Ugrás a tartalomhoz

Coriolanus

A Wikiforrásból
Coriolanus
szerző: William Shakespeare, fordító: Petőfi Sándor
SZEMÉLYEK DRAMATIS PERSONAE
CAJUS MARCIUS CORIOLANUS, római nemes
TITUS LARTIUS,
COMINIUS, vezérek a volszkok ellen
MENENIUS AGRIPPA, Coriolanus barátja
SICINIUS VELUTUS,
JUNIUS BRUTUS, néptribunok
IFJABB MARCIUS, Coriolanus fia
RÓMAI HÍRNÖK
TULLUS AUFIDIUS, volszk vezér
Aufidius ALVEZÉRE
ÖSSZEESKÜDTEK Aufidiusszal
ANTIUMI POLGÁR
KÉT VOLSZK ŐR
VOLUMNIA, Coriolanus anyja
VIRGILIA, Coriolanus neje
VALERIA, Virgilia barátnője
TÁRSALKODÓNŐ Virgiliánál
Római és volszk szenátorok, patríciusok, aedilek, lictorok, katonák, polgárok, követek, Aufidius szolgái és egyéb kíséret
CAIUS MARCIUS CORIOLANUS, a noble Roman
TITUS LARTIUS, General against the Volscians
COMINIUS, General against the Volscians
MENENIUS AGRIPPA, Friend to Coriolanus
SICINIUS VELUTUS, Tribune of the People
JUNIUS BRUTUS, Tribune of the People
YOUNG MARCIUS, son to Coriolanus
A ROMAN HERALD
TULLUS AUFIDIUS, General of the Volscians
LIEUTENANT, to Aufidius
Conspirators with Aufidius
A CITIZEN of Antium
TWO VOLSCIAN GUARDS
VOLUMNIA, Mother to Coriolanus
VIRGILIA, Wife to Coriolanus
VALERIA, Friend to Virgilia
GENTLEWOMAN attending on Virgilia
Roman and Volscian Senators, Patricians, Aediles, Lictors, Soldiers, Citizens, Messengers, Servants to Aufidius, and other Attendants
A történet helye részint Róma, részint a volszkok és antiumiak birtoka SCENE: Partly in Rome, and partly in the territories of the Volscians and Antiates.

Első felvonás

[szerkesztés]

1. Szín

[szerkesztés]
Róma. Utca.
Jön egy csapat zavargó polgár botokkal, fütykösökkel s egyéb fegyverekkel
SCENE I. Rome. A street.
Enter a company of mutinous citizens, with staves, clubs, and other weapons.
ELSŐ POLGÁR
Mielőtt valamire szánjuk magunkat, hadd beszéljek.
FIRST CITIZEN.
Before we proceed any further, hear me speak.
TÖBBEN
Beszélj, beszélj!
ALL.
Speak, speak.
ELSŐ POLGÁR
Föltettétek magatokban, hogy inkább meghaltok, semhogy éhezzetek?
FIRST CITIZEN.
You are all resolved rather to die than to famish?
TÖBBEN
Föl, föl!
ALL.
Resolved, resolved.
ELSŐ POLGÁR
Először is, tudjátok: Cajus Marcius legnagyobb ellensége a népnek.
FIRST CITIZEN.
First, you know Caius Marcius is chief enemy to the people.
TÖBBEN
Tudjuk, tudjuk.
ALL.
We know't, we know't.
ELSŐ POLGÁR
Öljük meg őt, s akkor magunk szabhatjuk meg a gabona árát. Nos, határoztatok?
FIRST CITIZEN.
Let us kill him, and we'll have corn at our own price. Is't a
verdict?
TÖBBEN
Szót se róla többé. Megtesszük. El, el!
ALL.
No more talking on't; let it be done: away, away!
MÁSODIK POLGÁR
Egy szót, jó polgárok.
SECOND CITIZEN.
One word, good citizens.
ELSŐ POLGÁR
Minket szegény polgároknak tartanak, s a patríciusokat jóknak. Az ő fölöslegök
eltáplálna bennünket. Ha csak azt adnák nekünk, mi nekik már nem kell, azt
gyaníthatnók, hogy emberségesen enyhítettek rajtunk; de ők azt gondolják, hogy
erre nem vagyunk érdemesek. A soványság, mely bennünket gyötör, az arcunkra
írt nyomorunk a jegyzék, melyben jóllétök el van sorolva; a mi szenvedésünk az
ő nyereségök. Bosszuljuk meg dárdáinkkal, mielőtt magunk is olyan szárazak
lennénk, mint ezek; mert az istenek látják lelkemet, hogy kenyéréhségből beszélek
és nem bosszúszomjból.
FIRST CITIZEN.
We are accounted poor citizens; the patricians good.
What authority surfeits on would relieve us; if they would yield
us but the superfluity, while it were wholesome, we might guess
they relieved us humanely; but they think we are too dear: the
leanness that afflicts us, the object of our misery, is as an
inventory to particularize their abundance; our sufferance is a
gain to them.—Let us revenge this with our pikes ere we become
rakes: for the gods know I speak this in hunger for bread, not in
thirst for revenge.
MÁSODIK POLGÁR.
És éppen Cajus Marcius ellen keltek fel?
SECOND CITIZEN.
Would you proceed especially against Caius Marcius?
TÖBBEN
Ellene először; ő a legkutyább a néphez.
FIRST CITIZEN.
Against him first: he's a very dog to the commonalty.
MÁSODIK POLGÁR
Veszitek-e figyelembe, milyen szolgálatokat tett hazájának?
SECOND CITIZEN.
Consider you what services he has done for his country?
ELSŐ POLGÁR
Helyes, és ezért szívesen is ruháznók föl jó hírnévvel; de ő maga jutalmazza meg
magát kevélységével.
FIRST CITIZEN.
Very well; and could be content to give him good report for't,
but that he pays himself with being proud.
MÁSODIK POLGÁR
Nem, ilyen rossz indulatból ne beszélj.
SECOND CITIZEN.
Nay, but speak not maliciously.
ELSŐ POLGÁR
Mondom nektek, amit dicséretesen tett, csak ezért tette; habár a nagyon
lelkiismeretes emberek azt mondják, hogy ez hazájáért volt, biz azt csak azért
tette, hogy anyjának örömet szerezzen s maga kevélykedhessék, amely tulajdona
érdemeivel egy magasságú.
FIRST CITIZEN.
I say unto you, what he hath done famously he did it to that end:
though soft-conscienced men can be content to say it was for his
country, he did it to please his mother, and to be partly proud;
which he is, even to the altitude of his virtue.
MÁSODIK POLGÁR
Bűnéül rójátok föl, ami a természete, amin nem változtathat; azt csak nem
foghatjátok rá, hogy kapzsi.
SECOND CITIZEN.
What he cannot help in his nature you account a vice in him. You
must in no way say he is covetous.
ELSŐ POLGÁR
Ha ezt nem is, azért nem fogyok ki a vádakból. Annyi a hibája, hogy elsorolásába
belefárad az ember.
Kívül zaj
Micsoda rivalgás ez? A város másik része fölkelt; mit állunk itt fecsegve? El a
Capitoliumba!
FIRST CITIZEN.
If I must not, I need not be barren of accusations; he hath
faults, with surplus, to tire in repetition. Shouts within.
What shouts are these? The other side o' the city is risen: why
stay we prating here? to the Capitol!
MIND
Jertek, menjünk.
ALL.
Come, come.
ELSŐ POLGÁR
Csendesen! ki jön itt?
Jön Menenius Agrippa
FIRST CITIZEN.
Soft! who comes here?
MÁSODIK POLGÁR
A derék Menenius Agrippa, ki mindig szerette a népet.
SECOND CITIZEN.
Worthy Menenius Agrippa; one that hath always loved the people.
ELSŐ POLGÁR
Ő elég becsületes. Bár a többi is ilyen volna.
FIRST CITIZEN.
He's one honest enough; would all the rest were so!
Enter MENENIUS AGRIPPA.
MENENIUS
Mitévők vagytok, földiek? Hová e
Botokkal? Mi baj? Kérlek, szóljatok.
MENENIUS.
What work's, my countrymen, in hand? where go you
With bats and clubs? the matter? speak, I pray you.
ELSŐ POLGÁR
Tudja azt a tanács; hallott felőle két hét óta, mi a szándékunk, most tettleg akarjuk
megmutatni. Azt mondják ők, hogy a szegény pörös embernek „erős” a lehelete;
majd meglátják, hogy karjaink is erősek.
FIRST CITIZEN.
Our business is not unknown to the senate; they have had inkling
this fortnight what we intend to do, which now we'll show 'em in
deeds. They say poor suitors have strong breaths; they shall know
we have strong arms too.
MENENIUS
Barátim, szomszédim, tehát azon
Vagytok, hogy tönkre tegyétek magatok?
MENENIUS.
Why, masters, my good friends, mine honest neighbours,
Will you undo yourselves?
ELSŐ POLGÁR
Dehogy! Hiszen már úgyis tönkre tettek.
FIRST CITIZEN.
We cannot, sir; we are undone already.
MENENIUS
Mondom, barátim, rátok a nemesség
Gondot visel, s az éhínség miatt, mely
Szenvednetek készt, e botokkal éppen
Úgy fenyegethetnétek az eget,
Miként Rómát, mely egyenest megy a
Kezdett uton, széttépve tízezer
Erősebb láncot, mint minőt reá
Ti vethetnétek. Aztán e nyomort
Az istenek szerzik, nem a nemesség.
Ezen nem kéz, de térdhajtás segít. Ah,
Az ínségtől fölingerelve, még majd
Több bajba estek. Piszkolódtok a
Kormányra, mely atyátokul vagyon, míg
Ti mint ellenség átkozzátok őt.
MENENIUS.
I tell you, friends, most charitable care
Have the patricians of you. For your wants,
Your suffering in this dearth, you may as well
Strike at the heaven with your staves as lift them
Against the Roman state; whose course will on
The way it takes, cracking ten thousand curbs
Of more strong link asunder than can ever
Appear in your impediment: for the dearth,
The gods, not the patricians, make it; and
Your knees to them, not arms, must help. Alack,
You are transported by calamity
Thither where more attends you; and you slander
The helms o' th' state, who care for you like fathers,
When you curse them as enemies.
ELSŐ POLGÁR
Atyánk! a bizony! Sohasem volt ránk gondja. Minket éhezni hagynak, s az ő
magtáraik tömvék gabonával; rendeleteket adnak ki az uzsora ellen, hogy az
uzsorásokat segítsék; naponként visszavonnak egy-egy üdvös törvényt a gazdagok
ellen, s naponként keményebb rendszabályokat állítanak föl, hogy a szegénységet
megkötözzék és zabolázzák. Ők emésztenek el bennünket, ha a háborúk nem; ez
az egész szeretet, mellyel irántunk viseltetnek.
FIRST CITIZEN.
Care for us! True, indeed! They ne'er cared for us yet. Suffer us
to famish, and their storehouses crammed with grain; make edicts
for usury, to support usurers; repeal daily any wholesome act
established against the rich, and provide more piercing statutes
daily to chain up and restrain the poor. If the wars eat us not
up, they will; and there's all the love they bear us.
MENENIUS
Vagy valljátok be, hogy rosszindulattal
Telétek meg, vagy azt kell hinni, hogy
Bolondok vagytok. Mondok nektek egy
Derék mesét; már hallátok talán,
De minthogy éppen célomhoz segít,
Ismét föltálalom.
MENENIUS.
Either you must
Confess yourselves wondrous malicious,
Or be accus'd of folly. I shall tell you
A pretty tale: it may be you have heard it;
But, since it serves my purpose, I will venture
To stale't a little more.
ELSŐ POLGÁR
Jól van, uram, meghallgatom. De azt ne gondold, hogy bajunkat rászedhetni
mesével: hanem halljuk, ha úgy tetszik.
FIRST CITIZEN.
Well, I'll hear it, sir; yet you must not think to fob off our
disgrace with a tale: but, an't please you, deliver.
MENENIUS
Egykor föllázadt a has ellen a
Test minden tagja, s azt így vádolák:
Hogy mint egy örvény vesztegel maga
Ottan középütt, renyhén, tétlenűl,
Az ételt egyre nyelve s társival
A munkát meg nem osztva, míg a többi
Lát, hall, gondolkodik, tanít, megy, érez,
S így kölcsönös segélyadással a
Közjóra törekesznek, az egész
Testnek javára. Így felelt a has...
MENENIUS.
There was a time when all the body's members
Rebell'd against the belly; thus accus'd it:—
That only like a gulf it did remain
I' the midst o' the body, idle and unactive,
Still cupboarding the viand, never bearing
Like labour with the rest; where th' other instruments
Did see and hear, devise, instruct, walk, feel,
And, mutually participate, did minister
Unto the appetite and affection common
Of the whole body. The belly answered,—
ELSŐ POLGÁR
Nos hát, uram, mi a has válasza?
FIRST CITIZEN.
Well, sir, what answer made the belly?
MENENIUS
No mindjárt, mindjárt. Olyszerű mosollyal,
mely szívességet tettetett (miért ne
Hagynám mosolyogni a hasat csak úgy,
Miként beszélni?), gúnyosan felelt az
Elégületlenekhez, kik irígylék
Járandóságát... éppen mint ti a
Tanáccsal tesztek, mert ez nem hasonló
Hozzátok.
MENENIUS.
Sir, I shall tell you.—With a kind of smile,
Which ne'er came from the lungs, but even thus,—
For, look you, I may make the belly smile
As well as speak,—it tauntingly replied
To the discontented members, the mutinous parts
That envied his receipt; even so most fitly
As you malign our senators for that
They are not such as you.
ELSŐ POLGÁR
A has válaszát! Hogyan,
A koronás fej, a tanácsadó szív,
Az őrködő szem, a vitézi kar,
Paripánk, a láb, s kürtösünk, a nyelv,
S egyéb istápunk s kis segédeink
Alkotmányunkban, hogyha ők...
FIRST CITIZEN.
Your belly's answer? What!
The kingly crowned head, the vigilant eye,
The counsellor heart, the arm our soldier,
Our steed the leg, the tongue our trumpeter,
With other muniments and petty helps
Is this our fabric, if that they,—
MENENIUS
Nos aztán?
Mit nem beszél ez a legény! tovább!
MENENIUS.
What then?—
'Fore me, this fellow speaks!—what then? what then?
ELSŐ POLGÁR
Ha őket így zablázza a faló has,
Ez a szemétdomb...
FIRST CITIZEN.
Should by the cormorant belly be restrain'd,
Who is the sink o' the body,—
MENENIUS
Jól van: azután?
MENENIUS.
Well, what then?
ELSŐ POLGÁR
S a többi munkás tag panaszt emel
Mit szólhat a has?
FIRST CITIZEN.
The former agents, if they did complain,
What could the belly answer?
MENENIUS
Megmondom azonnal.
Csak egy parányit, amiből tinektek
Kevés jutott, a türelembül, és
Fogjátok tudni...
MENENIUS.
I will tell you;
If you'll bestow a small,—of what you have little,—
Patience awhile, you'll hear the belly's answer.
ELSŐ POLGÁR
Be hosszúra nyúlik.
FIRST CITIZEN.
You are long about it.
MENENIUS
Hát, jó barátom, most figyelj ide.
Megfontolá a dolgot a komoly has,
Nem mint szeles vádlói, s ezt felelte:
„Igazságtok van, társaim, hogy én
Előbb szedem be az ennivalót,
Melyből ti éltek, s ez rendén van így,
Mert én a test magtára s műhelye
Vagyok: de jusson eszetekbe, hogy
Azt én szétküldöm a vér folyamán,
Az udvarig, a szívig s agyvelőig,
S a kanyarokon s mellékútakon
A legerősb ideg s legvékonyabb ér
Megkapja tőlem, ami illeti,
Azt, amiből él, s bár ti összesen,
Kedves barátim”, így beszéle a has...
MENENIUS.
Note me this, good friend;
Your most grave belly was deliberate,
Not rash like his accusers, and thus answer'd:
'True is it, my incorporate friends,' quoth he,
'That I receive the general food at first
Which you do live upon; and fit it is,
Because I am the storehouse and the shop
Of the whole body: but, if you do remember,
I send it through the rivers of your blood,
Even to the court, the heart,—to the seat o' the brain;
And, through the cranks and offices of man,
The strongest nerves and small inferior veins
From me receive that natural competency
Whereby they live: and though that all at once
You, my good friends,'—this says the belly,—mark me,—
ELSŐ POLGÁR
Jó, jó, uram! nos?
FIRST CITIZEN.
Ay, sir; well, well.
MENENIUS
„Bár ti összesen nem
Látjátok, mit kap mindenik külön:
Bebizonyíthatom, hogy nektek a
Javát, fölét küldöm szét, és magamnak
Csak a seprőt hagyom.” Mit szóltok erre?
MENENIUS.
'Though all at once cannot
See what I do deliver out to each,
Yet I can make my audit up, that all
From me do back receive the flour of all,
And leave me but the bran.' What say you to't?
ELSŐ POLGÁR
Hát felelet; de hozzá mi közünk?
FIRST CITIZEN.
It was an answer: how apply you this?
MENENIUS
E jó has Rómának tanácsa, s ti
A lázadó tagok; ha fontolóra
Veszitek gondoskodásit s a közjót:
Általláthatjátok, hogy mindazon
Jótétemény, melyben nyilvánosan
Ti részesültök, tőle származik,
S nem magatoktól. Mit szólsz erre, te
Nagy lábujja e szép gyülekezetnek?
MENENIUS.
The senators of Rome are this good belly,
And you the mutinous members; for, examine
Their counsels and their cares; digest things rightly
Touching the weal o' the common; you shall find
No public benefit which you receive
But it proceeds or comes from them to you,
And no way from yourselves.—What do you think,
You, the great toe of this assembly?
ELSŐ POLGÁR
Én lábnagyujja? Mért a lábnagyujja?
FIRST CITIZEN.
I the great toe? why the great toe?
MENENIUS
Mert a legaljasabb s legrongyosabb vagy
E bölcs zavargók közt, s te jársz elől.
Vezérkedel, pimasz sehonnai,
Hogy önmagad húzz hasznot a dologból.
De tartsátok csak készen a kemény
Furkókat, mert Róma s patkányai
Megütköznek, s egyik rész tönkre jut.
Cajus Marcius jön
Üdvöz légy, bajnok Marcius!
MENENIUS.
For that, being one o' the lowest, basest, poorest,
Of this most wise rebellion, thou go'st foremost:
Thou rascal, that art worst in blood to run,
Lead'st first to win some vantage.—
But make you ready your stiff bats and clubs:
Rome and her rats are at the point of battle;
The one side must have bale.—
Enter CAIUS MARCIUS.
Hail, noble Marcius!
MARCIUS
Köszönöm.
Mi dolog ez, ti lázongó gazok,
Kik férges véleményteket vakarva
Megrühösítitek magatokat?
MARCIUS.
Thanks.—What's the matter, you dissentious rogues
That, rubbing the poor itch of your opinion,
Make yourselves scabs?
ELSŐ POLGÁR
Te csak mindig szépen beszélsz velünk.
FIRST CITIZEN.
We have ever your good word.
MARCIUS
Ki nektek jó szót ád, utálatos
Hizelgő. Mit vártok, kutyák, akiknek
Nem kell se harc, se béke? Az ijeszt, ez
Dacossá tesz. Ki bennetek bizik,
Oroszlán helyett nyulat lel s ludat
Róka helyett. Nem vagytok biztosabbak,
Mint a parázs a jégen s a napon
A hó. Erénytek, dicsőítni a
Gonosztevőt, s a törvényt szidni, mely azt
Megbünteté. Ki nagyságot szerez,
Gyülölitek; s jóindulattok olyan,
Mint a beteg, ki arra vágy, mi néki
Még jobban árt. Ki kegyetekre épít,
Ólom-karokkal úszik s tölgyeket
Hasít sással. Bitóra véletek!
Tinektek hinni? Egyre változik
Elmétek; kit gyülöltetek, dicső most,
S akit megkoszorúztatok, silány.
Mi baj? mit zúgtok minden piacon
Az érdemes tanács ellen, holott ő
Tart rendben istenink után? különben
Egymást falnátok föl. Mi kell nekik?
MARCIUS.
He that will give good words to thee will flatter
Beneath abhorring.—What would you have, you curs,
That like nor peace nor war? The one affrights you,
The other makes you proud. He that trusts to you,
Where he should find you lions, finds you hares;
Where foxes, geese: you are no surer, no,
Than is the coal of fire upon the ic,
Or hailstone in the sun. Your virtue is
To make him worthy whose offence subdues him,
And curse that justice did it. Who deserves greatness
Deserves your hate; and your affections are
A sick man's appetite, who desires most that
Which would increase his evil. He that depends
Upon your favours swims with fins of lead,
And hews down oaks with rushes. Hang ye! Trust ye!
With every minute you do change a mind;
And call him noble that was now your hate,
Him vile that was your garland. What's the matter,
That in these several places of the city
You cry against the noble senate, who,
Under the gods, keep you in awe, which else
Would feed on one another?—What's their seeking?
MENENIUS
Mint ők szabják, oly áron gabona,
Amely, mint mondják, van bőségesen.
MENENIUS.
For corn at their own rates; whereof they say
The city is well stor'd.
MARCIUS
Azt mondják? Az akasztani valók!
Ott ülnek a tűznél, s tudják, mi újság
A Capitoliumban, hogy ki van
Le- s fölmenőben? Házasítanak,
Pártot csinálnak és erősitik,
S azt gyöngitik, mely nem kedvök szerinti,
És nem sarújok talpa. Bőviben van
Gabona, mondják? Hagyna csak a nemesség
Kardomhoz nyúlni: oly magas kazalt
Raknék e fölnégyelt rabszolganépből,
Amíly magasra csak fölérne dárdám.
MARCIUS.
Hang 'em! They say!
They'll sit by th' fire and presume to know
What's done i' the Capitol; who's like to rise,
Who thrives and who declines; side factions, and give out
Conjectural marriages; making parties strong,
And feebling such as stand not in their liking
Below their cobbled shoes. They say there's grain enough!
Would the nobility lay aside their ruth
And let me use my sword, I'd make a quarry
With thousands of these quarter'd slaves, as high
As I could pick my lance.
MENENIUS
Meg vannak győzve csaknem teljesen;
Elméjökben nagy a hiány ugyan,
De szörnyü gyávák. Ám szólj, mit csinál a
Másik csapat?
MENENIUS.
Nay, these are almost thoroughly persuaded;
For though abundantly they lack discretion,
Yet are they passing cowardly. But, I beseech you,
What says the other troop?
MARCIUS
Szétment. Kössék fel őket!
Sohajtva példáztak, hogy éhesek, hogy
Éhség falat dönt, enni kell az ebnek,
A csontra hús kell, nem csak gazdagért van
Az aratás. Ily rongyokban dobálták
Ki a panaszt. És most, hogy megnyerék,
Amit kivántak, s ez kemény dolog
(A nemességen ez vesz majd erőt, ez
Veri le), most kucsmáikat dobálják,
Minthogyha a hold szarvára akarnák
Föltűzni, versenyt bőgve.
MARCIUS.
They are dissolved: hang 'em!
They said they were an-hungry; sigh'd forth proverbs,—
That hunger broke stone walls, that dogs must eat,
That meat was made for mouths, that the gods sent not
Corn for the rich men only:—with these shreds
They vented their complainings; which being answer'd,
And a petition granted them,—a strange one,
To break the heart of generosity,
And make bold power look pale,—they threw their caps
As they would hang them on the horns o' the moon,
Shouting their emulation.
MENENIUS
S mit nyerének?
MENENIUS.
What is granted them?
MARCIUS
Öt szónokot, kit ők választanak pór
Bölcsességök védőiűl; ezek
Brutus, Sicinius... mit tudom én! Hah,
Előbb földúlná e gaznép a várost,
Mint tőlem ilyet kapna. Majd idővel
Még többet nyer, s ismét többet csikar ki
A lázadás zajával.
MARCIUS.
Five tribunes, to defend their vulgar wisdoms,
Of their own choice: one's Junius Brutus,
Sicinius Velutus, and I know not.—'Sdeath!
The rabble should have first unroof'd the city
Ere so prevail'd with me: it will in time
Win upon power, and throw forth greater themes
For insurrection's arguing.
MENENIUS
Különös.
MENENIUS.
This is strange.
MARCIUS
El, hulladék, pusztuljatok haza!
Követ jön
MARCIUS.
Go get you home, you fragments!
Enter a MESSENGER, hastily.
KÖVET
Hol Cajus Marcius?
MESSENGER.
Where's Caius Marcius?
MARCIUS
Itt van; mi baj?
MARCIUS.
Here: what's the matter?
KÖVET
Újság, uram; a volszkok fegyverre keltek.
MESSENGER.
The news is, sir, the Volsces are in arms.
MARCIUS
Annál jobb! lesz módunk kihányni a
Dohos fölösleget. Im, derék atyáink.
Cominius, Titus Lartius s más szenátorok, Junius Brutus és Sicinius Velutus jőnek
MARCIUS.
I am glad on't: then we shall ha' means to vent
Our musty superfluity.—See, our best elders.
Enter COMINIUS, TITUS LARTIUS, and other SENATORS; JUNIUS BRUTUS
and SICINIUS VELUTUS.
ELSŐ SZENÁTOR
Igaz, mit nem rég mondál, Marcius:
A volszk fegyverre kelt.
FIRST SENATOR.
Marcius, 'tis true that you have lately told us:—
The Volsces are in arms.
MARCIUS
Vezére Tullus
Aufidius; lesz véle bajotok.
Vétkül vallom: nemességét irígylem;
S ne volnék az, ki most vagyok: szeretném,
Ha ő lennék.
MARCIUS.
They have a leader,
Tullus Aufidius, that will put you to't.
I sin in envying his nobility;
And were I anything but what I am,
I would wish me only he.
COMINIUS
Ti együtt vívtatok.
COMINIUS.
You have fought together.
MARCIUS
Ha birkóznék a föld, két részre állva,
S ő velem volna: átmennék, hogy ő
Velem vívjék... oroszlán ő, kire
Büszkén vadászok.
MARCIUS.
Were half to half the world by the ears, and he
Upon my party, I'd revolt, to make
Only my wars with him: he is a lion
That I am proud to hunt.
ELSŐ SZENÁTOR
Így, hős Marcius,
Kisérd Cominiust e háborúba.
FIRST SENATOR.
Then, worthy Marcius,
Attend upon Cominius to these wars.
COMINIUS
Megígéréd ezt egykor.
COMINIUS.
It is your former promise.
MARCIUS
Meg, uram,
S szavamnak állok. Titus Lartius, majd
Megint szemközt látod Tullust velem. De
Nyomorék vagy? Honn kell maradnod?
MARCIUS.
Sir, it is;
And I am constant.—Titus Lartius, thou
Shalt see me once more strike at Tullus' face.
What, art thou stiff? stand'st out?
TITUS
Ó, nem,
E mankó támaszom s ez fegyverem lesz,
De az ügyet nem hagyom el.
TITUS LARTIUS.
No, Caius Marcius;
I'll lean upon one crutch and fight with the other
Ere stay behind this business.
MENENIUS
Dicső faj!
MENENIUS.
O, true bred!
ELSŐ SZENÁTOR
Jerünk a Capitoliumba; legjobb
Barátink várnak.
FIRST SENATOR.
Your company to the Capitol; where, I know,
Our greatest friends attend us.
TITUS
Menj elől... utána
Cominius... mi követünk; tiétek
Az elsőség.
TITUS LARTIUS.
Lead you on.
Follow, Cominius; we must follow you;
Right worthy your priority.
COMINIUS.
Noble Marcius!
ELSŐ SZENÁTOR
(a polgárokhoz)
El, el, haza!
FIRST SENATOR.
Hence to your homes; be gone!
To the Citizens.
MARCIUS
Nem, hadd kövessenek. Van
Búza a volszknál. Patkánynép, oda
A garmadához! Tisztes lázadók,
Hol a bátorság? Kérlek, jöjjetek.
Szenátorok, Cominius, Marcius, Titus és Menenius el. Polgárok kisompolyognak
MARCIUS.
Nay, let them follow:
The Volsces have much corn; take these rats thither
To gnaw their garners.—Worshipful mutineers,
Your valour puts well forth: pray follow.
Exeunt Senators, COM., MAR, TIT., and MENEN. Citizens steal
away.
SICINIUS
E Marciusnak van-e párja gőgben?
SICINIUS.
Was ever man so proud as is this Marcius?
BRUTUS
Páratlan áll.
BRUTUS.
He has no equal.
SICINIUS
Midőn népszónokoknak
Megválasztának bennünket...
SICINIUS.
When we were chosen tribunes for the people,—
BRUTUS
Figyelted,
Mit mondott szeme-szája?
BRUTUS.
Mark'd you his lip and eyes?
SICINIUS
Hogy gunyolt!
SICINIUS.
Nay, but his taunts!
BRUTUS
Ha ingerült, az istenek se szentek.
Előtte.
BRUTUS.
Being mov'd, he will not spare to gird the gods.
SICINIUS
Csúfot űz a tiszta holdból.
SICINIUS.
Bemock the modest moon.
BRUTUS
Bár veszne e harcban! Nagyon fejébe
Szállt a vitézség.
BRUTUS.
The present wars devour him: he is grown
Too proud to be so valiant.
SICINIUS
Hogyha jó siker
Csiklandja, saját árnyát megveti,
Amelybe délben lép. Csodálkozom,
Hogy tűri dölyfe, hogy Cominius
Vezér fölötte?
SICINIUS.
Such a nature,
Tickled with good success, disdains the shadow
Which he treads on at noon: but I do wonder
His insolence can brook to be commanded
Under Cominius.
BRUTUS
A hírt, melyre tör,
S mely őt diszíti is már, nem lehet
Jobban fönntartani s növelni, mint
Másod helyen; mert a vezér hibája
Mi el nem sül, bár mindent elkövet,
Mi embertől telik, s így zúgnak a
Könnyelmü bírák: hejh, ha Marciusra
Bíznák a dolgot!
BRUTUS.
Fame, at the which he aims,—
In whom already he is well grac'd,—cannot
Better be held, nor more attain'd, than by
A place below the first: for what miscarries
Shall be the general's fault, though he perform
To th' utmost of a man; and giddy censure
Will then cry out of Marcius 'O, if he
Had borne the business!'
SICINIUS
És ha sikerül:
A Marciushoz hajló vélemény
Cominiusnak minden érdemét
Őrá ruházza.
SICINIUS.
Besides, if things go well,
Opinion, that so sticks on Marcius, shall
Of his demerits rob Cominius.
BRUTUS
Úgy van, már is az
Övé Cominiusnak fél hire,
Nem ő szerzé bár; és ennek hibái
Dicsőségévé válnak, bár valóban
Nem érdemlé meg.
BRUTUS.
Come:
Half all Cominius' honours are to Marcius,
Though Marcius earn'd them not; and all his faults
To Marcius shall be honours, though, indeed,
In aught he merit not.
SICINIUS
Nézzük meg, minő
Az útasítás és hogy viseli
Magát ez ügyben?
SICINIUS.
Let's hence and hear
How the dispatch is made; and in what fashion,
More than in singularity, he goes
Upon this present action.
BRUTUS
Jer, menjünk tehát.
El mind a ketten
BRUTUS.
Let's along.
Exeunt.

2. szín

[szerkesztés]
Corioli. A tanácsház.
Jön Tullus Aufidius néhány szenátorral
SCENE II. Corioli. The Senate House.
Enter TULLUS AUFIDIUS and certain SENATORS.
ELSŐ SZENÁTOR
Aufidius, hát véleményed az,
Hogy terveinket tudja Róma, tudja,
Hogy készülünk?
FIRST SENATOR.
So, your opinion is, Aufidius,
That they of Rome are enter'd in our counsels
And know how we proceed.
AUFIDIUS
S a tietek nem ez?
Mi volt ez országban föltéve már,
Mi tetté vált valóban, mielőtt
Kikémlé Róma? Még négy napja sincs,
Hogy hírt adának onnan... a levél
Talán nálam lesz... íme, itt vagyon. (Olvas)
„Hadat készítnek. Még nem tudni, hogy
Keletre vagy nyugatra? A nyomor nagy,
Lázong a nép. Mondják: Cominius
És Marcius, régi ellenségetek
(Akit még jobban gyűlöl Róma, mint ti),
És Lartius, egy bajnok római...
E három a készülődés vezére.
Alkalmasint felétek lesz az út.
Vigyázzatok.”
AUFIDIUS.
Is it not yours?
What ever have been thought on in this state,
That could be brought to bodily act ere Rome
Had circumvention! 'Tis not four days gone
Since I heard thence; these are the words: I think
I have the letter here;yes, here it is:
Reads.
'They have pressed a power, but it is not known
Whether for east or west: the dearth is great;
The people mutinous: and it is rumour'd,
Cominius, Marcius your old enemy,—
Who is of Rome worse hated than of you,—
And Titus Lartius, a most valiant Roman,
These three lead on this preparation
Whither 'tis bent: most likely 'tis for you:
Consider of it.'
ELSŐ SZENÁTOR
Táborban seregünk.
Hogy Róma mindig kész nekünk felelni,
Sohsem kétkedtünk.
FIRST SENATOR.
Our army's in the field:
We never yet made doubt but Rome was ready
To answer us.
AUFIDIUS
Nagy szándéktokat
Jó volt titkolni, amig az maga
Magát födé fel. Róma idő előtt
Kitudta azt, úgy látszik, és ezáltal
Nem tudjuk azt a célt elérni, hogy
Néhány várost bevegyünk, mielőtt
Ők észrevennék.
AUFIDIUS.
Nor did you think it folly
To keep your great pretences veil'd till when
They needs must show themselves; which in the hatching,
It seem'd, appear'd to Rome. By the discovery
We shall be shorten'd in our aim; which was,
To take in many towns ere, almost, Rome
Should know we were afoot.
MÁSODIK SZENÁTOR
Hős Aufidius, lépj
Tisztedbe, menj sietve a sereghez,
Mi majd magunk őrizzük Coriolit.
Ha itt előttünk szállnak meg, segélyül
Hozd sereged. Különben azt hiszem,
Nem ellenünk készülnek.
SECOND SENATOR.
Noble Aufidius,
Take your commission; hie you to your bands;
Let us alone to guard Corioli:
If they set down before's, for the remove
Bring up your army; but I think you'll find
They've not prepared for us.
AUFIDIUS
Kétkedel?
Én bizonyost beszélek. Ami több
Már útban is van egy rész harcosikból,
S mind erre tart. Elhagylak bennetek.
Ha Marcius s én tán találkozunk,
Megesküvénk, hogy mindaddig vivunk, míg
Egyik lehull.
AUFIDIUS.
O, doubt not that;
I speak from certainties. Nay, more,
Some parcels of their power are forth already,
And only hitherward. I leave your honours.
If we and Caius Marcius chance to meet,
'Tis sworn between us we shall ever strike
Till one can do no more.
MIND
Segítsenek istenink!
ALL.
The gods assist you!
AUFIDIUS
S kegyelmeteket védjék.
AUFIDIUS.
And keep your honours safe!
ELSŐ ÉS MÁSODIK SZENÁTOR
Élj boldogul.
El mindnyájan
FIRST SENATOR.
Farewell.
SECOND SENATOR.
Farewell.
ALL. Farewell.
Exeunt.

