Cyrano de Bergerac/Első felvonás

←  Személyek

Cyrano de Bergerac
szerző: Edmond Rostand

Második felvonás  →

Eredeti franciából fordította: ifjabb Ábrányi Emil

Első felvonás

Színielőadás a Burgund-palotában

A Burgund-palota terme 1640-ben. Pajtaszerű labdázóhelyiség, színielőadásokra berendezve és kicsinosítva.

A terem hosszúkás négyszög. Keresztmetszetben látható, mégpedig úgy, hogy egyik oldala az első jobb színfaltól az utolsó bal színfalig terjed és derékszöget formál a fülke alakú színpaddal.

Ezen a színpadon, kétoldalt a színfalak mentén, párnás padok állanak. A függöny két félrevonható szőnyegdarab és a díszítés (az „Harlequin-köpeny”) fölött a királyi címer látható. A színpadot széles lépcsők kötik össze a teremmel. A lépcsőzet két oldalán van a hegedűsök helye. – A színpad peremén egy sor gyertya.

Két sor egymás fölött álló oldalkarzat; a felső sor páholyokra oszlik. A földszinten nincs ülőhely, csak hátul (vagyis a valóságos nézőtől jobbra, elöl) van egypár lépcsősen emelkedő pad és ugyanott egy hágcsó alatt, mely a felsőbb helyekre vezet (de csak az eleje látszik) büfészerű emelvény, apró csillárokkal, virágos vázákkal, kristályüvegekkel, süteményes tányérkákkal, szeszes palackokkal stb.

A háttér közepén, a páholyos karzat alatt van a főbejárás: hatalmas, szárnyas, kétfelé nyíló kapu. De csak félig tárul föl a nézők belépésekor. A kapuszárnyakon, különböző sarkokban és a büfé fölött piros plakátok ezzel a nagybetűs fölírással: CLORISE.

A függöny felgördültekor a terem még üres, félig sötét. A csillárok a földszint közepére vannak lebocsátva és meggyújtásra várnak.

Első jelenet

A közönség (lassan gyülekezve), gavallérok, polgárok, lakájok, apródok, tolvaj, kapus stb.

A kapu mögött zajos szóváltás, csakhamar egy gavallér törtet előre

KAPUS

(üldözi a belépőt)

Pénzt, pénzt, uram!

ELSŐ GAVALLÉR

Ingyen megyek be!

KAPUS

Mért?

ELSŐ GAVALLÉR

Testőr vagyok!

KAPUS

(egy másik belépő gavallérhoz)

S ön?

MÁSODIK GAVALLÉR

Éntőlem se kérd!

KAPUS

De hát...

MÁSODIK GAVALLÉR

Mikor fizet, gárdista? Csitt!

ELSŐ GAVALLÉR

(a másodikhoz)

Két órakor kezdődik el csak. Itt

Üres még minden. Vívjunk egy kicsit!

(A magukkal hozott spádékkal vívogatnak)

ELSŐ LAKÁJ

(belépve)

Pszt! Pszt!

MÁSODIK LAKÁJ

(már a színpadon)

Mi baj, te?

ELSŐ LAKÁJ

(ujjasából játszó-szereket húzogál ki)

Kártya! - Kocka!

MÁSODIK LAKÁJ

Lám!

ELSŐ LAKÁJ

(leül a földre)

Játszol velem?

MÁSODIK LAKÁJ

(melléje telepszik)

Nem bánom, pajtikám!

ELSŐ LAKÁJ

(gyertyavéget húz ki a zsebéből, meggyújtja és a padlóhoz erősíti)

A gazdámtól egy kis világot csentem!

GÁRDISTA

(az előrejövő virágárusleányhoz)

Gyújtás előtt jó idejönni, szentem!

(Derékon kapja)

ELSŐ GAVALLÉR

(vívás közben kapott egyet)

Kaptam!

ELSŐ LAKÁJ

(kártyázva)

Makk!

GÁRDISTA

(üldözi a leányt)

Csókot!

VIRÁGÁRUSLEÁNY

(védekezve)

Meglátják!

GÁRDISTA

(homályos szögletbe húzza)

Sebaj!

EGY EMBER

(leül a földre többek társaságában, kik ennivalót hoztak magukkal)

Korán kell jönni s falatozhatunk

Kényelmesen!

POLGÁR

(vezeti a fiát)

Fiacskám, itt vagyunk.

Foglalj helyet!

LAKÁJ

Tromf járja!

EGY EMBER

(borospalackot húz ki a köpenye alól és szintén letelepszik)

Haja-haj!

Egy kis burgundit vígan kortyolok.

(Iszik)

A Burgund-palotában!

POLGÁR

(a fiához)

Szép dolog!

Mi ez? Lebúj? S gazokkal állunk szemben?

(Botja végével a borozóra mutat)

Iszákosok!

(Egyik viaskodó gavallér erősen meglöki)

Verekedők!

(Bebukik a játszók közé)

Silány

Játékosok!

GÁRDISTA

(a polgár háta mögött még mindig a leánnyal kötekedve)

Csókolj meg, kicsi lány!

POLGÁR

(hirtelen elviszi onnan a fiát)

Gyalázat!... És itt, ebben a teremben

Játszották Rotrout!

FIÚ

S Corneille-t!

EGY RAJ APRÓD

(összefogózkodva jön, a farandolt lejti és dalol hozzá)

Trallala!

KAPUS

(szigorú arccal az apródhoz)

Apródok, botrány ne legyék, aszondom!

ELSŐ APRÓD

(sértett méltósággal)

Gyanúja sért! Csináltunk valaha?

(Amint a kapus megfordul, hirtelen a másik apródhoz)

Hoztál zsinórt, hé?

MÁSODIK APRÓD

Volt rá némi gondom! És horgot is!

ELSŐ APRÓD

Ott a magasba, fenn,

Halászhatunk parókát frissiben!

TOLVAJ

(gyanús alakokat gyűjt maga köré)

Figyeljetek!... Ti még nem loptatok!

Jó lesz, ha egy kis oktatást adok.

MÁSODIK APRÓD

(fölkiált több apródhoz, akik már elhelyezkedtek a karzatokon)

Van nálatok fúvó-cső?

HARMADIK APRÓD

(felülről)

Angyalom!

Minket ne félts! Borsó is, egy halom!

(Fúj, és borsó-záport zúdít az alant állókra)

FIÚ

(az apjához)

Mit játszanak?

POLGÁR

Clorise-t.

FIÚ

Szerzője?

POLGÁR

Ó

Ez már darab! A hírneves Baró

Remek munkája!

(Hátrasétál a fia karján)

TOLVAJ

(a cinkostársaihoz)

Csipkét, ez a fő!

Minél több csipkét, hosszúkezű gólyám!

EGY NÉZŐ

(a másikhoz, magasabb sarokülésre mutatva)

Ott ültem, né, a Cid bemutatóján!

TOLVAJ

(ujjaival jelzi a gyors elkaparintást)

És fontos cikk a finom keszkenő...

POLGÁR

(visszajön a fiával)

Sok nagy színészt fogsz látni... ó, sokat!...

TOLVAJ

(gesztikulálva)

Meg oszt' az órák zsebbe', viganóba'...

POLGÁR

Meglátod Montfleuryt...

VALAKI

(ordít a kakasülőn)

Ej a manóba,

Gyújtsátok föl már a csillárokat!

POLGÁR

Játszik La Beaupré, L'Epy, Jodelet!

ELSŐ APRÓD

(a földszinten)

Ah, megjelent az édességek őre!

CUKRÁSZLEÁNY

(állást foglal a büfé mögött)

Narancs! Citromvíz! Tejhab!... Málnalé!

(Zaj a bejárásnál)

KAPPANHANG

Hátrább, bitang nép! Hadd megyünk előre!

ELSŐ LAKÁJ

(elcsodálkozva)

Ej, mi az ördög? A marquis urak

A földszinten?

MÁSODIK LAKÁJ

Pár pillanatra csak!

(Egy csomó gyerkőc-marquis lép a terembe)

ELSŐ MARQUIS

Teringettét, felforr az ember vére!

Hát úgy jövünk – valóban rémitő

Mint holmi rongy posztókereskedő?

Nem hághatunk a mások tyúkszemére?

Pfuj! Pfuj!

(Meglát több nemes urat, akik az imént léptek be)

Cuigy! Brissaille!

(Ünnepélyes ölelkezés)

CUIGY

Üdv, barátom!

Sötét van még, de hogy siettél, látom!

ELSŐ MARQUIS

Ne tréfálj, kérlek, mert forr az epém!

MÁSODIK MARQUIS

Vigasztalódjál, marquis! Itt a fény!

MIND

(örömriadás a belépő lámpagyújtogató láttán)

Ah!

