriac, ma három éve, hogy noha
Külső színén nem lelsz foltot s hibát,
E fényeholt szem immár mit se lát,
Rest öblein nem tükrözik soha
Se nap, se hold, se csillag mosolya,
Se nőé s férfié. Ne érje vád
Mégse az Ég kezét: jottát sem ád
Szivem a hitből. Büszkén megy tova
Tűrő utam. Mi buzdít? ─ kérdezed? ─
Barátom! az, hogy a terhelt szem-él
Fénye Szabadság szent harcán veszett,
S most Európa mind erről beszél.
A lét hiú táncán át vezet,
Boldog vakot ─ s van ennél jobb vezér?