3. szín

[szerkesztés]
Róma. Marcius lakása.
Jön Volumnia és Virgilia; alacsony székekre ülnek és varrnak
SCENE III. Rome. An apartmnet in MARCIUS' house.
Enter VOLUMNIA and VIRGILIA; they sit down on two low stools and sew.
VOLUMNIA
Kérlek, leányom, énekelj vagy beszélj vidámabban. Ha fiam férjem volna, jobban
örülnék távollétén, mialatt dicsőséget szerez, mint nyoszolyája ölelésein, mikkel
szerelmét tanúsítja. Még midőn csak gyönge gyermek s méhemnek egyetlen
szülötte volt; midőn ifjúságát és szépségét minden szem bámulta; midőn még
nézéséről egy királynak napestig tartó kérelmeért sem mondott volna le egy órára
az anya: én - meggondolva, mennyire illenék a dicsőség ily lénynek, s hogy ez
nem volna különb a falon függő képnél, ha a hír nem mozgatná - én már akkor
örvendve láttam őt, hogy oly veszélyeket keres, mikben dicsőséget szerezhetett.
Kegyetlen háborúba küldtem őt, melyből midőn visszatért, homlokát tölgykoszorú
övezte. Mondom, leányom, nem örültem meg jobban annak előszöri hallatára,
hogy figyermek, mint midőn először látám, hogy férfiúnak bizonyította be magát.
VOLUMNIA.
I pray you, daughter, sing, or express yourself in a more
comfortable sort; if my son were my husband, I should freelier
rejoice in that absence wherein he won honour than in the
embracements of his bed where he would show most love. When yet
he was but tender-bodied, and the only son of my womb; when youth
with comeliness pluck'd all gaze his way; when, for a day of
kings' entreaties, a mother should not sell him an hour from her
beholding; I,—considering how honour would become such a person;
that it was no better than picture-like to hang by th' wall if
renown made it not stir;—was pleased to let him seek danger
where he was to find fame. To a cruel war I sent him; from whence
he returned his brows bound with oak. I tell thee, daughter, I
sprang not more in joy at first hearing he was a man-child than
now in first seeing he had proved himself a man.
VIRGILIA
De hátha odahalt volna, asszonyom, akkor?
VIRGILIA.
But had he died in the business, madam? how then?
VOLUMNIA
Akkor jó híre-neve lett volna fiam, utódom. Őszintén mondom, ha tizenkét fiam
volna, kiket mind egyaránt szeretnék, egyiket sem kevésbé, mint jó Marciusunkat:
inkább ohajtanám, hogy közülök tizenegy vitézileg meghaljon honáért, hogysem
egy tétlenül kéjelegjen.
Társalkodónő jön
VOLUMNIA.
Then his good report should have been my son; I therein
would have found issue. Hear me profess sincerely,—had I a dozen
sons, each in my love alike, and none less dear than thine and my
good Marcius, I had rather had eleven die nobly for their country
than one voluptuously surfeit out of action.
Enter a GENTLEWOMAN.
TÁRSALKODÓNŐ
Asszonyom, Valeria jött látogatásodra.
GENTLEWOMAN.
Madam, the Lady Valeria is come to visit you.
VIRGILIA
Kérlek, engedd meg, hogy távozhassam.
VIRGILIA.
Beseech you, give me leave to retire myself.
VOLUMNIA
Ne távozzál. Úgy tetszik, mintha hozzánk
Elhangoznának férjed dobjai;
Aufidiust hajánál rántja le,
Mint gyermek a vadtól, fut tőle a volszk.
Tombolni látom őt, amint kiáltja:
„Elő, gyávák! ti félelem szülötti,
Ámbár hazátok Róma.” Homlokáról
Letörli a vért érckezével és megy,
Mint arató, ki föltevé, hogy levág
Mindenkit, vagy a díjáról lemond.
VOLUMNIA.
Indeed you shall not.
Methinks I hear hither your husband's drum;
See him pluck Aufidius down by the hair;
As children from a bear, the Volsces shunning him:
Methinks I see him stamp thus, and call thus:—
'Come on, you cowards! you were got in fear
Though you were born in Rome:' his bloody brow
With his mail'd hand then wiping, forth he goes,
Like to a harvest-man that's tasked to mow
Or all, or lose his hire.
VIRGILIA
Vér homlokán!... Ó, Jupiter, ne vért!
VIRGILIA.
His bloody brow! O Jupiter, no blood!
VOLUMNIA
Te balga, az illik rá, mint szoborra
Az aranyozás. Keble Hecubának,
Hectort szoptatva nem volt ékesebb,
Mint Hector arca véresen, midőn a
Görögökkel küzde. Mondd Valeriának
Készek vagyunk őt üdvözölni.
Társalkodónő el
VOLUMNIA.
Away, you fool! It more becomes a man
Than gilt his trophy: the breasts of Hecuba,
When she did suckle Hector, looked not lovelier
Than Hector's forehead when it spit forth blood
At Grecian swords contending.—Tell Valeria
We are fit to bid her welcome.
Exit GENTLEWOMAN.
VIRGILIA
Óvja
Az Ég Aufidiustól férjemet!
VIRGILIA.
Heavens bless my lord from fell Aufidius!
VOLUMNIA
Aufidiust ő térde alá keríti,
S nyakára hág.
Visszajön a társalkodónő Valeriával
VOLUMNIA.
He'll beat Aufidius' head below his knee,
And tread upon his neck.
Re-enter GENTLEWOMAN, with VALERIA and her Usher.
VALERIA
Jó napot mind a kettőtöknek, hölgyeim.
VALERIA.
My ladies both, good-day to you.
VOLUMNIA
Édesem...
VOLUMNIA.
Sweet madam.
VIRGILIA
Örvendek, hogy láthatom asszonyságodat.
VIRGILIA.
I am glad to see your ladyship.
VALERIA
Mit míveltek? Ti valóságos háziasszonyok vagytok. Mit varrtok itten? Szép
hímzésminta, igazán. Hát kisfiad hogy van?
VALERIA.
How do you both? you are manifest housekeepers. What are
you sewing here? A fine spot, in good faith.—How does your
little son?
VIRGILIA
Köszönöm kérdésed, asszonyom, nagyon jól.
VIRGILIA.
I thank your ladyship; well, good madam.
VOLUMNIA
Jobban szereti a kardokat nézni s a dobszót hallgatni, mint tanítójára figyelni.
VOLUMNIA.
He had rather see the swords and hear a drum than look upon his
schoolmaster.
VALERIA
Ó, tökéletesen apja fia. Esküszöm, hogy igen derék kisfiú. Valóban, a múlt szerdán
félóra hosszat szemléltem őt; olyan erélyes alakja van. Egy aranyos pillangó után
láttam őt szaladni; midőn megfogta, ismét el hagyta röpülni, s ismét utána; elesett,
fölugrott, s újra elfogta. Elesése hozta-e dühbe vagy mi, de fogait csikorgatta, s
széttépte a pillangót. Amint mondom, egészen széttépte.
VALERIA.
O' my word, the father's son: I'll swear 'tis a very pretty boy.
O' my troth, I looked upon him o' Wednesday, half an hour
together: has such a confirmed countenance. I saw him run after a
gilded butterfly; and when he caught it he let it go again; and
after it again; and over and over he comes, and up again; catched
it again; or whether his fall enraged him, or how 'twas, he did
so set his teeth and tear it; O, I warrant, how he mammocked it!
VOLUMNIA
Éppen olyan, mint apja.
VOLUMNIA.
One on's father's moods.
VALERIA
Valóban, nemes gyermek.
VALERIA.
Indeed, la, 'tis a noble child.
VIRGILIA
Kis szeleverdi, asszonyom.
VIRGILIA.
A crack, madam.
VALERIA
Tegyétek félre varrástokat; legyetek szívesek ma délután szórakozással tölteni az
időt a kedvemért.
VALERIA.
Come, lay aside your stitchery; I must have you play the idle
huswife with me this afternoon.
VIRGILIA
Nem, jó asszonyom, én nem megyek el hazulról.
VIRGILIA.
No, good madam; I will not out of doors.
VALERIA
Nem fogsz kijönni?
VALERIA.
Not out of doors!
VOLUMNIA
Ki fog menni, ki.
VOLUMNIA.
She shall, she shall.
VIRGILIA
Valóban nem, engedjétek meg. Nem akarok átlépni a küszöbön, míg férjem vissza
nem jön a háborúból.
VIRGILIA.
Indeed, no, by your patience; I'll not over the threshold till my
lord return from the wars.
VALERIA.
Ejh, mért zárkóznál el így ok nélkül? Jer, meg kell látogatnunk a jó asszonyt, ki
gyermekágyat fekszik.
VALERIA.
Fie, you confine yourself most unreasonably; come, you must go
visit the good lady that lies in.
VIRGILIA
Kívánok neki kora fölgyógyulást, s meglátogatom imádságomban; de oda nem
mehetek.
VIRGILIA.
I will wish her speedy strength, and visit her with my prayers;
but I cannot go thither.
VOLUMNIA
Kérlek, ugyan miért nem?
VOLUMNIA.
Why, I pray you?
VIRGILIA
Nem restségből, sem szeretethiányból.
VIRGILIA.
'Tis not to save labour, nor that I want love.
VALERIA
Második Penelope szeretnél lenni; hanem azt mondják ám, hogy azon szálak, miket
Ulysses távollétében font, csak mosollyal töltötték meg Ithakát. Jer; bárcsak oly
érzékeny volna vásznad, mint ujjaid, hogy szánakozásból szűnnél meg azt szurkálni.
Jer, el kell jönnöd velem.
VALERIA.
You would be another Penelope; yet they say all the yarn she spun
in Ulysses' absence did but fill Ithaca full of moths. Come; I
would your cambric were sensible as your finger, that you might
leave pricking it for pity.—Come, you shall go with us.
VIRGILIA
Nem, jó asszonyom, engedj meg, valóban nem megyek.
VIRGILIA.
No, good madam, pardon me; indeed I will not forth.
VALERIA
Igazán mondom, jer; aztán majd fölséges híreket mondok férjedről.
VALERIA.
In truth, la, go with me; and I'll tell you excellent news
of your husband.
VIRGILIA
Ó, lelkem, az még lehetetlen.
VIRGILIA.
O, good madam, there can be none yet.
VALERIA
Hidd el, nem tréfálok veled; a múlt éjjel érkeztek róla újságok.
VALERIA.
Verily, I do not jest with you; there came news from him last
night.
VIRGILIA
Igazán, asszonyom?
VIRGILIA.
Indeed, madam?
VALERIA
Komolyan mondom, hogy igaz; egy szenátortól hallottam. Így hangzik: a volszkok
hadserege előrenyomult, ellene Cominius vezér szállt a római erő egy részével;
férjed és Titus Lartius városukat, Coriolit vette ostrom alá; semmi kétségök benne,
hogy beveszik, s rövid időn véget vetnek a háborúnak. Ez igaz, becsületemre!
Most pedig kérlek, jer velünk.
VALERIA.
In earnest, it's true; I heard a senator speak it. Thus it
is:—the Volsces have an army forth; against whom Cominius the
general is gone, with one part of our Roman power: your lord and
Titus Lartius are set down before their city Corioli; they
nothing doubt prevailing, and to make it brief wars. This is
true, on mine honour; and so, I pray, go with us.
VIRGILIA
Bocsánat, asszonyom, ez egyen kívül mindenben szavadat fogadom.
VIRGILIA.
Give me excuse, good madam; I will obey you in everything
hereafter.
VOLUMNIA
Hagyd magára, asszonyom, mostani kedélyével csak kedvünket rontaná.
VOLUMNIA.
Let her alone, lady; as she is now, she will but disease our
better mirth.
VALERIA
Magam is azt hiszem. Tehát Isten veled. Jer, kedves asszonyom. Kérlek, Virgilia,
dobd ki a ajtón ünnepélyességedet, és jer velünk.
VALERIA.
In troth, I think she would.—Fare you well, then.—Come,
good sweet lady.—Pr'ythee, Virgilia, turn thy solemness out o'
door and go along with us.
VIRGILIA
Nem, asszonyom, egy szó, mint száz. Valóban nem mehetek. Jó mulatást.
VIRGILIA.
No, at a word, madam; indeed I must not. I wish you much mirth.
VALERIA
Nos, akkor Isten veled.
El mindnyájan
VALERIA.
Well then, farewell.
Exeunt.

4. szín

[szerkesztés]
Corioli előtt.
Jőnek dobokkal és zászlókkal Marcius, Titus Lartius, tisztek, katonák; hozzájok egy követ
SCENE IV. Before Corioli.
Enter, with drum and colours, MARCIUS, TITUS LARTIUS, Officers, and soldiers.
MARCIUS
Ez hírt hoz itt. Megütköztek, fogadjunk...
MARCIUS.
Yonder comes news : —a wager they have met.
LARTIUS
Lovam lovadra, hogy nem.
LARTIUS.
My horse to yours, no.
MARCIUS
Jól van.
MARCIUS.
'Tis done.
LARTIUS
Áll.
LARTIUS.
Agreed.
Enter a Messenger.
MARCIUS
Találkozott az ellennel vezérünk?
MARCIUS.
Say, has our general met the enemy?
KÖVET
Szemközt vannak, de szó nincs váltva még.
MESSENGER.
They lie in view; but have not spoke as yet.
LARTIUS
Enyém a jó ló.
LARTIUS.
So, the good horse is mine.
MARCIUS
Add el, megveszem.
MARCIUS.
I'll buy him of you.
LARTIUS
El nem adom, de kölcsön a tiéd,
Félszázadig. Most szólítsd föl a várost.
LARTIUS.
No, I'll nor sell nor give him: lend you him I will
For half a hundred years.—Summon the town.
MARCIUS
Hol a sereg?
MARCIUS.
How far off lie these armies?
KÖVET
Másfél mérföldnyire.
MESSENGER.
Within this mile and half.
MARCIUS
Akkor meghalljuk egymás hadzaját.
Most kérlek, Mars, hogy munkánk gyors legyen,
S gőzölgő karddal menjünk társaink
Segítségére. Fújjad, harsonás!
Harsonaszó. A falakon megjelennek szenátorok s mások
Falaitok közt van Aufidius?
MARCIUS.
Then shall we hear their 'larum, and they ours.—
Now, Mars, I pr'ythee, make us quick in work,
That we with smoking swords may march from hence
To help our fielded friends!—Come, blow thy blast.
They sound a parley. Enter, on the Walls, some Senators and
others.
Tullus Aufidius, is he within your walls?
ELSŐ SZENÁTOR
Nincs, olyan sincs, ki félne tőletek, ti
Parányiak. Halljátok, ifjaink
Távoli hadi lárma
Dobja! Inkább ledöntjük e falat,
Hogysem bezárjon bennünket. Kapunk csak
Tetszőleg csukva, sás rajt a lakat,
Magától nyílik ez meg. Hallga, ott az
Ismét hadi lárma
Aufidius. Meglátjátok, miként dúl
Szétszórt seregtekben.
FIRST SENATOR.
No, nor a man that fears you less than he,
That's lesser than a little.
Drum afar off
Hark, our drums
Are bringing forth our youth! we'll break our walls
Rather than they shall pound us up: our gates,
Which yet seem shut, we have but pinn'd with rushes;
They'll open of themselves.
Alarum far off.
Hark you far off!
There is Aufidius; list what work he makes
Amongst your cloven army.
MARCIUS
Hah, rajta vannak!
MARCIUS.
O, they are at it!
LARTIUS
Tanuljunk e zajtól. Hágcsót ide!
Volszkok jőnek
LARTIUS.
Their noise be our instruction.—Ladders, ho!
The Volsces enter and pass over.
MARCIUS
Nem félnek, sőt a városból kijőnek.
Most szívre a pajzst, s vívjatok paízsnál
Erősebb szívvel. Fel, hős Lartius!
Jobban lenéznek, mint mi gondolók,
S ez feldühít. Előre, társaim!
Ki hátra lép, volszknak tekintem őt.
S érezni fogja kardom élét!
Harci zaj; rómaiak és volszkok viaskodva el.
A rómaiak visszaveretnek sáncaikhoz. Marcius visszajön
A föld minden dögvésze rád, te Róma
Gyalázata! te csorda!... A fekély
Borítson el, hogy tőled undorodjék
Az is, ki nem lát, és mérföldnyire
Legyen ragályos nyavalyád. Ti ember-
Alakba bújt ludak, ti, akiket
Rabszolgák kergetnek meg, kiket a
Majmok legyőznének! Pluto, pokol!
Hátúl a seb... piros hát... halovány arc
A félelemtől... Vissza, támadásra,
Vagy ellenségeinkhez megyek át,
S titeket verlek. Rajta hát! Szilárdság,
És visszahajtjuk őket asszonyikhoz,
Mint sáncainkhoz minket ők követtek.
Új ütközet. A volszkok és rómaiak visszajőnek és harcolnak.
A volszkok Corioliba hátrálnak. Marcius utánuk a kapuig.
Most nyitvák a kapuk. Hős társaim,
Az üldözőknek nyitja a szerencse,
S nem a futóknak. Tartsatok velem!
(Bemegy a kapun, s ezt bezárják mögötte)
MARCIUS.
They fear us not, but issue forth their city.
Now put your shields before your hearts, and fight
With hearts more proof than shields.—Advance, brave Titus:
They do disdain us much beyond our thoughts,
Which makes me sweat with wrath.—Come on, my fellows:
He that retires, I'll take him for a Volsce,
And he shall feel mine edge.
Alarums, and exeunt Romeans and Volsces fighting. Romans are beaten back to their trenches. Re-enter MARCIUS.
All the contagion of the south light on you,
You shames of Rome!—you herd of—Boils and plagues
Plaster you o'er, that you may be abhorr'd
Farther than seen, and one infect another
Against the wind a mile! You souls of geese
That bear the shapes of men, how have you run
From slaves that apes would beat! Pluto and hell!
All hurt behind; backs red, and faces pale
With flight and agued fear! Mend, and charge home,
Or, by the fires of heaven, I'll leave the foe
And make my wars on you: look to't: come on;
If you'll stand fast we'll beat them to their wives,
As they us to our trenches.
Another alarum. The Volsces and Romans re-enter, and the fight
is renewed. The Volsces retire into Corioli, and MARCIUS follows
them to the gates.
So, now the gates are ope:—now prove good seconds:
'Tis for the followers fortune widens them,
Not for the fliers: mark me, and do the like.
He enters the gates
ELSŐ KATONA
Bolond merény! én nem...
FIRST SOLDIER.
Fool-hardiness: not I.
MÁSODIK KATONA
Magam sem...
SECOND SOLDIER.
Nor I.
MARCIUS is shut in.
HARMADIK KATONA
Íme,
Bezárták őt.
Folytonos csatazaj
FIRST SOLDIER.
See, they have shut him in.
MIND
Bizonnyal vége lesz.
Jön Titus Lartius
ALL.
To th' pot, I warrant him.
Alarum continues
Re-enter TITUS LARTIUS.
LARTIUS
Hol Marcius?
LARTIUS.
What is become of Marcius?
KATONÁK
Meghalt kétségkivűl.
ALL.
Slain, sir, doubtless.
ELSŐ KATONA
Nyomban követte a futókat és
Bement velök, mögötte a kaput
Bezárák és most benn van egyedül
Egy város ellen.
FIRST SOLDIER.
Following the fliers at the very heels,
With them he enters; who, upon the sudden,
Clapp'd-to their gates: he is himself alone,
To answer all the city.
LARTIUS
Ó, nemes barátom!
Érző s bátrabb, mint az érzéktelen kard,
Ez hajlik, ő nem. Elestél, Marcius!
A legjobb drágakő, nagy, mint magad, nem
Ért annyit, mint te. Oly catói bajnok
Valál te! ki nemcsak rettenetes vad
Csapással, ámde haragos szemeddel
És hangjaidnak mennydörgő zajával
Megráztad ellenségid, mint midőn
Hideglelésben reszket a világ.
Visszajön Marcius, véresen s elleneitől megtámadva
LARTIUS.
O noble fellow!
Who sensible, outdares his senseless sword,
And when it bows stands up! Thou art left, Marcius:
A carbuncle entire, as big as thou art,
Were not so rich a jewel. Thou wast a soldier
Even to Cato's wish, not fierce and terrible
Only in strokes; but with thy grim looks and
The thunder-like percussion of thy sounds
Thou mad'st thine enemies shake, as if the world
Were feverous and did tremble.
Re-enter MARCIUS, bleeding, assaulted by the enemy.
ELSŐ KATONA
Uram, tekints oda.
FIRST SOLDIER.
Look, sir.
LARTIUS
Ez Marcius!
Mentsük meg őt vagy haljunk meg vele.
Harcolva be mindnyájan a városba
LARTIUS.
O, 'tis Marcius!
Let's fetch him off, or make remain alike.
They fight, and all enter the city.

5. szín

[szerkesztés]
Corioli. Utca.
Néhány római jön martalékkal
SCENE V. Within Corioli. A street.
Enter certain Romans, with spoils.
ELSŐ RÓMAI
Ezt elviszem Rómába.
FIRST ROMAN.
This will I carry to Rome.
MÁSODIK RÓMAI
Én meg ezt.
SECOND ROMAN.
And I this.
HARMADIK RÓMAI
A mennykőbe! azt tudtam, hogy ez itt ezüst.
A csatazaj még hallik a távolban.
Jön Marcius és Titus Lartius egy harsonással
THIRD ROMAN.
A murrain on't! I took this for silver.
Alarum continues still afar off.
Enter MARCIUS and TITUS LARTIUS with a trumpet.
MARCIUS
E hajhászok silány drachmák szerint
Becsűlik az időt. Ón kanalat,
Párnát, ruhát, mit a bakó elásna
A holttal együtt, elhord e szolganép,
Míg vége sincs a harcnak. Le velök!
Halljátok a vezér zaját? Ki hozzá!
Aufidius, kit lelkem gyűlöl, ott van
És vágja népünket. Hős Lartius, maradj itt
Egy jó csapattal a város körűl, én
A bátrabbakkal elmegyek segítni
Cominiust.
MARCIUS.
See here these movers that do prize their hours
At a crack'd drachma! Cushions, leaden spoons,
Irons of a doit, doublets that hangmen would
Bury with those that wore them, these base slaves,
Ere yet the fight be done, pack up:—down with them!—
And hark, what noise the general makes!—To him!—
There is the man of my soul's hate, Aufidius,
Piercing our Romans; then, valiant Titus, take
Convenient numbers to make good the city;
Whilst I, with those that have the spirit, will haste
To help Cominius.
LARTIUS
De bajnok, vérezel.
Nagyobb volt munkád, hogysem részt vehess
Új ütközetben.
LARTIUS.
Worthy sir, thou bleed'st;
Thy exercise hath been too violent
For a second course of fight.
MARCIUS
Most ne azt latolgasd.
Munkám alig hogy fölhevíte. Isten
Veled! Kiomlott vérem gyógyszer inkább,
Mintsem veszély. Ez hajt Aufidiushoz
Csatázni!
MARCIUS.
Sir, praise me not;
My work hath yet not warm'd me: fare you well;
The blood I drop is rather physical
Than dangerous to me: to Aufidius thus
I will appear, and fight.
LARTIUS
Szép Fortuna istenasszony
Szeressen meg, s varázsa vezesse félre
Ellenséged kardját. Hős férfi, a
Siker legyen szolgád!
LARTIUS.
Now the fair goddess, Fortune,
Fall deep in love with thee; and her great charms
Misguide thy opposers' swords! Bold gentleman,
Prosperity be thy page!
MARCIUS
S téged fogadjon
Legjobb barátjaúl. Isten veled! (El)
MARCIUS.
Thy friend no less
Than those she placeth highest!—So farewell.
LARTIUS
Érdemdús Marcius!
Eredj a vásártérre s harsonázz;
Hídd össze a városnak tisztjeit, hogy
Akaratunkat meghallják. Eredj!
El mindnyájan
LARTIUS.
Thou worthiest Marcius!—
Exit MARCIUS.
Go, sound thy trumpet in the market-place;
Call thither all the officers o' the town,
Where they shall know our mind: away!
Exeunt.

6. szín

[szerkesztés]
Cominius táborához közel.
Jön Cominius és serege, visszajövet
SCENE VI. Near the camp of COMINIUS.
Enter COMINIUS and Foreces, retreating.
COMINIUS
Pihenjetek! Mint rómaik vivánk,
Barátim; balgák nem valánk a téren
S hátrálva nem gyávák. Higgyétek el,
Hogy újra harc lesz. Amidőn csatáztunk,
A szél koronkint elhozá barátink
Zaját mihozzánk. Róma isteni
Segítsék őket, mint saját magunkat,
Hogy, seregünk ha vígan összejő,
Hálásan áldozzunk nekik.
Követ jön
Mi újság?
COMINIUS.
Breathe you, my friends: well fought; we are come off
Like Romans, neither foolish in our stands
Nor cowardly in retire: believe me, sirs,
We shall be charg'd again. Whiles we have struck,
By interims and conveying gusts we have heard
The charges of our friends. The Roman gods,
Lead their successes as we wish our own,
That both our powers, with smiling fronts encountering,
May give you thankful sacrifice!—
Enter A MESSENGER.
Thy news?
KÖVET
A corioli polgárság kitört,
S megütközött Titusszal s Marciusszal.
Sáncunkhoz visszanyomták emberinket,
S én eljövék.
MESSENGER.
The citizens of Corioli have issued,
And given to Lartius and to Marcius battle:
I saw our party to their trenches driven,
And then I came away.
COMINIUS
Tán igazat beszélsz,
De nem beszélsz jól. Mennyi ideje?
COMINIUS.
Though thou speak'st truth,
Methinks thou speak'st not well. How long is't since?
KÖVET
Egy órájánál több, uram.
MESSENGER.
Above an hour, my lord.
COMINIUS
Nincs egy mérföldre; nem régen doboltak.
Egy óra kell egy mérföldhöz neked,
Hogy ily későn jössz?
COMINIUS.
'Tis not a mile; briefly we heard their drums:
How couldst thou in a mile confound an hour,
And bring thy news so late?
KÖVET
Űzni kezdtek a volszk
Kémek, s kerülni voltam kénytelen
Néhány mérföldet. Enélkül, uram, rég
Itt lettem volna.
Marcius jön
MESSENGER.
Spies of the Volsces
Held me in chase, that I was forc'd to wheel
Three or four miles about; else had I, sir,
Half an hour since brought my report.
COMINIUS
Ki ez itten? Olyan,
Mintha meg volna nyúzva. Istenek!
Hasonlít Marciushoz, s én igy őt
Előbb is láttam már.
COMINIUS.
Who's yonder,
That does appear as he were flay'd? O gods!
He has the stamp of Marcius; and I have
Before-time seen him thus.
MARCIUS
Későn jövök?
MARCIUS.
Within. Come I too late?
COMINIUS
A pásztor nem tudhatja jobban a síp
S a mennydörgés különbségét, miként
Én Marcius s más emberek szaváét.
COMINIUS.
The shepherd knows not thunder from a tabor
More than I know the sound of Marcius' tongue
From every meaner man.
Enter MARCIUS.
MARCIUS
Későn jövök?
MARCIUS.
Come I too late?
COMINIUS
Későn, ha a magad
Vérébe s nem máséba öltözél.
COMINIUS.
Ay, if you come not in the blood of others,
But mantled in your own.
MARCIUS
Ó, hadd öleljelek meg olyan ép
Karokkal, mint egy kérőéi, s olyan
Vidáman, mint midőn megházasodtam,
S a gyertyafény az ágyra hullt.
MARCIUS.
O! let me clip ye
In arms as sound as when I woo'd; in heart
As merry as when our nuptial day was done,
And tapers burn'd to bedward.
COMINIUS
Vitézek
Virága! Titus Lartius hogyan van?
COMINIUS.
Flower of warriors,
How is't with Titus Lartius?
MARCIUS
Mint olyan ember, ki itéletet tart,
Egyet kivégeztet, mást számkiűz,
Fenyít, kegyelmez, szabadon bocsát.
Úgy tartja Coriolit városunk
Nevében mint hizelgő agarat
A pórázon, mit úgy húz, mint akarja.
MARCIUS.
As with a man busied about decrees:
Condemning some to death and some to exile;
Ransoming him or pitying, threat'ning the other;
Holding Corioli in the name of Rome,
Even like a fawning greyhound in the leash,
To let him slip at will.
COMINIUS
Hol a rabszolga, aki mondta, hogy
A sáncokhoz hajtottak bennetek?
Hol van? Híjátok ide.
COMINIUS.
Where is that slave
Which told me they had beat you to your trenches?
Where's he? call him hither.
MARCIUS
Hagyd magára;
Amit beszélt, igaz; de bajnokink,
A söpredék - hah, és nekik tribún kell! -
Egér macskától nem fut úgy, miként ők,
Futottak a még nálok is silányabb
Alávalóktól.
MARCIUS.
Let him alone;
He did inform the truth: but for our gentlemen,
The common file,—a plague!—tribunes for them!—
The mouse ne'er shunned the cat as they did budge
From rascals worse than they.
COMINIUS
És hogy győztetek?
COMINIUS.
But how prevail'd you?
MARCIUS
Nem érünk rá ezt elbeszélni. Hol van
Az ellenség? Tiétek már a harctér?
Ha nem, tegyétek azzá.
MARCIUS.
Will the time serve to tell? I do not think.
Where is the enemy? are you lords o' the field?
If not, why cease you till you are so?
COMINIUS
Marcius,
Kárvallva harcolánk, azért ide
Hátráltunk, hogy kilessük a sikert.
COMINIUS.
Marcius,
We have at disadvantage fought, and did
Retire, to win our purpose.
MARCIUS
Hol seregök? Tudjátok, merre állnak
Legjobbjaik?
MARCIUS.
How lies their battle? know you on which side
They have placed their men of trust?
COMINIUS
Az antiumiak
Tudtomra az elősort képezik, mint
Java nép, Aufidius vezérletében,
Aki reményeiknek szíve.
COMINIUS.
As I guess, Marcius,
Their bands in the vaward are the Antiates,
Of their best trust; o'er them Aufidius,
Their very heart of hope.
MARCIUS
Kérlek,
Mind a csatákra, mikben részt vevénk, az
Együtt kiontott vérre és baráti
Eskünkre: állíts engem egyenest
Aufidius s vitézei elé,
S ne hadd elcsúszni a jelent... A lég
Teljék meg rögtön kard- és kopja-zajjal,
S használjuk a percet.
MARCIUS.
I do beseech you,
By all the battles wherein we have fought,
By the blood we have shed together, by the vows
We have made to endure friends, that you directly
Set me against Aufidius and his Antiates;
And that you not delay the present, but,
Filling the air with swords advanc'd and darts,
We prove this very hour.
COMINIUS
Jobban szeretném,
Ha jó fürdőbe mennél, magadat
Írral kenetni; de sosem merék
Kivánatidnak ellenállni. Válassz
Magadnak társakat.
COMINIUS.
Though I could wish
You were conducted to a gentle bath,
And balms applied to you, yet dare I never
Deny your asking: take your choice of those
That best can aid your action.
MARCIUS
Csak aki kész rá,
Az jön velem. Ha van valaki itt
- S ebben kétkedni vétek -, akinek
E festék tetszik, mely engem bemázolt;
Ki inkább létét veszti, mint hitét; ki
Hősleg hal inkább, hogysem rútul éljen,
S honát magánál többre becsüli:
Ki így itél, ha egy vagy szám szerint sok,
Intsen így nékem, szándokát tudatni
S kövesse Marciust.
Mindnyájan örvendve kiáltanak föl, karjaikkal hadonásznak,
fölemelik őt karjaikon, s hajigálják süvegeiket
Mindnyájan hát? egy karddá tesztek engem?
Ha ez nem tettetés, úgy melyitek
Nem ér négy volszkot? Hős Aufidius ellen
Egy szálig visztek oly kemény paízst,
Mint a magáé. Valamennyeteknek
Köszönet, de most csak egy rész jön velem,
A többi más harcban vesz részt, amint
Az ügy kivánja majd. Menjünk, ha tetszik;
A legkészebbeket válassza ki
Közűletek négy.
MARCIUS.
Those are they
That most are willing.—If any such be here,—
As it were sin to doubt,—that love this painting
Wherein you see me smear'd; if any fear
Lesser his person than an ill report;
If any think brave death outweighs bad life,
And that his country's dearer than himself;
Let him alone, or so many so minded,
Wave thus waving his hand, to express his disposition,
And follow Marcius.
They all shout and wave their swords; take him up in their arms and cast up their caps.
O, me alone! Make you a sword of me?
If these shows be not outward, which of you
But is four Volsces? none of you but is
Able to bear against the great Aufidius
A shield as hard as his. A certain number,
Though thanks to all, must I select from all: the rest
Shall bear the business in some other fight,
As cause will be obey'd. Please you to march;
And four shall quickly draw out my command,
Which men are best inclin'd.
COMINIUS
Menjünk, társaim.
Ha ez valóság s nem hetvenkedés,
Megosztozunk mindenben véletek.
El mindnyájan
COMINIUS.
March on, my fellows;
Make good this ostentation, and you shall
Divide in all with us.
Exeunt.

