Csatázni szoktunk
| Csatázni szoktunk szerző: Móra László |
Megjelent az Álmok szekerén verses kötetben 1925-ben.
Csatázni szoktunk most a szóval,
Mint kisgyerek a hógolyóval:
„Majd én is, én is ott leszek,
Hazámért mindent megteszek!
A szívemet, a véremet,
A pénzemet, a fészkemet
Ajánlom fel,
Adom, ha kell,
Mert (így, meg úgy) magyar vagyok.
Ha vérem kell, úgy vért adok!”
Csatázni szoktunk most a szóval,
Mint kisgyerek a hógolyóval.
S ki tudja, hogyha ott leszünk,
Hogy harcba kezd majd nemzetünk
S a férget ölni elmegyünk:
Hol lesz a sok-sok emberünk?
S hogy futnak el?
Hogy bújnak el?
Mert (így, meg úgy) „Beteg vagyok!
Ó hagyjatok! ... Leroskadok...”
Ne játszunk hát a tarka szóval,
Mint kisgyerek a hógolyóval!
Helyette szívünk mélyiben,
Az ősi szikra fészkiben
(Ne tudja, hallja senkise: )
Ott éljen álmunk szent hite.
S ha ébredünk,
Ha kész leszünk,
Akkor lássák, hogy mik vagyunk:
Ha vér is kell, hát vért adunk.