(A gyúlni kezdő csillárok körül csoportosulnak. A karzat lassacskán megtelik, Lignière jön, karonfogva vezeti Neuvillette Christian bárót. Lignière öltözéke hanyag; látszik rajta, hogy iszákos ember. Christian öltözéke elegáns, de kissé divatjamúlt. Nagyon elfogódott és fürkészve néz a páholyok felé)

Második jelenet

Előbbiek, Christian, Lignière, majd Ragueneau és Le Bret

CUIGY

Lignière!

BRISSAILLE

(nevetve)

Józan még?

LIGNIÈRE

(halkan Christianhoz)

Bemutassam?

(Christian igen-t int a fejével)

Neuvillette báró!

(Kölcsönös üdvözlés)

MIND

(az első meggyújtott csillár fölhúzása közben)

Ah!

CUIGY

Szép ember!

ELSŐ MARQUIS

(fitymáló mosollyal)

Lassan, lassan!

LIGNIÈRE

(bemutatja Christiannak az urakat)

Cuigy... Brissaille!

CHRISTIAN

(meghajolva)

Örvendek rendkívül!

ELSŐ MARQUIS

(a másodikhoz)

Csinos fiú, de ósdi, rajta ül

A kisváros még.

LIGNIÈRE

(Cuigyhez)

Csak most jött ide

Touraine tájáról.

CHRISTIAN

Nincs három hete.

Holnap beállok a kadét-csapatba.

ELSŐ MARQUIS

(nézegeti azokat, akik a páholyokba lépnek)

Lám, Aubry elnök felesége!

CUKRÁSZLEÁNY

Tej...

Narancs...

HEGEDŰSÖK

(hangolnak)

La, la...

CUIGY

(mutatja Christiannak a telni kezdő nézőteret)

Van itt nép, ördögadta!

CHRISTIAN

Szép számmal!...

ELSŐ MARQUIS

Ott gyűl a finom világ!

(Sorra megnevezik az asszonyokat, akik teljes díszben lépnek a páholyokba. Üdvözlik őket. A nők mosollyal viszonozzák)

MÁSODIK MARQUIS

De Guéméné az, a kecses virág!...

CUIGY

S az Le Bois...

ELSŐ MARQUIS

Kit hajdanába, hej,

Szerettünk forrón...

BRISSAILLE

De Chavigny...

MÁSODIK MARQUIS

Ő!

A szíveinket játszva széttörő!

LIGNIÈRE

Most jött be Corneille!

FIÚ

(az apjához)

Az Akadémia

Szintén jelen?

POLGÁR

Van itt sok nagy fia...

Bourdon, Boudu, Porchéres, Colomby, meg

Cureau, Boissat... mind fényes nevek!

Ezek közül - míly felséges dolog -

Nem hal meg senki!

ELSŐ MARQUIS

Csitt! Ott andalog

A précieusök tündöklő hada!

Urimédonte, Cassandace... nézz oda...

Félixerie, Barthénoide... mind!

MÁSODIK MARQUIS

Mily édes hangzás! És te név szerint

Tudod mindnyáját fölsorolni?

ELSŐ MARQUIS

Én?

Hibátlanul!

LIGNIÈRE

(félrevonja Christiant)

Bocsánat, szép legény,

Bejöttem, hogy szolgálatára álljak,

De hölgye nem jön. Hát mért álldogáljak

Hiába itt? Megyek s tovább iszom!

CHRISTIAN

Ne hagyjon el! Nevére szomjazom!

Ön, aki várost, udvart megénekelt, csak ön,

Vezethet nyomra engem, ha majd e helyre jön!

KARMESTER

(vonójával a pulpitusra üt)

Kezdjük!

(Fölemeli a vonót)

CUKRÁSZLEÁNY

Narancs... Citromvíz...

(A hegedűsök játszani kezdenek)

CHRISTIAN

Ó, ha tán

Kacér, túlfinom gúnnyal nézne rám!

Nem bátorkodnám megszólítni, nem,

Mert jól tudom, nincs semmi szellemem!

Ahogy ma írnak és beszélnek, azt

Meg nem tanulja egy ilyen paraszt!

– Ott jobb felől... ott ült... de most a páholy

Üresen áll!

LIGNIÈRE

(indulni akar)

S én búcsuzom magától!

CHRISTIAN

(belékapaszkodik)

Maradjon!

LIGNIÈRE

(indulni akar)

Szomjan haljak itt talán?

A Zöld macská-ban vár valaki rám...

CUKRÁSZLEÁNY

(tálcával elmegy előtte)

Narancsvíz?

LIGNIÈRE

Pfuj!

CUKRÁSZLEÁNY

Tej?

LIGNIÈRE

Undor!

CUKRÁSZLEÁNY

Muskotályi?

LIGNIÈRE

Topp! Ezzel már lehessen szóba állni!

(Christianhoz)

Jó, maradok hát!

(Leüt a büfé közelében, a cukrászleány önt neki muskotályit)

HANGOK

(a közönség soraiban egy kicsi, köpcös, elégedetten mosolygó emberke belépésekor)

Éljen Ragueneau!

LIGNIÈRE

(Christianhoz)

A nagy sütő, kit frekventálni jó!

RAGUENEAU

(kiöltözve, a pástétomsütők vasárnapi köntösében, Lignière felé siet)

Cyrano úr nem volt még itt?

LIGNIÈRE

(bemutatja Ragueneau-t Christiannak)

Ez ő,

Színészek, költők pástétomsütője!

RAGUENEAU

(zavartan)

Túlságosan sok díszt halmoz e főre!

LIGNIÈRE

Ne tiltakozzék, ó, előkelő

Mecénás!

RAGUENEAU

Nálam esznek, ez való...

LIGNIÈRE

S mindig hitelre, drága Ragueneau!

Poéta ő is...

RAGUENEAU

Valamennyi mondja.

LIGNIÈRE

Versnek, ha jól cseng, föltétlen bolondja!

RAGUENEAU

Igaz, hogy egy kis ódáért –

LIGNIÈRE

Egész

Tortát ad...

RAGUENEAU

Ó... tortácskát!

LIGNIÈRE

Íme, kész

Magát szerényen kisebbítni! Hát

Egy jó szonettért, mondja csak, mit ád?

RAGUENEAU

Egy kis kalácsot!

LIGNIÈRE

(zordonan)

Mégpedig tejest!

– A színházat hűn istápolja... ezt

Csak nem tagadja?

RAGUENEAU

Ó, nem! Sőt imádom!

LIGNIÈRE

Színházjegyét – saját szememmel látom

Lepénnyel váltja. Mennyit fizetett

Például ma?

RAGUENEAU

Habos fánkot hetet

És négy pogácsát.

(Minden irányba szétnéz)

Ezt csodálom ám:

Cyrano nincs itt!

LIGNIÈRE

S mondja meg, komám,

Miért csodálja?

RAGUENEAU

Mert Montfleury lép fel.

LIGNIÈRE

Phedont ő játssza hordó-termetével,

De mit törődik ezzel a derék

Cyrano pajtás?

RAGUENEAU

Hát nem tudja még?

Egy hónapig nem léphet Montfleury

Nézők elé, mert így akarja ezt

Cyrano, aki szívből gyűlöli.

LIGNIÈRE

(aki már a negyedik pohár muskotályit hajtja föl)

No és?

RAGUENEAU

Montfleury játszik!

CUIGY

(aki visszatért a maga csoportjához)

S Cyrano rajtaveszt,

Mert ezt nem tudja meggátolni.

RAGUENEAU

Nem?

No, majd meglássuk!

ELSŐ MARQUIS

Édes istenem.

Ki ez az úr?

CUIGY

Párbajhős. Kevés ember vív szebben.

MÁSODIK MARQUIS

Nemes?

CUIGY

Eléggé. A testőrseregben

Kadétkodik.

(Rámutat egy nemes úrra, aki ide-oda jár a teremben, mintha valakit keresne)

Le Bret, a jó barátja

Még többet mondhat...

(Odakiált neki)

Hej, Le Bret! Tudom

Hogy kit keres...

(Le Bret közeledik)

De még sehol se látja.

Cyrano nincs itt.

LE BRET

Nyugtalankodom!

CUIGY

Barátja, úgy-e, rendkívüli lény?

LE BRET

(nagy szeretettel)

Gyémánt! Kiválóbb nincs a föld színén!

RAGUENEAU

Költő!

CUIGY

Levente!

LE BRET

Muzsikus!

BRISSAILLE

Tudós!

LIGNIÈRE

S az ábrázatja míly csodálatos!

RAGUENEAU

Az ünnepélyes Champaigne, annyi szent,

Nem menne hozzá és nem festené le,

De annál inkább Callot, hogyha élne.

Méltónak vélné pompás ecsetére

A vakmerőt, különcöt, féktelent,

A legmerészebb, leghóbortosabb

Verekedőt, akit látott a nap!