7. szín

[szerkesztés]
Corioli előtt.
Titus Lartius, Coriolinál őrséget hagyva, harsona- és dobszóval megy Cominius és Cajus Marcius elé, utána egy tiszt, katonasággal és kalauzzal
SCENE VII. The gates of Corioli.
TITUS LARTIUS, having set a guard upon Corioli, going with drum and trumpet toward COMINIUS and CAIUS MARCIUS, enters with a LIEUTENANT, a party of Soldiers, and a Scout.
LARTIUS
Így őrizzétek a kaput, miként
Elétek szabtam. Hogyha üzenek,
Küldjétek a centuriákat segédül;
A többi itt elég egy darabig.
Ha elveszítjük a csatát, a város
Sem lesz mienk.
LARTIUS.
So, let the ports be guarded: keep your duties
As I have set them down. If I do send, despatch
Those centuries to our aid; the rest will serve
For a short holding: if we lose the field
We cannot keep the town.
TISZT
Minket ne félts, uram.
LIEUTENANT.
Fear not our care, sir.
LARTIUS
El! s zárjátok be a kaput mögöttünk.
Követ, vezess most Róma táborába.
El mindnyájan
LARTIUS.
Hence, and shut your gates upon's.—
Our guider, come; to the Roman camp conduct us.
Exeunt.

8. szín

[szerkesztés]
Csatatér a római és volszk tábor közt.
Harci zaj. Jön egyfelől Marcius, másfelől Aufidius
SCENE VIII. A field of battle between the Roman and the Volscian camps.
Alarum. Enter, from opposite sides, MARCIUS and AUFIDIUS.
MARCIUS
Veled vivok csak, mert jobban gyülöllek
A szószegőnél.
MARCIUS.
I'll fight with none but thee, for I do hate thee
Worse than a promise-breaker.
AUFIDIUS
Egyformán vagyunk.
Nem iszonyít kigyó úgy, mint hired
S mérges fullánkod. Vesd meg lábadat!
AUFIDIUS.
We hate alike:
Not Afric owns a serpent I abhor
More than thy fame and envy. Fix thy foot.
MARCIUS
Haljon meg a másik rabszolgájaként,
Ki előbb mozdul el helyérül; aztán
Itéljék őt el az istenek.
MARCIUS.
Let the first budger die the other's slave,
And the gods doom him after!
AUFIDIUS
Ha én futok,
Űzz, mint nyulat.
AUFIDIUS.
If I fly, Marcius,
Halloo me like a hare.
MARCIUS
Nehány órája, hogy
Magam csatáztam Coriolitokban,
S tevém, mi tetszett; e vér nem enyém,
Mely engem álarcoz... Hogy bosszut állj,
Feszítsd meg minden erőd!
MARCIUS.
Within these three hours, Tullus,
Alone I fought in your Corioli walls,
And made what work I pleas'd: 'tis not my blood
Wherein thou seest me mask'd: for thy revenge
Wrench up thy power to the highest.
AUFIDIUS
Hector lehetsz,
Hetvenkedő ősidnek ostora,
Mégsem menekszel innen!
Vívnak. Néhány volszk jön Aufidius segítségére
Túlozott
Készség s nem hősiség... szégyenlenem kell
E megvetendő segitségteket.
El mindnyájan harcolva s Marciustól űzetve
AUFIDIUS.
Wert thou the Hector
That was the whip of your bragg'd progeny,
Thou shouldst not scape me here.—
They fight, and certain Volsces come to the aid of AUFIDIUS.
Officious, and not valiant,—you have sham'd me
In your condemned seconds.
Exeunt fighting, driven in by MAR.

9. szín

[szerkesztés]
A római tábor. Harci zaj. Hátrálót fújnak. Harsonázás.
Jön egyfelől Cominius rómaiakkal, másfelől Marcius felkötött karral, vele más rómaiak
SCENE IX. The Roman camp.
Alarum. A retreat is sounded. Flourish. Enter, at one side, COMINIUS and Romans; at the other side, MARCIUS, with his arm in a scarf, and other Romans.
COMINIUS
Ha elbeszélném, amiket ma tettél,
Magad se hinnéd. Majd ott mondom el, hol
Szenátorok könnyezve mosolyganak rá,
S a nagy nemesség hallgat, hümmöget,
S végül csodál, s hölgyek rémülnek el,
S gyönyörtől reszketvén, tovább figyelnek
S még a buta tribúnok is, kik a
Penészes néppel gyűlölik hired
Mondják szivök dacára: „Hála, hogy
Rómának ilyen katonája van!”
De lakománknak végéhez jövél csak,
Elébb jóllakva már.
Jön Titus Lartius seregével, az üldözésből jőve
COMINIUS.
If I should tell thee o'er this thy day's work,
Thou't not believe thy deeds: but I'll report it
Where senators shall mingle tears with smiles;
Where great patricians shall attend, and shrug,
I' the end admire; where ladies shall be frighted
And, gladly quak'd, hear more; where the dull tribunes,
That, with the fusty plebeians, hate thine honours,
Shall say, against their hearts 'We thank the gods
Our Rome hath such a soldier.'
Yet cam'st thou to a morsel of this feast,
Having fully dined before.
Enter TITUS LARTIUS, with his power, from the pursuit.
LARTIUS
Ó, hadvezér, itt
A harci ló, mi a csótár vagyunk.
Ha láttad volna...
LARTIUS.
O general,
Here is the steed, we the caparison:
Hadst thou beheld,—
MARCIUS
Kérlek, ne tovább.
Anyám, kinek joga vérét dicsérni,
Ő is megbánt, ha magasztal. Úgy tevék,
Miként ti; tettem annyit, mennyi telt
Miként ti, lelkesülten a hazáért.
Ki végbevitte, amit szándokolt,
Fölülmult engemet.
MARCIUS.
Pray now, no more: my mother,
Who has a charter to extol her blood,
When she does praise me grieves me. I have done
As you have done,—that's what I can; induced
As you have been,—that's for my country:
He that has but effected his good will
Hath overta'en mine act.
COMINIUS
Ne légy koporsaja
Ten érdemednek; Róma tartozik fia
Becsét ismerni. Ennek elfödése
Nem volna jobb, mint rablás, rágalom;
Arról hallgatni, ami a dicsőség
Tetőpontjára téve szerénynek
Mutatkoznék! Kérlek hát (nem, hogy ezzel
Dijazzalak, csak jellemzésedért),
Hallgass szavamra seregünk előtt.
COMINIUS.
You shall not be
The grave of your deserving; Rome must know
The value of her own: 'twere a concealment
Worse than a theft, no less than a traducement,
To hide your doings; and to silence that
Which, to the spire and top of praises vouch'd,
Would seem but modest: therefore, I beseech you,—
In sign of what you are, not to reward
What you have done,—before our army hear me.
MARCIUS
Nehány sebem van, s fáj nekik, midőn
Említik.
MARCIUS.
I have some wounds upon me, and they smart
To hear themselves remember'd.
COMINIUS
Hogyha nem említenők,
A háladatlanság meggyűjtené,
S halálosokká tenné. A lovakból
(Pedig sokat s jókat fogánk) s a kincsből,
Mit a városban s harcmezőn szereztünk,
Tied a tizedrész, válassz hát belőlök
Az általános szétosztás előtt,
Saját kedved szerint
COMINIUS.
Should they not,
Well might they fester 'gainst ingratitude,
And tent themselves with death. Of all the horses,—
Whereof we have ta'en good, and good store,—of all
The treasure in this field achiev'd and city,
We render you the tenth; to be ta'en forth
Before the common distribution at
Your only choice.
MARCIUS
Köszönöm, vezér,
De szívemet nem bírhatom reá,
Hogy kardomért ajándékot vegyek.
Nekem nem kell több osztályrészemül, mint
Amennyit kap, ki csak néző vala.
Hosszú harsonázás; mindnyájan ezt kiáltják: „Marcius! Marcius!” s
fövegeiket és lándzsáikat emelgetik. Cominius és Lartius hajadonfővel áll
E hangszerek, melyekkel visszaéltek,
Ne adjanak több hangot! Ha ezek
Táborban hízelegnek, hogyne lenne
Úgy minden udvar és város csalárd.
Ha, mint tányérnyalónak selyme, lágyul
Az érc, hagyjuk nekik a háborút is.
Elég, mondom!... mert véres orromat
Meg nem mosám, vagy egy pár nyomorút
Legyőztem, amit észrevétlenül nem,
Egy tett közűlünk: ekképp kurjogattok,
A dolgokat nagyítva, mintha volna
Kedvem, táplálni kicsinységemet
Hazug dicséretekkel.
MARCIUS.
I thank you, general,
But cannot make my heart consent to take
A bribe to pay my sword: I do refuse it;
And stand upon my common part with those
That have beheld the doing.
A long flourish. They all cry 'Marcius, Marcius!', cast up their
caps and lances. COMINIUS and LARTIUS stand bare.
May these same instruments which you profane
Never sound more! When drums and trumpets shall
I' the field prove flatterers, let courts and cities be
Made all of false-fac'd soothing.
When steel grows soft as the parasite's silk,
Let him be made a coverture for the wars.
No more, I say! for that I have not wash'd
My nose that bled, or foil'd some debile wretch,—
Which, without note, here's many else have done,—
You shout me forth in acclamations hyperbolical;
As if I loved my little should be dieted
In praises sauc'd with lies.
COMINIUS
Túlszerénység;
Inkább kegyetlen vagy hiredhe’, mint
Hálás irántunk, kik rólad valót beszélünk.
Megengedj, de ha így bánol magaddal,
Ha így magad ellen fordulsz, megkötünk, hogy
Bizton beszélhessünk. Hát tudja meg
Egész világ, hogy Cajus Marciusé
A harc babéra, és azért övé
Szerszámostul nemes paripám, melyet
A tábor ismer. S mától fogva ő
Azért, amit tett Coriolinál
- Kiáltsa el mindenki a seregben -:
Cajus Marcius Coriolanus!...
Viseld mindig dicsően e nevet.
Harsona- és dobszó
COMINIUS.
Too modest are you;
More cruel to your good report than grateful
To us that give you truly; by your patience,
If 'gainst yourself you be incens'd, we'll put you,—
Like one that means his proper harm,—in manacles,
Then reason safely with you.—Therefore be it known,
As to us, to all the world, that Caius Marcius
Wears this war's garland: in token of the which,
My noble steed, known to the camp, I give him,
With all his trim belonging; and from this time,
For what he did before Corioli, call him,
With all the applause—and clamour of the host,
'Caius Marcius Coriolanus.'—
Bear the addition nobly ever!
Flourish. Trumpets sound, and drums
MIND
Cajus Marcius Coriolanus!
ALL.
Caius Marcius Coriolanus!
CORIOLANUS
Megyek megmosdani;
Láthatjátok, ha arcom tiszta lesz, hogy
Pirúlok-e... Mindenképp köszönet;
Lovad használom és azon leszek
Mindenkor, hogy becsűletére váljam
Melléknevemnek.
CORIOLANUS.
I will go wash;
And when my face is fair you shall perceive
Whether I blush or no: howbeit, I thank you;—
I mean to stride your steed; and at all times
To undercrest your good addition
To the fairness of my power.
COMINIUS
Most el sátrainkba,
Ahol megírjuk, mielőtt pihennénk,
Rómának a sikert. Te Lartius, menj
Corioliba, s küldd legfőbbjeiket
Rómába hozzánk, értekezni mind a
Két rész ügyében.
COMINIUS.
So, to our tent;
Where, ere we do repose us, we will write
To Rome of our success.—You, Titus Lartius,
Must to Corioli back: send us to Rome
The best, with whom we may articulate
For their own good and ours.
LARTIUS
Jól vagyon, vezér.
LARTIUS.
I shall, my lord.
CORIOLANUS
Hogy gúnylódnak az istenek velem!
Előbb ama fejdelmi díjakat
Elútasítám, és most koldulok
Tábornokomtól.
CORIOLANUS.
The gods begin to mock me. I, that now
Refus'd most princely gifts, am bound to beg
Of my lord general.
COMINIUS
Szólj; tiéd, amit kérsz.
COMINIUS.
Take't: 'tis yours.—What is't?
CORIOLANUS
Itt laktam egykor Corioliban egy
Szegény embernél; jól bánt vélem. Itt most
Mint foglyot láttam, megkért, hogy segítsem.
De akkor jött elém Aufidius,
S szánalmamon győzött a düh. Bocsásd ki
Szegény gazdámat, kérlek.
CORIOLANUS.
I sometime lay here in Corioli
At a poor man's house; he used me kindly:
He cried to me; I saw him prisoner;
But then Aufidius was within my view,
And wrath o'erwhelmed my pity: I request you
To give my poor host freedom.
COMINIUS
Mily szép kérelem!
Fiam hóhéra volna bár, szabad
Lesz, mint a szél. Ereszd el, Titus, őt.
COMINIUS.
O, well begg'd!
Were he the butcher of my son, he should
Be free as is the wind. Deliver him, Titus.
LARTIUS
Hogyan híják?
LARTIUS.
Marcius, his name?
CORIOLANUS
Az Égre, elfeledtem.
Emlékem bágyadt, oly fáradt vagyok.
Nincs itt borunk?
CORIOLANUS.
By Jupiter, forgot:—
I am weary; yea, my memory is tir'd.—
Have we no wine here?
COMINIUS
Menjünk a sátorokba,
Megszárad a vér rajtad. Ideje,
Hogy gondoskodjunk rólad. Jöjjetek.
El mindnyájan
COMINIUS.
Go we to our tent:
The blood upon your visage dries; 'tis time
It should be look'd to: come.
Exeunt.

10. szín

[szerkesztés]
A volszk tábor. Harsona- és kürtszó.
Jön Tullus Aufidius véresen, vele néhány katona
SCENE X. The camp of the Volsces.
A flourish. Cornets. Enter TULLUS AUFIDIUS, bloody, with two or three soldiers.
AUFIDIUS
Elfoglalák a várost!
AUFIDIUS.
The town is ta'en.
ELSŐ KATONA
De visszaadják jó föltételekkel.
FIRST SOLDIER.
'Twill be delivered back on good condition.
AUFIDIUS
Föltételekkel!... Mért hogy római
Nem lettem, mert mint volszk nem lehetek
Az, ami vagyok. Föltételek!... Minő
Föltételekre tarthat számot az, ki
Kegyelmet vár? Ötször vívtam veled
S ötször vetél meg engem, Marcius,
S így lenne; ha annyiszor ütközünk meg,
Ahányszor eszünk. Az elemekre mondom,
Ha szembe lesz szakállammal szakálla,
Egy elvesz, ő vagy én. Vetélkedésem
Nem olyan tiszta már, mint volt. Előbb
Becsűletes csatában vágytam őt
Legyőzni, kard kard ellen... most akárhogy,
Düh- vagy csalással elejtem.
AUFIDIUS.
Condition!
I would I were a Roman; for I cannot,
Being a Volsce, be that I am.—Condition?
What good condition can a treaty find
I' the part that is at mercy?—Five times, Marcius,
I have fought with thee; so often hast thou beat me;
And wouldst do so, I think, should we encounter
As often as we eat.—By the elements,
If e'er again I meet him beard to beard,
He's mine or I am his: mine emulation
Hath not that honour in't it had; for where
I thought to crush him in an equal force,—
True sword to sword,—I'll potch at him some way,
Or wrath or craft may get him.
ELSŐ KATONA
Ő az ördög.
FIRST SOLDIER.
He's the devil.
AUFIDIUS
Nem oly cseles, de bátrabb. Hősiségem
Meg van mérgezve; merthogy tőle foltos,
Magát tagadja meg. Nincs menhely, álom,
Nyomor, betegség, templom, capitól,
Imádkozás vagy áldozás idője
És más engesztelési eszköz, amely
Kopott jogával csillapítni bírná
Gyülölségem. Bárhol lelném is őt,
Ha testvérem házában is, dacára
A vendégszeretet szabályinak,
Szilaj kezem szivébe mártanám!
Menj a városba, nézd meg, hogy kik őrzik,
S ki megy Rómába kezesnek.
AUFIDIUS.
Bolder, though not so subtle. My valour's poisoned
With only suffering stain by him; for him
Shall fly out of itself: nor sleep nor sanctuary,
Being naked, sick; nor fane nor Capitol,
The prayers of priests nor times of sacrifice,
Embarquements all of fury, shall lift up
Their rotten privilege and custom 'gainst
My hate to Marcius: where I find him, were it
At home, upon my brother's guard, even there,
Against the hospitable canon, would I
Wash my fierce hand in's heart. Go you to the city;
Learn how 'tis held; and what they are that must
Be hostages for Rome.
ELSŐ KATONA
S te nem jössz?
FIRST SOLDIER.
Will not you go?
AUFIDIUS
A cipruserdőben várnak reám, a
Malmoktól délre. Hozz majd hírt oda,
Hogy s mint áll a világ, hogy aszerint
Intézzem dolgom.
AUFIDIUS.
I am attended at the cypress grove: I pray you,—
'Tis south the city mills,—bring me word thither
How the world goes, that to the pace of it
I may spur on my journey.
ELSŐ KATONA
Úgy leend, uram.
El mindnyájan
FIRST SOLDIER.
I shall, sir.
Exeunt.

Második felvonás

[szerkesztés]

1. szín

[szerkesztés]
Róma. Nyilvános tér.
Jön Menenius, Sicinius és Brutus
SCENE I. Rome. A public place
Enter MENENIUS, SICINIUS, and BRUTUS.
MENENIUS
A jós azt mondja, hogy ma este híreket hallunk.
MENENIUS.
The augurer tells me we shall have news tonight.
BRUTUS
Jókat vagy rosszakat?
BRUTUS.
Good or bad?
MENENIUS
Nem a nép kívánsága szerintieket, mert ez nem szereti Marciust.
MENENIUS.
Not according to the prayer of the people, for they love not
Marcius.
SICINIUS
A természet tanítja meg az állatokat barátaik ismerésére.
SICINIUS.
Nature teaches beasts to know their friends.
MENENIUS
Ugyan kérlek, kit szeret a farkas?
MENENIUS.
Pray you, who does the wolf love?
SICINIUS
A bárányt.
SICINIUS.
The lamb.
MENENIUS
Igen, hogy elnyelje, mint az éhes plebejusok szeretnének tenni a nemes
Marciusszal.
MENENIUS.
Ay, to devour him, as the hungry plebeians would the noble
Marcius.
BRUTUS
No, hisz ez bárány, valóban; úgy béget, mint a medve.
BRUTUS.
He's a lamb indeed, that baas like a bear.
MENENIUS
Ő igazán olyan medve, mely úgy él, mint a bárány. Ti két öreg ember vagytok:
egyet kérdek tőletek, feleljetek rá.
MENENIUS.
He's a bear indeed, that lives like a lamb. You two are old men:
tell me one thing that I shall ask you.
TRIBUNOK
Nos, uraim?
BOTH TRIBUNES.
Well, sir.
MENENIUS
Milyen rosszaságban szenved Marcius, amellyel ti ketten nem bővelkedtek?
MENENIUS.
In what enormity is Marcius poor in, that you two have not
in abundance?
BRUTUS
Ő egy hiba nélkül sem szűkölködik, valamennyivel el van látva.
BRUTUS.
He's poor in no one fault, but stored with all.
SICINIUS
Különösen kevélységgel.
SICINIUS.
Especially in pride.
BRUTUS
És a hányavetiségben minden emberen túltesz.
BRUTUS.
And topping all others in boasting.
MENENIUS
Furcsa biz az. Tudjátok-e ti ketten, mit ítélnek felőletek itt a városban, magunkat
értve, a jobb oldalt. Tudjátok?
MENENIUS.
This is strange now: do you two know how you are censured here in
the city, I mean of us o' the right-hand file? Do you?
TRIBUNOK
Nos tehát, mit ítélnek felőlünk?
BOTH TRIBUNES.
Why, how are we censured?
MENENIUS
Minthogy a kevélységről beszéltetek... de nem haragusztok meg?
MENENIUS.
Because you talk of pride now,—will you not be angry?
TRIBUNOK
Nos, uram, nos?
BOTH TRIBUNES.
Well, well, sir, well.
MENENIUS
Különben mindegy, mert bármily kis tolvaj alkalom igen nagy mennyiségű
türelemről foszt meg benneteket. Tegyetek kedvetek szerint s haragudjatok, ha
úgy tetszik, ha örömet szerez nektek a harag. Kevélységgel vádoljátok Martiust?
MENENIUS.
Why, 'tis no great matter; for a very little thief of occasion
will rob you of a great deal of patience: give your dispositions
the reins, and be angry at your pleasures; at the least, if you
take it as a pleasure to you in being so. You blame Marcius for
being proud?
BRUTUS
Nem egyedül mi, uram.
BRUTUS.
We do it not alone, sir.
MENENIUS
Tudom, hogy ti magatok nagyon kevésre vagytok képesek. Sok a cimborátok,
különben szörnyen együgyű dolgokat vinnétek végbe. Képességtek sokkal
gyermekibb, hogysem magatok sokat tehetnétek. Kevélységről beszéltek; hejh, ha
a hátatok mögé láthatnátok s jó magatokat belsőképpen vizsgálat alá vennétek!
Tennétek csak ezt!
MENENIUS.
I know you can do very little alone; for your helps are many, or
else your actions would grow wondrous single: your abilities are
too infant-like for doing much alone. You talk of pride: O that
you could turn your eyes toward the napes of your necks, and make
but an interior survey of your good selves! O that you could!
BRUTUS
Hát aztán, uram?
BOTH TRIBUNES.
What then, sir?
MENENIUS
Hát aztán olyan érdemetlen, kevély, kegyetlen, makacs tisztviselő párt (más
szavakkal bolondokat) födöznétek fel, aminőket csak kapni Rómában.
MENENIUS.
Why, then you should discover a brace of unmeriting, proud,
violent, testy magistrates,—alias fools,—as any in Rome.
SICINIUS
Menenius, téged is nagyon jól ismernek ám!
SICINIUS.
Menenius, you are known well enough too.
MENENIUS
Ismernek mint afféle bogaras patríciust és olyat, aki szeret egy-egy pohár tüzes
bort, melyben egy csepp szelídítő Tiberisvíz sincs. Mondják, hogy annyiban
tökéletlen vagyok, amennyiben az első vádlót pártolom, hogy minden csekélységre
indulatoskodom, s hogy többet mulatok az éj hátuljával, mint a reggel homlokával.
Amit gondolok, kimondom, s rosszakaratomat kilehelem. Ha találkozom ilyen
politikusokkal, mint ti (Lycurgusoknak nem nevezhetlek) s ha az ital, melyet
nyújtotok, nem ízlik: félrerántom a képemet. Nem mondhatom, hogy „uraságaitok
igen jól fejezték ki magokat”, ha majd minden szavatokból kirí a szamár; és ámbár
el kell tűrnöm, ha valaki tiszteletre méltó férfiaknak nevez benneteket, de azok
gyalázatosan hazudnak, kik azt mondják, hogy emberséges képetek van. Ha ezt
látjátok mikrokozmusom földabroszán, következik ebből, hogy engem nagyon jól
ismernek? Mi rosszat böngészhet vak látástok e jelből arra nézve, hogy engem
nagyon jól ismernek?
MENENIUS.
I am known to be a humorous patrician, and one that loves a cup
of hot wine with not a drop of allaying Tiber in't; said to
be something imperfect in favouring the first complaint, hasty
and tinder-like upon too trivial motion; one that converses more
with the buttock of the night than with the forehead of the
morning. What I think I utter, and spend my malice in my breath.
Meeting two such wealsmen as you are,—I cannot call you
Lycurguses,—if the drink you give me touch my palate adversely,
I make a crooked face at it. I cannot say your worships have
delivered the matter well when I find the ass in compound with
the major part of your syllables; and though I must be content to
bear with those that say you are reverend grave men, yet they lie
deadly that tell you have good faces. If you see this in the map
of my microcosm, follows it that I am known well enough too? What
harm can your bisson conspectuities glean out of this character,
if I be known well enough too?
BRUTUS
Eredj, uram, eredj; eléggé ismerünk.
BRUTUS.
Come, sir, come, we know you well enough.
MENENIUS
Ti sem engemet nem ismertek, sem magatokat, sem más egyebet. A ti
nagyravágyástok: szegény fickóktól süvegeltetni és bókokat nyerni.
Eltarisznyáztok egész egy istenadta délelőttet, hallgatva egy narancsos kofa és
csaplár civódását, s elhalasztjátok a háromfilléres pört a következő törvényszékig.
Ha valami ügyet terjeszt elétek két peres fél, s történetesen egyet csavarít rajtatok
a kólika, olyan képeket rántotok, mint az alakosok, kitűzitek a véres zászlót a
türelem ellen, s éji edény után ordítva véresen eresztitek el a pört, melyet
kihallgatástok még jobban összegabalyított. Annyiban szereztek békét az
ügybajosok közt, hogy mind a két részt összegazemberezitek. Derék legények
vagytok, nagyon.
MENENIUS.
You know neither me, yourselves, nor anything. You are ambitious
for poor knaves' caps and legs; you wear out a good wholesome
forenoon in hearing a cause between an orange-wife and a
fosset-seller, and then rejourn the controversy of threepence
to a second day of audience.—When you are hearing a matter
between party and party, if you chance to be pinched with the
colic, you make faces like mummers, set up the bloody flag
against all patience, and, in roaring for a chamber-pot, dismiss
the controversy bleeding, the more entangled by your hearing: all
the peace you make in their cause is calling both the parties
knaves. You are a pair of strange ones.
BRUTUS
Eredj, eredj, jól tudják felőled hogy különb vagy bohócnak az asztalnál, mint
bírónak a Capitoliumban.
BRUTUS.
Come, come, you are well understood to be a perfecter giber
for the table than a necessary bencher in the Capitol.
MENENIUS
Még napjaink is gúnyolódókká válnak, ha ilyen nevetséges személyekkel
találkoznak, mint ti. Ha legcélszerűbben beszéltek, még az sem ér annyit se, mint
szakállatok mozgása, szakállatok pedig nem érdemli azt a tisztességes sírt, hogy
egy kontár szabó vánkosát tömjétek ki véle, vagy hogy szamár nyergébe temessék.
De nektek azt kell mondanotok: Marcius kevély! holott ő egymaga testvérek közt
is ér annyit, mint valamennyi nagyapátok Deucalion óta, ámbár közülük a java
alkalmasint firól fira hóhér volt. Jó estét uraságtoknak; további mulatásom veletek
megrontaná agyvelőmet, miután ti a plebejus barmok pásztorai vagytok. Leszek
oly vakmerő s búcsút veszek tőletek.
Brutus és Sicinius hátramegy.
Jön Volumnia, Virgilia, Valeria
Hogy vagytok, szép és nemes hölgyek? A hold, ha földi volna, sem volna
nemesebb nálatok. Hová követitek oly gyorsan szemeiteket?
MENENIUS.
Our very priests must become mockers if they shall encounter such
ridiculous subjects as you are. When you speak best unto the
purpose, it is not worth the wagging of your beards; and your
beards deserve not so honourable a grave as to stuff a botcher's
cushion or to be entombed in an ass's pack-saddle. Yet you must
be saying, Marcius is proud; who, in a cheap estimation, is worth
all your predecessors since Deucalion; though peradventure some
of the best of 'em were hereditary hangmen. God-den to your
worships: more of your conversation would infect my brain, being
the herdsmen of the beastly plebeians: I will be bold to take my
leave of you.
BRUTUS and SICINIUS retire.
Enter VOLUMNIA, VIRGILIA, VALERIA, &c.
How now, my as fair as noble ladies,—and the moon, were she
earthly, no nobler,—whither do you follow your eyes so fast?
VOLUMNIA
Érdemes Menenius, fiam, Marcius közeledik. Junó szeretetére kérlek, eressz
bennünket.
VOLUMNIA.
Honourable Menenius, my boy Marcius approaches; for the love of
Juno, let's go.
MENENIUS
Hah, Marcius hazafelé tart?
MENENIUS.
Ha! Marcius coming home!
VOLUMNIA
Igen, tisztelt Menenius, s a legnagyobb sikerrel és megbecsüléssel.
VOLUMNIA.
Ay, worthy Menenius, and with most prosperous approbation.
MENENIUS
Neked nyújtom, Jupiter, fövegemet és köszönetemet. Marcius hazajön!
MENENIUS.
Take my cap, Jupiter, and I thank thee.—Hoo! Marcius coming
home!
VOLUMNIA és VIRGILIA
Igen is, úgy van.
VOLUMNIA, VIRGILIA.
Nay, 'tis true.
VOLUMNIA
Íme, itt levele; a szenátusnak is küldött, nejének is, s úgy hiszem, otthon a te
számodra is van.
VOLUMNIA.
Look, here's a letter from him: the state hath another,
his wife another; and I think there's one at home for you.
MENENIUS
Ma este az egész házamat leitatom. Levelem van tőle?
MENENIUS.
I will make my very house reel to-night.—A letter for me?
VIRGILIA
Igen, minden bizonnyal van leveled. Láttam.
VIRGILIA.
Yes, certain, there's a letter for you; I saw it.
MENENIUS
Levél számomra? Ez képes engem hét esztendeig egészségben tartani, s ez
alatt az egész idő alatt csak úgy komázok az orvossal. Galenus legfölségesebb
rendelvénye ezen óvószerhez képest csak kuruzslás, s annyit ér, mint valami
lóital. Nincs megsebesítve? mert úgy szokott hazajőni.
MENENIUS.
A letter for me! It gives me an estate of seven years'
health; in which time I will make a lip at the physician: the
most sovereign prescription in Galen is but empiricutic, and, to
this preservative, of no better report than a horse-drench. Is he
not wounded? he was wont to come home wounded.
VIRGILIA
Ó, nincs, nincs, nincs!
VIRGILIA.
O, no, no, no.
VOLUMNIA
Ó, de meg van sebesítve, hála Istennek!
VOLUMNIA.
O, he is wounded, I thank the gods for't.
MENENIUS
Én is azt mondom, ha nincs nagyon megvagdalva. Vajon hoz-e győzelmet
zsebében? Úgy illenek neki a sebek.
MENENIUS.
So do I too, if it be not too much.—Brings a victory in
his pocket?—The wounds become him.
VOLUMNIA
A homlokán hozza, Menenius. Harmadízben jön haza tölgykoszorúval.
VOLUMNIA.
On's brows: Menenius, he comes the third time home with the oaken
garland.
MENENIUS
Jól megtanította Aufidiust?
MENENIUS.
Has he disciplined Aufidius soundly?
VOLUMNIA
Titus Lartius írja, hogy együtt vívtak, és Aufidius megfutamodott.
VOLUMNIA.
Titus Lartius writes,—they fought together, but Aufidius
got off.
MENENIUS
Jól is tette, afelől biztosíthatom, mert ha ott megáll előtte, olyat kap, amit én föl
nem vettem volna Coriolinak minden szekrényeért s az aranyért, mely azokban
van. Tudja ezt a szenátus?
MENENIUS.
And 'twas time for him too, I'll warrant him that: an he
had stayed by him, I would not have been so fidiused for all the
chests in Corioli and the gold that's in them. Is the Senate
possessed of this?
VOLUMNIA
Jertek, hölgyeim... Igen, igen, a szenátus kapott levelet a vezértől, melyben ez a
háború minden érdemét fiamra ruházza. E táborozásban minden előbbi tetteit
fölülmúlta.
VOLUMNIA.
Good ladies, let's go.—Yes, yes, yes; the Senate has letters
from the general, wherein he gives my son the whole name of the
war: he hath in this action outdone his former deeds doubly.
VALERIA
Valóban, csodálatos dolgokat beszélnek róla.
VALERIA.
In troth, there's wondrous things spoke of him.
MENENIUS
Csodálatosakat? Kezeskedem is, hogy nem érdemetlenül.
MENENIUS.
Wondrous! ay, I warrant you, and not without his true purchasing.
VIRGILIA
Adják istenink, hogy igazak legyenek.
VIRGILIA.
The gods grant them true!
VOLUMNIA
Igazak? Ó!
VOLUMNIA.
True! pow, wow.
MENENIUS
Igazak? Esküszöm, hogy azok. Hol van megsebesítve? (A tribunokhoz, kik
elörejönnek) Isten tartsa meg uraságtokot! Marcius hazajön, most még több oka
van kevélynek lennie. Hol van megsebesítve?
MENENIUS.
True! I'll be sworn they are true. Where is he wounded?—To the
TRIBUNES, who come forward. God save your good worships! Marcius
is coming home; he has more cause to be proud.—Where is he
wounded?
VOLUMNIA
Vállán és bal kezén. Majd mutathat elég sebhelyet a népnek, ha hivatalért
folyamodik. Tarquin elűzetésekor hét seb esett rajta.
VOLUMNIA.
I' the shoulder and i' the left arm; there will be large
cicatrices to show the people when he shall stand for his place.
He received in the repulse of Tarquin seven hurts i' the body.
MENENIUS
Egy a nyakán s kettő a combján... én úgy tudom, hogy kilenc.
MENENIUS.
One i' the neck and two i' the thigh,—there's nine that I
know.
VOLUMNIA
Ez utolsó háború előtt huszonöt sebe volt.
VOLUMNIA.
He had, before this last expedition, twenty-five wounds upon him.
MENENIUS
Most van huszonhét. Minden sebe egy-egy ellenség sírja volt.
Örömzaj és harsonák
Halljátok a harsonákat?
MENENIUS.
Now it's twenty-seven: every gash was an enemy's grave.
A shout and flourish.
Hark! the trumpets.
VOLUMNIA
Ezek már Marciusnak hirdetői! Zaj
Előzi őt meg, s könny marad mögötte.
Izmos karjában a sötét halál,
Kinyújtja, és sok ember sírba száll.
Jeladás; harsonák hangzanak. Jön Cominius és Titus Lartius,
köztük Coriolanus, fején tölgykoszorú; kapitányok, katonák, hírnök
VOLUMNIA.
These are the ushers of Marcius: before him
He carries noise, and behind him he leaves tears;
Death, that dark spirit, in's nervy arm doth lie;
Which, being advanc'd, declines, and then men die.
A sennet. Trumpets sound. Enter COMINIUS and TITUS LARTIUS;
between them, CORIOLANUS, crowned with an oaken garland; with
CAPTAINS and Soldiers and a HERALD.
HÍRNÖK
Tudjátok meg, hogy Marcius maga
Harcolt Corioliban, s ott hősisége
A Cajus Marciushoz új nevet nyert,
Ezen tisztes név Coriolanus... Üdvöz
Légy Rómában, híres Coriolanus!
Harsonák
HERALD.
Know, Rome, that all alone Marcius did fight
Within Corioli gates: where he hath won,
With fame, a name to Caius Marcius; these
In honour follows Coriolanus:—
Welcome to Rome, renowned Coriolanus!
Flourish.
MIND
Légy üdvöz itt, híres Coriolanus!
ALL.
Welcome to Rome, renowned Coriolanus!
CORIOLANUS
Ne többet már, ez sérti szívemet;
Ne többet, kérlek.
CORIOLANUS.
No more of this, it does offend my heart;
Pray now, no more.
COMINIUS
Ím, uram, anyád...
COMINIUS.
Look, sir, your mother!
CORIOLANUS
Ó!
Tudom, kéréd az isteneket, hogy engem
Segítsenek. (Letérdel)
CORIOLANUS.
O,
You have, I know, petition'd all the gods
For my prosperity!
Kneels.
VOLUMNIA
Kelj föl, hős katonám!
Szép Marcius, vitézi Cajusom!
És tetteiddel szerzett új neved
Hogy is van? Coriolanus, úgyebár?
De nőd...
VOLUMNIA.
Nay, my good soldier, up;
My gentle Marcius, worthy Caius, and
By deed-achieving honour newly nam'd,—
What is it?—Coriolanus must I call thee?
But, O, thy wife!
CORIOLANUS
Üdvöz légy, kedves hallgatóm!
Nevettél volna, ha koporsó hoz meg,
Hogy diadalmamon sírsz? Kedvesem,
Ez a corioli özvegyek s fiatlan
Anyákhoz illő.
CORIOLANUS.
My gracious silence, hail!
Wouldst thou have laugh'd had I come coffin'd home,
That weep'st to see me triumph? Ah, my dear,
Such eyes the widows in Corioli wear,
And mothers that lack sons.
MENENIUS
Áldjanak istenink!
MENENIUS.
Now the gods crown thee!
CORIOLANUS
S te még élsz? (Valeriához) Ó, bocsánat, asszonyom.
CORIOLANUS.
And live you yet? To VALERIA—O my sweet lady, pardon.
VOLUMNIA
Hová forduljak? Üdvöz légy körünkben!
Vezér, te szinte, s valamennyien!
VOLUMNIA.
I know not where to turn.—O, welcome home;—and welcome,
general;—and you are welcome all.
MENENIUS
Ezerszer üdvöz légy! Nevetni, sírni
Tudnék; nehéz s könnyű vagyok. Üdvözöllek.
Átok szakítsa ki szivét, aki
Nem lát örömmel. Róma titeket
Imádjon, hármatokat; hanem, hitemre,
Van itt néhány vén vadfa, melyeken
Az oltás nem fog. Jó napot, vitézek!
Mi a csalánt csalánnak hívjuk s a bolondot
Bolondnak.
MENENIUS.
A hundred thousand welcomes.—I could weep
And I could laugh; I am light and heavy.—Welcome:
A curse begin at very root on's heart
That is not glad to see thee!—You are three
That Rome should dote on: yet, by the faith of men,
We have some old crab trees here at home that will not
Be grafted to your relish. Yet welcome, warriors.
We call a nettle but a nettle; and
The faults of fools but folly.
COMINIUS
Mindig igazsága van.
COMINIUS.
Ever right.
CORIOLANUS
Mindig, Menenius, mindig az.
CORIOLANUS.
Menenius ever, ever.
HÍRNÖK
El itt az útból.
HERALD.
Give way there, and go on!
CORIOLANUS
(nejéhez és anyjához)
Kezedet s tiédet.
Előbb, mint házam árnyékába lépek,
Nézzük el a jó patríciusokhoz,
Akiktől nem csak üdvözlést nyerék, de
Megtisztelést is.
CORIOLANUS.
To his wife and mother. Your hand, and yours:
Ere in our own house I do shade my head,
The good patricians must be visited;
From whom I have receiv'd not only greetings,
But with them change of honours.
VOLUMNIA
Én megértem azt,
Hogy fő ohajtásom s ábrándaim
Beteljesültek. Egy van hátra még,
És ezt tenéked, nem kételkedem, hogy
Megadja Rómánk.
VOLUMNIA.
I have lived
To see inherited my very wishes,
And the buildings of my fancy; only
There's one thing wanting, which I doubt not but
Our Rome will cast upon thee.
CORIOLANUS
Anyám, a magam
Módján inkább leszek szolgájuk, mint uruk
Az ő módjukon.
CORIOLANUS.
Know, good mother,
I had rather be their servant in my way
Than sway with them in theirs.
COMINIUS
El a Capitolba!
Harsonák, kürtök. Elmennek oly ünnepélyesen, mint jöttek. A tribunok maradnak
COMINIUS.
On, to the Capitol.
Flourish. Cornets. Exeunt in state, as before. The tribunes
remain.
BRUTUS
Minden nyelv róla szól s a gyönge szem
Üveggel nézi őt. A csacska dajkák
Jajgatni hagyják csecsemőiket,
Őt emlegetvén elragadtatással,
A konyhalyány legszebb vásznát köti
Füstös nyakára s a falakra mászik,
Megtömve minden, bódék, ablakok
A fúladásig. Háztetők gerincén
Ül a sokaság, s mind iparkodik
Őt nézni. Ritkán látható papok
Furódnak a tömeg közé, helyet
Szerezni a köznép közt. Fátyolos nők
Odaadják arcuk pírját és fehérét
A kéjelgő s a forró ajku Phoebus
Zsákmányaúl. Oly zaj van, mintha egy
Isten, ki őt vezérli, emberi
Lényébe bújt vón’ csellel, s adta volna
A kellemet rá.
BRUTUS.
All tongues speak of him and the bleared sights
Are spectacled to see him: your prattling nurse
Into a rapture lets her baby cry
While she chats him: the kitchen malkin pins
Her richest lockram 'bout her reechy neck,
Clamb'ring the walls to eye him: stalls, bulks, windows,
Are smother'd up, leads fill'd and ridges hors'd
With variable complexions; all agreeing
In earnestness to see him: seld-shown flamens
Do press among the popular throngs, and puff
To win a vulgar station: our veil'd dames
Commit the war of white and damask, in
Their nicely gawded cheeks, to the wanton spoil
Of Phoebus' burning kisses; such a pother,
As if that whatsoever god who leads him
Were slily crept into his human powers,
And gave him graceful posture.
SICINIUS
Konzul lesz maholnap,
Fogadni mernék.
SICINIUS.
On the sudden
I warrant him consul.
BRUTUS
Úgy lefekhetünk
Mindaddig, míg az ő hatalma tart.
BRUTUS.
Then our office may
During his power go sleep.
SICINIUS
Nem fogja ő méltóságát szerényen
Viselni végig; elveszíti azt is,
Mit eddig nyert.
SICINIUS.
He cannot temp'rately transport his honours
From where he should begin and end; but will
Lose those he hath won.
BRUTUS
Ez a vigasztalás.
BRUTUS.
In that there's comfort.
SICINIUS
Hidd el, hogy a nép, kit képviselünk,
Felejti majd bármily kis alkalomkor
Régi haragból újabb érdemét;
S hogy ád alkalmat, olyan bizonyos,
Mint hogy kevély.
SICINIUS.
Doubt not the commoners, for whom we stand,
But they, upon their ancient malice will forget,
With the least cause these his new honours; which
That he will give them make as little question
As he is proud to do't.
BRUTUS
Hallám eskünni őt,
Ha konzulságért folyamodni fog,
Nem jő a térre és nem ölti fel
Az alázatosság ócska köntösét, s nem
Mutatja a népnek, mint szokás, sebeit,
Koldulni a büdös szájaktul.
BRUTUS.
I heard him swear,
Were he to stand for consul, never would he
Appear i' the market-place, nor on him put
The napless vesture of humility;
Nor, showing, as the manner is, his wounds
To the people, beg their stinking breaths.
SICINIUS
Jól van.
SICINIUS.
'Tis right.
BRUTUS
Eképp beszélt. Ó, inkább odahagyja,
Mint így szerezze meg, ha a nemesség
Rá nem segíti.
BRUTUS.
It was his word: O, he would miss it rather
Than carry it but by the suit of the gentry to him,
And the desire of the nobles.
SICINIUS
Én ugyan kivánom,
Hogy ez legyen szándéka és ezen terv
Szerint müködjék.
SICINIUS.
I wish no better
Than have him hold that purpose, and to put it
In execution.
BRUTUS
Meglásd, megteszi.
BRUTUS.
'Tis most like he will.
SICINIUS
Akkor megértjük, amit úgy kivánunk:
Ő bukni fog.
SICINIUS.
It shall be to him then, as our good wills,
A sure destruction.
BRUTUS
Meg is kell buknia,
Máskép mi járunk így. Rá kell vezetnünk
A népet, hogy gyülölte mindig őt, hogy
Öszvérekké változtatná, ha bírná,
Hogy elnémítná szószólóikat,
És a szabadságból őket kiverné,
Hogy nem teszen föl bennök több erőt
S tehetséget, több lelket, mint van a
Tevében, mely azért tápláltatik csak,
Hogy hordja a tehert, s jól megverik, ha
Eldől alatta.
BRUTUS.
So it must fall out
To him or our authorities. For an end,
We must suggest the people in what hatred
He still hath held them; that to's power he would
Have made them mules, silenc'd their pleaders, and
Dispropertied their freedoms; holding them,
In human action and capacity,
Of no more soul nor fitness for the world
Than camels in their war; who have their provand
Only for bearing burdens, and sore blows
For sinking under them.
SICINIUS
Ilyetén beszédtől,
Ha majd a népet lázadó dacával
Legjobban bántja (s ez meglesz, mihelyt
Ingerlik, ami könnyü, mint kutyát
Uszítni juhra:) lángra lobban a
Száraz tarló, s e lángok őt örökre
Be fogják feketíteni.
Követ jön
SICINIUS.
This, as you say, suggested
At some time when his soaring insolence
Shall touch the people,—which time shall not want,
If it be put upon't; and that's as easy
As to set dogs on sheep,—will be his fire
To kindle their dry stubble; and their blaze
Shall darken him for ever.
Enter A MESSENGER.
BRUTUS
Mi baj?
BRUTUS.
What's the matter?
KÖVET
A Capitolba hínak. Híre van,
Hogy Marcius konzul lesz. A vakok
Tolonganak, hogy hallják, és a némák,
Hogy lássák őt. Agg hölgyek kesztyüket
S az ifju hölgyek kendőket dobáltak
Felé, ahol ment. Bókolt a nemesség,
Mint Jupiter szobránál; és a nép
Örömzajából mennydörgést csinált
S záport a fölhányt fövegekbül. Ilyet
Még nem láttam.
MESSENGER.
You are sent for to the Capitol. 'Tis thought
That Marcius shall be consul:
I have seen the dumb men throng to see him, and
The blind to hear him speak: matrons flung gloves,
Ladies and maids their scarfs and handkerchers,
Upon him as he pass'd; the nobles bended
As to Jove's statue; and the commons made
A shower and thunder with their caps and shouts:
I never saw the like.
BRUTUS
Jerünk a Capitolba.
Szemünk s fülünk a jelené legyen,
S szivünk a sikeré.
BRUTUS.
Let's to the Capitol;
And carry with us ears and eyes for the time,
But hearts for the event.
SICINIUS
Veled megyek.
El mindnyájan
SICINIUS.
Have with you.
Exeunt.

