Cs. M. kisasszonynak
szerző: Vörösmarty Mihály
Mintha szívem húrja volnál,
Mely ha reng,
Az örömtől lelkem háza,
Melyben eddig gond tanyáza,
Visszazeng;
Mintha lelkem ága volnál
Tiszta s ép,
Mely még ment minden hibától
És a legdicsőbb sugártól
Égi szép:
Úgy tünöl föl szellememnek
Rokona,
Mintha volnál boldog álmom,
Mintha volnál boldogságom
Jobb hona.
Azt beszélik, szőke, szép vagy
És deli;
És szemednek pillantása,
Mint az égnek megnyilása
Kéj-teli.
Szőke vagy-e, barna vagy-e?
Mit tudom!
De ha hallak és ha látlak,
Hogy szeretlek, hogy csodállak,
Mondhatom.
Tiszta részvét és barátság
Amit adsz,
S adományod bármi drága,
Lelked egyik szebb virága,
Dús maradsz.
Hát még akit dús szivedbe
Fölvevél;
Az lesz ám még csak szeretve:
Annak élte, lelke, üdve
Te levél.
A legédesebb titokkal
Vagy tele,
Mint edény, mely mézzel árad,
S édes lenni el nem fárad
Kebele:
Nekem is van nálad titkom
Zálogúl,
Hogyha jobb napom leszállna,
Él az angyal, aki állna
Pártomúl.
Mondj imát, oh angyal, értem;
Hő imád
Mint sugár, mely visszatére
Eredete szent helyére,
Üdvöt ád.
És ez üdv nem lesz mulékony
Földi jó;
Isten adja, védi angyal,
Nem lesz ily üdv semmi sorssal
Rontható.
És mig életem delének
Napja tart,
Bizton járok és vidámon,
Nem rettegvén már pályámon
Több vihart.