Széles kalapján hármas toll lebeg,

Hasított mellény, ráncos köpenyeg,

Mely peckes, hosszú, egyenes kardjátul

Mint a kakas-fark, úgy duzzad ki hátul.

Büszkébben, mint a híres lovagok,

Kiket a Gascogne szült és szülni fog,

Hord Pulcinella-gallérjában egy

Hatalmas orrot! Ó, szent égi kegy,

Micsoda orr! Szeretnél, hogyha látod,

Így szólni hozzá: „Túloz, uraságod!”

Aztán mosolygasz s azt mondod magadban:

„Egyszer megunja és szakít vele!”

De Bergerac úr nem szakítja le,

Sőt hordja híven, hordja szakadatlan.

LE BRET

S ha észrevetted, meghalsz!... Tréfát nem ismer ebben,

RAGUENEAU

(büszkén)

A híres Párka-olló sem vagdal élesebben!

ELSŐ MARQUIS

(vállát vonogatva)

Ej, nem jön el!

RAGUENEAU

S én fogadok, hogy el!

Áll egy sült kappan, à la Ragueneau?

Fogad velem, hogy el fog jönni?

ELSŐ MARQUIS

(nevetve)

Jó!

(Csodálkozás moraja fut át a termen. Roxane megjelent a páholyában. Az első ülést foglalja el. Duennája hátrább ül. Christian, aki éppen fizet a cukrászleánynak, nem veszi észre)

MÁSODIK MARQUIS

(affektált lelkesedéssel)

Urak, nézzétek! Ah, ennivaló!

Minden hajszála édes bájt lehel!

ELSŐ MARQUIS

Hamvas barack eper-mosollyal... ó!

MÁSODIK MARQUIS

S olyan friss, hogy fuss, menekülj előle,

Különben szíved náthát kaphat tőle!

CHRISTIAN

(fölnéz, meglátja Roxane-t és hevesen Lignière karjába kap)

Ő az!

LIGNIÈRE

(odanéz)

Ah, ő az?

CHRISTIAN

A nevét hamar!

LIGNIÈRE

(ínyenc módra hörpintgeti apró kortyonként a borát)

Roxane-nak hívják. Igazi neve

Robin Magdolna. Szerfölött negédes.

CHRISTIAN

Jaj!

LIGNIÈRE

Árva... és még hajadon az édes.

Cyranónak unokahúga...

(Ebben a pillanatban nagyon előkelő, kék rendszalaggal díszített főúr lép a páholyba és néhány másodpercig állva beszélget Roxane-nal)

CHRISTIAN

(összerázkódik)

De

Ki az az ember?

ROXANE

LIGNIÈRE

(kissé már ittasan, hunyorgatva)

Dörgős zivatar...

Guiche gróf... A lányért majd megbomlik ő,

De nős. Igen. Elvette Richelieu

Kis húgát. Úgy van. S az a terve most,

Hogy elvétesse ezt az aranyost

Valvert vicomttal, aki finom és

Okos gavallér, szolgálatra kész!

Roxane, szegényke, még berzenkedik,

De Guiche hatalmas, egy kislány pedig,

Kivált polgárlány, gyatrán gyönge jószág!

Egy nótát írtam a gyalázatosság

E bajnokáról!... Elevenbe szúr,

Kivált a vége! A kegyelmes úr

Dühöngni fog? Víg dal!... Hallgassa meg...

(Magasra tartott pohárral, tántorogva föláll és énekelni akar)

CHRISTIAN

Nem! Jó estét!

LIGNIÈRE

Megy?

CHRISTIAN

Valvert-hez megyek!

LIGNIÈRE

Ügyeljen, mert halottá szúrja önt!

(Szeme kacsintásával Roxane-ra figyelmezteti)

Maradjon! Roxane éppen ide néz!

CHRISTIAN

Igaz!

(Megigézve áll. A zsebmetszők, akik észrevették, hogy tátott szájjal a levegőbe bámul, kezdenek közeledni hozzá)

LIGNIÈRE

De engem mindjárt porba dönt

A szomjuság... Ég önnel, szép vitéz...

Rég várnak rám a csapszékben!

(Dülöngőzve kimegy)

LE BRET

(A termet körüljárta és most visszajön Ragueneau-hoz. Megnyugtató hangon.)

Sehol!

Ma nem jön el Cyrano!

RAGUENEAU

(gúnyos kételkedéssel)

Tudja jól?

LE BRET

A színlapot nem nézte meg, remélem!

TÖBB HANG

Kezdjék! Kezdjék!

Harmadik jelenet

Előbbiek, Lignière nélkül. De Guiche, Valvert, azután Montfleury

ELSŐ MARQUIS

(látva de Guiche-t, aki lement Roxane páholyából és most áthalad a földszinten, görnyedező uraságoktól környékezve, akik közt ott van Valvert vicomte is)

Micsoda udvar, kérem.

Guiche gróf körül!

MÁSODIK MARQUIS

Ez is gascogne-i?

ELSŐ MARQUIS

Az

A másik fajta: hideg és ravasz.

Ez sokra megy! Itt hasznos lesz a bók.

(Guiche grófhoz tolakodnak)

MÁSODIK MARQUIS

Ah, drága gróf, mily pompás szalagok!

Miféle szín ez? Csókolj meg, babám

Vagy Őzderék?

GUICHE

Beteg spanyol.

ELSŐ MARQUIS

No lám. Milyen találó! Sápad a spanyol

Az ön hírétől s nemsokára jól

Elkenve fut majd.

GUICHE

Megyek a színpadra.

Jönnek velem?

(A színpad felé megy. Valamennyi marquis és lovag a nyomában. Kevés vártatva visszafordul és szól)

Jöjj, Valvert!

CHRISTIAN

(aki nézte és kihallgatta őket, összerázkódik e név hallatára)

Ördögadta,

Ez a vicomte! Kihívom a halált,

S azonnal a szemébe vágom –

(Kezével a zsebébe nyúl és megragadja benne a tolvaj kezét, aki éppen ki akarja zsebelni. Meglepetve hátrafordul)

TOLVAJ

Aj!

CHRISTIAN

(erősen tartja)

Kesztyűt kerestem!

TOLVAJ

(szánalmas mosollyal)

És kezet talált!

(Más hangon, súgva és gyorsan)

Bocsásson el... Megsúgok valamit!

CHRISTIAN

Nos?

TOLVAJ

Lignière, akivel éppen itt

Beszélgetett...

CHRISTIAN

Nos?

TOLVAJ

Roppant nagy a baj...

Meghal ma még!... Nótát írt egy nagy úrra,

Aki a sértést szörnyen megbosszúlja...

Száz ember les rá... és mind bátran öl!

CHRISTIAN

Száz! És e bandát ki fogadta föl?

TOLVAJ

Diszkréció! Nevet nem mondhatok.

CHRISTIAN

(vállat von)

Ugyan! Ugyan!

TOLVAJ

(nagy méltósággal)

Hivatalos titok!

CHRISTIAN

S a leshely?

TOLVAJ

A nesle-i torony alatt

Rohannak rá, ha majd ott elhalad.

Hát értesítse!

CHRISTIAN

(végre kiereszti a markából)

Ah, de hol lelem?

TOLVAJ

Minden lebujt járjon be hirtelen

Ott van a Kék bak, az Arany murok,

A Rongyos lámpás, Fekete szurok.,

A Széttört abroncs, a Fenyőtoboz,

Arany borsajtó – mindenben otthonos.

Szaladjon s egy-egy intő cédulát

Hagyjon számára mindenütt.

CHRISTIAN

Galád

Bitangok! Száz egy ellen! Sietek...

(Szerelmesen néz Roxane-ra)

Itt hagyjam Roxane-t!

(Dühösen néz Valvert-re)

És ezt... De megyek!

Szegény költőmről gondoskodni kell!

(Kirohan a színházból. – Guiche, a vicomte, a marquis-k és a nemes urak eltűntek a függöny mögött, hogy párnás üléseiket elfoglalják. A földszint egészen megtelt, szintúgy a karzat és az összes páholyok)

TÖBB HANG

Mit vártok még! Ugyan kezdjétek el!

POLGÁR

(akinek a parókáját egy apród a kakasülőről hosszú zsinóron magasba röppenti)

Jaj a parókám!

NAGY KACAGÁS

Húj, milyen kopasz!

Bravó, apródok!

POLGÁR

(rázza dühösen az öklét)

No, megállj, te gaz!

HANGOK

(kitörő kacagásból mindig halkabb nevetésbe mennek át)

Ha! Ha! Ha!

(Teljes csöndesség)

LE BRET

Miért e néma csend?

(Egy néző valamit súg a fülébe)

Ah!

NÉZŐ

Igenis. Biztos, hogy megjelent!