2. szín

[szerkesztés]
Ugyanott. A Capitol.
Jön két törvényszolga; párnákat raknak
SCENE II. Rome. The Capitol.
Enter two OFFICERS, to lay cushions.
ELSŐ SZOLGA
Jöszte, jöszte, ezennel itt lesznek. Hányan iparkodnak a konzulságra?
FIRST OFFICER.
Come, come; they are almost here. How many stand for consulships?
MÁSODIK SZOLGA
Azt mondják, hárman; de minden ember hiszi, hogy Coriolanus nyeri el.
SECOND OFFICER.
Three, they say; but 'tis thought of every one Coriolanus will
carry it.
ELSŐ SZOLGA
Ez derék legény, de kegyetlenül kevély s nem szereti a köznépet.
FIRST OFFICER.
That's a brave fellow; but he's vengeance proud and loves not the
common people.
MÁSODIK SZOLGA
Valóban, volt elég nagy ember, ki hízelgett a népnek, pedig nem szerette soha;
voltak ismét elegen, kiket a nép szeretett, s maga sem tudta miért. S így, ha
szeretnek, nem tudják, mi végett s ha gyűlölnek, annak sincs jobb oka. Azért ha
Coriolanus nem törődik vele, hogy szeretik-e vagy gyűlölik, ez azt bizonyítja,
hogy jól ismeri gondolkodásukat; az ő nemes gondtalansága ezt világosan
kimutatja.
SECOND OFFICER.
Faith, there have been many great men that have flattered the
people, who ne'er loved them; and there be many that they have
loved, they know not wherefore; so that, if they love they know
not why, they hate upon no better a ground: therefore, for
Coriolanus neither to care whether they love or hate him
manifests the true knowledge he has in their disposition; and,
out of his noble carelessness, lets them plainly see't.
ELSŐ SZOLGA
Ha nem törődik vele, hogy szeretik-e vagy sem, részrehajlatlanul állna köztük,
s nem tenne velök se jót, se rosszat; de ő jobban igyekszik gyűlölségüket
megnyerni, mint amennyire azok képesek ezt teljesíteni, és semmit el nem
mulaszt, amiben teljesen kimutathatja irántok ellenséges indulatát. Márpedig a
nép gyűlölségére és nemtetszésére iparkodnia éppen oly gonoszság, mint az,
mit ő nem helyesel: hízelegni szeretetéért.
FIRST OFFICER.
If he did not care whether he had their love or no, he waved
indifferently 'twixt doing them neither good nor harm; but he
seeks their hate with greater devotion than they can render it
him; and leaves nothing undone that may fully discover him their
opposite. Now to seem to affect the malice and displeasure of the
people is as bad as that which he dislikes,—to flatter them for
their love.
MÁSODIK SZOLGA
Nagy érdemeket szerzett ő hazájától, s az ő emelkedése nem oly kényelmes
lépcsőkön történt, mint azoké, kik, a nép előtt magokat udvariasan hajtogatva,
süvegeléssel jutottak a hírre és tiszteletre, minden egyéb tett nélkül. Ő,
ellenkezőleg, annyira beülteté dicsőségét szemökbe és tetteit szívökbe, hogy erről
hallgatni s ezt meg nem vallani hálátlan igaztalanság, elferdíteni pedig oly gazság
volna, mely maga magát meghazudtolván, rosszallást és szemrehányást vonna
magára mindenkitől, aki hallaná.
SECOND OFFICER.
He hath deserved worthily of his country: and his ascent is not
by such easy degrees as those who, having been supple and
courteous to the people, bonnetted, without any further deed to
have them at all, into their estimation and report: but he hath
so planted his honours in their eyes, and his actions in their
hearts, that for their tongues to be silent, and not confess
so much, were a kind of ingrateful injury; to report otherwise
were a malice that, giving itself the lie, would pluck reproof
and rebuke from every ear that heard it.
ELSŐ SZOLGA
Ne többet róla, ő érdemteljes ember. Helyet, helyet; jőnek.
Jeladás a harsonákkal. Jön, a lictorok után, Cominius konzul, Menenius,
Coriolanus, több szenátor, Sicinius és Brutus. A szenátorok elfoglalják
helyeiket, a tribunok szinte
FIRST OFFICER.
No more of him; he is a worthy man.: make way, they are coming.
A sennet. Enter, with Lictors before them, COMINIUS the Consul,
MENENIUS, CORIOLANUS, Senators, SICINIUS and BRUTUS. The Senators
take their places; the Tribunes take theirs also by themselves.
MENENIUS
Bevégezvén a volszk ügyet s haza
Rendelvén Titus Lartiust, ezen
Másod-gyülésünk legfő pontja lesz,
Dijazni a nemes szolgálatot, mely
Honáért ennyit tőn. Kérlek tehát,
Komoly s nagyon tisztelt apák, hogy a
Jelen konzult, ki sikeres hadunk
Vezére volt, hagyjátok szólani
A hősiségről, melyet végbevitt
Cajus Marcius Coriolanus, aki
Azért van itt, hogy érdeme szerint
Köszönjünk néki.
MENENIUS.
Having determined of the Volsces, and
To send for Titus Lartius, it remains,
As the main point of this our after-meeting,
To gratify his noble service that
Hath thus stood for his country: therefore please you,
Most reverend and grave elders, to desire
The present consul, and last general
In our well-found successes, to report
A little of that worthy work perform'd
By Caius Marcius Coriolanus; whom
We met here both to thank and to remember
With honours like himself.
ELSŐ SZENÁTOR
Jó Cominius, szólj.
Rövidség kedveért ne hagyj ki semmit,
Higgyük inkább, hogy a hon gyenge őt
Dijazni, mintsem, hogy tán mibelőlünk
Hiányzik rá a kedv. Népszónokok,
Kérünk, figyeljetek barátilag,
S bírjátok rá a népet, hogy velünk
Majd egyetértsen.
FIRST SENATOR.
Speak, good Cominius:
Leave nothing out for length, and make us think
Rather our state's defective for requital
Than we to stretch it out.—Masters o' the people,
We do request your kindest ears; and, after,
Your loving motion toward the common body,
To yield what passes here.
SICINIUS
Jó egyezkedés
Végett vagyunk itt; hajlandó szivünk
Tisztelni és elősegítni e
Gyülés ügyét.
SICINIUS.
We are convented
Upon a pleasing treaty; and have hearts
Inclinable to honour and advance
The theme of our assembly.
BRUTUS
Ezt annál szívesebben
Tesszük, ha nyájasb véleménye van
A nép felől, s jobban becsűli, mint
Becsűlte.
BRUTUS.
Which the rather
We shall be bless'd to do, if he remember
A kinder value of the people than
He hath hereto priz'd them at.
MENENIUS
Ejh, ez nem való ide.
Inkább ne szóltatok vón. Tetszik-e
Hallgatnotok Cominiust?
MENENIUS.
That's off, that's off;
I would you rather had been silent. Please you
To hear Cominius speak?
BRUTUS
Szívesen, de
Inkább helyén volt észrevételem, mint
Ezen feddés.
BRUTUS.
Most willingly.
But yet my caution was more pertinent
Than the rebuke you give it.
MENENIUS
A népnek ő barátja,
De hálótársa nem leszen. Derék
Cominius, szólj.
Coriolanus fölkel s indul ki
Ülj le a helyedre.
MENENIUS.
He loves your people;
But tie him not to be their bedfellow.—
Worthy Cominius, speak.
CORIOLANUS rises, and offers to go away.
Nay, keep your place.
ELSŐ SZENÁTOR
Foglalj helyet; ne szégyeld hallani
Hőstettidet.
FIRST SENATOR.
Sit, Coriolanus; never shame to hear
What you have nobly done.
CORIOLANUS
Bocsánat, uraim,
Türöm inkább megint a gyógyuló seb
Kínját, mint halljam, hogy mint kaptam őket.
CORIOLANUS.
Your Honours' pardon:
I had rather have my wounds to heal again
Than hear say how I got them.
BRUTUS
Uram, remélem, nem beszédem űz el.
BRUTUS.
Sir, I hope
My words disbench'd you not.
CORIOLANUS
Nem, uram; de míg a harcban gyakran álltam,
Futék a szótól. Nem hízelgetek s így
Nem sértetek ti. És én szeretem
A népet, mint érdemli.
CORIOLANUS.
No, sir; yet oft,
When blows have made me stay, I fled from words.
You sooth'd not, therefore hurt not: but your people,
I love them as they weigh.
MENENIUS
Kérlek, ülj le.
MENENIUS.
Pray now, sit down.
CORIOLANUS
Inkább vakarnám a napon fejem
Rohamfuváskor, mint henyélve halljam
Nagyítni semmiségemet. (El)
CORIOLANUS.
I had rather have one scratch my head i' the sun
When the alarum were struck, than idly sit
To hear my nothings monster'd.
Exit.
MENENIUS
Tribúnok!
Hogy hízelegne ő fajotoknak, ahol
Ezer közt egy jó van?... Látjátok: inkább
Kockára tette minden tagjait
A hírért, mint annak hallásaért csak
Egyik fülét! Kezdd el, Cominius.
MENENIUS.
Masters o' the people,
Your multiplying spawn how can he flatter,—
That's thousand to one good one,—when you now see
He had rather venture all his limbs for honour
Than one on's ears to hear it?—Proceed, Cominius.
COMINIUS
Hangom hiányzik: gyöngén nem szabad
Coriolanusról beszélni. Közhit,
Hogy a vitézség fő erény, s leginkább
Vál díszére a birtokosnak; így
Az említettem férfihoz hasonló
Nincs a világon. Már tizenhat éves
Korában, hogy Tarquin meglepte Rómát,
Harcolt a többi előtt. Diktatorunk
(Kinek dicsőség!) látta víni őt,
Midőn amazón-állával kergeté
A szőrös képeket. Megmente egy
Szorított rómait, s a konzul látta, hogy
Lesújta három ellent; térdre ejté
Magát Tarquint is. E napon, midőn
Nőt játszhatott volna a színpadon még,
Csatában férfi volt, tölgykoszorú
Lett a jutalma. Kisgyermek korában
Lőn férfivá, s így nőtt, miként a tenger,
S azóta ő tizenhét ütközetben
Egy kardnak sem hagyott babért. Utolsó
Tettére, Coriolin kül s belül,
Már erre nincs szó. Gátlá a futókat
S példáján a gyávák játék gyanánt
Vevék a vészt. Mint a hajó előtt
A hullám, úgy hajlott előtte a nép
S hullott le. Kardja, e halál pecsétje,
Ölt, ahová csak ért. Egy vér vala,
Tetőtül talpig; minden mozdulását
Halálhörgés követte. Egyedül ment
Be a vészes városkapun, s befesté
Kerűlhetetlen balsorssal; kijött
Segély nélkül, s úgy zúdult, új erővel
Corioliba, mint üstökös. Övé most
Minden; de ekkor harci zaj veré föl
Serény lelkét és kettős lelkesűlés
Élénkité föl fáradt tagjait.
Jött a csatába, és itt párologva
Rohant az emberéletek fölött, mint
Az örök romlás, s míg nem lett a mienk
A város és a harctér, meg nem állt
Lélegzet-vételért sem.
COMINIUS.
I shall lack voice: the deeds of Coriolanus
Should not be utter'd feebly.—It is held
That valour is the chiefest virtue, and
Most dignifies the haver: if it be,
The man I speak of cannot in the world
Be singly counterpois'd. At sixteen years,
When Tarquin made a head for Rome, he fought
Beyond the mark of others; our then dictator,
Whom with all praise I point at, saw him fight,
When with his Amazonian chin he drove
The bristled lips before him: he bestrid
An o'erpress'd Roman and i' the consul's view
Slew three opposers: Tarquin's self he met,
And struck him on his knee: in that day's feats,
When he might act the woman in the scene,
He proved best man i' the field, and for his meed
Was brow-bound with the oak. His pupil age
Man-enter'd thus, he waxed like a sea;
And in the brunt of seventeen battles since
He lurch'd all swords of the garland. For this last,
Before and in Corioli, let me say,
I cannot speak him home: he stopp'd the fliers;
And by his rare example made the coward
Turn terror into sport: as weeds before
A vessel under sail, so men obey'd,
And fell below his stem: his sword,—death's stamp,—
Where it did mark, it took; from face to foot
He was a thing of blood, whose every motion
Was timed with dying cries: alone he enter'd
The mortal gate of the city, which he painted
With shunless destiny; aidless came off,
And with a sudden re-enforcement struck
Corioli like a planet. Now all's his:
When, by and by, the din of war 'gan pierce
His ready sense; then straight his doubled spirit
Re-quick'ned what in flesh was fatigate,
And to the battle came he; where he did
Run reeking o'er the lives of men, as if
'Twere a perpetual spoil: and till we call'd
Both field and city ours he never stood
To ease his breast with panting.
MENENIUS
A dicső!
MENENIUS.
Worthy man!
ELSŐ SZENÁTOR
Nem tisztelhetjük úgy meg, hogy reá
Méltó ne volna.
FIRST SENATOR.
He cannot but with measure fit the honours
Which we devise him.
COMINIUS
A zsákmányt megveté,
A drágaságokat silány szemétnek
Tekinté csak. Kevesbet követel, mint
Mit a fösvénység adna. Tettei
Jutalma az, hogy tette. Idejét
Eltölté, s néki ez elég.
COMINIUS.
Our spoils he kick'd at;
And looked upon things precious as they were
The common muck of the world: he covets less
Than misery itself would give; rewards
His deeds with doing them; and is content
To spend the time to end it.
MENENIUS
Valódi
Nemes. Hivassuk.
MENENIUS.
He's right noble:
Let him be call'd for.
ELSŐ SZENÁTOR
Hídd be Coriolanust.
FIRST SENATOR.
Call Coriolanus.
ELSŐ SZOLGA
Ím, érkezik.
Coriolanus jön
OFFICER.
He doth appear.
Re-enter CORIOLANUS.
MENENIUS
Örömmel választ, Coriolanus, a
Tanács konzulnak.
MENENIUS.
The Senate, Coriolanus, are well pleas'd
To make thee consul.
CORIOLANUS
Néki köszönöm
Éltem s szolgálatom.
CORIOLANUS.
I do owe them still
My life and services.
MENENIUS
Most már csak a
Néphez kell szólnod.
MENENIUS.
It then remains
That you do speak to the people.
CORIOLANUS
Kérlek, mentsetek föl e
Szokás alól; én föl nem ölthetem
Ama ruhát, hogy esdjek meztelen
A voksokért sebeim miatt. Tegyétek,
Hogy elkerüljem.
CORIOLANUS.
I do beseech you
Let me o'erleap that custom; for I cannot
Put on the gown, stand naked, and entreat them,
For my wounds' sake to give their suffrage: please you
That I may pass this doing.
SICINIUS
A nép megkivánja
Magáét, egy szikrát sem enged a
Bevett szokásból.
SICINIUS.
Sir, the people
Must have their voices; neither will they bate
One jot of ceremony.
MENENIUS
Ne ingereld őket.
Kérlek, hogy tégy a rendszabály szerint,
Vedd át oly módon méltóságodat,
Mint elődid vevék.
MENENIUS.
Put them not to't:—
Pray you, go fit you to the custom; and
Take to you, as your predecessors have,
Your honour with your form.
CORIOLANUS
Ez oly szerep,
Melyet pirúlva játszanám; s szeretném,
Ha elvennők a néptől.
CORIOLANUS.
It is a part
That I shall blush in acting, and might well
Be taken from the people.
BRUTUS
Hallod ezt?
BRUTUS.
Mark you that?
CORIOLANUS
Hetvenkedjem, hogy ezt és ezt tevém?
Mutassam a nem-fájó sebhelyet
(Mit rejtenem kellene) mintha épp csak
Szavazat-nyerni kaptam volna?
CORIOLANUS.
To brag unto them,—thus I did, and thus;—
Show them the unaching scars which I should hide,
As if I had receiv'd them for the hire
Of their breath only!
MENENIUS
Hagyd ezt.
Vegyétek pártfogás alá ügyünket,
Népszónokok. S nemes konzul, neked
Üdv s tisztelet!
MENENIUS.
Do not stand upon't.—
We recommend to you, tribunes of the people,
Our purpose to them;—and to our noble consul
Wish we all joy and honour.
SZENÁTOROK
Üdv s tisztelet neked, Coriolanus!
Harsonák. A szenátorok el
SENATORS.
To Coriolanus come all joy and honour!
Flourish. Exeunt all but SICINIUS and BRUTUS.
BRUTUS.
Látod, hogyan fog bánni majd a néppel?
BRUTUS.
You see how he intends to use the people.
SICINIUS
Csak észrevegyék szándékát. Megvetőleg
Fog kérni, mintha olyat kérne, amit
Megadniok kell.
SICINIUS.
May they perceive's intent! He will require them
As if he did contemn what he requested
Should be in them to give.
BRUTUS
Jer, tudtokra adni
Eljárásunkat. A vásár terén
Várnak bennünket, úgy tudom.
El mind a ketten
BRUTUS.
Come, we'll inform them
Of our proceedings here: on the market-place
I know they do attend us.
Exeunt.

