Csoportosulás
szerző: Karinthy Frigyes
- Hó! Hé!
- Jaj, jaj!
- Jézus Mária! Fékezzen!
- Puff.
- Szent Isten! Aladár! Nézd, mi történt ott?
- Na, csak ne ugrálj. Maradj itt mellettem. Mi közöd az egészhez?
- De nézd, összeszaladnak az emberek.
- Hát aztán? Csak maradj itt. Hogy nekem megint elájulj.
- Hát húzza vissza a kocsit, kalauz. Mit dadog?
- Fogják meg. Így... Na, húzza ki... A ruhája beleakadt egy kerékbe.
- Valami szegény öreg asszony.
- Barátom, mauztód.
- Hagyják így, ahogy van, míg rendőr jön.
- Jézusom, jesszasz... Borzasztó... Hogy mit tesznek a népek!...
- Ne bőgjön a fülembe, nénike.
- Ennek, uram, a gyomrán ment keresztül. Mi?
- Úgy látszik, szegénynek. Kérem, ne tolakodjék, és ne tessék a hátamra tehénkedni.
- Vissza kellene fordítani.
- Nem szabad, míg rendőr jön. Különben mindegy is. Agygutát kapott. Ismerem az esetet. Egyszer a Klauzál utcában láttam ilyent, akkor még egyetemi hallgató voltam.
- Kegyed is? A Tellyesniczkyhez tetszett járni?
- Oda. Kolléga úr talán szintén?
- Hogyne!... Hiszen akkor együtt kollokváltunk kolléga úrral. Hát hogy van az, hogy nem ismertem meg?
- De bizony én már emlékszem, ön mindig a Vörösékkel volt, nem?
- Azokkal, hogyne!... Hallotta, hogy a Vörös Maca férjhez ment?
- Ugyan, ne mondja! Az a csúnya lány! Na!!
- Kérem, a mai világba!... Pénze volt neki. Hehe.
- Kérem, tessék arrébb menni, ne állják itt el az utat.
- Látod, látod, Pistike, ugye, mindig mondom neked, hogy ne járj a kocsiúton.
- Nem, majd ezentúl átugrom az egyik járdáról a másikra. Stanci néni is mindig ilyen okosokat beszél. Muszáj a kocsiúton átmenni.
- Pistike, du bist wieder grob.
- Mert, kérem, a kalauz az oka. Mert, kérem, a kalauz fékezzen rendesen. A fékkel kell bánni tudni. Jobbra kellett volna rántani a féket - így -, aztán balra - így -, aztán oldalt kitérni - így... mert, ugye, kérem, tessék elképzelni, ugye, itt jön az a szegény asszony, és itt jön a kocsi... már most ha ideér, hirtelen fordul egyet - így... ugye, és erre visszaránt... így...
- Hallja, a nagyapáját lökdösse, hé! Mit rugdos a könyökével?
- Pardon.
- Nix pardon. Kuss.
- Ugyan ne veszekedjenek, nem szégyellik magukat.
- Vannak népek, amik ilyenkor is veszekesznek.
- Mindenki a maga háza előtt seperjen.
- Csúnya egy dolog az. Én nem volnék képes rá.
- Vannak piszkos népek.
- Szeret vért látni, kisasszony? Na, ne nézzen olyan megvetően.
- Gyere, Mariska, mit nézzük.
- Várj még egy kicsit.
- Ilyenkor leghelyesebb azonnal amputálni. A kocsis nem tehet róla, szegény,
- Mi történt itt?
- Valaki rosszul lett.
- Fenét, valami részeg ember. Csak tetteti magát.
- Kérem, én itt voltam az elején, úgy történt, hogy szegény, öreg úr ment, hát egyszerre meglöki a kocsit, mire egy részeg asszony hátba szúrta.
- Maga látta, mikor hátba szúrta?
- Így, ahogy most az urat látom. Nekiment, hátba szúrta, és mindjárt elment a rendőrségre. Le kell vágni a lábát, még lélegzik. Pampukálni kell.
- Köszönöm. Telefonálni fogok a kőnyomatoshoz. Gyerünk.
A MEGFIGYELŐ, AKI ÉLES ÉS FÖLÉNYES TEKINTETTEL MINDEZEKET MEGFIGYELTE. Jaj! Jaj! Hé! Rendőr! Konstábler!
- Mi az?
- Ellopták a pénztárcámat a kabátzsebemből!