A TÖMEG

(moraj)

A bíboros! – Csitt! – Nem jött el! – De! Csönd!

Ott ül! A rácsos páholyába, fönt!

ELSŐ APRÓD

Ah, átkozott sors! Tartsunk tisztességet!

(Három koppanás a színpadon. A közönség mozdulatlanul figyel)

ELSŐ MARQUIS HANGJA

(bekiált a csöndbe a függöny mögül)

Koppantsd meg azt a gyertyát!

MÁSODIK MARQUIS

(kidugja fejét a függöny hasadékán)

Hé, egy széket!

EGY NÉZŐ

Csitt! Csöndesség legyen!

(A három koppanás ismétlődik. A függönyt széthúzzák. Tableau. A marquis-k henye tartással ülnek a színpad két oldalán. A háttér ligetes tájat tüntet föl a pásztorjátékok ízlésében. Négy apró kristálycsillár világítja meg a színpadot. A hegedűk halkan játszanak)

LE BRET

(súgva Ragueneau-hoz)

Montfleury jön?

RAGUENEAU

(ugyanígy)

Mindjárt elsőnek!

LE BRET

Ó, ég, köszönöm.

Cyrano nincs itt!

RAGUENEAU

Elveszett a kappan!

LE BRET

Istennek hála! Most már biztosabban

Lélegzem!

(Dudaszó. Montfleury színpadra lép. Rendkívül korpulens. Antik pásztornak van öltözve. Rózsával övezett kalapját a jobb fülére húzta. Fölszalagozott dudáját fújva lép elő)

A FÖLDSZINT

(tapsol)

Brávó! Brávó, Montfleury!

MONTFLEURY

(hajlong, azután szavalja Phedon szerepét)

Boldog, ki elvonul az udvarok zajától,

S szelíd magányt keres, az emberektől távol,

Ahol zefír susog, madár dalol a fán...

HANG

(a földszint közepén)

Nem megtiltottam, hogy játsszál, zsivány!

(Általános megdöbbenés. Mindenki odafordul. Moraj)

KÜLÖNBÖZŐ HANGOK

Ki az? – Mi az? – Ki szólott közbe? – Mi?

(A páholyokban felállanak, hogy lássák a csendháborítót)

CUIGY

Ő az!

LE BRET

(eliszonyodva)

Cyrano!

A HANG

Korhelyek királya.

Le onnan!

AZ EGÉSZ TEREM

(megütközve)

Ó!

MONTFLEURY

De...

A HANG

Mit? Még jár a szája?

KÜLÖNBÖZŐ HANGOK

Játsszék tovább! – Elég! – Nem járja ez.

MONTFLEURY

(kissé reszketeg hangon)

Boldog, ki elvonul az udvarok...

A HANG

(egyre fenyegetőbben)

Mi lesz?

Azt várod tán, pimasz, hogy a botom

Végignyújtózzék zsíros hátadon?

(A nézők feje fölött egy botot tartó kar nyúlik a magasba.)

MONTFLEURY

(egyre gyöngébb hangon)

Boldog, ki...

(A bot táncol a levegőben)

A HANG

Pusztulj!

A FÖLDSZINT

Csitt! Hallgassa meg!

MONTFLEURY

(elfúlva)

Boldog, ki elvonul!...

CYRANO

(felbukkan a földszintről. Széken áll, keresztbe font karokkal, félrevágott süveggel, fölborzolt bajusszal, rettenetes orral)

Mindjárt dühös leszek!

(Láttára nagy szenzáció.)

Negyedik jelenet

Előbbiek, Cyrano, azután Bellerose, Jodelet

MONTFLEURY

(a marquis-khoz)

Védelmet kérek! A nagysás urak

Oltalmát kérem!

ELSŐ MARQUIS

(hányaveti hangon)

Ej, folytassa csak!

CYRANO

Pókhas, ha játszol, a képedre mászom!

ELSŐ MARQUIS

Elég, elég!

CYRANO

A marquis-had vigyázzon,

Vagy gallérját egy kissé összerázom!

VALAMENNYI MARQUIS

(fölpattan)

Ez sok!... Montfleury...

CYRANO

Kotródjék e nyomban.

Vagy keze, lába itt marad, markomban!

EGY HANG

De...

CYRANO

Ki vele!

MÁS HANG

Uram!

CYRANO

Hiába várok?

(Mutatja, hogy mindjárt nekigyürkőzik)

A színpadból legott büfét csinálok,

És ezt a hurkát szeletekre vágom!

MONTFLEURY

(minden méltóságát összeszedve)

Engem gyalázva, sérti Tháliát!

CYRANO

(nagyon udvariasan)

Tudná-e hölgy, hogy ön van a világon?

De hogyha egyszer látná önt e Múzsa,

És észrevenné, hogy a hája, húsa

Egy szikra elmét, egy csöpp szellemet

Sem rejt magában; vágna vad szemet,

S hátába rúgná a kothurnusát!

A FÖLDSZINT

A folytatást! – Játsszék tovább legott.

CYRANO

(kardjára üt s leszól azokhoz, akik kiabálnak körülötte)

Kérem, kíméljék e szegény tokot...

Fickándozik... Még baj lehet belőle!

(A kör tágul)

A TÖMEG

(hátrálva)

Hohó!

CYRANO

(Montfleuryhez)

Le onnan! Ki a legelőre!

A TÖMEG

(tiltakozva közelebb jön)

Ohó!

CYRANO

(hirtelen megfordul)

Nem tetszik? Jöjjenek előre!

(A tömeg újra hátrál)

EGY HANG

(énekel a terem végében)

Cyrano úr okoskodik,

Dühös harcvágyban ég,

De bárhogy zsarnokoskodik,

Látjuk Clorise-t ma még!

AZ EGÉSZ TEREM

(énekelve)

Látjuk Clorise-t ma még!

CYRANO

Ha ezt a dalt még egyszer hallom, én

Agyonverek mindenkit!

EGY POLGÁR

Hős legény.

Tán Sámson ön?

CYRANO

Ó, nyájas idegen,

Nem kölcsönözné állkapcsát nekem?

EGY HÖLGY

(a páholyos karzaton)

Hallatlan ez!

ELSŐ GAVALLÉR

Botrány!

MÁSODIK GAVALLÉR

Vérlázító!

ELSŐ APRÓD

Be pompás!

A FÖLDSZINT

Kss! – Cyrano! – Montfleury!

CYRANO

Csönd!

A FÖLDSZINT

(lázban)

Buh! Bühü! Huhú! Brekeke! Hó!

CYRANO

Ha most a csöndet egy hang megtöri...

Ha...

EGY APRÓD

Miau.

CYRANO

Szavam utólszor intett!

Párbajra hívom az egész földszintet!

– A neveket majd jegyzem... Rajta csak,

Szépen, sorjában minden hős lovag!

Kell szám? Adok! – Ki nyitja meg a listát?

Ön? Nem! Talán ön? Ön sem?... Nos, melyik hát?

Az elsőt, aki mostan vitézül vív velem,

Nagy tisztelettel küldöm az égbe hirtelen!

Az, aki halni vágyik, emelje föl az ujját!

(Csönd)

Mi némitotta így el a vídám hejje-hujját?

Csupasz pengémet látni szégyenlitek talán?

Se név ? Se ujj? No jól van! Folytassuk!

(Visszafordul a színpad felé, a hol Montfleury aggodalmasan

várakozik.)

E silány

Bibircsó bosszant ! Ha nem múlík el

Magától mindjárt akkor...

(Kardjához kap.)

vágni kell!

MONTFLEURY

Én...

CYRANO

(Leszáll a székről, helyet foglal a körülötte képződött kör közepén és úgy ül ott nagy-kényelmesen, mintha otthon volna.)

Három tapsot hallasz. Hogyha szólt

A harmadik taps: elfogysz, teli hold!

A FÖLDSZINT

(Mulatozva.)

Ah!

CYRANO

(Összeüti a tenyereit.)

Egy!

MONTFLEURY

De én...

EGY HANG

(A páholyokból.)

Maradjon!

A FÖLDSZINT

Nem marad!

Elmegy! - De nem! Megállja a sarat!

MONTFLEURY

Én azt hiszem, ha itt hiába várom...

CYRANO

Kettő!

MONTFLEURY

Legjobb lesz megfontolni...

CYRANO

Három!

(Montfleury elrohan, mintha puskából lőtték volna ki.

Viharos kacagás, pisszegés.)

KÜLÖNBÖZŐ HANGOK

Hú! – Gyáva! Rongy! A bosszuság lever!

Hadd jőjjön vissza!

CYRANO

(Hátravágja magát a székén és a lábait keresztbe teszi.)

Jőjjön, hogyha mer!

EGY POLGÁR

A rendező!

(Bellerose kilép és meghajtja magát.)