3. szín

[szerkesztés]
Ugyanott. A Forum.
Polgárok jőnek
SCENE III. Rome. The Forum.
Enter several citizens.
ELSŐ POLGÁR
Ismétlem, ha kérni fogja voksainkat, nem tagadhatjuk meg tőle.
FIRST CITIZEN.
Once, if he do require our voices, we ought not to deny him.
MÁSODIK POLGÁR
De meg, uram, ha akarjuk.
SECOND CITIZEN.
We may, sir, if we will.
HARMADIK POLGÁR
Hatalmunkban van ezt megtenni, csakhogy ez olyan hatalom, melynek
végbevitelére nincs hatalmunk, mert ha megmutatja nékünk sebeit és elmondja
tetteit, be kell mártanunk nyelveinket a sebekbe, s érettök szólanunk; így ha
elmondja nemes tetteit, nekünk is el kell mondanunk nemes elismerésünket. A
hálátlanság szörnyűség, s ha a sokaság hálátlan, ez annyi, mint a sokaságot
szörnyeteggé tenni; eszerint, annak tagjai levén, magunkat szörnyeteg tagokká
tennők.
THIRD CITIZEN.
We have power in ourselves to do it, but it is a power that we
have no power to do: for if he show us his wounds and tell us his
deeds, we are to put our tongues into those wounds and speak for
them; so, if he tell us his noble deeds, we must also tell him
our noble acceptance of them. Ingratitude is monstrous: and for
the multitude to be ingrateful were to make a monster of the
multitude; of the which we being members, should bring ourselves
to be monstrous members.
ELSŐ POLGÁR
S hogy különbnek nem tartanak bennünket, nemigen sok híja van, mert midőn a
gabona dolgában föltámadtunk, ő maga sem átallott bennünket sokfejű tömegnek
nevezni.
FIRST CITIZEN.
And to make us no better thought of, a little help will serve;
for once we stood up about the corn, he himself stuck not to call
us the many-headed multitude.
HARMADIK POLGÁR
Többen adták már nekünk e nevet; nem azért, hogy fejeink közül némelyik barna,
némelyik fekete, némelyik gesztenyeszín, némelyik kopasz, hanem hogy elménk
olyan sokszínű; s én úgy hiszem, ha minden elméncségünk egy koponyából eredne
is, ki keletre, ki délre, ki éjszakra, ki nyugatra röpülne, s ha megegyeznének is,
hogy egy úton haladnak, azonnal ott volnánk az éjszaktű minden pontjain.
THIRD CITIZEN.
We have been called so of many; not that our heads are some
brown, some black, some auburn, some bald, but that our wits are
so diversely coloured; and truly I think if all our wits were to
issue out of one skull, they would fly east, west, north, south;
and their consent of one direct way should be at once to all the
points o' the compass.
MÁSODIK POLGÁR
Úgy gondolod? Hát az én elméncségem vajon merre repülne?
SECOND CITIZEN.
Think you so? Which way do you judge my wit would fly?
HARMADIK POLGÁR
Ó, a tied nem jönne ki oly hirtelen, mint más emberé, mert nagyon bele van
sutulva ebbe a tuskófejbe; de ha szabadon volna, bizonnyal dél felé szállna.
THIRD CITIZEN.
Nay, your wit will not so soon out as another man's will,—'tis
strongly wedged up in a block-head; but if it were at liberty
'twould, sure, southward.
MÁSODIK POLGÁR
Miért arra?
SECOND CITIZEN.
Why that way?
HARMADIK POLGÁR
Hogy ködbe vesszen! Ha háromnegyede rothadt gőzbe oszlanék, a negyedik része
lelkiismeretességből visszafordulna, hogy téged megházasítni segítsen.
THIRD CITIZEN.
To lose itself in a fog; where being three parts melted away with
rotten dews, the fourth would return for conscience' sake, to
help to get thee a wife.
MÁSODIK POLGÁR
Te csak mindig tele vagy ilyen furcsaságokkal., No hiszen jól van, no.
SECOND CITIZEN.
You are never without your tricks:—you may, you may.
HARMADIK POLGÁR
El vagytok-e tökélve, mindnyájan rá szavazni? De az mindegy, a többség mellette
lesz. Annyit mondok, ha a néphez hajolna, nem volna különb ember nála.
Jön Coriolanus és Menenius
Íme, itt jön, mégpedig az alázatosság köntösében; vigyázzunk magaviseletére.
Ne álljunk így együtt, hanem menjünk arra, ahol áll, egyenként, kettenként és
hármanként. Mindegyikünknek el kell mondania kérelmét, miáltal valamennyien
részesülünk a megtiszteltetésben, hogy saját nyelveinkkel adjuk neki
szavazatunkat; azért kövessetek: megmutatom, hogy menjetek el mellette.
THIRD CITIZEN.
Are you all resolved to give your voices? But that's no matter,
the greater part carries it. I say, if he would incline to the
people, there was never a worthier man. Here he comes, and in the
gown of humility. Mark his behaviour. We are not to stay all
together, but to come by him where he stands, by ones, by twos,
and by threes. He's to make his requests by particulars, wherein
every one of us has a single honour, in giving him our own voices
with our own tongues; therefore follow me, and I'll direct you
how you shall go by him.
MIND
Jól van, jól van.
Polgárok el
ALL.
Content, content.
Exeunt.
Enter CORIOLANUS and MENENIUS.
MENENIUS
Uraim, nem úgy van; hisz legjobbjaink
Ekkép tevének.
MENENIUS.
O sir, you are not right; have you not known
The worthiest men have done't!
CORIOLANUS
Mit mondjak tehát?...
Uram, kérlek... Hah, dögvész! nyelvemet
Nem bírhatom rá... Nézd, uram, sebeim,
A hont szolgálva kaptam, amidőn
Testvéreid közül sok orditott
S futott saját dombunktól.
CORIOLANUS.
What must I say?—
'I pray, sir'—Plague upon't! I cannot bring
My tongue to such a pace.—'Look, sir,—my wounds;—
I got them in my country's service, when
Some certain of your brethren roar'd, and ran
From the noise of our own drums.'
MENENIUS
Istenek!
Ilyet ne mondj. Kérd, hogy gondoljanak rád.
MENENIUS.
O me, the gods!
You must not speak of that: you must desire them
To think upon you.
CORIOLANUS
Gondoljanak rám? Akasszák fel őket!
Inkább felejtsenek, mint az erényt, mit
Hiába vernek papjaink beléjök.
CORIOLANUS.
Think upon me! Hang 'em!
I would they would forget me, like the virtues
Which our divines lose by 'em.
MENENIUS
Mindent lerontasz. Úgy beszélj velök,
Amint tanácsos; kérlek. (El)
MENENIUS.
You'll mar all:
I'll leave you. Pray you speak to 'em, I pray you,
In wholesome manner.
CORIOLANUS
Mondd nekik, hogy
Mossák meg képök és foguk.
Jön két polgár
Itt jön egy pár.
Uram, tudod, mi végett állok itt.
CORIOLANUS.
Bid them wash their faces
And keep their teeth clean.
Exit MENENIUS.
So, here comes a brace:
Re-enter two citizens.
You know the cause, sirs, of my standing here.
ELSŐ POLGÁR
Tudom: mondd meg, mi bírt reá, uram?
FIRST CITIZEN.
We do, sir; tell us what hath brought you to't.
CORIOLANUS
Én érdemem.
CORIOLANUS.
Mine own desert.
MÁSODIK POLGÁR
Ten érdemed?
SECOND CITIZEN.
Your own desert?
CORIOLANUS
Nem is
Kivánatom.
CORIOLANUS.
Ay, not mine own desire.
ELSŐ POLGÁR
Mit, nem kivánatod?
FIRST CITIZEN.
How! not your own desire!
CORIOLANUS
Nem, uram.
Sosem kivántam a szegényeket
Koldúlással zavarni.
CORIOLANUS.
No, sir, 'twas never my desire yet to trouble the poor with
begging.
ELSŐ POLGÁR
Gondold meg, hogy ha nyújtunk valamit,
Mi is remélünk nyerni általad.
FIRST CITIZEN.
You must think, if we give you anything, we hope to gain by you.
CORIOLANUS
Jól van; mi hát a konzulságnak ára?
CORIOLANUS.
Well then, I pray, your price o' the consulship?
ELSŐ POLGÁR
Az ára: baráti kérelem.
FIRST CITIZEN.
The price is to ask it kindly.
CORIOLANUS
Baráti?
Hát, kérlek, add. Mutathatok sebet, ha
Magunk leszünk. Becses szavazatod kell!
Mit mondasz rá?
CORIOLANUS.
Kindly! sir, I pray, let me ha't: I have wounds to show you,
which shall be yours in private.—Your good voice, sir; what
say you?
MÁSODIK POLGÁR
Tisztelt úr, megkapod.
SECOND CITIZEN.
You shall ha' it, worthy sir.
CORIOLANUS
Megalkuvánk, uram.
Két érdemes voksot már koldulék. Az
Alamizsna megvan. Isten hírivel!
CORIOLANUS.
A match, sir.—There's in all two worthy voices begg'd.—I have
your alms: adieu.
ELSŐ POLGÁR
Ez mégis furcsa egy kicsit.
FIRST CITIZEN.
But this is something odd.
MÁSODIK POLGÁR
Ha újra
Adnám szavam... no, mit se tesz.
El mind a ketten. Jön két más polgár
SECOND CITIZEN.
An 'twere to give again,— but 'tis no matter.
Exeunt two citizens.
Re-enter other two citizens.
CORIOLANUS
Kérlek benneteket, ha szavatok hangjával összeüt, hadd legyek konzul; íme,
rajtam a szokott köntös.
CORIOLANUS.
Pray you now, if it may stand with the tune of your voices that I
may be consul, I have here the customary gown.
HARMADIK POLGÁR
Érdemesen viselted magadat hazád irányában, meg nem is viselted magad
érdemesen.
THIRD CITIZEN.
You have deserved nobly of your country, and you have not
deserved nobly.
CORIOLANUS
E talány?
CORIOLANUS.
Your enigma?
HARMADIK POLGÁR
Ellenséginek ostora voltál, barátinak vesszeje voltál.
Valóban, te nem szeretted a népet.
THIRD CITIZEN.
You have been a scourge to her enemies; you have been a rod to
her friends: you have not indeed loved the common people.
CORIOLANUS
Annál többre kell engem becsülnötök, hogy szeretetemet nem alacsonyítottam le.
Hízelkedni fogok, uram, megesküdt testvéremnek, a népnek, hogy több érdemet
arassak nála; ez olyan tulajdonság, amit szívesen vesz... s miután választásuk
bölcsessége inkább akarja bírni kalapomat, mint szívemet: betanulom a kedveltető
hajlongást, s iparkodni fogok majmolni, ti. utánozni valamely népszerű férfi
varázsát, s ezt bőkezűleg közlöm minden emberrel, aki kívánja. Annak okáért
kérlek, hadd legyek konzul.
CORIOLANUS.
You should account me the more virtuous, that I have not been
common in my love. I will, sir, flatter my sworn brother, the
people, to earn a dearer estimation of them; 'tis a condition
they account gentle: and since the wisdom of their choice is
rather to have my hat than my heart, I will practise the
insinuating nod and be off to them most counterfeitly: that is,
sir, I will counterfeit the bewitchment of some popular man
and give it bountifully to the desirers. Therefore, beseech you,
I may be consul.
NEGYEDIK POLGÁR
Reméljük, hogy barátot nyerünk benned, s azért szívesen szavazunk rád.
FOURTH CITIZEN.
We hope to find you our friend; and therefore give you our voices
heartily.
HARMADIK POLGÁR
Sok sebet kaptál hazádért.
THIRD CITIZEN.
You have received many wounds for your country.
CORIOLANUS
Nem akarom hitelesíteni tudományodat azzal, hogy ezeket mutassam. Nagyra
becsülöm szavazatotokat, s így nem háborgatlak tovább.
CORIOLANUS.
I will not seal your knowledge with showing them. I will make
much of your voices, and so trouble you no further.
MIND A KÉT POLGÁR
Az istenek boldogítsanak, uram, szívünkből kívánjuk.
El mind a ketten
BOTH CITIZENS.
The gods give you joy, sir, heartily!
Exeunt citizens.
CORIOLANUS
Mi édes voksok!
Inkább meghalni, éhen veszni, mint
Koldulni a megérdemelt dijért.
Mért álljak én e farkasbőrben itt,
S kérjek fütől-fától szükségtelen
Bizonyságot? Mert a szokás kivánja!
Ha mindenben követjük a szokást,
A régi por söpretlenül marad,
S oly hegymagosra nő a rossz, hogy a jó
Fölül nem múlja. Nem vagyok bolond,
Inkább legyen dicsőség s hívatal
Akárkié. Felén már túl vagyok,
Átkínlódom hát a másik felén is.
Más három polgár jön
Itt jő nehány voks.
Szavazzatok rám, csak azért csatáztam,
A voksért virraszték, voksotokért van
Rajtam huszonnégy seb, s kétszer kilenc
Csatát láték, hallék; voksotokért
Tettem hol ezt, hol azt. Voksoljatok rám,
Szeretném a konzulságot, valóban.
CORIOLANUS.
Most sweet voices!—
Better it is to die, better to starve,
Than crave the hire which first we do deserve.
Why in this wolvish toge should I stand here,
To beg of Hob and Dick that do appear,
Their needless vouches? custom calls me to't:—
What custom wills, in all things should we do't,
The dust on antique time would lie unswept,
And mountainous error be too highly heap'd
For truth to o'erpeer. Rather than fool it so,
Let the high office and the honour go
To one that would do thus.—I am half through;
The one part suffer'd, the other will I do.
Here come more voices.
Re-enter other three citizens.
Your voices: for your voices I have fought;
Watch'd for your voices; for your voices bear
Of wounds two dozen odd; battles thrice six
I have seen and heard of; for your voices have
Done many things, some less, some more: your voices:
Indeed, I would be consul.
ÖTÖDIK POLGÁR
Ő nemesen viselte magát; minden becsületes ember rá fog szavazni.
FIFTH CITIZEN.
He has done nobly, and cannot go without any honest man's voice.
HATODIK POLGÁR
Hadd legyen tehát konzul. Az istenek boldogítsák őt s tegyék a nép barátjává.
SIXTH CITIZEN.
Therefore let him be consul: the gods give him joy, and make him
good friend to the people!
MIND
Amen, amen. Az Isten tartson meg, nemes konzul.
A polgárok el
ALL THREE CITIZENS.
Amen, amen.—God save thee, noble consul!
Exeunt.
CORIOLANUS
Érdemes voksok!
Visszajön Menenius; vele Brutus és Sicinius
CORIOLANUS.
Worthy voices!
Re-enter MENENIUS, with BRUTUS and SICINIUS.
MENENIUS
Kiálltad, amit kelle. A tribúnok
Reád ruházzák a nép voksait.
Mostan, felöltve tiszted jeleit,
Menj a tanács elé.
MENENIUS.
You have stood your limitation; and the tribunes
Endue you with the people's voice:—remains
That, in the official marks invested, you
Anon do meet the senate.
CORIOLANUS
Megvan tehát?
CORIOLANUS.
Is this done?
SICINIUS
A kérelem-szokást beteljesítéd,
A nép megválasztott, s fölhívatol, hogy
Gyűlésbe jöjj és elfoglald helyed.
SICINIUS.
The custom of request you have discharg'd:
The people do admit you; and are summon'd
To meet anon, upon your approbation.
CORIOLANUS
Hol? A tanácsháznál?
CORIOLANUS.
Where? at the senate-house?
SICINIUS
Ott, Coriolanus.
SICINIUS.
There, Coriolanus.
CORIOLANUS
Vehetek rám más ruhát?
CORIOLANUS.
May I change these garments?
SICINIUS
Vehetsz, uram.
SICINIUS.
You may, sir.
CORIOLANUS
Tészem tüstént, s ha újonnan magamra
Ismérek, a tanács elé megyek.
CORIOLANUS.
That I'll straight do; and, knowing myself again,
Repair to the senate-house.
MENENIUS
Társad leszek. Ti nem jöttök velünk?
MENENIUS.
I'll keep you company.—Will you along?
BRUTUS
A népet várjuk.
BRUTUS.
We stay here for the people.
SICINIUS
Isten véletek.
Coriolanus és Menenius el
Megkapta, s mint szeméből látható,
A szíve ég.
SICINIUS.
Fare you well.
Exeunt CORIOLANUS and MENENIUS.
He has it now; and by his looks methinks
'Tis warm at his heart.
BRUTUS
Kevély szívvel viselte az
Alázatosság köntösét. A népet
Szétoszlatod?
Visszajőnek a polgárok
BRUTUS.
With a proud heart he wore his humble weeds.
Will you dismiss the people?
Re-enter citizens.
SICINIUS
Nos, társaim, megválasztátok őt?
SICINIUS.
How now, my masters! have you chose this man?
ELSŐ POLGÁR
Reá szavaztunk.
FIRST CITIZEN.
He has our voices, sir.
BRUTUS
Adják istenink, hogy
Hajlandóságtokat megérdemelje.
BRUTUS.
We pray the gods he may deserve your loves.
MÁSODIK POLGÁR
Ámen. Szegény, súlyatlan véleményem
Szerint gúnyolt, midőn esdett.
SECOND CITIZEN.
Amen, sir:—to my poor unworthy notice,
He mocked us when he begg'd our voices.
HARMADIK POLGÁR
Valóban,
Csúfolt bennünket nyilvánságosan.
THIRD CITIZEN.
Certainly;
He flouted us downright.
ELSŐ POLGÁR
Nem, ez csak szólásmódja, nem csufolt.
FIRST CITIZEN.
No, 'tis his kind of speech,—he did not mock us.
MÁSODIK POLGÁR
Magad vagy köztünk azt mondó, hogy ő
Nem bánt velünk csufúl; nem is mutatta
Érdemjelét, honáért nyert sebeit.
SECOND CITIZEN.
Not one amongst us, save yourself, but says
He us'd us scornfully: he should have show'd us
His marks of merit, wounds received for's country.
SICINIUS
Ezt csak tevé...
SICINIUS.
Why, so he did, I am sure.
POLGÁROK
Nem látta senki sem.
CITIZENS.
No, no; no man saw 'em.
HARMADIK POLGÁR
Mondá: magánhelyen mutathat sebeket,
S kalapját megvetőn billentve szólt:
„Konzul szeretnék lenni, s az ős szokás csak,
Megegyezésetekkel engedi;
Szavazzatok rám.” Amidőn igértük:
„Köszönöm” mondá, „a voksot köszönöm
Az édes voksot... most szavaztatok
Végzők ügyünket.” Hát nem csúfolás ez?
THIRD CITIZEN.
He said he had wounds, which he could show in private;
And with his hat, thus waving it in scorn,
'I would be consul,' says he; 'aged custom
But by your voices, will not so permit me;
Your voices therefore:' when we granted that,
Here was, 'I thank you for your voices,—thank you,—
Your most sweet voices:—now you have left your voices
I have no further with you:'—was not this mockery?
SICINIUS
Dőrék volátok ezt nem látni? Vagy
Láttátok, s mégis gyermekmódra rá
Szavaztatok?
SICINIUS.
Why either were you ignorant to see't?
Or, seeing it, of such childish friendliness
To yield your voices?
BRUTUS
Mért nem beszéltetek, mint
Tanítánk? Még midőn hatalma nem volt,
Csak mint közember szolgált a hazának,
Már ellenségetek volt; a szabadság
S jogaitok ellen szólt mindig, miket
Az államtól bírtok. És most, midőn
Hatalmat nyert, ország-kormányozást,
Ha most is megmarad rosszindulatja
A nép iránt: nem tennen voksotok lesz
Átkotok? Kellett volna mondani,
Hogy érdemét tekintve nem igényel
Ugyan sokat, de voksaitokért
Emlékezzék reátok szívesen,
S rosszindulatját változtassa jóvá,
S legyen baráti főtök.
BRUTUS.
Could you not have told him,
As you were lesson'd,—when he had no power,
But was a petty servant to the state,
He was your enemy; ever spake against
Your liberties, and the charters that you bear
I' the body of the weal: and now, arriving
A place of potency and sway o' the state,
If he should still malignantly remain
Fast foe to the plebeii, your voices might
Be curses to yourselves? You should have said,
That as his worthy deeds did claim no less
Than what he stood for, so his gracious nature
Would think upon you for your voices, and
Translate his malice towards you into love,
Standing your friendly lord.
SICINIUS
Íly beszéd, mint
Megmondottuk, próbára tette volna
Lelkét s szivét; s vagy jó igéretet
Csalt volna tőle, melyre őt adandó
Alkalmakon figyelmessé tehetnők,
Vagy megsértette volna nyers kedélyét,
Mely nem tűr semmit, ami egybe-másba
Korlátozná, s így feldühítve őt,
Fordíthatátok hasznotokra mérgét,
S meg nem választatik.
SICINIUS.
Thus to have said,
As you were fore-advis'd, had touch'd his spirit
And tried his inclination; from him pluck'd
Either his gracious promise, which you might,
As cause had call'd you up, have held him to;
Or else it would have gall'd his surly nature,
Which easily endures not article
Tying him to aught; so, putting him to rage,
You should have ta'en the advantage of his choler
And pass'd him unelected.
BRUTUS
Vevétek észre
Hogy megvetett nyilvánosan, midőn
Szüksége volt reátok? s hiszitek,
Hogy megvetése nem lesz elzuzó most,
Midőn rátok tiporhat? Testetekben
Mért nem volt szív! Azért van nyelvetek, hogy
A józan ész ellen kiáltsatok?
BRUTUS.
Did you perceive
He did solicit you in free contempt
When he did need your loves; and do you think
That his contempt shall not be bruising to you
When he hath power to crush? Why, had your bodies
No heart among you? Or had you tongues to cry
Against the rectorship of judgment?
SICINIUS
Máskor kérelmeket tagadtatok meg,
S most arra, aki nem kért, de csufolt,
Reá szavaztatok!
SICINIUS.
Have you
Ere now denied the asker, and now again,
Of him that did not ask but mock, bestow
Your su'd-for tongues?
HARMADIK POLGÁR
Nem iktaták be, visszavonható még.
THIRD CITIZEN.
He's not confirm'd: we may deny him yet.
MÁSODIK POLGÁR
És visszavonjuk!
Ötszáz ilyen voksért kezeskedem.
SECOND CITIZEN.
And will deny him:
I'll have five hundred voices of that sound.
ELSŐ POLGÁR
Én ezerért, s hozzá barátaik.
FIRST CITIZEN.
I twice five hundred, and their friends to piece 'em.
BRUTUS
El innen rögtön, s mondjátok nekik, hogy
Oly konzult választottak, aki őket
Szabadságuktól fosztja meg, s kutyákként
Elnémitandja, melyek ugatásért
Tartatnak, s mégis oly sokszor verik meg,
Midőn ugatnak.
BRUTUS.
Get you hence instantly; and tell those friends
They have chose a consul that will from them take
Their liberties, make them of no more voice
Than dogs, that are as often beat for barking
As therefore kept to do so.
SICINIUS
Gyűljenek össze mind
S döntsék le jobb megfontolás után
E balga választást. Mondjátok el, mily
Kevély, hogy mindig gyűlölt bennetek,
S mily gőggel hordta az alázat köntösét,
S hogyan gunyolt. Csupán a szeretet,
Szolgálatit tekintve, nem hagyá most
A bántó módot észrevennetek,
Mely csúfoló, illetlen modorú volt
Ős gyűlöleténél fogva.
SICINIUS.
Let them assemble;
And, on a safer judgment, all revoke
Your ignorant election: enforce his pride
And his old hate unto you: besides, forget not
With what contempt he wore the humble weed;
How in his suit he scorn'd you: but your loves,
Thinking upon his services, took from you
Th' apprehension of his present portance,
Which, most gibingly, ungravely, he did fashion
After the inveterate hate he bears you.
BRUTUS
Fogjatok
Mindent reánk, hogy (gátat nem tekintve)
Mi voltunk rajt, nektek ki kelle őt
Neveznetek.
BRUTUS.
Lay
A fault on us, your tribunes; that we labour'd,—
No impediment between,—but that you must
Cast your election on him.
SICINIUS
Mondjátok azt, hogy inkább
Parancsainkra, mint jó kedvetekből
Választottátok őt, hogy lelketek
Eltelve volt azzal, mit tennetek
Kellett, nem amit akartatok, s ezért
Szavaztatok rá kelletlen. Miránk
Fogjátok.
SICINIUS.
Say you chose him
More after our commandment than as guided
By your own true affections; and that your minds,
Pre-occupied with what you rather must do
Than what you should, made you against the grain
To voice him consul. Lay the fault on us.
BRUTUS
Minket ne kiméljetek.
Mondjátok, hogy mi vertük fejetekbe:
Szolgálni mily ifjan kezdé honát,
S szolgálja folyvást... hogy honnét ered,
A bajnok Marciusoktól... őse volt
Numának unokája, Ancus, aki
A nagy Hostilius királyt követte...
Ezen házból volt Quintus s Publius, kik
Csatornákon legjobb vizet hozának;
És Censorinus, népkedvenc, ki e nevet
Két ízbeni cenzorságért nyeré,
Az ő nagy őse volt.
BRUTUS.
Ay, spare us not. Say we read lectures to you,
How youngly he began to serve his country,
How long continued: and what stock he springs of—
The noble house o' the Marcians; from whence came
That Ancus Marcius, Numa's daughter's son,
Who, after great Hostilius, here was king;
Of the same house Publius and Quintus were,
That our best water brought by conduits hither;
And Censorinus, darling of the people,
And nobly nam'd so, twice being censor,
Was his great ancestor.
SICINIUS
Ily sarjadék,
S maga is megérdemlé azonfölül
E szép helyet; mi mondtuk, hogy vegyétek
Őt pártfogás alá... de vélitek,
Múltját s jelenjét összevetve, hogy
Ellenségtek, s a gyors megegyezést
Eltörlitek.
SICINIUS.
One thus descended,
That hath beside well in his person wrought
To be set high in place, we did commend
To your remembrances: but you have found,
Scaling his present bearing with his past,
That he's your fixed enemy, and revoke
Your sudden approbation.
BRUTUS
Mondjátok: nélkülünk így
Soha nem tesztek... Mindig ezt a húrt;
S mihelyt elég sok ember összegyűlt,
El a Capitolba.
BRUTUS.
Say you ne'er had done't,—
Harp on that still,—but by our putting on:
And presently when you have drawn your number,
Repair to the Capitol.
POLGÁROK
Jó. Majd mindenik
Sajnálja a választást.
A polgárok el
CITIZENS.
We will so; almost all
Repent in their election.
Exeunt.
BRUTUS
Menjetek hát;
Tanácsosabb most e fölzendülés,
Mint várni később még nagyobb veszélyre.
Ha visszalépésökre, mint szokása,
Fölingerül: vigyázunk rá s dühéből
Hasznot huzunk.
BRUTUS.
Let them go on;
This mutiny were better put in hazard
Than stay, past doubt, for greater:
If, as his nature is, he fall in rage
With their refusal, both observe and answer
The vantage of his anger.
SICINIUS
Jer a Capitoliumba,
Legyünk elébb ott, mint a népfolyam:
Lássék saját szándékának (miként
Részint az is), mihez mi ösztönöztük.
El mind a ketten
SICINIUS.
To the Capitol,
Come: we will be there before the stream o' the people;
And this shall seem, as partly 'tis, their own,
Which we have goaded onward.
Exeunt.

Harmadik felvonás

[szerkesztés]

