Csavargás közben: A müncheni Greco
szerző: Bálint Aladár
Megtörténik, hogy hosszú száz esztendőkön keresztül csendesen alvó, holtnak tartott képek egyszerre csak felébrednek és mint a forgószél, kifordítják egynéhány öreg pajta kapuját, felkavarnak port, levelet és beleszórják az álmélkodó emberek szemébe.
Aligha sejtette valaha Greco néven lajstromozott Domenico Theotocopuli mester, hogy nevét, képeit több száz évvel halála után ugyancsak több száz éve pihenő másik mester fejéhez vágják.
Ki tudja? Bécsben mintha Velazquez mesternek lenne igaza; Münchenben pedig Greconak. Azaz dehogy. Mindkettőjüknek igaza van. Csak az nem bizonyos, hogy annak a ravasz németnek is, aki tollával le akarta kaparni a halhatatlanok almanachjába iktatott mester díszeit, hogy más ruhájának szegélyére aggassa azokat.
A régi Pinakotheka spanyol termében díszhelyre tették a gyűjtemény legfrissebb darabját, Greco képét.
Középen áll bíborszín ruhában Krisztus. Körülötte dárdás emberek. Egészen az előtérben citromszínű ruhába öltözött ember hajol le és lyukat fúr a keresztfába. Ugyancsak citromszínű ruhában, háttal felénk, leány nézi az ács munkáját és balkezét Mária sötétzöld kendőbe burkolt keblére támasztja. Mária háta mögött kíváncsi asszonyfej.
A nyugodtan, szinte mereven álló Krisztust megragadja egy férfi, hogy ruháitól megfossza. A másik oldalon büszke páncélos lovag áll mozdulatlanul.
Ezen a képén már nyoma sincs annak a koloritnak, mely a bécsi akadémiai és Harrach-képtárban levő képei szerint még a késői veneziai mesterek rokonságát mutatják. A formáknak izgalmas modellálása, széles tompa fényű foltokba való tömörítése már az eljövendő piktorok egyik ősévé avatják őt.
A tömeghatás kérdését sűrítve, mintegy fókuszba gyűjtve igyekezett megoldani.
A mozgásnak, az akciónak egységét kereste. és ezért el kellett válnia a kompozícióban statikai egységeket kereső elődöktől. Érezte ezt és ez az érzés egyszersmind új színharmóniák keresése felé sodorták őt.
Új színek, új formák, új kompozíció, csupa forradalom Greco müncheni képe. Nem csoda, ha mesterét úgy kellett kiásni.