A PÁHOLYOK

Ah Bellerose!... Szólni fog.

BELLEROSE

(Elegáns tartással.)

Nemes urak... vitézlő lovagok!

A FÖLDSZINT

Nem! Jodelet beszéljen!

JODELET

(Előlép és komikus orrhangon.)

Borju-csorda!

A FÖLDSZINT

Bravó! Remek!

JODELET

Az én lelkem mogorva.

Nem kell bravó! A nagy művész, a kit

Hasáért bámul minden ember itt,

Rosszúl lett...

A FÖLDSZINT

Gyáva!

JODELET

S kénytelen volt menni!

A FÖLDSZINT

Hadd jőjjön vissza!

EGYES HANGOK

Nem kell tönkre tenni!...

MÁS HANGOK

De csak hadd jőjjön! – Nem ! – Igen! –

EGY FIATAL EMBER

(Cyranóhoz)

De hát

Szabad tudnom e bősz harag okát?

Van oka Montfleuryt gyűlölni?

CYRANO

(Udvariasan, még mindig ülve.)

Van,

Pelyhes libám, kettő is, még pedig

Nyomós okom. Primó: haszontalan

Hitvány szinész. Lihegve küzködik

A könnyü verssel... nem szárnyal vele,

De vízhordóként cammog s nyög bele.

Szekundó: ez az én titkom.

ÖREG POLGÁR

(A háta mögött.)

De ön

Clorise-tól foszt meg minket, - köszönöm!

CYRANO

(Székével együtt a polgár felé fordul, tiszteletteljesen.)

Agg öszvér, egy rossz drámát nyomtam el.

E tettem inkább hálát érdemel!

A NEGÉDESEK

(Fönn a páholyokban.)

Barót gyalázza! – Hallod? – Úgy hatott rám,

Hogy szédülök! – A mi Barónkat! – Botrány!

CYRANO

(Székét a páholyok felé fordítja, gavallérosan)

Szép hölgyeim, ragyogjanak fenségben,

Mint a fehér angyalkák fönn az égben.

Egy-egy mosollyal, melyben báj fakad,

Ébresztgessék föl a halottakat.

Bűvöljék el az élőt!... Inspirálják

A verseinket – Ó, de ne bírálják!

BELLEROSE

S a pénz, amit mindenki visszakér?

Ki ad kárpótlást?

CYRANO

(székével a színpad felé fordul)

Ez valamit ér,

Ez már okos szó! Thespis köpenyén

Lyukat szakítni nem kívánok én!

(Föláll és tele zacskót dob föl a színpadra)

Fogd el röptében s hallgass, vén gyerek!

MIND

(elámulva)

Ah! Oh!

JODELET

(hirtelen elkapja s mérlegeli az erszényt)

Ily áron nem bánom, ha ön

Clorise-t mindennap elhajszolni jön!

A FÖLDSZINT

Hu! Hu!

JODELET

S eltűröm, hogy fütyöljenek.

BELLEROSE

A publikum hadd menjen végre ki!

JODELET

Oszlás!

(Kezdenek indulni, mialatt Cyrano elégedetten néz De a tömeg a következő párbeszéd hallatára megáll és többé nem mozdul. A nők, akik a páholyokban már fölvették a köpenyeiket, állva maradnak, hogy hallhassák, ami következik és megint leülnek a székeikre)

LE BRET

(Cyranóhoz)

Őrültség!

EGY FANYAR ÚR

(odalép Cyranóhoz)

S így rohan neki,

Montfleurynek! Hallatlan! Tudja tán,

Hogy Candal herceg áll az oldalán?

Hát önnek van protektora?

CYRANO

Nekem!

Nincs!

A FANYAR

Egy sincs?

CYRANO

Egy sincs!

A FANYAR

Édes Istenem,

Hát sose kérte egy nagy úr kegyét ön?

CYRANO

(bosszúsan)

Nem! Hányszor kell még ismételni? Nem!

Nincs védnököm...

(Kardjára teszi a kezét)

De van helyette védőm!

A FANYAR

És távozik a városból?

CYRANO

Talán.

A FANYAR

A hercegnek hosszú keze van ám!

CYRANO

Nem hosszabb az enyémnél...

(Kardjára mutat)

hogyha ezzel

Toldom meg!

A FANYAR

Ily hatalmas főnemessel

Kikötne ön?

CYRANO

Ki én!

A FANYAR

De...

CYRANO

Már elég.

Lóduljon innen!

A FANYAR

Egy szóm volna még...

CYRANO

Lóduljon hát! – azaz, hogy... mondja csak:

Az orromon mit bámul?

A FANYAR

(szepegve)

Hős lovag,

Én bámulom?...

CYRANO

(közeledik hozzá)

Megütközik a formán?

A FANYAR

(hátrál)

De...

CYRANO

Tán lecsüngő s hosszú, mint az ormány?

A FANYAR

(hátrál)

Kérem...

CYRANO

Vagy kampós, mint az uhu csőre?

A FANYAR

De nagyságod csalódik...

CYRANO

Vagy a bőre

Rezes-piros? – Szemölcs van a hegyén?

Avagy talán légy mászkál rajta?

A FANYAR

Én...

CYRANO

Szörny-jószág?

A FANYAR

Ó...

CYRANO

Csodának tartja ön?

A FANYAR

De rá se mertem nézni, esküszöm!

CYRANO

S mért nem, ha kérdenem szabad?

A FANYAR

Uram...

CYRANO

Tehát utálja?

A FANYAR

Én...

CYRANO

Rút színe van?

Csömörletes?

A FANYAR

De...

CYRANO

Torz, ocsmány idom?

A FANYAR

Ellenkezőleg!...

CYRANO

S mégis gyanitom,

Hogy nagynak tartja! Mért nem vallja be?

A FANYAR

(dadogva)

Sőt úgy találom: ici-picike!...

CYRANO

Az én orrom nevetség tárgya, mi?

Ördög-pokol! Az én orrom kicsi?

A FANYAR

Irgalmas Isten!

CYRANO

Nagy, nagy, rengeteg!

Te pisze tök, te hónapos retek,

Jegyezd meg azt, hogy büszkén hordja képem

E függeléket, mely nagy orr nemes,

Nyájas, jólelkű, bátor, szellemes

Emberre vall, olyanra, mint magam,

És amilyenné soha semmiképpen

Te nem lehetsz, hitvány haszontalan,

Mert bárgyú arcod, melyre most kezem

Gyönyörrel csap le, pofra éhesen...

(Fölpofozza. A fanyar úr jajgat)

Úgy meg van fosztva minden lendülettől,

Nemes vonaltól, színes, könnyű kedvtől,

Költőiségtől, szikrázó mámortól,

Hatalmas büszkeségtől, szóval: orrtól,

(Vállon ragadván megfordítja és szavait megfelelő taglejtésekkel kíséri)

Mint az, amit most hátadnak tövében

Csizmám megérint!

A FANYAR

(menekülve)

Jaj, a hátam, képem!

Segítség! Őrök!

CYRANO

Ezt jegyezze meg

Mindenki, aki engem fölkeres,

Hogy megtréfáljon! Én így fizetek!

S az illető úr, hogyha címeres,

Nem bőrt használok: – meztelen vasam

Ad egy döfést, előlről, magasan!

GUICHE

(lement a színpadról a marquis-urakkal együtt)

Már untat!

VALVERT VICOMTE

Henceg!

GUICHE

Senki sincs, aki

Feleljen?

A VICOMTE

Majd lesz! Mondok én neki

Olyat, de mindjárt, hogy a vére fagy!...

(Cyranóhoz lép és hetykén megáll előtte)

Önnek az orra... hm... az orra... nagy.

CYRANO

(komolyan)

Igen nagy.

A VICOMTE

(nevetve)

Ha!

CYRANO

(rendíthetetlen nyugalommal)

Ez az egész?

A VICOMTE

De...

CYRANO

Lássa,

Ez szimplán hangzik... Így nincsen hatása!

Mondhatta volna szebben, kis lovag,

Más-más hangnemből... Így ni, hallja csak:

Kihívón: „Én nem járnék ám vele!

Sebészt hivatnék, hogy metélje le!”

Barátilag: „Hisz findzsájába ér!

Igyék vederből, abba belefér!”

Leírón: „Csúcs, mely veri az eget!

Hegyfok! Mit hegyfok? Roppant félsziget!”

Kíváncsian: „Mit rejt e hosszú tok?

Tollszár van benne, vagy gyaníthatok

Papírvágó kést, ollót is talán?”

Kecsteljesen: „Ön nagy barátja, lám,

A madaraknak! Póznát tart nekik,

Hol magukat jól kipihenhetik!”

Kötődve: „Kérem, ha pipázik ön,

S a füst orrán át gomolyogva jön,

Kéménytüzet szomszédja nem jelez?”

