Csöndes őszi nap
Lassan megyünk, előttünk a komondor,
a régi úton járunk nesztelen,
a sápadt ősz vérzik a réteken,
és gyászruhás nők jönnek olykor-olykor.
A levegő pang álmosan, nyugodtan,
akár a börtön s kórház udvarán
és óra jöttén egy-egy halavány
arany gally az alvó gyepágyra koppan.
Közöttünk jár a Csönd... Akik hazudnak,
vidáman csapnak a nagy élet-útnak,
s a kikötőbe nem hallják a szent dalt,
de ma este a fák oly búsan állnak,
szivünkre leng a múlt, a régi árnyak,
s róluk beszélünk most a végtelen-halk
tájon, mint egy gyerekről, aki meghalt.