1. szín

[szerkesztés]
1. szín
Róma. Utca. Kürtök.
Jőnek Coriolanus, Menenius, Cominius, Titus Lartius, szenátorok, patríciusok
SCENE I. Rome. A street
Cornets. Enter CORIOLANUS, MENENIUS, COMINIUS, TITUS LARTIUS,
Senators, and Patricians.
CORIOLANUS
Megint hadat gyűjt hát Aufidius?
CORIOLANUS.
Tullus Aufidius, then, had made new head?
LARTIUS
Igen, uram, s ez okból végezők
A frigykötést oly hirtelen.
LARTIUS.
He had, my lord; and that it was which caus'd
Our swifter composition.
CORIOLANUS
És így a volszk nép úgy áll, mint előbb;
Kész rajtunk ütni ismét kedvező
Időben?
CORIOLANUS.
So then the Volsces stand but as at first;
Ready, when time shall prompt them, to make road
Upon's again.
COMINIUS
Úgy meg vannak rontva, konzul,
Hogy egyhamar nem látjuk lengeni
Zászlóikat.
COMINIUS.
They are worn, lord consul, so
That we shall hardly in our ages see
Their banners wave again.
CORIOLANUS
Aufidiust ki látta?
CORIOLANUS.
Saw you Aufidius?
LARTIUS
Ótalmam alá jött, s szidta nemzetét,
Hogy elveszíté csúfondárosan
A várost, aztán Antiumba tért.
LARTIUS.
On safeguard he came to me; and did curse
Against the Volsces, for they had so vilely
Yielded the town; he is retir'd to Antium.
CORIOLANUS
Beszélt rólam?
CORIOLANUS.
Spoke he of me?
LARTIUS
Beszélt, uram.
LARTIUS.
He did, my lord.
CORIOLANUS
Miket?
CORIOLANUS.
How? What?
LARTIUS
Hányszor jött össze kardosan veled;
Hogy a világon mindenek fölött
Téged gyülöl, hogy minden vagyonát
Kockáztató zálogba tenni kész, csak
Győződ lehessen.
LARTIUS.
How often he had met you, sword to sword;
That of all things upon the earth he hated
Your person most; that he would pawn his fortunes
To hopeless restitution, so he might
Be call'd your vanquisher.
CORIOLANUS
Antiumban él?
CORIOLANUS.
At Antium lives he?
LARTIUS
Ott, Antiumban.
LARTIUS.
At Antium.
CORIOLANUS
Bár lenne fölkeresni őt okom, hogy
Szembenézzek dühével. (Lartiushoz) Jó napot honn!
Jön Sicinius és Brutus
Im, itt a néptribúnok, nyelvei
A község szájának. Nem szívelem,
Mert úgy kérkednek rangjukkal, hogy azt nem
Tűrheti a nemesség.
CORIOLANUS.
I wish I had a cause to seek him there,
To oppose his hatred fully.—Welcome home. To Laertes.
Enter SICINIUS and BRUTUS.
Behold! these are the tribunes of the people;
The tongues o' the common mouth. I do despise them,
For they do prank them in authority,
Against all noble sufferance.
SICINIUS
Ne tovább!
SICINIUS.
Pass no further.
CORIOLANUS
Mi történik?
CORIOLANUS.
Ha! what is that?
BRUTUS
Maradj; tovább haladnod
Veszély.
BRUTUS.
It will be dangerous to go on: no further.
CORIOLANUS
Honnét e változás?
CORIOLANUS.
What makes this change?
MENENIUS
Mi baj?
MENENIUS.
The matter?
COMINIUS
Nem választá meg őt nép és nemesség?
COMINIUS.
Hath he not pass'd the noble and the commons?
BRUTUS
Cominius, nem.
BRUTUS.
Cominius, no.
CORIOLANUS
Gyermekek szavaztak?
CORIOLANUS.
Have I had children's voices?
ELSŐ SZENÁTOR
Utat, tribúnok; a piacra megy.
FIRST SENATOR.
Tribunes, give way; he shall to the market-place.
BRUTUS
Föl van lobbanva a nép ellene.
BRUTUS.
The people are incens'd against him.
SICINIUS
Megállj, mert baj lesz.
SICINIUS.
Stop,
Or all will fall in broil.
CORIOLANUS
Ilyen hát a csorda?
Ezeknek voksot! Most igérnek és
Azonnal visszaveszik. Mi tisztetek van?
Ti vagytok a száj, mért a fogakon
Nem uralkodtok? Ti bujtogattatok?
CORIOLANUS.
Are these your herd?—
Must these have voices, that can yield them now,
And straight disclaim their tongues?—What are your offices?
You being their mouths, why rule you not their teeth?
Have you not set them on?
MENENIUS
Csak csendesen.
MENENIUS.
Be calm, be calm.
CORIOLANUS
Szántszándékos dolog;
Nemesség ellen összeesküvés.
Tűrjük s éljünk azokkal, kik sem úrnak,
Sem szolgának nem jók.
CORIOLANUS.
It is a purpos'd thing, and grows by plot,
To curb the will of the nobility:
Suffer't, and live with such as cannot rule,
Nor ever will be rul'd.
BRUTUS
Nem összeesküvés.
A nép zajong, mert gúnyolád. Minap, hogy
Ingyen buzát kaptak, te zúgolódtál;
Mocskoltad szószólóikat, nevezted
Őket hizelkedőknek, a nemesség
Ellenségének s köntösforgatóknak.
BRUTUS.
Call't not a plot:
The people cry you mock'd them; and of late,
When corn was given them gratis, you repin'd;
Scandal'd the suppliants for the people,—call'd them
Time-pleasers, flatterers, foes to nobleness.
CORIOLANUS
Ez tudva van rég.
CORIOLANUS.
Why, this was known before.
BRUTUS
Nem mindenki tudta.
BRUTUS.
Not to them all.
CORIOLANUS
Te beszélted el?
CORIOLANUS.
Have you inform'd them sithence?
BRUTUS
Mit! én beszéltem?
BRUTUS.
How! I inform them!
CORIOLANUS
Tőled kitellik.
COMINIUS.
You are like to do such business.
BRUTUS
Meglehet, de dolgom
Jobban végeztem, mint te a tied.
BRUTUS.
Not unlike,
Each way, to better yours.
CORIOLANUS
Mért én legyek hát konzul? A pokolra!
Oly silány leszek, mint ti... s társatokként
Tribúnkodom.
CORIOLANUS.
Why, then, should I be consul? By yond clouds,
Let me deserve so ill as you, and make me
Your fellow tribune.
SICINIUS
Sok olyat téssz, ami
A népet bántja. Ha pályád, melyre léptél,
Folytatni vágyod, kérdezd nyájasabban
Az útat, amelyről letévedél,
Másképp nem állhatsz, mint konzul, fölötte,
Sem, mint tribún, mellette.
SICINIUS.
You show too much of that
For which the people stir: if you will pass
To where you are bound, you must inquire your way,
Which you are out of, with a gentler spirit;
Or never be so noble as a consul,
Nor yoke with him for tribune.
MENENIUS
Csendesen!
MENENIUS.
Let's be calm.
COMINIUS
A néppel visszaéltek. Menjetek.
Rómához ilyen aljasság nem illik,
S ezt meg nem érdemelte Coriolanus,
Ezen méltatlan botrányt, hogy galádul
Dicsőségének gáncsot vessenek.
COMINIUS.
The people are abus'd; set on. This palt'ring
Becomes not Rome; nor has Coriolanus
Deserv'd this so dishonour'd rub, laid falsely
I' the plain way of his merit.
CORIOLANUS
Beszéljetek ti gabnáról nekem!
Azt mondtam, úgy van, s azt ismétlem is.
CORIOLANUS.
Tell me of corn!
This was my speech, and I will speak't again,—
MENENIUS
Ne most, ne most.
MENENIUS.
Not now, not now.
ELSŐ SZENÁTOR
Uram, ne e zavarban.
FIRST SENATOR.
Not in this heat, sir, now.
CORIOLANUS
Az életemre, most!... Nemes barátim,
Engedjetek meg.
Hadd lássa e csélcsap, büdös csapat,
Hogy nem hizelgek, és tekintse bennem
Magát. Ismétlem, hogy kimélve őket
Tanácsunk ellen hintjük el magvát az
Orcátlanságnak, pimasz zendülésnek;
Magunk szántottuk és vetettük ezt el,
Közénk vegyítve őket, nemesekbe,
Kikben van erény, erő is, kivéve,
Mit koldusoknak adtak.
CORIOLANUS.
Now, as I live, I will.—My nobler friends,
I crave their pardons:
For the mutable, rank-scented many, let them
Regard me as I do not flatter, and
Therein behold themselves: I say again,
In soothing them we nourish 'gainst our senate
The cockle of rebellion, insolence, sedition,
Which we ourselves have plough'd for, sow'd, and scatter'd,
By mingling them with us, the honour'd number,
Who lack not virtue, no, nor power, but that
Which they have given to beggars.
MENENIUS
Elég, ne többet.
MENENIUS.
Well, no more.
ELSŐ SZENÁTOR
Kérlek, ne szólj többet.
FIRST SENATOR.
No more words, we beseech you.
CORIOLANUS
Hogyan! ne többet?
Amint hazámért ontám véremet,
Nem félve külhatalmat, úgy kiáltsa
Tüdőm a szót, míg megszakad, e fekélyes
Nép ellen, melynek undorít baja
S mégis keressük, hogy reánk ragadjon.
CORIOLANUS.
How! no more!
As for my country I have shed my blood,
Not fearing outward force, so shall my lungs
Coin words till their decay against those measles
Which we disdain should tetter us, yet sought
The very way to catch them.
BRUTUS
Úgy szólsz a népről, mintha büntető
Isten volnál, s nem oly erőtelen
Ember, mint ők magok.
BRUTUS.
You speak o' the people
As if you were a god, to punish, not
A man of their infirmity.
SICINIUS
Jó lenne ezt a
Népnek tudtára adni.
SICINIUS.
'Twere well
We let the people know't.
MENENIUS
Mit? Haragját?
MENENIUS.
What, what? his choler?
CORIOLANUS
Harag!
Ha, mint éjféli álom, oly nyugodt
Volnék, így vélekedném, esküszöm.
CORIOLANUS.
Choler!
Were I as patient as the midnight sleep,
By Jove, 'twould be my mind!
SICINIUS
Rejtett méregnek kell maradnia
E véleménynek, hogy tovább-tovább mást
Ne mérgezzen meg.
SICINIUS.
It is a mind
That shall remain a poison where it is,
Not poison any further.
CORIOLANUS
Kell maradnia!
Halljátok ezt a kis Tritont, hatalmas
Kell-jével?
CORIOLANUS.
Shall remain!—
Hear you this Triton of the minnows? mark you
His absolute 'shall'?
COMINIUS
Az nem volt törvényszerű.
COMINIUS.
'Twas from the canon.
CORIOLANUS
Kell!...
Te jó, de oly eszélytelen nemesség,
Tisztes, de gondatlan tanács, azért hagyál
A hydrának szolgát választani,
Hogy ez makacs kell-jével, mely csupán
A szörnyetegnek kürtharsogtatása,
Folyód pocsolyába fojtsa s medredet
Magának tartsa meg? Ha van hatalma,
Engedjen balgaságtok; hogyha nincs,
Ébredjünk e veszélyes lanyhaságból.
Ha bölcsek vagytok, mért bolondoztok; ha nem,
Vánkost nekik. Ha ők szenátorok, ti
Plebejek vagytok, s ők azok valóban,
Ha összeolvasztott voksaitokon csak
Az ő izök van. Tesznek tiszteket,
És ilyeket, mint ez, aki paraszti
Kell-jét oly bíróságnak mondja, milyen
Még Graeciában sem volt. Jupiterre,
Ez meggyalázza a konzult s szivem fáj,
Látván: ha két egyenlő hatalom
Támad, mily hirtelen jön a zavar
Nyilásaik közé, s azáltal egymást
Emésztik föl.
CORIOLANUS.
'Shall'!
O good, but most unwise patricians! why,
You grave but reckless senators, have you thus
Given Hydra leave to choose an officer,
That with his peremptory 'shall,' being but
The horn and noise o' the monster, wants not spirit
To say he'll turn your current in a ditch,
And make your channel his? If he have power,
Then vail your ignorance: if none, awake
Your dangerous lenity. If you are learn'd,
Be not as common fools; if you are not,
Let them have cushions by you. You are plebeians,
If they be senators: and they are no less
When, both your voices blended, the great'st taste
Most palates theirs. They choose their magistrate;
And such a one as he, who puts his 'shall,'
His popular 'shall,' against a graver bench
Than ever frown'd in Greece. By Jove himself,
It makes the consuls base: and my soul aches
To know, when two authorities are up,
Neither supreme, how soon confusion
May enter 'twixt the gap of both and take
The one by the other.
COMINIUS
Jó, menjünk a piacra.
COMINIUS.
Well, on to the market-place.
CORIOLANUS
Bárki tanácslá, hogy magtárainkból
A gabnát ingyen osszuk, mint koronként
Szokás volt Graeciában...
CORIOLANUS.
Whoever gave that counsel, to give forth
The corn o' the storehouse gratis, as 'twas us'd
Sometime in Greece,—
MENENIUS
Elég elég...
MENENIUS.
Well, well, no more of that.
CORIOLANUS
(Bár ott a népnek több hatalma volt),
Az, mondom, engedetlenséget és
Romlást idézett.
CORIOLANUS.
Though there the people had more absolute power,—
I say they nourish'd disobedience, fed
The ruin of the state.
BRUTUS
Mit, a nép ilyenre
Szavazzon, aki így szól?
BRUTUS.
Why shall the people give
One that speaks thus their voice?
CORIOLANUS
Okaim
Vannak, különbek, mint az ő szavok.
Tudják, hogy nem volt tőlünk díj a gabna;
Bizton levén, sohsem szolgáltak érte.
Egy sem mozdult, midőn ingott az állam
És hadba kellett volna menniök.
Ingyen gabnát az íly szolgálatért!
A hadban föllázadtak, itt kitűnt
Vitézségök sem válik érdemökre.
A vád, mivel gyakran méltatlanúl
Szenátusunkat illeték, jogot
Ajándékokra nem szerez. Továbbá
E sok gyomor hogy emészthetné meg a
Tanács kegyelmét? Tett beszéljen a
Szavak helyett: „Mi kívánjuk, mi a
Többség vagyunk, s félelmök majd megadja
Kivánatunkat.” Így lealjasítjuk
Magunkat; e rongy nép azt véli, hogy
Gondoskodásunk félelem... s ez egykor
Ajtót tör, s varjakat hoz a tanácsba,
Megtépni a sasokat.
CORIOLANUS.
I'll give my reasons,
More worthier than their voices. They know the corn
Was not our recompense, resting well assur'd
They ne'er did service for't; being press'd to the war,
Even when the navel of the state was touch'd,
They would not thread the gates,—this kind of service
Did not deserve corn gratis: being i' the war,
Their mutinies and revolts, wherein they show'd
Most valour, spoke not for them. The accusation
Which they have often made against the senate,
All cause unborn, could never be the motive
Of our so frank donation. Well, what then?
How shall this bisson multitude digest
The senate's courtesy? Let deeds express
What's like to be their words:—'We did request it;
We are the greater poll, and in true fear
They gave us our demands:'— Thus we debase
The nature of our seats, and make the rabble
Call our cares fears; which will in time
Break ope the locks o' the senate and bring in
The crows to peck the eagles.—
MENENIUS
Menjünk, elég.
MENENIUS.
Come, enough.
BRUTUS
Mértéken túl elég.
BRUTUS.
Enough, with over-measure.
CORIOLANUS
Nem az, nektek több:
Esküt teszek mindenre, ami szent
Ég s föld előtt! e kettős hatalomnak
(Hol egyik párt méltán büszke s a másik
Ok nélkül bősz, hol ész, igény, nemesség
Mit sem tehet, csak a közbutaság
Igen- s nemjével) el kell hagynia
A szükségest, helyt ád az ingatag
Hanyagságnak. Hiába várjuk a
Sikert ily gátak közt. Kérlek tehát: kik
Kevésbé vagytok gyávák, mint szerények,
Kik inkább kedvelitek hazánk alapját,
Mint féltek változástól, kik előtt
Szép élet a hosszúnál többet ér, kik
Ráálltok a testet megóni a
Haláltól vészes gyógyszer által... e
Sokágu nyelvet tépjétek ki rögtön,
Ne nyaljon édest, mely méreg neki,
Aláztatástok sérti a józan észt
S megfosztja a hazát azon tökélytől,
Mely illő, hogy diszítse, s képtelen
A jót, mint óhajt, végbevinni az
Ellenszegűlő rossz miatt.
CORIOLANUS.
No, take more:
What may be sworn by, both divine and human,
Seal what I end withal!—This double worship,—
Where one part does disdain with cause, the other
Insult without all reason; where gentry, title, wisdom,
Cannot conclude but by the yea and no
Of general ignorance—it must omit
Real necessities, and give way the while
To unstable slightness: purpose so barr'd, it follows,
Nothing is done to purpose. Therefore, beseech you,—
You that will be less fearful than discreet;
That love the fundamental part of state
More than you doubt the change on't; that prefer
A noble life before a long, and wish
To jump a body with a dangerous physic
That's sure of death without it,—at once pluck out
The multitudinous tongue; let them not lick
The sweet which is their poison: your dishonour
Mangles true judgment, and bereaves the state
Of that integrity which should become't;
Not having the power to do the good it would,
For the ill which doth control't.
BRUTUS
Elég volt.
BRUTUS.
Has said enough.
SICINIUS
Mint áruló beszélt, s mint áruló
Lakolni is fog.
SICINIUS.
Has spoken like a traitor, and shall answer
As traitors do.
CORIOLANUS
Alávaló! fúlj meg gyülöletedben.
Miért a népnek e kopasz tribúnok?
Ezeknek engedvén, szót nem fogad.
A felsőbbeknek. Lázadás alatt,
Midőn törvény a szükség volt, nem a jog,
Választatának. Boldogabb időben
Mondjuk ki: így jó s így kell lennie,
S dobjátok porba hatalmokat.
CORIOLANUS.
Thou wretch, despite o'erwhelm thee!—
What should the people do with these bald tribunes?
On whom depending, their obedience fails
To the greater bench: in a rebellion,
When what's not meet, but what must be, was law,
Then were they chosen; in a better hour
Let what is meet be said it must be meet,
And throw their power i' the dust.
BRUTUS
Nyilvános árulás.
BRUTUS.
Manifest treason!
SICINIUS
Konzul legyen? Nem!
SICINIUS.
This a consul? no.
BRUTUS
Aedilek, hé!
Egy aedil jön
El kell fogatni őt.
BRUTUS.
The aediles, ho!—Let him be apprehended.
SICINIUS
Menj, hídd a népet,
Aedil el
amelynek nevében
Elfoglak, mint áruló újitót
S a közjó ellenét. Parancsolom,
Kövess a számadásra.
SICINIUS.
Go call the people Exit BRUTUS.; in whose name myself
Attach thee as a traitorous innovator,
A foe to the public weal. Obey, I charge thee,
And follow to thine answer.
CORIOLANUS
Félre, vén barom!
CORIOLANUS.
Hence, old goat!
SZENÁTOROK ÉS PATRÍCIUSOK
Megvédjük őt.
SENATORS and PATRICIANS.
We'll surety him.
COMINIUS
Öreg, vedd el kezed.
COMINIUS.
Aged sir, hands off.
CORIOLANUS
Odább innen, rohadt lény, mert kirázom
Ruhádból csontod!
CORIOLANUS.
Hence, rotten thing! or I shall shake thy bones
Out of thy garments.
SICINIUS
Polgárok, segítség!
Plebejus csőcselék jön az aedilekkel
SICINIUS.
Help, ye citizens!
Re-enter Brutus, with the AEDILES and a rabble of Citizens.
MENENIUS
Több tisztelet mind a két részrül.
MENENIUS.
On both sides more respect.
SICINIUS
Itt van,
Ki romlástokra tör.
SICINIUS.
Here's he that would take from you all your power.
BRUTUS
Fogjátok el,
Aedilek.
BRUTUS.
Seize him, aediles.
POLGÁROK
Rajta, rajta, le vele!
PLEBEIANS.
Down with him! down with him!
SZENÁTOROK
Fegyvert, fegyvert, fegyvert!
Körülveszik Coriolanust; általános zavar
Tribúnok, polgárok, nemesek, megálljunk!
Sicinius, Brutus, Coriolanus,
Polgárok! Békét, békét; álljatok meg!
SECOND SENATOR.
Weapons, weapons, weapons!
They all bustle about CORIOLANUS.
Tribunes! patricians! citizens!—What, ho!—
Sicinius, Brutus, Coriolanus, Citizens!
CITIZENS.
Peace, peace, peace; stay, hold, peace!
MENENIUS
Mi válik ebből?... A lélegzetem fogy,
Romlás közelg, nem szólhatok. Tribúnok,
Beszéljetek; lassan, Coriolanus.
Szólj, jó Sicinius.
MENENIUS.
What is about to be?—I am out of breath;
Confusion's near: I cannot speak.—You tribunes
To the people,—Coriolanus, patience:—
Speak, good Sicinius.
SICINIUS
Figyeljen a nép!
SICINIUS.
Hear me, people: peace!
POLGÁROK
Halljuk!... Beszélj!
CITIZENS.
Let's hear our tribune: peace!—
Speak, speak, speak.
SICINIUS
Veszély fenyegeti.
Szabadságjogotokat. Marcius
Akarja azt elvenni, Marcius, kit
Imént konzullá tettetek.
SICINIUS.
You are at point to lose your liberties;
Marcius would have all from you; Marcius,
Whom late you have nam'd for consul.
MENENIUS
Piha,
Hisz ez nem olt, hanem még bujtogat.
MENENIUS.
Fie, fie, fie!
This is the way to kindle, not to quench.
ELSŐ SZENÁTOR
Eldönti a várost, mindent leront.
FIRST SENATOR.
To unbuild the city, and to lay all flat.
SICINIUS
Mi a város, ha nem a nép?
SICINIUS.
What is the city but the people?
POLGÁROK
Úgy vagyon,
A nép a város.
CITIZENS.
True,
The people are the city.
BRUTUS
Köz-egyezés útján levénk a nép
Előljárói.
BRUTUS.
By the consent of all, we were establish'd
The people's magistrates.
POLGÁROK
És azok maradtok.
CITIZENS.
You so remain.
MENENIUS
Valóban, olyan színe van.
MENENIUS.
And so are like to do.
CORIOLANUS
Ez úton így a város összeomlik,
Alapjához leroskad a födél,
És omladékok fogják eltemetni
Az álló rendet.
COMINIUS.
That is the way to lay the city flat;
To bring the roof to the foundation,
And bury all which yet distinctly ranges,
In heaps and piles of ruin.
SICINIUS
Ez halálra méltó.
SICINIUS.
This deserves death.
BRUTUS
Erősítsük meg vagy veszítsük el
Tekintélyünket. Nyilván mondjuk a nép
Nevében, amelynek hatalma minket
Magának megválaszta, Marcius
Büne halált kiván!
BRUTUS.
Or let us stand to our authority,
Or let us lose it.—We do here pronounce,
Upon the part o' the people, in whose power
We were elected theirs, Marcius is worthy
Of present death.
SICINIUS
Fogjátok el hát,
Vigyétek a tarpei szirthez, onnan
Taszítsátok le!
SICINIUS.
Therefore lay hold of him;
Bear him to the rock Tarpeian, and from thence
Into destruction cast him.
BRUTUS
Rajta, aedilek!
BRUTUS.
Aediles, seize him!
POLGÁROK
Add meg magad.
CITIZENS.
Yield, Marcius, yield!
MENENIUS
Csak egy szót halljatok,
Kérlek, tribúnok, hadd szólhassak egy szót.
MENENIUS.
Hear me one word;
Beseech you, tribunes, hear me but a word.
AEDILEK
Csendet! Csendet!
AEDILES.
Peace, peace!
MENENIUS
(Brutushoz)
Legyetek, aminek
Látszotok, igaz honfiak s tegyétek
Jóvá a dolgot mérséklettel és ne
Erőszakoskodással.
MENENIUS.
Be that you seem, truly your country's friends,
And temperately proceed to what you would
Thus violently redress.
BRUTUS
A hidegség,
Mely bölcsességnek tetszik, méreg ott,
Hol így dühöng a baj. Fogjátok el,
S vigyétek a sziklára.
BRUTUS.
Sir, those cold ways,
That seem like prudent helps, are very poisonous
Where the disease is violent.—Lay hands upon him
And bear him to the rock.
CORIOLANUS
Nem, itt halok meg. (Kardot ránt)
Nem egy van itt, ki látta, hogy vivok, most
Jöjjön, s amit látott, próbálja meg.
CORIOLANUS.
No; I'll die here. Draws his sword.
There's some among you have beheld me fighting;
Come, try upon yourselves what you have seen me.
MENENIUS
Le e kardot!... Hátrább, tribúnusok.
MENENIUS.
Down with that sword!—Tribunes, withdraw awhile.
BRUTUS
Fogjátok el!
BRUTUS.
Lay hands upon him.
MENENIUS
Segítsük Marciust!
Nemesség, föl, segítsen ifju s agg!
MENENIUS.
Help Marcius, help,
You that be noble; help him, young and old!
POLGÁROK
Le vele, le vele!
A zavargásban a tribunok, aedilek s a nép kiűzetnek
CITIZENS.
Down with him, down with him!
In this mutiny the TRIBUNES, the AEDILES, and the people are
beat in.
MENENIUS
Eredj, menj a házadba, szaporán,
Különben végünk van.
MENENIUS.
Go, get you to your house; be gone, away!
All will be nought else.
MÁSODIK SZENÁTOR
Menj.
SECOND SENATOR.
Get you gone.
CORIOLANUS
Álljatok meg!
Ahány az ellen, annyi a barátunk.
CORIOLANUS.
Stand fast;
We have as many friends as enemies.
MENENIUS
Odáig menjünk?
MENENIUS.
Shall it be put to that?
ELSŐ SZENÁTOR
Ne adja az Ég!
Kérlek, nemes barátom, menj haza,
S hagyd ránk a dolgot.
FIRST SENATOR.
The gods forbid:
I pr'ythee, noble friend, home to thy house;
Leave us to cure this cause.
MENENIUS
Bízd ránk e sebet; te
Nem orvosolhatod. Menj, menj haza.
MENENIUS.
For 'tis a sore upon us
You cannot tent yourself; be gone, beseech you.
COMINIUS
Menjünk együtt, uram.
COMINIUS.
Come, sir, along with us.
CORIOLANUS
Bár barbárok volnának (és azok, noha
Itt ellették) s ne rómaiak! (nem is
Azok, habár a Capitolium
Előtt vetélték őket)...
CORIOLANUS.
I would they were barbarians,—as they are,
Though in Rome litter'd,—not Romans,—as they are not,
Though calv'd i' the porch o' the Capitol.
MENENIUS
Menj haza.
Ne vedd nyelvedre méltó haragod;
Jön még idő miránk is.
MENENIUS.
Be gone;
Put not your worthy rage into your tongue;
One time will owe another.
CORIOLANUS
Nyílt mezőben
Levernék negyvenet.
CORIOLANUS.
On fair ground
I could beat forty of them.
MENENIUS
Én is a javából
Elvállalnék egy párt: a két tribúnt.
MENENIUS.
I could myself
Take up a brace o' the best of them; yea, the two tribunes.
COMINIUS
Ne számítgassuk most, hogy ki erősebb;
A bátorság csak bolondság, ha omló
Épűlet elé áll. Jöttök, mielőtt
E dibdáb nép itt lesz, mely ront, miként a
Gátolt folyam s legyőzi, ami őt
Korlátolá előbb.
COMINIUS.
But now 'tis odds beyond arithmetic;
And manhood is call'd foolery when it stands
Against a falling fabric.—Will you hence,
Before the tag return? whose rage doth rend
Like interrupted waters, and o'erbear
What they are used to bear.
MENENIUS
Eredj, könyörgök;
Elmésségem tán majd fog azokon,
Akikben ez kevés van. Toldjuk a rést
Minden szinű vászonnal.
MENENIUS.
Pray you be gone:
I'll try whether my old wit be in request
With those that have but little: this must be patch'd
With cloth of any colour.
COMINIUS
Jöszte, menjünk.
Távoznak Coriolanus, Cominius s mások
COMINIUS.
Nay, come away.
Exeunt CORIOLANUS, COMINIUS, and others.
ELSŐ PATRÍCIUS
Szerencséjét ez ember tönkre tette.
FIRST PATRICIAN.
This man has marr'd his fortune.
MENENIUS
Nemesb ő, mint érdemli a világ.
Neptun villájaért sem hízelegne
S Zeus mennykövéért. Ajkán van szive,
Mi keblében terem, kimondja nyelve,
S ha megharagszik, elfelejti, hogy
Hallotta a halál nevét.
Kívül zaj
Ott szép dolog van!
MENENIUS.
His nature is too noble for the world:
He would not flatter Neptune for his trident,
Or Jove for's power to thunder. His heart's his mouth:
What his breast forges, that his tongue must vent;
And, being angry, does forget that ever
He heard the name of death.
A noise within.
Here's goodly work!
MÁSODIK PATRÍCIUS
Bár volnának ágyban!
SECOND PATRICIAN.
I would they were a-bed!
MENENIUS
Vagy inkább a Tiberben!... A manóba,
Mért nem beszélt szépen?
Visszajön Brutus és Sicinius a néppel
MENENIUS.
I would they were in Tiber!
What the vengeance, could he not speak 'em fair?
Re-enter BRUTUS and SICINIUS, with the rabble.
SICINIUS
Hol a kígyó, mely
Rómát kiölni szándékszik, hogy ő
Legyen itten minden?
SICINIUS.
Where is this viper
That would depopulate the city and
Be every man himself?
MENENIUS
Derék tribúnok...
MENENIUS.
You worthy tribunes,—
SICINIUS
Kemény kezekkel dobjuk őt le a
Tarpei szirtről; törvénnyel dacolt,
S azért a törvény nem hallgatja ki.
Érezze a közönség szigorát,
Mit semmibe sem vett.
SICINIUS.
He shall be thrown down the Tarpeian rock
With rigorous hands: he hath resisted law,
And therefore law shall scorn him further trial
Than the severity of the public power,
Which he so sets at nought.
ELSŐ POLGÁR
Tudja meg, hogy a
Nemes tribúnok a nép szája és mi
A karja.
FIRST CITIZEN.
He shall well know
The noble tribunes are the people's mouths,
And we their hands.
POLGÁROK
Úgy van!
CITIZENS.
He shall, sure on't.
MENENIUS
Kérlek...
MENENIUS.
Sir, sir,—
SICINIUS
Csendesen!
SICINIUS.
Peace!
MENENIUS
Miért kiáltasz pusztulást, ha szép
Lassan célt érhetsz?
MENENIUS.
Do not cry havoc, where you should but hunt
With modest warrant.
SICINIUS
Hogy miképp, uram, te
Őt elsegítéd innen?
SICINIUS.
Sir, how comes't that you
Have holp to make this rescue?
MENENIUS
Halld szavam:
Amint ismérem a konzul becsét, úgy
Tudom hibáit is...
MENENIUS.
Hear me speak:—
As I do know the consul's worthiness,
So can I name his faults,—
SICINIUS
Miféle konzul?
SICINIUS.
Consul!—what consul?
MENENIUS
Coriolanus konzul.
MENENIUS.
The consul Coriolanus.
BRUTUS
Konzul, ő!
BRUTUS.
He consul!
POLGÁROK
Nem, nem, nem, nem, nem!
CITIZENS.
No, no, no, no, no.
MENENIUS
Tribúnok s jó nép, engedelmetekkel
Egy-két szót ejtek, hogyha rám figyeltek.
Kivéve az időt, nem vallanátok
Egyéb kárát.
MENENIUS.
If, by the tribunes' leave, and yours, good people,
I may be heard, I would crave a word or two;
The which shall turn you to no further harm
Than so much loss of time.
SICINIUS
Beszélj hát röviden,
Mert elszántuk magunk, halálba küldjük
E mérges árulót. Száműzni őt
Szintúgy veszélyes; itten tartani
Biztos halálunk. Elhatározók hát,
Hogy még ma meghal.
SICINIUS.
Speak briefly, then;
For we are peremptory to dispatch
This viperous traitor: to eject him hence
Were but one danger; and to keep him here
Our certain death: therefore it is decreed
He dies to-night.
MENENIUS
Istenink ne adják
Hogy híres Rómánk, melyről Jupiter
Könyvébe van jegyezve, miszerint
Háládatos nagy emberei iránt,
Mint egy természetellenes vadállat
Eméssze el tulajdon magzatát!
MENENIUS.
Now the good gods forbid
That our renowned Rome, whose gratitude
Towards her deserved children is enroll'd
In Jove's own book, like an unnatural dam
Should now eat up her own!
SICINIUS
Fekély ő, mit ki kell belőle vágni.
SICINIUS.
He's a disease that must be cut away.
MENENIUS
Ő csak beteg tag, mit lemetszeni
Halálos baj, s gyógyítni nem nehéz.
Hogy érdemelt ő Rómától halált?
Az ellent ölve?... Vére, mely kifolyt
(S ez, mondhatom, hogy több, mint mennyi még
Maradt erében), a honért folya,
S ha megmaradt vérét kiontja a hon,
Ez rajtunk, akik tesszük s tenni hagyjuk,
Világ végéig szenny lesz.
MENENIUS.
O, he's a limb that has but a disease;
Mortal, to cut it off; to cure it, easy.
What has he done to Rome that's worthy death?
Killing our enemies, the blood he hath lost,—
Which I dare vouch is more than that he hath
By many an ounce,—he dropt it for his country;
And what is left, to lose it by his country
Were to us all, that do't and suffer it
A brand to the end o' the world.
SICINIUS
Szóbeszéd!
SICINIUS.
This is clean kam.
BRUTUS
Fonákság! Míg szerette a hazát,
Becsülte őt az.
BRUTUS.
Merely awry: when he did love his country,
It honour'd him.
MENENIUS
Ha megromlik a láb,
Megszűnünk számba venni egykori
Szolgálatát?
MENENIUS.
The service of the foot,
Being once gangren'd, is not then respected
For what before it was.
BRUTUS
Nem hallgatunk tovább.
Utána házához! S hurcoljuk el, hogy
Odább ne terjedhessen a baja,
Mert ez ragályos.
BRUTUS.
We'll hear no more.—
Pursue him to his house, and pluck him thence;
Lest his infection, being of catching nature,
Spread further.
MENENIUS
Egy szót még, egyet!
E tigrislábu düh, ha féktelen
Rohamja kárát látja, óntehert a
Sarkára későn köt. Rendes per útján
Járjatok el, nehogy - népszerü! - pártharc
Támadjon s római sarcolja Rómát.
MENENIUS.
One word more, one word.
This tiger-footed rage, when it shall find
The harm of unscann'd swiftness, will, too late,
Tie leaden pounds to's heels. Proceed by process;
Lest parties,—as he is belov'd,—break out,
And sack great Rome with Romans.
BRUTUS
S ha úgy volna is?...
BRUTUS.
If it were so,—
SICINIUS
Mily badar beszéd!
Nem láttuk, milyen szófogadó? Üté az
Aedileket, nekünk is ellenállt. Jer.
SICINIUS.
What do ye talk?
Have we not had a taste of his obedience?
Our aediles smote? ourselves resisted?—come,—
MENENIUS
Hadban nőtt fel, gondoljátok meg ezt,
Mióta csak kardot bír, s nem tanult
Finom beszédet; összevissza hány
Darát és lisztet. Engedelmetekkel
Hozzá megyek s előidézem őt, hogy
Kihallgassátok, nagy veszélyire,
A törvények szerint.
MENENIUS.
Consider this:—he has been bred i' the wars
Since 'a could draw a sword, and is ill school'd
In bolted language; meal and bran together
He throws without distinction. Give me leave,
I'll go to him and undertake to bring him
Where he shall answer, by a lawful form,
In peace, to his utmost peril.
ELSŐ SZENÁTOR
Nemes tribúnok,
Ez emberséges út, a többi véres
Találna lenni; ismeretlen a vég
A kezdeten.
FIRST SENATOR.
Noble tribunes,
It is the humane way: the other course
Will prove too bloody; and the end of it
Unknown to the beginning.
SICINIUS
Nemes Menenius
Légy hát a nép szolgálatbélije...
Le a fegyvert, polgárok.
SICINIUS.
Noble Menenius,
Be you then as the people's officer.—
Masters, lay down your weapons.
BRUTUS
El ne menjetek.
BRUTUS.
Go not home.
SICINIUS
El a piacra, ott találkozunk, s ott,
Ha Marciust el nem hoznád, előbbi
Tervünk szerint cselekszünk.
SICINIUS.
Meet on the market-place.—We'll attend you there:
Where, if you bring not Marcius, we'll proceed
In our first way.
MENENIUS
Elviszem.
(A szenátorokhoz)
Menjünk együtt mi. El kell jőnie,
Különben minden rossz lesz.
MENENIUS.
I'll bring him to you.—
To the SENATORS. Let me desire your company: he must come,
Or what is worst will follow.
ELSŐ SZENÁTOR
Érte menjünk.
El mindnyájan
FIRST SENATOR.
Pray you let's to him.
Exeunt.

2. szín

[szerkesztés]
Szoba Coriolanus házában.
Coriolanus és patríciusok jőnek
SCENE II. Rome. A room in CORIOLANUS'S house.
Enter CORIOLANUS and Patricians.
CORIOLANUS
Kiáltsanak bármit fülembe, ha
Kerékbe törnek, vad lóhoz kötöznek,
Vagy a tarpei szirtre tíz hegyet
Tesznek még, hogy mélyebbre döntsenek, mint
Ameddig ér a szem sugára: mégsem
Leszek más, mint valék.
CORIOLANUS.
Let them pull all about mine ears; present me
Death on the wheel, or at wild horses' heels;
Or pile ten hills on the Tarpeian rock,
That the precipitation might down stretch
Below the beam of sight; yet will I still
Be thus to them.
ELSŐ PATRÍCIUS
Annál nemesb vagy.
Jön Volumnia
FIRST PATRICIAN.
You do the nobler.
CORIOLANUS
Csodálkozom, hogy nem helyesli tettem
Anyám, ki őket csak rongyháziaknak
Hivá s olyan lényeknek, kik teremtvék,
Hogy apró pénzzel kereskedjenek, s a
Gyülésekben födetlen álljanak,
Ásítsanak, s némán bámuljanak,
Ha a magamfélék hadról beszélnek
S békéről. (Volumniához) Téged emlegettelek.
Miért legyek szelídebb? Magamat
Csaljam? Mondd inkább, hogy játsszam csupán a
Férfit, aki vagyok.
CORIOLANUS.
I muse my mother
Does not approve me further, who was wont
To call them woollen vassals, things created
To buy and sell with groats; to show bare heads
In congregations, to yawn, be still, and wonder,
When one but of my ordinance stood up
To speak of peace or war.
Enter VOLUMNIA.
I talk of you: To Volumnia.
Why did you wish me milder? Would you have me
False to my nature? Rather say, I play
The man I am.
VOLUMNIA
Hatalmad
Bár addig vetted volna föl, amíg
El nem kopott.
VOLUMNIA.
O, sir, sir, sir,
I would have had you put your power well on
Before you had worn it out.
CORIOLANUS
Vesszen Isten hirével.
CORIOLANUS.
Let go.
VOLUMNIA
Inkább lehetnél, aki vagy, ha nem
Törekednél így rá. Szándékod kevésbé
Gátolták volna, ha nem mutatod ki,
Míg el nem vesztik a hatalmukat, hogy
Árthassanak neked.
VOLUMNIA.
You might have been enough the man you are
With striving less to be so: lesser had been
The thwartings of your dispositions, if
You had not show'd them how ye were dispos'd,
Ere they lack'd power to cross you.
CORIOLANUS
Kössék fel őket!
CORIOLANUS.
Let them hang.
VOLUMNIA
És égessék el!
Menenius és szenátorok jőnek
VOLUMNIA.
Ay, and burn too.
Enter MENENIUS with the SENATORS.
MENENIUS
Jer, durva voltál, durva egy kicsit,
Jer és hozd helyre.
MENENIUS.
Come, come, you have been too rough, something too rough;
You must return and mend it.
ELSŐ SZENÁTOR
Nem használ egyéb;
Ha nem teended ezt, jó városunk
Kettéhasad s eldől.
FIRST SENATOR.
There's no remedy;
Unless, by not so doing, our good city
Cleave in the midst, and perish.
VOLUMNIA
Kérlek, fogadj szót.
Szivem csak úgy nem kész rá, mint tiéd,
De agyvelőm jobban vezéreli
Indúlataimat.
VOLUMNIA.
Pray be counsell'd;
I have a heart as little apt as yours,
But yet a brain that leads my use of anger
To better vantage.
MENENIUS
Jól beszélsz, nemes hölgy.
Mielőtt ekképp meghajlanék a
Nyájnak, ha nem kivánná azt a hon, mint
Gyógyszert e lázas korban, én magam
Fegyvert kötnék, mit már alig birok.
MENENIUS.
Well said, noble woman!
Before he should thus stoop to the herd, but that
The violent fit o' the time craves it as physic
For the whole state, I would put mine armour on,
Which I can scarcely bear.
CORIOLANUS
És mit tegyek?
CORIOLANUS.
What must I do?
MENENIUS
Jer a tribúnusokhoz.
MENENIUS.
Return to the tribunes.
CORIOLANUS
Jó, és aztán?
CORIOLANUS.
Well, what then? what then?
MENENIUS
Bánd meg beszédedet.
MENENIUS.
Repent what you have spoke.
CORIOLANUS.
Én! ezt?... Az isteneknek sem teszem.
S nekik tegyem?
CORIOLANUS.
For them?—I cannot do it to the gods;
Must I then do't to them?
VOLUMNIA
Ne légy oly hajthatatlan.
Bár itt túlságosan nemes sosem lehetsz,
Csak ha szükség int. Én tőled tudom, hogy
Becsűlet és eszély, mint hű barátok,
Együtt harcolnak. Mondd meg hát, hogy a
Békében melyik lesz hűtlen, hogy itt
El vannak válva?
VOLUMNIA.
You are too absolute;
Though therein you can never be too noble
But when extremities speak. I have heard you say
Honour and policy, like unsever'd friends,
I' the war do grow together: grant that, and tell me
In peace what each of them by th' other lose
That they combine not there.
CORIOLANUS
Eh!
CORIOLANUS.
Tush, tush!
MENENIUS
Jól kérdezi.
MENENIUS.
A good demand.
VOLUMNIA
Ha hadban annak látszanod becsűlet,
Mi nem vagy (s ezt eszélyed engedi
A célért), mért csekélyebb vagy roszabb,
Ha ez békében, mint hadakban, a
Becsűlet társa, már ha egyaránt
Szükséges mindkettőnek?
VOLUMNIA.
If it be honour in your wars to seem
The same you are not,—which for your best ends
You adopt your policy,—how is it less or worse
That it shall hold companionship in peace
With honour as in war; since that to both
It stands in like request?
CORIOLANUS
Mért erőtetsz?
CORIOLANUS.
Why force you this?
VOLUMNIA
Mivel most kell, hogy a néppel beszélj,
Nem tenbelátásod szerint, sem úgy,
Mint szíved ösztönöz, de oly szavakkal,
Mik ajkadon teremnek, fattyuhangok
S kebled valójával nem összefüggők.
Ez oly kevéssé válik szégyenedre,
Mint egy várost szép szóval venni be,
Amelynek sorsán másképp jó szerencséd
Határoz és a vérontás merénye.
Én képmutató lennék barátim és a
Magam javáért, s ez nem lenne rajtam
Gyalázat. Itt kérdésben forgok én,
Fiad, nőd, a szenátus, a nemesség;
S előtted több, a népnek megmutatnod,
Mily ráncos homlokod, mint hízelegni
Kegyének megnyeréseért s megóni
Azt, ami enélkül ledől.
VOLUMNIA.
Because that now it lies you on to speak
To the people; not by your own instruction,
Nor by the matter which your heart prompts you,
But with such words that are but rooted in
Your tongue, though but bastards and syllables
Of no allowance, to your bosom's truth.
Now, this no more dishonours you at all
Than to take in a town with gentle words,
Which else would put you to your fortune and
The hazard of much blood.
I would dissemble with my nature where
My fortunes and my friends at stake requir'd
I should do so in honour: I am in this
Your wife, your son, these senators, the nobles;
And you will rather show our general louts
How you can frown, than spend a fawn upon 'em
For the inheritance of their loves and safeguard
Of what that want might ruin.
MENENIUS
Nemes hölgy!
Jer vélünk, szép szóval megmentheted,
Nemcsak, mi most veszélyben van, hanem
Azt is, mi elveszett.
MENENIUS.
Noble lady!—
Come, go with us; speak fair: you may salve so,
Not what is dangerous present, but the loss
Of what is past.
VOLUMNIA
Kérlek, fiam,
Eredj hozzájok sapkáddal kezedben,
Nyújtsd azt ki ennyire és lépj oda,
Csókolja térded a követ (ily esetben
Szónoklat ez, s értelmesb a szem e
Tudatlanokban, mint a fül), fejed
Mozgasd, mintegy javítva vad szived, mely
Szelíd most, mint a lágy szeder, s nem áll
Az érintésnek ellen. Mondd nekik:
Te harcosuk vagy, s zajban növekedvén,
Megvallod, nem bírsz a kivánatos
Nyájas modorral, mit várhatnak ők, ha
Kegyökre vágyasz; ámde a jövőben
Iparkodol kedvökben járni majd
Kitelhetőleg.
VOLUMNIA.
I pr'ythee now, my son,
Go to them with this bonnet in thy hand;
And thus far having stretch'd it,—here be with them,—
Thy knee bussing the stones,—for in such busines
Action is eloquence, and the eyes of the ignorant
More learned than the ears,—waving thy head,
Which often, thus correcting thy stout heart,
Now humble as the ripest mulberry
That will not hold the handling: or say to them
Thou art their soldier, and, being bred in broils,
Hast not the soft way which, thou dost confess,
Were fit for thee to use, as they to claim,
In asking their good loves; but thou wilt frame
Thyself, forsooth, hereafter theirs, so far
As thou hast power and person.
MENENIUS
Hogyha ezt teszed,
Amit beszélt, minden szív a tied, mert
Kérésre oly készek megbocsátni, mint
Szószátyárkodni máskor.
MENENIUS.
This but done
Even as she speaks, why, their hearts were yours:
For they have pardons, being ask'd, as free
As words to little purpose.
VOLUMNIA
Kérlek, engedj,
S eredj. Tudom, hogy elleneddel inkább
Tűzlángba mennél, mint nekik lugasban
Hizelkedjél. Itt jön Cominius.
Jön Cominius
VOLUMNIA.
Pr'ythee now,
Go, and be rul'd; although I know thou had'st rather
Follow thine enemy in a fiery gulf
Than flatter him in a bower.
Enter COMINIUS.
Here is Cominius.
COMINIUS
A téren voltam, és szükség, barátom,
Hogy gyűjts erőt, vagy fuss, vagy szendeséggel
Védjed magad. Mindenfelé harag van.
COMINIUS.
I have been i' the market-place; and, sir, 'tis fit
You make strong party, or defend yourself
By calmness or by absence: all's in anger.
MENENIUS
Csak a szép szó...
MENENIUS.
Only fair speech.
COMINIUS
Ez tán használni fog, ha
Magát rábírja.
COMINIUS.
I think 'twill serve, if he
Can thereto frame his spirit.
VOLUMNIA
Kell s akarja is!
Ó, mondd, hogy úgy van, és aztán eredj.
VOLUMNIA.
He must, and will.—
Pr'ythee now, say you will, and go about it.
CORIOLANUS
Hajadon fővel menjek hát eléjök?
Silány nyelvem tegyen nemes szivemre
Hazugságot, mit el kell tűrnie?
Jó, megteszem; de hogyha egy személy
Forogna fönn, e Marcius teste csak:
Porrá törnék azt s a szelekbe szórnák.
El hát!... E rám tukmált szerepben én
Sosem játszom jól.
CORIOLANUS.
Must I go show them my unbarb'd sconce? must I
With my base tongue, give to my noble heart
A lie, that it must bear? Well, I will do't:
Yet, were there but this single plot to lose,
This mould of Marcius, they to dust should grind it,
And throw't against the wind.—To the market-place:—
You have put me now to such a part which never
I shall discharge to the life.
COMINIUS
Jer, mi majd segítünk.
COMINIUS.
Come, come, we'll prompt you.
VOLUMNIA
Édes fiam, kérlek! Mondád: az én
Dicséretem tett hőssé; hogy megint
Dicsérjelek, vedd át e szerepet, mit
Még nem játszottál.
VOLUMNIA.
I pr'ythee now, sweet son,—as thou hast said
My praises made thee first a soldier, so,
To have my praise for this, perform a part
Thou hast not done before.
CORIOLANUS
El kell játszanom.
Menj, meggyőződésem! Szálljon belém
Egy ringyó lelke! Torkom, mely miként a
Dob, harsogott, oly vékony síp legyen,
Mint a herélt vagy kislyány hangja, ki
Pulyákat altat el! Fickó-mosoly
Tanyázzon arcomon, sírjon szemem,
Mint iskolásfiú! Koldúsi nyelv
Mozogjon ajkaim közt, s e vasas térd,
Melyet csupán a kengyel görbitett, mint
Alamizsnás emberé hajoljon?... Én nem
Teszem; saját hitem megsemmisítsem,
S tanítsam testem által lelkemet
Örök aljasságra?
CORIOLANUS.
Well, I must do't:
Away, my disposition, and possess me
Some harlot's spirit! My throat of war be turn'd,
Which quired with my drum, into a pipe
Small as an eunuch, or the virgin voice
That babies lulls asleep! the smiles of knaves
Tent in my cheeks; and school-boys' tears take up
The glasses of my sight! a beggar's tongue
Make motion through my lips; and my arm'd knees,
Who bow'd but in my stirrup, bend like his
That hath receiv'd an alms!—I will not do't;
Lest I surcease to honour mine own truth,
And by my body's action teach my mind
A most inherent baseness.
VOLUMNIA
Tetszésed szerint hát.
Nagyobb szégyen nekem koldulni tőled
Mint őtőlök neked. Pusztuljon el hát
Minden. Könnyebb éreznem gőgödet, mint
Félnem dacod veszélyét. A halált úgy
Vetem meg, mint te. Tégy kedved szerint.
Enyém vitézséged, tőlem szivád azt;
E gőg sajátod.
VOLUMNIA.
At thy choice, then:
To beg of thee, it is my more dishonour
Than thou of them. Come all to ruin: let
Thy mother rather feel thy pride than fear
Thy dangerous stoutness; for I mock at death
With as big heart as thou. Do as thou list.
Thy valiantness was mine, thou suck'dst it from me;
But owe thy pride thyself.
CORIOLANUS
Kérlek, légy nyugodt
Anyám, s ne dorgálj többé; elmegyek,
Elcsempészem hajlandóságukat
Sziveiket elnyerem, szeretni fog
Rómának minden céhe. Lásd, megyek már.
Üdvözlöm nőmet. Mint konzul jövök meg,
Vagy sohse bízzál nyelvemben, hogy egykor
Ügyes hizelgő lesz.
CORIOLANUS.
Pray, be content:
Mother, I am going to the market-place;
Chide me no more. I'll mountebank their loves,
Cog their hearts from them, and come home belov'd
Of all the trades in Rome. Look, I am going.
Commend me to my wife. I'll return consul;
Or never trust to what my tongue can do
I' the way of flattery further.
VOLUMNIA
Tégy, mint akarsz. (El)
VOLUMNIA.
Do your will.
Exit.
COMINIUS
El, a tribúnok várnak. Rajta légy, hogy
Szelíden szólj, mert úgy hallám, keményebb
Vádakkal állnak még eléd azoknál
Amelyek nyomnak már.
COMINIUS.
Away! The tribunes do attend you: arm yourself
To answer mildly; for they are prepar'd
With accusations, as I hear, more strong
Than are upon you yet.
CORIOLANUS
„Szelíden” a jelszó. Kérlek, jerünk.
Vádoljanak koholmányokkal, én
Becsűlettel felelek.
CORIOLANUS.
The word is, mildly.—Pray you let us go:
Let them accuse me by invention, I
Will answer in mine honour.
MENENIUS
Hanem szelíden.
MENENIUS.
Ay, but mildly.
CORIOLANUS
Jó, jó, szelíd leszek tehát, szelíd.
El mindnyájan
CORIOLANUS.
Well, mildly be it then; mildly.
Exeunt.