Intőn: „Vigyázzon túlsúlyára! Ez

Lehúzza önt s fejjel bukik előre!”

Gyöngéden: „Lássa, megfakul a bőre

Színét a napfény durván szívja ki

Egy kis napernyőt venne tán neki!”

Pedánsul: „Hallott az Arisztofánesz

Nagy állatjáról uraságod? Tán ez:

A Hippokampelefantokamelosz,

Hordott ilyen hús-díszt elől... e rossz

Hangzású lényen volt ily hosszu csont!”

Gavallér módon: „A manóba, mondd,

Ez a fogas jött most divatba? Ej,

Kalap számára pompás kicsi hely!”

Föllengzően: „Hatalmas, büszke orr,

Egy teljes náthát csak a bősz, komor

Mistráltól kapsz! Más szél ott meg sem érzik!”

Tragikusan: „Vörös tenger, ha vérzik!”

Bámulva: „Ó, eszembe jut, ha nézlek:

Micsoda cégér egy illatszerésznek!”

Lírailag: „Kagyló ez, s ön Triton?”

Naivul: „Mondja, mert én nem tudom,

Mikortájt nézik ezt a műemléket?”

Mély tisztelettel: „Gratulálunk néked

Tornyos házadhoz, nagyságos barátom!”

Parasztosan: „Hékás, a számat tátom!

Orr az? Fenét orr! Ördögadta dolga:

Kis dinnye jaz, vagy óriás iborka!”

Hadászilag: „Szuronyszegezve áll!

Lovas-roham ilyet készen talál!”

Üzletszerűn: „Tán lutrit rendez? Én

Sejtem, hogy ez lesz a főnyeremény!”

Végül, torzítva Pyramus kriáját:

„Ez dúlta szét az arc harmóniáját,

E szörnyeteg!... Pirul az áruló!”

Így ömlött volna szájából a szó,

Ha volna önben szellem és tudás.

De szellemet, boldogtalan dudás,

Ön sose látott s tán azt tudja csak,

Hogy hülye fráter is lehet lovag!

De hogyha önben annyi lelemény

Lett volna mégis, hogy kivágja szépen

Mindazt, amit most összehordtam én

E díszes, úri hallgatók körében:

A kezdő mondat első negyedét

Éles kardommal vágtam volna szét!

Mert magamat kigúnyolom, ha kell,

De hogy más mondja, azt nem tűröm el!

GUICHE

(a megdermedt vicomte-ot magával akarja vinni)

Vicomte, jerünk!

VALVERT

Ez henceg! Szép alak!

Egy bocskoros nemes, aki... aki

Még kesztyűt sem hord! Rojtja sincs neki!

Se rojt, se bojt, se értékes szalag!

CYRANO

Erkölcsömben van elegánciám!

Piperkőc járhat szebb ruhában, ám

A tisztaságra én jobban vigyázok.

Mert – Istenemre! – sose mennék mások

Elébe én egy félig lemosott

Gyalázattal... se összefoltozott

Rongy becsülettel... sem dagadt, meredt,

Még félig alvó lelkiismeret

Piszkos szemével!... Én szabad vagyok

S a lelkem tiszta! Rajtam ez ragyog!

A derekamra nem adok sokat,

Arra igen, hogy derekasan éljek!

Pótolják rajtam a szalagokat

A bátor tettek, büszke szenvedélyek!

És kackiás bajusz gyanánt fenem

Szúrós hegyesre vidám szellemem,

S amerre járok szerteszét e honban,

Igazság peng sarkantyúként nyomomban!

A VICOMTE

De ön...

CYRANO

Nincs kesztyűm? Volt a mult hét táján!

Egy ócska párnak megvolt a fele!

– S mert untam ezt is, azt tettem vele:

Ott hagytam egy arcátlan úr pofáján.

A VICOMTE

Paraszt, fajankó, szemtelen, füles!

CYRANO

(udvariasan megemeli a kalapját, mintha

Valvert bemutatta volna magát neki)

Ah úgy? És én Cyrano Herkules

De Bergerac!

(Nevetés)

A VICOMTE

(kétségbeesve)

Bohóc!

CYRANO

(fölkiált, mint akibe hirtelen görcs áll)

Jaj!

A VICOMTE

(már távozóban volt, de most visszafordult)

Mit beszél?

CYRANO

(fájdalmas grimasszal)

Mozgatni kell, mert elzsibbad! Veszély

A lustaság!... Kissé előveszem!

Jaj!

A VICOMTE

Mi baja?

CYRANO

Uracskám, azt hiszem,

Hangyák bizsergnek kardomban.

A VICOMTE

(kardot húz)

No, jó!

CYRANO

Egy kedves kis döfést kap ön ma.

A VICOMTE

(megvető hangon)

Ó,

Poéta!...

CYRANO

Az!... Makacs versfaragó!

Olyan makacs, hogy míg tusára szállok,

Vívás közben egy balladát csinálok.

A VICOMTE

Mit? Balladát?

CYRANO

Ne is titkolja – látom,

Hogy hírét sem hallotta, kis barátom!

A VICOMTE

De hát...

CYRANO

(mintha leckét mondana föl)

A ballada három strófábul áll,

Nyolc-nyolc verssorral...

A VICOMTE

(dühében toporzékol)

Ó!

CYRANO

Ez a szabály.

Formája szép, de rendkívül szoros,

Végül jön egy ajánlás -: négysoros.

A VICOMTE

Ön...

CYRANO

Vívok s balladát csinálok önnek

Egy füst alatt! S a vers végén döföm meg!

A VICOMTE

Meglássuk!

CYRANO

Meg!

(Szavalva)

Páros viaskodásról

Kántáló-ballada, amit ma és nem máskor

Cyrano vívott egy ringy-ronggyal. Íme!

A VICOMTE

Mi ez, ha kérdenem szabad?

CYRANO

A címe!

A TEREM

(a legizgatottabb várakozásban)

Helyet! –

Csitt! – Pompás! – Csönd legyen! – Verekszik!

(Csoportozat. Kíváncsiak félköre a földszinten: marquis-k és katonatisztek a polgárok és a nép közé keveredve; az apródok más emberek vállára másztak, hogy jobban lássák a párbajt. A hölgyek mind állanak a páholyokban. Jobb felől Guiche és a kísérete. Bal felől Le Bret, Ragueneau, Cuigy stb.)

CYRANO

(szemeit néhány másodpercre lehunyta)

Egy rímet még!... Így... Kezdhetjük, ha tetszik!

(Sorra megteszi azt, amit mond)

Először is tova lebben

Lenge bájjal kalapom,

Majd köpenykém, tán még szebben

És a szablyát megkapom,

Vígan kelt föl a napom

S úgy is száll le vígan, békén,

Mert előre mondhatom:

Megdöflek a versem végén!

(Első összecsapás)

Kis pulykám, légy biztos ebben:

Fölnyársal vasdarabom!

Nemsokára véred cseppen,

Készen áll már a csapom!

Melleden vagy hasadon

Fúrjalak ki? Nem tom' még én,

Ámde szentül fogadom:

Megdöflek a versem végén!

Jaj, hogy állsz ott? Fehérebben

Mint patyolat a napon!

A szemecskéd félve rebben...

No, ne félj! Nem harapom

Le az orrod, aranyom,

Sem az arcod ékességén

Nem esik baj... Csak nagyon

Megdöflek a versem végén!

(Ünnepélyesen kijelenti:)

Ajánlás

Hívd a gyóntató papom!

Vár az Isten trónja-székén!

Egy-kettő...

(Odaszúr)

Topp! Angyalom!

(A vicomte tántorog. Cyrano könnyedén meghajtja magát)

Megdöftem a versem végén!

(Tetszés-zaj. A páholyokban taps. Virágok és zsebkendők hullanak alá. A tisztek körülveszik és üdvözlik Cyranót. Ragueneau lelkesedésében táncol. Le Bret boldog és bánatos egyszerre. A megsebesült vicomte-ot barátjai támogatják és kivezetik)

A TÖMEG

(hosszú, erős kiáltással)

Ah!

EGY DRAGONYOS

Nagyszerű!

EGY HÖLGY

Csinos!

RAGUENEAU

Piramidális!

ELSŐ MARQUIS

Új!

LE BRET

Esztelen!

SOKAN

(Cyrano körül tolongva)

Bravó! – Fenomenális!

NŐI HANG

Valódi hős!

ELSŐ TESTŐR

(előrenyújtott kézzel Cyranóhoz rohan)

Uram, engedje meg!

Én értek hozzá!... Mondhatom, remek

Dolgot művelt!... De én tomboltam ám!

(Távozik)

CYRANO

(Cuigyhez)

Ugyan ki volt ez, kérlek?

CUIGY

D'Artagnan!

LE BRET

(karonfogja Cyranót)

Beszélgessünk!...

