Csak ruhája tépett

A Wikiforrásból
Csak ruhája tépett
szerző: Móra László
Kraljevó, 1915
Megjelent az Álmok szekerén verses kötetben 1925-ben.

Tépett bakának elfáradt lelkét
Símogasd, szeresd!
Sívár világból meleg tanyára
Hívogasd, vezesd!...

Szótlan-szavú öreg bakának
Szólítsd a nevét.
Szorítsd meg forrón, csak úgy titokban,
Megdurvult kezét!...

Rongyos-ruhájú csüggedt bakának
Küldd el az ajkad,
Hogy a szent Multat, a holtra váltat,
Imádjam rajtad!...

Mert az elárvult, tépett bakának
Csak ruhája tépett!
A lelke tiszta, a szíve forró...
– Csókja most is éget!...