Csokonai neve napjára

Csokonai neve napjára szerző: Fazekas Mihály

Már a tarka mezők illatos asszonya
Udvarlásra magát nem piperézheti,
     Minden cifra virágit
          A nap szűze leszaggatá.

Már a lanyha zefir, páfusi lantodon
Sem szunnyad, se cicáz, duzzog az olykori
     Hamvas harmatozáson
          S gubbaszkodva voná magát

Vénus hóna alá. A meleg estveli
Csend már a locsogó völgyre se csal, hogy ott
     Nétán Lilla kerekded
          Combjával leköszöntsenek

A sás közt susogó réti kisasszonyid.
Elment a meleges gólyasereg, s vele
     Minden handarikázó
          Nimfák eltakarodtanak.

Hagyján! a futikák menjenek, a csalárd
Pajtásság gyönyörű tűköri. Nézd drusza,
     Bachus régi barátunk
          Most hirdet jeles innepet.

Vivát! érjen azért annyi Mihály napot,
Amennyit csak akar. Jó drusza mink pedig
     Amennyit lehet, és azt
          Mind vígságba fecsérljük el.