CYRANO

Hadd menjen ki a nép!

(Bellerose-hoz)

Maradhatok?

BELLEROSE

(nagy tisztelettel)

Ó, hogyne! Hogyne!

(Lárma künn az utcán)

JODELET

(kinézett s visszajön)

Szép!

Künn Montfleuryt hurrogják, nevetik!

BELLEROSE

Sic transit!

(Más hangon a kapushoz s a gyertyagyújtókhoz)

Rajta! Zárjátok be hát

A kapukat!... A gyertyákhoz pedig

Ne nyúljatok! Otthon, vagy odaát

Hamar bevágunk egy-két falatot,

Aztán próbálunk egy új darabot.

(Jodelet és Bellerose többször mélyen meghajtják magukat

Cyrano előtt, azután kimennek)

KAPUS

(Cyranóhoz)

Ön nem ebédel?

CYRANO

Én?... Nem!

LE BRET

(Cyranóhoz)

És miért nem?

CYRANO

(büszkén)

Azért, mivel...

(Látva, hogy a kapus messze van tőle, változott hangon)

Nincs pénzem!

LE BRET

(utánozza azt a gesztust, amivel Cyrano a zacskót a színpadra dobta)

És az erszény?

A sok ezüst?

CYRANO

Apámtól kaptam ezt én

Egész hónapra!...

LE BRET

Hogyha jól megértem:

Egy hónapig kell élned...

CYRANO

Semmiből!

LE BRET

Hogy is dobhattad a színpadra föl!

Mily őrültség!

CYRANO

De mily kézmozdulat!

CUKRÁSZLEÁNY

(köhécsel az alacsony állvány mögött)

Üm!...

(Cyrano és Le Bret odafordul. A leány félénken közeledik)

Jó uram... Úgy a szívemre hat!...

Ön éhezik!... Egy s másom van nekem.

(A büfére mutat. Hévvel)

Vegyen belőle!

CYRANO

(leveszi a kalapját)

Kedves gyermekem,

Megtiltja bár gascogne-i büszkeségem,

Hogy elfogadjam szép ajánlatát:

Az a tudat még jobban fájna nékem,

Hogy ön tán sértve érezné magát.

Elfogadok hát...

(A büféhez megy és válogat)

Ó, csak keveset...!

Egy szem szőlőcskét...

(A leány az egész fürtöt oda akarja adni, ő csak egy szemet tép le)

Egy pohár vizet...

(A leány bort akar beletölteni – Cyrano megakadályozza)

Tisztán... Meg egy kis sütemény – felét!

(A másik felét visszaadja)

LE BRET

Jaj, mekkora bolondság!

CUKRÁSZLEÁNY

Már elég?

Még valamit!

CYRANO

Egy csókot a kezére!

(A feléje nyújtott kezet úgy csókolja meg, mintha egy hercegnő keze volna)

CUKRÁSZLEÁNY

Ó, köszönöm!

(Kecses meghajlással)

Jó estét!

(Kimegy)

Ötödik jelenet

Cyrano, Le Bret, azután a kapus

CYRANO

(Le Bret-hez)

S most beszélj te!

(Installálja magát a büfé előtt. Odateszi a süteményt)

Ebéd!

(A pohár vizet)

Ital!

(A szőlőszemet)

Gyümölcs!

(Leül)

Most foglaljunk helyet!

- Maró éhségem el se képzeled!

(Evés közben)

Mit mondasz? Nos?

LE BRET

Hogy megrontják fejed

E harcias, szájhős buták, akik

Ugratnak, hogy komédiázz nekik!

Kérdj józan embert, majd megmondja néked,

Miképp hatott rá mai szörnyűséged!

CYRANO

(elkészül az utolsó falattal)

Hatalmasan!

LE BRET

A bíboros...

CYRANO

(sugárzó arccal)

Mit! Ő

Szintén jelen volt?

LE BRET

Úgy van, Richelieu

Tetted' bizonnyal...

CYRANO

Pompásnak találta!

LE BRET

De...

CYRANO

Ő is szerző. És ha kollégája

Művét zavarják, annak ő örül!

LE BRET

Mindegyre több ellenség vesz körül!

CYRANO

(szájához emeli a szőlőszemet)

Mennyit csinált a mai este, mondd?

LE BRET

Vagy ötvenet.

CYRANO

Számítsuk!

LE BRET

A vicomte,

Guiche, Montfleury, Baró... Az Akadémia...

Aztán még hozzá egy raj úri asszony!

CYRANO

Ah, nagyszerű! S az ember ne mulasson!

LE BRET

De hogyha így haladsz, uramfia,

Hová jutsz! Hát mi célt tüztél te ki?

CYRANO

Pályám kanyargott. Nem volt még neki

Határozott iránya. Most utam

Világos... célom tisztán áll...

LE BRET

S ugyan

Mi hát a célod?

CYRANO

(öniróniával)

Hogy bámuljanak!

LE BRET

(vállat von)

Jó, jó! – De most gyónj nékem!... Mondsza csak,

Mért gyülölöd te azt a Montfleuryt?

Mit tett, hogy úgy haragszol rája?

CYRANO

(föláll)

Mit? Ez a szilén, aki olyan pohos,

Hogy köldökét nem éri a kezével:

A csábitót még most is játssza hévvel,

S míg bég a színen, mint egy kerge kos,

A pislogó kidülledt potyka szem

Asszonyra sandít nagy-szerelmesen!

És gyülölöm, mert egyszer valakit,

Vizsgálgatott... egy nőt... egy lányt... akit...

Pfuj! Láttál már csupasz, enyves csigát,

Amint rút teste rózsán mászik át?

LE BRET

(elámulva)

Mi az? Mit hallok? Hihető-e hát...

CYRANO

(keserű nevetéssel)

Hogy én szeressek egy lányt?

(Nagyon komolyan)

Szeretek!

LE BRET

És hallgattál!... Nem mondhatnád-e meg...

CYRANO

A lány nevét? Barátom! Ez az orr

Megfoszt a hittől, hogy valamikor

Vászoncseléd szeressen, még ha vén,

Ha csúnya is! Már most – valóban ez

Hallatlanul s szörnyen természetes

Az a leány, akit imádok én,

Legszebb leány a földnek kerekén!

LE BRET

A legszebb?

CYRANO

Az!... Más termet lomha tőke!

Más arc kopár! Magában ragyog ő!

Egy sincs ily édes, ily finom...

(Leverten)

ily szőke!

LE BRET

Az ég nevére, hát ki ez a nő?

CYRANO

Gyilkos veszély, mely öntudatlan öl,

Báj, mely magát sosem kínálja föl.

Szívek csapdája, csodaszép verem,

Hol lesben áll a pajkos szerelem!

Ha rád mosolygott, a tökélyt magát

Szemlélted akkor! Ó, egy semmivel,

Egy mozdulattal száz csodát mivel...

S Vénus, te nem szállsz ugy kagylódba, sem

Te hűs Diána, erdőd mélyin át

Nem jársz ugy, mint ő, hogyha könnyű lába

Sétára megy, vagy fölhág kocsijába!

LE BRET

Teringettét! Világos!

CYRANO

Mint a nap!

LE BRET

Robin Magdolna, a legbájosabb

Unokatestvér!

CYRANO

Roxane!... Ő az!

LE BRET

Ó?!

Hisz ez rád nézve roppant kedvező.

Látott, s csodált ma. Hős vagy a szemében.

Ha szereted, menj hozzá s valld be szépen!

CYRANO

Nézz rám, fiam, aztán beszélj őszintén,

Remélhet-é olyan halandó, mint én,

Aki elől ilyen dudort visel?

Nem!... Tisztán látok!... Néha vágy fog el,

Miért tagadnám? Naplementekor,

Ha szép az este, mélán bolygom át

A parkokat s ez a szegény nagy orr

Kéjjel szagolja ápril illatát...

Hallom szavát egy-egy szerelmes párnak,

Amint a hold ezüst fényében járnak,

S ábrándozom: Mily édes volna most

Egy asszonyfélét, egy kis takarost

Vezetni lágyan!... Minden fájdalom

Mámorba ful... megszűnik minden átok...

Szívem remél... Egyszerre csak mit látok?

Árnyékomat – profilban a falon.

LE BRET

(meghatva)

Barátom!

CYRANO

Ó, rútságom nagy teher!

Úgy meggyötör, hogy néha...

LE BRET

(megragadja Cyrano kezét)

Könnyezel?

CYRANO

Nem! Azt soha! Túlságosan rút volna,

Ha ilyen orron egy könny végigfolyna!

Amíg le nem győz lelkem mély tusája!

Nem engedem, hogy a könny égi bája

Ilyen csúfsággal lépjen frigyre! Szebb

Nincs a világon, nincs fönségesebb

A hulló könnynél. S bár szivem megpattan,

Nevetség tárgya egy sem lesz miattam!

