Csillagnyilazók

Csillagnyilazók szerző: Harsányi Kálmán

Nyugat 1919. 8. szám

Hull, hullong szárnyszeggetten egyremásra
Égboltunk sok szép csillagmadara,
Magunk nyilazzuk búsan, keserûn,
S ha a vak éjben egy-egy elmerûl,
A dac könyén át mosolygunk egymásra.

"Az a tiéd, ott?" - s lelkeinken által
Süvölt egy szó-nyílmár...süvölt, s talál.
"S tiéd amaz? Jó!" - s pattan már a húr,
S megint szegényebb fönn a kék azúr
Halk vágyaink egy halvány csillagával.

Oh térjünk észre én versengõ párom,
Játék ez csak, s bolondul szomorú!
Egy emberpár fölé az istenek
Nem vontak soha ragyogóbb eget:
Hogy irthatnánk ki, csak úgy mulatságból,
Az égõ Végtelent, mely ránk világol
E csillagos, szerelmes éjszakából!