3. szín

[szerkesztés]
Ugyanott. A Forum.
Jön Sicinius és Brutus
SCENE III. Rome. The Forum.
Enter SICINIUS and BRUTUS.
BRUTUS
Fő vád legyen, hogy zsarnok-hatalomra
Törekszik, és ha itt kisiklik, a nép
Iránti gyűlölségével szorítsd,
S hogy a prédát nem osztá szét, amit
Az antiumbeliktől vettek el.
Aedil jön
Nos, jő?
BRUTUS.
In this point charge him home, that he affects
Tyrannical power: if he evade us there,
Enforce him with his envy to the people;
And that the spoil got on the Antiates
Was ne'er distributed.
Enter an AEDILE.
What, will he come?
AEDIL
Igen.
AEDILE.
He's coming.
BRUTUS
Kik társai?
BRUTUS.
How accompanied?
AEDIL
Az öreg
Menenius s a szenátorok, kik őt
Mindig kegyelték.
AEDILE.
With old Menenius, and those senators
That always favour'd him.
SICINIUS
Összeírtad-e
A voksokat mind, melyeket szereztünk?
SICINIUS.
Have you a catalogue
Of all the voices that we have procur'd,
Set down by the poll?
AEDIL
Igen, leírtam, rendiben van, íme.
AEDILE.
I have; 'tis ready.
SICINIUS
S beszedted tribusok szerint?
SICINIUS.
Have you collected them by tribes?
AEDIL
Beszedtem.
AEDILE.
I have.
SICINIUS
Most gyűjtsd a népet össze e helyen,
S ha én azt mondom: „Úgy kell lennie
A köznép joga s ereje szerint”, bár
Halál, pénzbüntetés vagy számüzés
Mondják utánam, hogy „pénzbüntetés” vagy
„Halál”, az ősi jog szerint s a jó ügy,
Hatalmánál fogvást.
SICINIUS.
Assemble presently the people hither:
And when they hear me say 'It shall be so
I' the right and strength o' the commons,' be it either
For death, for fine, or banishment, then let them,
If I say fine, cry 'Fine!'- if death, cry 'Death;'
Insisting on the old prerogative
And power i' the truth o' the cause.
AEDIL
Tudtul adom.
AEDILE.
I shall inform them.
BRUTUS
S ha így elkezdenek kiáltani,
Ne szűnjenek meg, míg a zaj s zavar
Ki nem csikarja azt a büntetést,
Amelyet rá itéltünk.
BRUTUS.
And when such time they have begun to cry,
Let them not cease, but with a din confus'd
Enforce the present execution
Of what we chance to sentence.
AEDIL
Jól vagyon.
AEDILE.
Very well.
SICINIUS
Mondd, hogy kemények s készen legyenek,
Ha intésünket látják.
SICINIUS.
Make them be strong, and ready for this hint,
When we shall hap to give't them.
BRUTUS
Eszerint tégy.
Aedil el
Lobbantsd haragra őt. A győzelemhez
Van szokva, s ellenmond nagyon hamar,
S ha föl van ingerülve, vissza nem tér
A mérséklethez; akkor ő kimondja,
Mi szívén van, s ott az van, ami minket
Nyakát szegnünk segít.
Jőnek Coriolanus, Menenius, Cominius, szenátorok, patríciusok
BRUTUS.
Go about it.
Exit AEDILE.
Put him to choler straight: he hath been us'd
Ever to conquer, and to have his worth
Of contradiction; being once chaf'd, he cannot
Be rein'd again to temperance; then he speaks
What's in his heart; and that is there which looks
With us to break his neck.
SICINIUS
Hah, jól van, itt jön.
SICINIUS.
Well, here he comes.
Enter CORIOLANUS, MENENIUS, COMINIUS, Senators, and Patricians.
MENENIUS
Kérlek, csak nyugodtan.
MENENIUS.
Calmly, I do beseech you.
CORIOLANUS
Mint a lovász, ki százszor tűri el
Egy kis pénzért a gaz nevet. Istenink
Tartsák meg Rómát, adjanak érdemes
Birákat, hintsenek közénk szeretetet,
S töltsék meg békejellel templominkat
S ne haddal utcáinkat.
CORIOLANUS.
Ay, as an ostler, that for the poorest piece
Will bear the knave by the volume.—The honoured gods
Keep Rome in safety, and the chairs of justice
Supplied with worthy men! plant love among's!
Throng our large temples with the shows of peace,
And not our streets with war!
ELSŐ SZENÁTOR
Ámen, ámen.
FIRST SENATOR.
Amen, amen!
MENENIUS
Nemes kivánat.
Az aedil visszajön polgárokkal
MENENIUS.
A noble wish.
Re-enter the AEDILE, with Citizens.
SICINIUS
Emberek, idébb.
SICINIUS.
Draw near, ye people.
AEDIL
Figyeljetek a tribúnusokra. Lassan!
AEDILE.
List to your tribunes; audience: peace, I say!
CORIOLANUS
Előbb én szólok.
CORIOLANUS.
First, hear me speak.
TRIBUNOK
Jó, szólj. Csendesen!
BOTH TRIBUNES.
Well, say.—Peace, ho!
CORIOLANUS
Csak itt és másutt nem vádoltatom?
Itt vége lesz mindennek?
CORIOLANUS.
Shall I be charg'd no further than this present?
Must all determine here?
SICINIUS
Kérdezem:
Meghajtod a népszó előtt magad,
Elismered képviselőiket,
S eltűröd a törvényes büntetést a
Vétkekért, mik rádbizonyulnak?
SICINIUS.
I do demand,
If you submit you to the people's voices,
Allow their officers, and are content
To suffer lawful censure for such faults
As shall be proved upon you.
CORIOLANUS
El.
CORIOLANUS.
I am content.
MENENIUS
No, látjátok, polgárok, ő igent mond.
Tekintsétek vitézi tetteit,
Gondoljatok sebeire... Olyanok
Testén, mint sírok a szent temetőn.
MENENIUS.
Lo, citizens, he says he is content:
The warlike service he has done, consider; think
Upon the wounds his body bears, which show
Like graves i' the holy churchyard.
CORIOLANUS
Nevetséges kis tüskekarcolások.
CORIOLANUS.
Scratches with briers,
Scars to move laughter only.
MENENIUS
Továbbá gondoljátok meg: ha nem
Beszél mint polgár, tesz mint katona.
Ne nézzétek vad hangját rosszaságnak.
Amint mondottam, ő csak katonás, de
Nem gyűlöl bennetek.
MENENIUS.
Consider further,
That when he speaks not like a citizen,
You find him like a soldier: do not take
His rougher accents for malicious sounds,
But, as I say, such as become a soldier,
Rather than envy you.
COMINIUS
Jó, jó, ne többet.
COMINIUS.
Well, well, no more.
CORIOLANUS
Hogyan van az, hogy bár egyhangulag
Konzulnak választattam, ilyetén
Csúfot vallok, hogy egy óra alatt
Visszaveszitek?
CORIOLANUS.
What is the matter,
That being pass'd for consul with full voice,
I am so dishonour'd that the very hour
You take it off again?
SICINIUS
Te felelsz nekünk.
SICINIUS.
Answer to us.
CORIOLANUS
Beszélj hát... Jó... Hisz így kell lennie.
CORIOLANUS.
Say then: 'tis true, I ought so.
SICINIUS
Bevádolunk, hogy tervezéd, miképp
Rómába minden tisztséget kiírtasz,
Hogy így zsarnok hatalmat vívj magadnak.
Ezért a népnek árulója vagy.
SICINIUS.
We charge you that you have contriv'd to take
From Rome all season'd office, and to wind
Yourself into a power tyrannical;
For which you are a traitor to the people.
CORIOLANUS
Mit! Áruló!
CORIOLANUS.
How! traitor!
MENENIUS
No, lassan, megigérted.
MENENIUS.
Nay, temperately; your promise.
CORIOLANUS
Pokol mély lángja nyelje be a népet!
Én áruló! Gyalázatos tribún!
Bár ülne húszezer halál szemedben,
Markod szorítna milljomot, s hazug
Szájad kétannyit, mégis mondanám:
Hazudsz! s oly nyíltan, mintha istenimhez
Imádkoznám.
CORIOLANUS.
The fires i' the lowest hell fold in the people!
Call me their traitor!—Thou injurious tribune!
Within thine eyes sat twenty thousand deaths,
In thy hands clutch'd as many millions, in
Thy lying tongue both numbers, I would say,
Thou liest unto thee with a voice as free
As I do pray the gods.
SICINIUS
Nép, hallod ezt?
SICINIUS.
Mark you this, people?
POLGÁROK
El a
Sziklára véle, a sziklára!
CITIZENS.
To the rock, to the rock, with him!
SICINIUS
Lassan.
Nem szükség vádjait szaporítanunk;
Láttátok tettit, hallátok beszédét,
Szolgátokat megverte, titeket
Káromlott, a törvénynek ütlegekkel
Állt ellen, megvetéssel illeté
A nagyhatalmu bíróságot. Ez mind
Főbenjáró bűn, mely a legkeményebb
Halált érdemli.
SICINIUS.
Peace!
We need not put new matter to his charge:
What you have seen him do and heard him speak,
Beating your officers, cursing yourselves,
Opposing laws with strokes, and here defying
Those whose great power must try him; even this,
So criminal and in such capital kind,
Deserves the extremest death.
BRUTUS
De mert elébb honát
Szolgálta...
BRUTUS.
But since he hath
Serv'd well for Rome,—
CORIOLANUS
Mily szolgálatról fecsegsz itt?
CORIOLANUS.
What do you prate of service?
BRUTUS
Mondom, mivel tudom.
BRUTUS.
I talk of that that know it.
CORIOLANUS
Te?
CORIOLANUS.
You?
MENENIUS
Ez tehát
Anyádnak tett igéreted?
MENENIUS.
Is this the promise that you made your mother?
COMINIUS
Könyörgök,
Tudd meg...
COMINIUS.
Know, I pray you,—
CORIOLANUS
Nem, én már semmit sem tudok.
Mondjátok ki a tarpei szirt-halált, a
Csavargó számütöttséget, nyuzást
A börtönt egy szem búzával naponként...
Nem adnék egy jó szót kegyelmökért
Nem kéne, amit adhatnak, habár
Megkapnám azt egy „Isten jó nap”-ért.
CORIOLANUS.
I'll know no further:
Let them pronounce the steep Tarpeian death,
Vagabond exile, flaying, pent to linger
But with a grain a day, I would not buy
Their mercy at the price of one fair word,
Nor check my courage for what they can give,
To have't with saying Good-morrow.
SICINIUS
Mert gyűlöletet szított ellene
S iparkodott a népet megrabolni
Hatalmától, és most is úgy viselte
Magát, mint ellen, s nem csupán a tisztes
Törvény iránt, de még azokhoz is, kik
Azt végrehajtják: a népnek nevében
S tribún-hatalmunknál fogvást ezennel
Száműzzük őt a városból, s kikötjük
Mihelyt bejő Rómának kapuján
Lelökjük őtet a tarpei szirtről.
A nép nevében mondom: úgy legyen!
SICINIUS.
For that he has,—
As much as in him lies,—from time to time
Envied against the people, seeking means
To pluck away their power; as now at last
Given hostile strokes, and that not in the presence
Of dreaded justice, but on the ministers
That do distribute it;—in the name o' the people,
And in the power of us the tribunes, we,
Even from this instant, banish him our city,
In peril of precipitation
From off the rock Tarpeian, never more
To enter our Rome gates: I' the people's name,
I say it shall be so.
POLGÁROK
Úgy légyen, úgy, úgy! számkivetjük őt! Úgy
Kell lenni!
CITIZENS.
It shall be so, it shall be so; let him away;
He's banished, and it shall be so.
COMINIUS
Urak, barátaim, hallgassatok rám.
COMINIUS.
Hear me, my masters and my common friends,—
SICINIUS
Nem, el van már itélve.
SICINIUS.
He's sentenc'd; no more hearing.
COMINIUS
Hadd beszéljek.
Konzul valék, s Rómának elleni
Nyomot hagyának rajtam. Szeretem
Hazám javát gyöngédebb tisztelettel
Szentebben s mélyebben, mint éltemet
És drága nőmet s méhének gyümölcsit
Ágyékom kincseit. Ha mondanám, hogy...
COMINIUS.
Let me speak:
I have been consul, and can show for Rome
Her enemies' marks upon me. I do love
My country's good with a respect more tender,
More holy and profound, than mine own life,
My dear wife's estimate, her womb's increase,
And treasure of my loins; then if I would
Speak that,—
SICINIUS
Mit mondanál hát? Tudjuk, hányadán vagy.
SICINIUS.
We know your drift. Speak what?
BRUTUS
Nincs mit beszélned. Ő száműzve van, mint
A népnek és hazának ellene.
Úgy lészen.
BRUTUS.
There's no more to be said, but he is banish'd,
As enemy to the people and his country:
It shall be so.
POLGÁROK
Úgy lesz, úgy kell lennie!
CITIZENS.
It shall be so, it shall be so.
CORIOLANUS
Hitvány kutyák! kiknek lélegzetét
Utálom, mint a mocsár bűzhödését,
S kegyét úgy becsülöm, mint temetetlen
Halott maradványát, mely levegőmet
Megrontja: én száműzlek titeket!
Maradjatok itt ingó lelketekkel!
Remegjen minden neszre szívetek!
Az ellenség tollának lebbenése
Ejtsen kétségbe! Legyen hatalmatok
Mindig, védőtöket száműzni, s végre
Butaságtok (mely nem lát, míg nem érez),
Nem tartóztatva bennetek (levén
Tenellenségtek), légyen nyomorú
Szolgáivá olyan nemzetnek, amely
Egy kardcsapás nélkül hódíta meg!
Megvetve a várost miattatok,
Hátat fordítok... Széles a világ.
Coriolanus, Cominius, Menenius, szenátorok és patríciusok el
CORIOLANUS.
You common cry of curs! whose breath I hate
As reek o' the rotten fens, whose loves I prize
As the dead carcasses of unburied men
That do corrupt my air,—I banish you;
And here remain with your uncertainty!
Let every feeble rumour shake your hearts!
Your enemies, with nodding of their plumes,
Fan you into despair! Have the power still
To banish your defenders; till at length
Your ignorance,—which finds not till it feels,—
Making but reservation of yourselves,—
Still your own foes,—deliver you, as most
Abated captives to some nation
That won you without blows! Despising,
For you, the city, thus I turn my back:
There is a world elsewhere.
Exeunt CORIOLANUS, COMINIUS, MENENIUS, Senators, and
Patricians.
AEDIL
Elment a népnek ellensége, elment!
AEDILE.
The people's enemy is gone, is gone!
POLGÁROK
Ellenségünk száműzeték! hahó!
CITIZENS.
Our enemy is banish'd, he is gone! Hoo! hoo!
Shouting, and throwing up their caps.
SICINIUS
Kisérjétek ki őt a kapukig, mint
Ő megvetéssel kísért titeket,
S bosszantsátok, miként érdemli. Minket
Kövessen őrség át a városon.
SICINIUS.
Go, see him out at gates, and follow him,
As he hath follow'd you, with all despite;
Give him deserv'd vexation. Let a guard
Attend us through the city.
POLGÁROK
Jerünk, jerünk, nézzük ki a kapun.
Óvja az Ég nemes tribúnainkat!
El mindnyájan
CITIZENS.
Come, come, let's see him out at gates; come.
The gods preserve our noble tribunes! Come.
Exeunt.

Negyedik felvonás

[szerkesztés]

1. szín

[szerkesztés]
Róma. A város kapuja előtt.
Jönnek Coriolanus, Volumnia, Virgilia, Menenius, Cominius és néhány ifjú patrícius
SCENE I. Rome. Before a gate of the city.
Enter CORIOLANUS, VOLUMNIA, VIRGILIA, MENENIUS, COMINIUS,and several young Patricians.
CORIOLANUS
Ne sírjatok... rövid bucsút... kiöklel
A sokfejű vadállat. Hát, anyám,
Hol régi bátorságod? Hisz te mondtad:
A lélek próbája a balszerencse,
Hogy apróságot apró ember is bír,
Hogy minden sajka mesterként evez
Csendes vizen... Midőn a sors lesújt ránk:
Kín közt szelídnek lenni, ez kiván nagy
Erélyt. Te adtál oly tanácsokat
Nekem, mik győzhetetlenné teszik
A szívet, amely tudja azokat.
CORIOLANUS.
Come, leave your tears; a brief farewell:—he beast
With many heads butts me away.—Nay, mother,
Where is your ancient courage? you were us'd
To say extremities was the trier of spirits;
That common chances common men could bear;
That when the sea was calm all boats alike
Show'd mastership in floating; fortune's blows,
When most struck home, being gentle wounded, craves
A noble cunning; you were us'd to load me
With precepts that would make invincible
The heart that conn'd them.
VIRGILIA
Ó, istenek!
VIRGILIA.
O heavens! O heavens!
CORIOLANUS
Kérlek, ne, feleség...
CORIOLANUS.
Nay, I pr'ythee, woman,—
VOLUMNIA
Most érje dögvész Róma céheit,
S pusztuljon el minden!
VOLUMNIA.
Now the red pestilence strike all trades in Rome,
And occupations perish!
CORIOLANUS
Mit, ejh! szeretni
Fognak, ha nélkülöznek majd. Anyám,
Légy olyan ismét, mint midőn beszélted:
Ha lettél volna neje Herculesnek,
Végzetted volna hat müvét, kimélni
Férjed verítekét. Cominius, ne
Csüggedj. Anyám, nőm, Isten véletek; még
Jó dolgom lesz. Vén, jó Menenius,
Könyűd sósabb, mint ifjabb emberé,
S méreg szemednek. Egykori vezérem,
Komor vagy és sok szívkeményitő
Látványod volt; mondd e bús asszonyoknak:
Kerűlhetlen bajon jajgatni olyan
Bolondság, mint nevetni. Anyám, hiszen
Merészségem vigaszod vala mindig,
S hidd el (bár most magam megyek, miként
Magános sárkány, melyet rettegetté
Tesz elhiresztelt s nem látott tanyája),
Fiad túllép a köznapin, ha ármány
Nem ejti őt el.
CORIOLANUS.
What, what, what!
I shall be lov'd when I am lack'd. Nay, mother,
Resume that spirit when you were wont to say,
If you had been the wife of Hercules,
Six of his labours you'd have done, and sav'd
Your husband so much sweat.—Cominius,
Droop not; adieu.—Farewell, my wife,—my mother:
I'll do well yet.—Thou old and true Menenius,
Thy tears are salter than a younger man's,
And venomous to thine eyes.—My sometime general,
I have seen thee stern, and thou hast oft beheld
Heart-hard'ning spectacles; tell these sad women
'Tis fond to wail inevitable strokes,
As 'tis to laugh at 'em.—My mother, you wot well
My hazards still have been your solace: and
Believe't not lightly,—though I go alone,
Like to a lonely dragon, that his fen
Makes fear'd and talk'd of more than seen,—your son
Will or exceed the common or be caught
With cautelous baits and practice.
VOLUMNIA
Kedves gyermekem,
Hová mégy? Vidd magaddal egy darabra
Cominiust; menj egyenes irányban
S ne a vad véletlenre bízd magad,
Mely véled szembejő.
VOLUMNIA.
My first son,
Whither wilt thou go? Take good Cominius
With thee awhile: determine on some course
More than a wild exposture to each chance
That starts i' the way before thee.
CORIOLANUS
Ó, istenek!
CORIOLANUS.
O the gods!
COMINIUS
Egy hónapig kisérlek és kikötjük,
Hol fogsz maradni, hogy halljuk hirét
Egymásnak; így, ha a visszahivásra
Majd ok kerül, nem kell a nagy világba
Szétküldenünk, keresni egyes embert,
És elveszítnünk a kegyelmet, amely
Mindig hűl, hogyha távol az, kinek
Szüksége van rá.
COMINIUS.
I'll follow thee a month, devise with thee
Where thou shalt rest, that thou mayst hear of us,
And we of thee: so, if the time thrust forth
A cause for thy repeal, we shall not send
O'er the vast world to seek a single man;
And lose advantage, which doth ever cool
I' the absence of the needer.
CORIOLANUS
Isten véletek...
Rajtad nagy a kor, s jobban jóllakál a
Csatákkal, hogysem ép erőmmel a
Bolygásd kibírd. Csak a kapun kisérj ki.
Jer, édes nőm s te drága, jó anyám, s ti,
Próbált barátim, mondjatok bucsút,
Ha távozom, s mosolygjatok. Jerünk.
Amíg a földön járok, hallani
Fogtok felőlem, és mindig hasonlót
Előbbi tettimhez.
CORIOLANUS.
Fare ye well:
Thou hast years upon thee; and thou art too full
Of the wars' surfeits to go rove with one
That's yet unbruis'd: bring me but out at gate.—
Come, my sweet wife, my dearest mother, and
My friends of noble touch; when I am forth,
Bid me farewell, and smile. I pray you, come.
While I remain above the ground, you shall
Hear from me still; and never of me aught
But what is like me formerly.
MENENIUS
Különbet ennél
Nem hallhat fül. Jertek, ne sírjatok.
Ha csak hét évet ránthatnék le e vén
Kezek s lábakról, a jó istenekre,
Nyomodban járnék.
MENENIUS.
That's worthily
As any ear can hear.—Come, let's not weep.—
If I could shake off but one seven years
From these old arms and legs, by the good gods,
I'd with thee every foot.
CORIOLANUS
Add kezed. Jerünk.
El mindnyájan
CORIOLANUS.
Give me thy hand:—
Come.
Exeunt.

2. szín

[szerkesztés]
Ugyanott. Utca, közel a kapuhoz.
Jön Sicinius, Brutus és egy aedil
SCENE II. Rome. A street near the gate.
Enter SICINIUS, BRUTUS, and an AEDILE.
SICINIUS
Oszoljanak szét: ő elment; elég ez.
Háborog a nemesség; látható volt:
Pártjára állt.
SICINIUS.
Bid them all home; he's gone, and we'll no further.—
The nobility are vex'd, whom we see have sided
In his behalf.
BRUTUS
Hatalmunk megmutattuk;
Legyünk szerényebbek most, mint valánk
A tett alatt.
BRUTUS.
Now we have shown our power,
Let us seem humbler after it is done
Than when it was a-doing.
SICINIUS
Hadd menjenek haza.
Mondd, hogy nagy ellenségök elmene,
S megint erősek ők.
SICINIUS.
Bid them home:
Say their great enemy is gone, and they
Stand in their ancient strength.
BRUTUS
Oszoljanak szét.
Aedil el
Im, anyja jön.
Jön Volumnia, Virgilia és Menenius
BRUTUS.
Dismiss them home.
Exit AEDILE.
Here comes his mother.
SICINIUS
Kerüljük őt ki.
SICINIUS.
Let's not meet her.
BRUTUS
Mért?
BRUTUS.
Why?
SICINIUS
Mondják, hogy dúl-fúl.
SICINIUS.
They say she's mad.
BRUTUS
Már megláta, hát csak
Maradjunk helyben.
BRUTUS.
They have ta'en note of us: keep on your way.
Enter VOLUMNIA, VIRGILIA, and MENENIUS.
VOLUMNIA
Itt vagytok, jó; az Ég minden csapása
Fizesse vissza szívességteket.
VOLUMNIA.
O, you're well met: the hoarded plague o' the gods
Requite your love!
MENENIUS
Ne oly fennszóval.
MENENIUS.
Peace, peace, be not so loud.
VOLUMNIA
Hogyha könnyeimtől
Szólhatnék, hallanál majd valamit.
Hanem hisz így is hallasz. (Brutushoz) Távozol?
VOLUMNIA.
If that I could for weeping, you should hear,—
Nay, and you shall hear some.—To BRUTUS. Will you be gone?
VIRGILIA
(Siciniushoz)
Maradj te is!... Bár volna módom így
Férjemhez szólnom.
VIRGILIA.
You shall stay tooTo SICINIUS.: I would I had the power
To say so to my husband.
SICINIUS
Ilyen férfias vagy?
SICINIUS.
Are you mankind?
VOLUMNIA
Igen, bolond. Hát szégyen ez? bolond.
Nem férfi volt apám? S te róka voltál,
Száműzni azt, ki annyi kardcsapást
Ejtett Rómáért, amennyit te szót sem...
VOLUMNIA.
Ay, fool; is that a shame?—Note but this, fool.—
Was not a man my father? Hadst thou foxship
To banish him that struck more blows for Rome
Than thou hast spoken words?—
SICINIUS
Ó, szent egek!
SICINIUS.
O blessed heavens!
VOLUMNIA
Több hősi kardcsapást, mint
Te bölcs beszédet, és a hon javáért.
Egyet mondok... De menj... Nem, nem, maradj még.
Bár volna Arábiában fiam
Jó kardjával s előtte ti, effélék.
VOLUMNIA.
Moe noble blows than ever thou wise words;
And for Rome's good.—I'll tell thee what;—yet go;—
Nay, but thou shalt stay too:—I would my son
Were in Arabia, and thy tribe before him,
His good sword in his hand.
SICINIUS
Aztán?
SICINIUS.
What then?
VIRGILIA
Aztán? Fajodnak ott végét szakítná.
VIRGILIA.
What then!
He'd make an end of thy posterity.
VOLUMNIA
Fattyaknak és mindennek.
Jó férfiú, Rómáért hány sebet hord!
VOLUMNIA.
Bastards and all.—
Good man, the wounds that he does bear for Rome!
MENENIUS
Jer, légy nyugodt.
MENENIUS.
Come, come, peace.
SICINIUS
Bár úgy maradt volna a hon iránt, mint
Kezdé, s ne oldta volna szét a szép
Csomót, melyet kötött.
SICINIUS.
I would he had continu'd to his country
As he began, and not unknit himself
The noble knot he made.
BRUTUS
Bár volna így.
BRUTUS.
I would he had.
MENENIUS
Bár? Bujtottátok a csőcseléket,
Ti, ti macskák, kik érdemét úgy értik,
Mint én azon rejtelmeket, miket
Az ég a földdel nem tudat.
VOLUMNIA.
I would he had! 'Twas you incens'd the rabble;—
Cats, that can judge as fitly of his worth
As I can of those mysteries which heaven
Will not have earth to know.
BRUTUS
Jerünk.
BRUTUS.
Pray, let us go.
VOLUMNIA
Tehát, urak, kérlek, hogy menjetek. Hős
Tettet vivétek végbe. Mielőtt
Mentek, halljátok: amennyivel magasb
A Capitol, mint itt a legkisebb ház,
Fiam, kit számüzétek (férje e
Hölgynek, látjátok), annyival magasb
Mindnyájatoknál.
VOLUMNIA.
Now, pray, sir, get you gone:
You have done a brave deed. Ere you go, hear this,—
As far as doth the Capitol exceed
The meanest house in Rome, so far my son,—
This lady's husband here; this, do you see?—
Whom you have banish'd does exceed you all.
BRUTUS
Jó, jó, itt hagyunk.
BRUTUS.
Well, well, we'll leave you.
SICINIUS
Mért hallgatnók e tébolyult szidalmát?
SICINIUS.
Why stay we to be baited
With one that wants her wits?
VOLUMNIA
Vigyétek el jó kívánságimat.
A tribunok el
Ne tennének bár mást az istenek
Átkimnak teljesítésén kivűl!
Napjában egyszer jőnék össze csak
Velök, könnyülne szívem a tehertől,
Mely nyomja.
VOLUMNIA.
Take my prayers with you.—
Exeunt TRIBUNES.
I would the gods had nothing else to do
But to confirm my curses! Could I meet 'em
But once a day, it would unclog my heart
Of what lies heavy to't.
MENENIUS
Szavamra, jól odamondtál,
Van miért. Jöttök hozzánk vacsorára?
MENENIUS.
You have told them home,
And, by my troth, you have cause. You'll sup with me?
VOLUMNIA
Haraggal élek, magamat eszem,
S ez ételnél éhen halok. Jerünk. (Virgiliához)
Ne nyögj ily bágyadtan, velem panaszkodj
Haraggal, mint Juno. El, el! Jerünk.
VOLUMNIA.
Anger's my meat; I sup upon myself,
And so shall starve with feeding.—Come, let's go:
Leave this faint puling and lament as I do,
In anger, Juno-like. Come, come, come.
Exeunt.
MENENIUS
Piha, piha, piha.
El mindnyájan
MENENIUS.
Fie, fie, fie!