LE BRET

Ne búsulj, kérlek! Vak a szerelem!

CYRANO

(fejét rázza)

Ej, hadd el! Cleopatrát szeretem,

De hát ilyen volt Cézár? Hőn imádom

Berenicét, de mondd csak, jó barátom:

Én bennem vajjon Titust lát szemed?

LE BRET

És bátorságod? Fényes szellemed?

Az a leányka, aki néked itt

Buzgón kínálta édességeit,

Nem megvetéssel nézett rád!

CYRANO

(hat rá a beszéd)

Igaz!

LE BRET

No, lásd, milyen közel van a vigasz!

És párbajod Roxane is nézte, sőt

– Láttam – egészen elsápadt bele!

CYRANO

Elsápadt?

LE BRET

El!... Képeddel van tele!

Menj s hódítsd meg az érted hevülőt!

CYRANO

Hogy kikacagjon gúnnyal? Ó, egek!

A földön én csak ettől rettegek!

KAPUS

(valakit bevezet Cyranóhoz)

Nagyságos úr, egy asszonyság hivatja!

CYRANO

(meglátja a Duennát)

A Roxane hölgye! Irgalomnak atyja!

Hatodik jelenet

Cyrano, Le Bret, a Duenna

DUENNA

(mély, ceremóniás meghajlással)

Szeretnék látni titkon s jó helyen

A hős rokont.

CYRANO

(zavartan)

Kit? Engem?

DUENNA

Önt, uram. Valakinek sok közlendője van...

CYRANO

Sok...

DUENNA

Közlendője!

CYRANO

(megtántorodva)

Édes Istenem!

DUENNA

Holnap, mikor a hajnal fénye még

Alig pirul, misét hallgatnak...

CYRANO

(Le Bret-re támaszkodik)

Ég!

DUENNA

Óhajtanák, ha templomból kijönnek,

Hogy volna egy alkalmas pontja önnek.

CYRANO

(eszelős zavarral)

Nekem? Hol?... Én... De... Ó, zavart eszem!

DUENNA

No, mondja gyorsan.

CYRANO

Mindjárt!... Keresem!

DUENNA

Nos?

CYRANO

Ragueneau-nál... Igen, ott... a pék

Boltjában...

DUENNA

Utca?

CYRANO

Utca – ó, nagy ég –

Saint Honoré!

DUENNA

Ott lesznek! – Rendbe van!

Hét órakor! – Eljöjjön!

CYRANO

Pontosan!

(A Duenna távozik)

Hetedik jelenet

Cyrano, Le Bret, azután színészek, színésznők, Cuigy, Brissaille, Lignière, a kapus, hegedűsök

CYRANO

(Le Bret nyakába borul)

Ó!... Énnekem! Találkát!

LE BRET

Vége már

A bánatodnak?

CYRANO

Micsoda sugár!

Ah, észrevette legalább, hogy élek!

LE BRET

Nyugodt leszel most már, izgága lélek?

CYRANO

(magánkívül)

Most? Mennydörgök, villámokat dobálok!

Egy hadsereg kell... azzal szóba állok...

Széjjelverem mind, tönkre zavarom!

Van tíz szívem és két tucat karom!

Nem törpéket hasítok ketté... Mások

Hadd jöjjenek!...

(Torkaszakadtából)

Hol vagytok, óriások?

(A színpad hátterében pár pillanat óta színészek és színésznők járnak-kelnek, susognak: kezdik a próbát. A hegedűsök ülnek a rendes helyükön)

EGY HANG

(a színpadról)

Pszt! Próba van! Csöndesség legyen ott!

CYRANO

(nevetve)

Megyünk!

(Hátrafelé indul. A nagy főkapun belép Cuigy, Brissaille és több tiszt, akik a teljesen elázott Lignière-t támogatják)

CUIGY

Cyrano!

CYRANO

Mi?

CUIGY

Egy nagy rigót

Hozunk neked!

CYRANO

(ráismer)

Hé, Lignière, mi baj?

CUIGY

Téged keres!

BRISSAILLE

Örömmel hazamenne,

De nem mer...

CYRANO

Nem mer!

LIGNIÈRE

(össze-vissza gyűrt papírlapot mutat, nehezen forgó nyelvvel,

gagyogva)

Pajtáskám... ajaj...

Ez a levél... az van megírva benne...

Száz ember les... a nesle-i kapunál!...

Nótát csináltam... s egy úr bosszút áll!...

Lehet tenálad szá...szállást találni!...

CYRANO

Száz ember, mondod? Otthon fogsz ma hálni!

LIGNIÈRE

(elrémülve)

De...

CYRANO

(rettenetes hangon - mutatva neki azt az égő lámpát, amit a kíváncsian hallgatódzó kapus lóbál a kezében)

Fogd e lámpát!

(Lignière hirtelen megragadja)

És menj!... Esküszöm,

Átviszlek én ma vízen és tüzön!

(A tisztekhez)

Követtek hátul, mint tanúk!

CUIGY

De száz!

CYRANO

Ma éppen ennyi kell nekem!

(A jelmezes színészek és színésznők lementek a színpadról és közelednek a beszélgetőkhöz)

LE BRET

(Cyranóhoz)

Vigyázz!

Mért véded ezt a...

CYRANO

(enyelgő hangon)

Nyelved újra vág?

LE BRET

E vén iszákot?

CYRANO

(Lignière vállát veregetve)

Mert e vén iszák,

E törköly-hordó, pálinkás torony,

Felséges dolgot művelt egykoron!

A mise végén látta, hogy hőn imádott szépe

Bemártja ujjacskáját a tartó szent vizébe,

És ő, ki a vizet mindig utálta, szidta,

A kagylóhoz rohant s egy csöppig mind kiitta!

ELSŐ SZÍNÉSZNŐ

(szubrettkosztümben.)

Lám, ez csinos!

CYRANO

(hozzáfordul)

Ugy-é, van benne szellem,

Szubrett-kisasszony?

ELSŐ SZÍNÉSZNŐ

(a többiekhez)

Ah, de mért rohan

Száz ember egy szegény poéta ellen?

CYRANO

Menjünk!

(A tisztekhez)

S mindenkit kérek komolyan:

Bárhogy támadnak, ne segítsenek!

MÁSODIK SZÍNÉSZNŐ

(leugrik a színpadról)

Jaj, ezt megnézném!

CYRANO

Jöjjön!

HARMADIK SZÍNÉSZNŐ

(szintén leugrik s egy vén színészhez)

Én megyek,

Te is, Cassander?

CYRANO

Jöjjön mind velem!

Bájos, bolondos méhraj, zümmögj a harcteren

A víg kíséretet majd, bohó nép, te adod:

Spanyol tragédiához olasz bohózatot!

Amíg ropog a páthosz és puffogása bánt:

Sapkátok majd csilingel csörgő dobok gyanánt.

VALAMENNYI NŐ

(ugrál örömében)

Bravó! – Köpenyt! – Kendőt! – Hamar!

JODELET

Előre!

CYRANO

(a muzsikusokhoz)

Nótázzanak a vídám hegedők!

(A hegedűsök csatlakoznak az alakuló menethez. A színpad peremén égő gyertyákat elszedik és kiosztják, mintha fáklyászenére indulnának)

Bravó! A tisztek, karjukon a nők

Jelmezben... és húsz lépéssel előbbre

(Ennek megfelelően áll föl)

Büszkén, dicsteljesen Cyrano egymaga,

Mint egy új Scipió, egy triplán Nasica!

– Mindenki értse meg: segíteni nem szabad!

Portás, ki a kaput s induljon a csapat!

(A kapus a főbejárat mind a két szárnyát kinyitja. Künn a régi Párisnak egy festői, holdfényben úszó részlete látszik)

Előttünk Páris!... Félig fátyol takarja már.

A kéklő háztetőkön tündöklő holdsugár!

Ah, pompásabbat ennél nem látnak a szemek!

S ott távolabb a Szajna! Úgy csillog, úgy remeg

Mint egy bűbájos tükör a fodros, könnyü hab!

Hatalmas díszlet! S mindjárt kezdődik a darab!

MIND

A nesle-i kapuhoz! Előre mind!

CYRANO

(a küszöbön állva)

Előre!

(Mielőtt kilépne, visszafordul a szubrettszínésznő felé)

Nem azt kérdezte ön: egy árva rímelőre

Miért rohannak százan?

(Kardját kihúzza – nyugodt hangon)

Azért, kisasszony, látja,

Mert tudják, hogy én vagyok a barátja!

(Kimegy. – A menet, hegedűszóval, gyertyafénynél utána – Lignière legelöl, dülöngve; azután a színésznők a tisztekkel, karonfogva; végül a színészek, vidám bakugrások közt)