A lap feldolgozottságának foka

Család

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Család
szerző: Gárdonyi Géza

A virágot a napfény fejleszti ki, az emberi lelket a szeretet.
Akinek a nyakát soha nem ölelte át kisgyermeki kéz, akinek sohse mondta gyermeki ajk: apám; aki soha nem remegett a halál árnyékában egy gyermekért, aki soha nem borult lelkében Isten elé a gyermek megmaradásáért hálából, az olyan ember töredéket kapott az érzések világából. Földi élete akármily lukszus-vonaton is haladt is, - alagúton haladt.



A gyermek földre szállott angyal, aki nem tudja még, hogy a talpacskája poros.



Aki gyermekét veri, önmagát veri. Aki embert üt meg Istent üti meg.


"Az öregek nem értik meg a fiatalokat!"
Most már magam is "vén szamár" vagyok, tudom, hogy:
"A fiatalok nem értik meg az öregeket".
Az öreg átélte a lelkesedésnek azt a zöld korát, amelyben a fiatalok tombolnak. Átélte azokat a tévedéseket, amelyeket a fiatalok jó útnak vélnek. Az öreg már nem táncol, de azért tudja, hogy a tánc micsoda.
És az öregek is mikor fiatalok voltak, szamarazták az öregeket.