3. szín

[szerkesztés]
Országút Róma és Antium között.
Egy római és egy volszk jön szemközt
SCENE III. A highway between Rome and Antium.
Enter a ROMAN and a VOLSCE, meeting.
RÓMAI
Jól ismerlek, uram, te is ismersz engemet, úgy hiszem, Adriánnak hínak.
ROMAN.
I know you well, sir, and you know me; your name, I think,
is Adrian.
VOLSZK
Úgy van, uram; de én valóban elfeledtelek.
VOLSCE.
It is so, sir: truly, I have forgot you.
RÓMAI
Én római vagyok, és, valamint te, Róma ellen szolgálok. Ismersz most?
ROMAN.
I am a Roman; and my services are, as you are, against 'em: know
you me yet?
VOLSZK
Nicanor, nem?
VOLSCE.
Nicanor? no!
RÓMAI
Ugyanaz, uram.
ROMAN.
The same, sir.
VOLSZK
Szakállasabb voltál, midőn utolszor láttalak, de beszéded visszahoz emlékembe.
Mi hír Rómában? Ki vagyok küldve a volszk államtól, hogy ott fölkeresselek;
megkíméltél egynapi úttól.
VOLSCE.
You had more beard when I last saw you; but your favour is
well approved by your tongue. What's the news in Rome? I have a
note from the Volscian state, to find you out there; you have
well saved me a day's journey.
RÓMAI
Rómában különös lázadás volt, fölkelt a nép a szenátorok, patríciusok és
nemesség ellen.
ROMAN.
There hath been in Rome strange insurrections: the people
against the senators, patricians, and nobles.
VOLSZK
Volt? Már vége van? Kormányunk másképp vélekedik; nagyarányú hadi
készületeket tesz, s reméli, hogy rajtok üt meghasonlásuk hevében.
VOLSCE.
Hath been! is it ended, then? Our state thinks not so;
they are in a most warlike preparation, and hope to come upon
them in the heat of their division.
RÓMAI
A láng lelohadt, de valami csekélység ismét föllobbanthatja, mert a nemesek úgy
szívökre veszik az érdemes Coriolanus száműzetését, hogy készek a néptől
minden hatalmat elvenni s tribunjaikat örökre letenni. Ez füstölög lassan, s
mondhatom, hogy közel van az erőszakos kitöréshez.
ROMAN.
The main blaze of it is past, but a small thing would make it
flame again; for the nobles receive so to heart the banishment
of that worthy Coriolanus that they are in a ripe aptness to take
all power from the people, and to pluck from them their tribunes
for ever. This lies glowing, I can tell you, and is almost mature
for the violent breaking out.
VOLSZK
Coriolanust száműzték?
VOLSCE.
Coriolanus banished!
RÓMAI
Száműzték, uram.
ROMAN.
Banished, sir.
VOLSZK
E hírrel szívesen látnak, Nicanor.
VOLSCE.
You will be welcome with this intelligence, Nicanor.
RÓMAI
Az idő most kedvező rájok nézve. Hallottam, hogy legkönnyebb az asszonyt
elcsábítani, ha férjével meghasonlott. Nemes Tullus Aufidiustok kitüntetheti
magát e háborúban, miután nagy vetélytársának, Coriolanusnak nincs keletje
hazájában.
ROMAN.
The day serves well for them now. I have heard it said the
fittest time to corrupt a man's wife is when she's fallen out
with her husband. Your noble Tullus Aufidius will appear well in
these wars, his great opposer, Coriolanus, being now in no
request of his country.
VOLSZK
Minden bizonnyal. Milyen szerencsés vagyok, hogy veled így véletlenül
találkoztam; elvégezted dolgomat, ennél fogva szívesen kísérlek haza.
VOLSCE.
He cannot choose. I am most fortunate thus accidentally to
encounter you; you have ended my business, and I will merrily
accompany you home.
RÓMAI
Az estebédig igen különös dolgokat beszélek még Rómáról, melyek mind
ellenségeik hasznára vannak. Hadseregtek készen áll, mondád?
ROMAN.
I shall between this and supper tell you most strange things
from Rome; all tending to the good of their adversaries. Have you
an army ready, say you?
VOLSZK
Királyi hadsereg pedig; a centuriók legényeikkel együtt már zsoldban és
elszállásolva vannak, s egy intésre egy óra alatt talpon teremnek.
VOLSCE.
A most royal one; the centurions and their charges, distinctly
billeted, already in the entertainment, and to be on foot at an
hour's warning.
RÓMAI
Nagyon örülök rajta, hogy készen vannak s úgy hiszem, én vagyok az az ember,
ki őket tettre híja. Tehát, uram, szívesen üdvözöllek, s örvendek társaságodon.
ROMAN.
I am joyful to hear of their readiness, and am the man, I think,
that shall set them in present action. So, sir, heartily well
met, and most glad of your company.
VOLSZK
Megelőzesz, uram; nekem van okom örvendeni a tiéden.
VOLSCE.
You take my part from me, sir; I have the most cause to be
glad of yours.
RÓMAI
Jó, menjünk együtt.
El mind a ketten
ROMAN.
Well, let us go together.
Exeunt.

4. szín

[szerkesztés]
Antium, Aufidius háza előtt.
Jön Coriolanus közönséges öltözetben, beburkolva
SCENE IV. Antium. Before AUFIDIUS'S house.
Enter CORIOLANUS, in mean apparel, disguised and muffled.
CORIOLANUS
Derék egy város. Antium, özvegyid
Miattam vannak. Hány örökösét
Látám e szép házaknak nyögni a
Csatában és kimúlni. Rám ne ismerj!
A nők nyársakkal s a fiúk kövekkel
Gyilkolnának le törpe-viadalban.
Polgár jön
Üdvez légy.
CORIOLANUS.
A goodly city is this Antium. City,
'Tis I that made thy widows: many an heir
Of these fair edifices 'fore my wars
Have I heard groan and drop: then know me not.
Lest that thy wives with spits and boys with stones,
In puny battle slay me.
Enter a CITIZEN.
Save you, sir.
POLGÁR
Szinte.
CITIZEN.
And you.
CORIOLANUS
Kérlek, hol lakik
A hős Aufidius? Itt van Antiumban?
CORIOLANUS.
Direct me, if it be your will,
Where great Aufidius lies; is he in Antium?
POLGÁR
Itt, és ma házánál vendégli az
Előkelőket.
CITIZEN.
He is, and feasts the nobles of the state
At his house this night.
CORIOLANUS
Mondd, melyik a háza?
CORIOLANUS.
Which is his house, beseech you?
POLGÁR
Ez itt előtted.
CITIZEN.
This, here, before you.
CORIOLANUS
Jól van, köszönöm.
Polgár el
Síkos, forgó világ!... Esküdt barátok,
Kik két kebelben egy szivet viseltek,
S osztoztak ágyon, ételen, időn,
Munkán, s mint ikrek válhatatlanúl
Együtt valának, pillantás alatt
Kicsinységekre a legkeserűbb
Gyülölködésbe esnek. És kegyetlen
Ellenségek, kik indulatjaikban
Álmatlanul terveztek, hogy megejtsék
Egymást, csekély véletlen által, ami
Nem ér föl egy tojással, hű barátok
Lesznek és végül összeházasítják
Gyermekeiket. Így van velem is.
Hazámat gyűlölöm s szeretem ez
Ellen-várost. Benézek. Ha megöl:
Igazságot tesz; hogyha befogad:
Szolgálok nemzetének. (El)
CORIOLANUS.
Thank you, sir; farewell.
Exit CITIZEN.
O world, thy slippery turns! Friends now fast sworn,
Whose double bosoms seems to wear one heart,
Whose hours, whose bed, whose meal and exercise
Are still together, who twin, as 'twere, in love
Unseparable, shall within this hour,
On a dissension of a doit, break out
To bitterest enmity; so fellest foes,
Whose passions and whose plots have broke their sleep
To take the one the other, by some chance,
Some trick not worth an egg, shall grow dear friends
And interjoin their issues. So with me:—
My birthplace hate I, and my love's upon
This enemy town.—I'll enter; if he slay me,
He does fair justice; if he give me way,
I'll do his country service.

5. szín

[szerkesztés]
Ugyanott. Terem Aufidius házában. Belül zene.
Szolga jön
SCENE V. Antium. A hall in AUFIDIUS'S house.
Music within. Enter A SERVANT.
ELSŐ SZOLGA
Bort, bort, bort! Milyen szolgálat ez!
Tán elaludtak a legényeink. (El)
Más szolga jön
FIRST SERVANT.
Wine, wine, wine! What service is here!
I think our fellows are asleep.
Exit.
Enter a second SERVANT.
MÁSODIK SZOLGA
Hol van Cotus? Az uram hivatja.
Cotus! (El)
Coriolanus jön
SECOND SERVANT.
Where's Cotus? my master calls for him.—Cotus!
Exit.
Enter CORIOLANUS.
CORIOLANUS
Derék ház, jó szagú a lakoma.
De én vendéghez nem hasonlitok.
Visszajön az első szolga
CORIOLANUS.
A goodly house: the feast smells well; but I
Appear not like a guest.
Re-enter the first SERVANT.
ELSŐ SZOLGA
Mit akarsz, barátom? Hová való vagy?
Itt nincs hely a számodra. Kérlek, ott az ajtó.
FIRST SERVANT.
What would you have, friend? whence are you? Here's no place for
you: pray go to the door.
CORIOLANUS
Nem érdemeltem jobb fogadtatást,
Mert hiszen Coriolanus vagyok.
Visszajön a második szolga
CORIOLANUS.
I have deserv'd no better entertainment
In being Coriolanus.
Re-enter second SERVANT.
MÁSODIK SZOLGA
Hová való vagy, uram? Fejében a szeme a kapusnak, hogy ilyen legényeket
bebocsát? Kérlek, hordd el magadat.
SECOND SERVANT.
Whence are you, sir? Has the porter his eyes in his head that he
gives entrance to such companions? Pray, get you out.
CORIOLANUS
Félre!
CORIOLANUS.
Away!
MÁSODIK SZOLGA
Félre? Te lódulj félre!
SECOND SERVANT.
Away? Get you away.
CORIOLANUS
Terhemre kezdesz lenni.
CORIOLANUS.
Now the art troublesome.
MÁSODIK SZOLGA
Olyan vitéz vagy? Majd váltok még veled egy szót.
Harmadik szolga jön, az elsővel találkozik
SECOND SERVANT.
Are you so brave? I'll have you talked with anon.
Enter a third SERVANT. The first meets him.
HARMADIK SZOLGA
Miféle ember ez?
THIRD SERVANT.
What fellow's this?
ELSŐ SZOLGA
Olyan furcsa, amilyet még sosem láttam. Ki nem tuszkolhatom a házból. Kérlek,
hídd ide csak az urat. (El)
FIRST SERVANT.
A strange one as ever I looked on: I cannot get him
out o' the house. Pr'ythee call my master to him.
HARMADIK SZOLGA
Dolgod van itt, atyafi? Kérlek, távozzál.
THIRD SERVANT.
What have you to do here, fellow? Pray you avoid the house.
CORIOLANUS
Hadd álljak, nem bántom tűzhelyteket.
CORIOLANUS.
Let me but stand; I will not hurt your hearth.
HARMADIK SZOLGA
Ki vagy?
THIRD SERVANT.
What are you?
CORIOLANUS
Nemesember.
CORIOLANUS.
A gentleman.
HARMADIK SZOLGA
Mennykő szegény pedig.
THIRD SERVANT.
A marvellous poor one.
CORIOLANUS
Valóban az vagyok.
CORIOLANUS.
True, so I am.
HARMADIK SZOLGA
Megkövetlek, szegény nemesember, keress más szállást magadnak; itt nincsen a te
számodra hely. Kérlek, pusztulj innét, jer.
THIRD SERVANT.
Pray you, poor gentleman, take up some other station; here's no
place for you. Pray you avoid; come.
CORIOLANUS
El a dolgod után, s hízzál a hideg falatokon! (Eltaszítja a szolgát)
CORIOLANUS.
Follow your function, go,
And batten on cold bits.
Pushes him away.
HARMADIK SZOLGA
Nem mégy?... Ugyan mondd meg csak az úrnak, milyen különös vendége van itt.
THIRD SERVANT.
What, you will not?—Pr'ythee, tell my master what a strange
guest he has here.
MÁSODIK SZOLGA
Azt megteszem. (El)
SECOND SERVANT.
And I shall.
Exit.
HARMADIK SZOLGA
Hol lakol?
THIRD SERVANT.
Where dwell'st thou?
CORIOLANUS
Mennyezet alatt.
CORIOLANUS.
Under the canopy.
HARMADIK SZOLGA
Mennyezet alatt?
THIRD SERVANT.
Under the canopy?
CORIOLANUS
Ott.
CORIOLANUS.
Ay.
HARMADIK SZOLGA
Hol van az?
THIRD SERVANT.
Where's that?
CORIOLANUS
A héják és varjak városában.
CORIOLANUS.
I' the city of kites and crows.
HARMADIK SZOLGA
A héják és varjak városában? Ez ám a nagy szamár. Hát csókákkal is lakol?
THIRD SERVANT.
I' the city of kites and crows!—What an ass it is!—Then thou
dwell'st with daws too?
CORIOLANUS
Nem, én nem szolgálom uradat.
CORIOLANUS.
No, I serve not thy master.
HARMADIK SZOLGA
Ejh, földi, hát te az én uramba kapsz?
THIRD SERVANT.
How, sir! Do you meddle with my master?
CORIOLANUS
Igen, s ez tisztességesebb, mint ha úrnődbe kapnék. Csak fecsegsz, csak fecsegsz.
Hordd a tányérokat, takarodj. (Kiveri a szolgát)
Jön Aufidius és a második szolga
CORIOLANUS.
Ay; 'tis an honester service than to meddle with thy mistress.
Thou prat'st and prat'st; serve with thy trencher, hence!
Beats him away.
Enter AUFIDIUS and the second SERVANT.
AUFIDIUS
Hol az az ember?
AUFIDIUS.
Where is this fellow?
MÁSODIK SZOLGA.
Itt, uram. Kibotoztam volna, mint a kutyát, de nem akartam az urakat zavarni ott
benn. (El)
SECOND SERVANT.
Here, sir; I'd have beaten him like a dog, but for
disturbing the lords within.
AUFIDIUS
Honnan jössz? Mit kívánsz? Mi a neved?
Mért nem beszélsz? Mondd meg, ki vagy?
AUFIDIUS.
Whence com'st thou? what wouldst thou? thy name?
Why speak'st not? speak, man: what's thy name?
CORIOLANUS
(leleplezi magát)
Ha most sem
Ismersz rám, Tullus, s látva engemet sem
Tudod, ki légyek, kénytelen leszek
Megmondanom nevem.
CORIOLANUS.
Unmuffling. If, Tullus,
Not yet thou know'st me, and, seeing me, dost not
Think me for the man I am, necessity
Commands me name myself.
AUFIDIUS
Mi a neved?
AUFIDIUS.
What is thy name?
Servants retire.
CORIOLANUS
Nevem rossz hangu a volszkok fülének
És a tiednek durva.
CORIOLANUS.
A name unmusical to the Volscians' ears,
And harsh in sound to thine.
AUFIDIUS
Mondd ki csak.
Lényed zordon s arcod parancsoló;
Vitorláid meg vannak tépve bár,
Nemes hajónak látszol. Mondd neved.
AUFIDIUS.
Say, what's thy name?
Thou has a grim appearance, and thy face
Bears a command in't; though thy tackle's torn,
Thou show'st a noble vessel: what's thy name?
CORIOLANUS
Készülj hát ráncba szedni homlokod;
Nem ismersz még?
CORIOLANUS.
Prepare thy brow to frown:—know'st thou me yet?
AUFIDIUS
Nem ismerlek. Neved?
AUFIDIUS.
I know thee not:—thy name?
CORIOLANUS
Nevem Cajus Marcius, ki néked és
Minden hazádfiának annyi bút
És kárt okoztam, aminek tanúja
Melléknevem, Coriolanus. Nehéz
Munkák, veszélyek s a hálátalan
Hazámért ontott vércseppek jutalma
Csak e melléknév, amiről eszedbe
Juthat gyülölséged, mellyel nekem
Te tartozol... Csak e nevem maradt; a
Kegyetlen nép irígykedése, melyet
A tőlem gyáván elpártolt nemesség
Helyben hagyott, a többit elnyelé.
Megengedék, hogy e rabszolganép
Kilármázzon Rómábul engem. E baj
Hozott házadhoz. Én nem a reményből,
Ne gondold, hogy megmentsem éltemet (mert
Ha halni félnék, senkit sem kerülnék
Úgy, mint téged), de dacbul állok itt,
Hogy megtoroljam számütőimet.
Tehát, ha van szózat szivedben, amely
Bosszút kiván ten megbántásidért,
S bosszút akarsz állni a szégyenért, mely
Hazádat érte: rajta! vedd ezennel
Ínségemnek hasznát, fordítsd javadra
Bosszúállásom; víni akarok
Az alvilágnak minden haragával
Romlott hazám ellen. De hogyha ezt nem
Mered s már átalod kisérteni
Jó sorsod: úgy, egy szó, mint száz, nekem
Nem kell tovább az élet, s átadom
Neked s gyülölségednek nyakamat,
Melyet ha el nem vágsz, bolond leszesz,
Mert mindig ellened valék, s honod
Keblébül hordónkint ontottam a vért,
S így szégyenedre élek csak, ha nem
Szolgállak téged.
CORIOLANUS.
My name is Caius Marcius, who hath done
To thee particularly, and to all the Volsces,
Great hurt and mischief; thereto witness may
My surname, Coriolanus: the painful service,
The extreme dangers, and the drops of blood
Shed for my thankless country, are requited
But with that surname; a good memory,
And witness of the malice and displeasure
Which thou shouldst bear me: only that name remains;
The cruelty and envy of the people,
Permitted by our dastard nobles, who
Have all forsook me, hath devour'd the rest,
And suffer'd me by the voice of slaves to be
Whoop'd out of Rome. Now, this extremity
Hath brought me to thy hearth: not out of hope,
Mistake me not, to save my life; for if
I had fear'd death, of all the men i' the world
I would have 'voided thee; but in mere spite,
To be full quit of those my banishers,
Stand I before thee here. Then if thou hast
A heart of wreak in thee, that wilt revenge
Thine own particular wrongs, and stop those maims
Of shame seen through thy country, speed thee straight
And make my misery serve thy turn: so use it
That my revengeful services may prove
As benefits to thee; for I will fight
Against my canker'd country with the spleen
Of all the under fiends. But if so be
Thou dar'st not this, and that to prove more fortunes
Th'art tir'd, then, in a word, I also am
Longer to live most weary, and present
My throat to thee and to thy ancient malice;
Which not to cut would show thee but a fool,
Since I have ever follow'd thee with hate,
Drawn tuns of blood out of thy country's breast,
And cannot live but to thy shame, unless
It be to do thee service.
AUFIDIUS
Ó, Marcius, Marcius,
Az ős irígység egy-egy gyökerét
Tépé ki mindenik szavad szivembül.
Ha Jupiter jósolna e fellegekbül,
És szólna: „úgy van” nem hinnék neki
Jobban, mint, tisztes Marcius, neked.
Ó, hadd övezze melledet karom,
Mint durva kopjám százszor megtörött
S forgácsot szórt a holdra! Itt fogom
Körül kardomnak üllőjét, s vivok
Szereteteddel oly hőn s nemesen,
Mint egykor nagyravágyásom vivott
Vitézségeddel. Tudd meg, hogy szerettem
A lányt, ki nőm lett, férfi nem sohajta
Hivebben, mint én;... ámde téged látva itt,
Nemes lény, vígabban dobog szivem, mint
Midőn először lépett e küszöbre
Menyasszonyom. Hah, Mars! mondom neked,
Hadunk talpon van, s szándokom vala,
Pajzsod leütni még egyszer karodról
Vagy elveszítni a magam karát.
Tizenkétszer verél meg; éjjelenként
Bajvívásunkról álmodám azóta;
Harctéren álltunk álmomban, ledobtuk
Sisakjainkat, egymást fojtogattuk,
S félholtan ébredék a semmitől.
Hős Marcius, ha más bajunk se volna
Rómával, mint hogy téged számüzött:
Ki csak tizenkét s hetven év között van,
Elővennők és haddal omlanánk
A háladatlan Róma belsejébe,
Mint vad folyam. Jer, ó, jer, fogj kezet
Barátságos szenátorinkkal, akik
Bucsút vesznek tőlem, hogy készülőben
Vagyok hazádat megtámadni, bár
Rómát magát nem.
AUFIDIUS.
O Marcius, Marcius!
Each word thou hast spoke hath weeded from my heart
A root of ancient envy. If Jupiter
Should from yond cloud speak divine things,
And say Tis true,' I'd not believe them more
Than thee, all noble Marcius.—Let me twine
Mine arms about that body, where against
My grained ash an hundred times hath broke
And scar'd the moon with splinters; here I clip
The anvil of my sword, and do contest
As hotly and as nobly with thy love
As ever in ambitious strength I did
Contend against thy valour. Know thou first,
I lov'd the maid I married; never man
Sighed truer breath; but that I see thee here,
Thou noble thing! more dances my rapt heart
Than when I first my wedded mistress saw
Bestride my threshold. Why, thou Mars! I tell thee
We have a power on foot; and I had purpose
Once more to hew thy target from thy brawn,
Or lose mine arm for't: thou hast beat me out
Twelve several times, and I have nightly since
Dreamt of encounters 'twixt thyself and me;
We have been down together in my sleep,
Unbuckling helms, fisting each other's throat,
And wak'd half dead with nothing. Worthy Marcius,
Had we no other quarrel else to Rome, but that
Thou art thence banish'd, we would muster all
From twelve to seventy; and, pouring war
Into the bowels of ungrateful Rome,
Like a bold flood o'erbear. O, come, go in,
And take our friendly senators by the hands;
Who now are here, taking their leaves of me,
Who am prepar'd against your territories,
Though not for Rome itself.
CORIOLANUS
Jók az istenek!
CORIOLANUS.
You bless me, gods!
AUFIDIUS
Azért ha mint korlátlan úr akarsz
Eljárni bosszuállásodba, vedd át
Felét az én tisztemnek és határozz
Utad fölött, mint aki ismered
Hazádnak gyöngeségét s erejét:
Kopogtassunk-e Róma kapuin
Vagy rajtüssünk a tartományokon, hogy
Előbb ijesszük, aztán rontsuk el?
És most jerünk be, hadd ajánljalak
Azoknak, kik vágyadra majd igennel.
Felelnek. Ó, üdvez légy! Most nagyobb
Barátom vagy, mint egykor ellenem.
S ez, Marcius, sok. Add kezed. Üdvezellek!
Coriolanus és Aufidius el. Két szolga előlép
AUFIDIUS.
Therefore, most absolute sir, if thou wilt have
The leading of thine own revenges, take
Th' one half of my commission; and set down,—
As best thou art experienc'd, since thou know'st
Thy country's strength and weakness,—thine own ways;
Whether to knock against the gates of Rome,
Or rudely visit them in parts remote,
To fright them, ere destroy. But come in;
Let me commend thee first to those that shall
Say yea to thy desires. A thousand welcomes!
And more a friend than e'er an enemy;
Yet, Marcius, that was much. Your hand: most welcome!
Exeunt CORIOLANUS and AUFIDIUS.
ELSŐ SZOLGA
Különös változás!
FIRST SERVANT.
Here's a strange alteration!
MÁSODIK SZOLGA
A kezemre mondom, meg akartam őt agyalni, de a lelkem azt súgta, hogy
öltözete hamis tanúbizonyságot tesz ellene.
SECOND SERVANT.
By my hand, I had thought to have strucken him with a cudgel; and
yet my mind gave me his clothes made a false report of him.
ELSŐ SZOLGA
Milyen karja van! Csak úgy pörgetett a mutatóujjával és hüvelykével,
mint a csigát.
FIRST SERVANT.
What an arm he has! He turned me about with his finger and his
thumb, as one would set up a top.
MÁSODIK SZOLGA
Láttam a képéről, hogy nem az, aki; olyan képe van, látod-e, hogy... ki se
tudom fejezni, milyen.
SECOND SERVANT.
Nay, I knew by his face that there was something in him; he had,
sir, a kind of face, methought,—I cannot tell how to term it.
ELSŐ SZOLGA
A bizony, úgy nézett, mintha... Kössenek föl, ha nem gondoltam, hogy sokkal
több, mint gondolom.
FIRST SERVANT.
He had so, looking as it were,—would I were hanged, but I
thought there was more in him than I could think.
MÁSODIK SZOLGA
Bizony Isten, éppen úgy voltam. Ő a legderekabb ember a világon.
SECOND SERVANT.
So did I, I'll be sworn: he is simply the rarest man i' the
world.
ELSŐ SZOLGA
Ühüm, az ám. De csak ismersz különb katonát, mint ő?
FIRST SERVANT.
I think he is; but a greater soldier than he you wot on.
MÁSODIK SZOLGA
Kit? Gazdánkat?
SECOND SERVANT.
Who, my master?
ELSŐ SZOLGA
Igen, már arról szó sincs.
FIRST SERVANT.
Nay, it's no matter for that.
MÁSODIK SZOLGA
Hatszorta többet ér.
SECOND SERVANT.
Worth six on him.
ELSŐ SZOLGA
Már a nem, hanem hát csak különb katonának tartom nála.
FIRST SERVANT.
Nay, not so neither: but I take him to be the greater soldier.
MÁSODIK SZOLGA
Látod, hé, arról nem lehet voltaképpen beszélni; a mi vezérünk a város
védelmezésében nagyon kitűnő.
SECOND SERVANT.
Faith, look you, one cannot tell how to say that: for the defence
of a town our general is excellent.
ELSŐ SZOLGA
Igen, és a megtámadásokban is.
Visszajön a harmadik szolga
FIRST SERVANT.
Ay, and for an assault too.
Re-enter third SERVANT.
HARMADIK SZOLGA
Hejh, rabszolgák, újságot tudok, újságot, fickók.
THIRD SERVANT.
O slaves, I can tell you news,—news, you rascals!
ELSŐ és MÁSODIK SZOLGA
Mit? mit? mit? Halljuk!
FIRST and SECOND SERVANT.
What, what, what? let's partake.
HARMADIK SZOLGA
Minden inkább szeretnék lenni, mint római; inkább elítélt rab.
THIRD SERVANT.
I would not be a Roman, of all nations; I had as lief be a
condemned man.
ELSŐ és MÁSODIK SZOLGA
Miért? miért?
FIRST and SECOND SERVANT.
Wherefore? wherefore?
HARMADIK SZOLGA
Azért, mert itt van, aki vezérünket meg szokta csipkedni... Cajus Marcius.
THIRD SERVANT.
Why, here's he that was wont to thwack our general,—Caius
Marcius.
ELSŐ SZOLGA
Mit beszélsz? Csipkedni vezérünket?
FIRST SERVANT.
Why do you say, thwack our general?
HARMADIK SZOLGA
Nem mondom éppen, hogy megcsipkedte, de mindig mérkőzött vele.
THIRD SERVANT.
I do not say thwack our general; but he was always good enough
for him.
MÁSODIK SZOLGA
Hagyjuk ezt, pajtások és barátok vagyunk; vezérünk sosem bírt vele; ezt
magától hallottam.
SECOND SERVANT.
Come, we are fellows and friends: he was ever too hard for him; I
have heard him say so himself.
ELSŐ SZOLGA
Úgy van biz az igazság szerint, sosem bírt vele; Corioli előtt úgy
megagyabugyálta, mint a rostélyost.
FIRST SERVANT.
He was too hard for him directly, to say the troth on't; before
Corioli he scotched him and notched him like a carbonado.
MÁSODIK SZOLGA
S ha éppen valami kannibál természetű lett volna, még meg is sütötte és ette
volna.
SECOND SERVANT.
An he had been cannibally given, he might have broiled and eaten
him too.
ELSŐ SZOLGA
De hát a többi újság?
FIRST SERVANT.
But more of thy news?
HARMADIK SZOLGA
Hát úgy bánnak ott benn vele, mintha Mars fia és örököse volna. Előreültették.
Egy szenátor sem kérdez tőle semmit, csak hajadonfővel. Vezérünk is úgy viseli
magát irányában, mintha leány volna, kezével áldatja magát, s a szeme fejérét
forgatja, ha beszél. De a java újság az, hogy vezérünk ketté van hasítva, s csak
fele annak, ami tegnap volt, mert a másik fele amazé, az egész asztal kérelménél
és engedelménél fogva. Elmegy, aszondja, s fülén rángatja Róma kapujának őrét;
mindent lekaszál maga előtt, hogy sima legyen az út.
THIRD SERVANT.
Why, he is so made on here within as if he were son and heir to
Mars; set at upper end o' the table: no question asked him by any
of the senators but they stand bald before him: our general
himself makes a mistress of him, sanctifies himself with's hand,
and turns up the white o' the eye to his discourse. But the
bottom of the news is, our general is cut i' the middle, and but
one half of what he was yesterday; for the other has half, by the
entreaty and grant of the whole table. He'll go, he says, and
sowl the porter of Rome gates by the ears; he will mow all down
before him, and leave his passage polled.
MÁSODIK SZOLGA
És tőle kitelik, jobban, mint akárkitől, akit csak gondolhatok.
SECOND SERVANT.
And he's as like to do't as any man I can imagine.
HARMADIK SZOLGA
Hogy kitelik? Ki bizony, mert, látjátok, annyi a barátja, mint az ellensége; s ezek
a barátai, legények (amint a dolgok állnak), nem merték (látjátok, legények)
magokat barátinak mutatni (amint mondjuk), míg ő diskrécióban van.
THIRD SERVANT.
Do't! he will do't; for look you, sir, he has as many friends as
enemies; which friends, sir, as it were, durst not, look you,
sir, show themselves, as we term it, his friends, whilst he's in
dejectitude.
ELSŐ SZOLGA
Mi az a diskréció?
FIRST SERVANT.
Dejectitude! what's that?
HARMADIK SZOLGA
De ha majd látják, fiúk, hogy a taréja megint föláll s ő vérben jár, kibújnak
lyukaikból, mint eső után a tengeri nyulak, s együtt ujjongatnak.
THIRD SERVANT.
But when they shall see, sir, his crest up again, and the man in
blood, they will out of their burrows, like conies after rain,
and revel all with him.
ELSŐ SZOLGA
De mikor kezdi el?
FIRST SERVANT.
But when goes this forward?
HARMADIK SZOLGA
Holnap... még ma... rögtön. Ma délután meghalljátok a dobszót; ez lesz a
csemege az ebédhez, melyet elköltenek, mielőtt megtörlik szájokot.
THIRD SERVANT.
To-morrow; to-day; presently; you shall have the drum struck up
this afternoon: 'tis as it were parcel of their feast, and to be
executed ere they wipe their lips.
MÁSODIK SZOLGA
No, hiszen hát majd lesz megint zajos világ. Az a béke nem is való egyébre, mint
vasat rozsdásítani, szabókat szaporítani és versírókat költeni.
SECOND SERVANT.
Why, then we shall have a stirring world again. This peace is
nothing but to rust iron, increase tailors, and breed
ballad-makers.
ELSŐ SZOLGA
Már én csak azt mondom, hadd legyen háború; úgy többet ér a békénél, mint a
nappal az éjnél. Akkor van élénkség, virrasztás, zaj, akkor van miről beszélni.
A béke valóságos ájulás, gutaütés, émelygős, siket, álmos, érzéketlen; több
fattyút terem, mint amennyi férfit a háború elemészt.
FIRST SERVANT.
Let me have war, say I; it exceeds peace as far as day does
night; it's spritely, waking, audible, and full of vent. Peace is
a very apoplexy, lethargy; mulled, deaf, sleepy, insensible; a
getter of more bastard children than war's a destroyer of men.
MÁSODIK SZOLGA
Igazán, s amint a háborút némineműképpen nőrablónak lehet nevezni, nem
tagadhatni, hogy a béke sokakat fölszarvaz.
SECOND SERVANT.
'Tis so: and as war in some sort, may be said to be a ravisher,
so it cannot be denied but peace is a great maker of cuckolds.
ELSŐ SZOLGA
Igen és sok gyűlölséget okoz.
FIRST SERVANT.
Ay, and it makes men hate one another.
HARMADIK SZOLGA
Úgy van, mert akkor kevesebb szüksége van egyik embernek a másikra. Csak
háborút! Remélem, hogy a rómaiak olyan olcsók lesznek, mint a volszkok.
Fölkelnek ott benn, fölkelnek.
THIRD SERVANT.
Reason: because they then less need one another. The wars for my
money. I hope to see Romans as cheap as Volscians. They are
rising, they are rising.
MIND
Be, be, be, be.
El mindnyájan
ALL.
In, in, in, in!
Exeunt.

6. szín

[szerkesztés]
Róma. Nyilvános tér.
Jön Sicinius és Brutus
SCENE VI. Rome. A public place.
Enter SICINIUS and BRUTUS.
SICINIUS
Hirét sem halljuk, nincs mit félni tőle;
Erője megfogyott a nép jelen
Békés nyugalmában, mely azelőtt
Vadul zajongott. Így barátait
Megszégyenítjük, hogy minden helyén van
Ők jobb szeretnék, bár magokra is
Bajt hozna, hogyha zúgó nép zavarná
Az utcákat, mint ezt, hogy műhelyében
A mesterember énekel s ügyét
Békében végzi.
SICINIUS.
We hear not of him, neither need we fear him;
His remedies are tame i' the present peace
And quietness of the people, which before
Were in wild hurry. Here do make his friends
Blush that the world goes well; who rather had,
Though they themselves did suffer by't, behold
Dissentious numbers pestering streets than see
Our tradesmen singing in their shops, and going
About their functions friendly.
BRUTUS
Jól jártunk el.
Jön Menenius
Ez nem Menenius?
BRUTUS.
We stood to't in good time.—Is this Menenius?
SICINIUS
De ő. Nagyon nyájas lett mostanában.
Köszöntelek.
SICINIUS.
'Tis he, 'tis he. O, he is grown most kind
Of late.
Enter MENENIUS
BRUTUS.
Hail, sir!
MENENIUS
S én mindkettőtöket.
MENENIUS.
Hail to you both!
SICINIUS
Coriolanus távollétét csupán
Baráti érzik; a hon áll, s tovább is
Fönnállna, bárha még jobban gyülölné.
SICINIUS.
Your Coriolanus is not much miss'd
But with his friends: the commonwealth doth stand;
And so would do, were he more angry at it.
MENENIUS
Minden jól van, s még jobban lenne, ha
Engedett volna.
MENENIUS.
All's well, and might have been much better if
He could have temporiz'd.
SICINIUS
Hol van, nem tudod?
SICINIUS.
Where is he, hear you?
MENENIUS
Nem én; sem anyja, sem pedig neje
Nem értesül felőle.
Jön néhány polgár
MENENIUS.
Nay, I hear nothing: his mother and his wife
Hear nothing from him.
Enter three or four Citizens.
POLGÁROK
Az Ég tartson meg mindkettőtöket.
CITIZENS. The gods preserve you both!
SICINIUS
Adj' Isten jó estét, szomszédaink.
SICINIUS.
God-den, our neighbours.
BRUTUS
Jó estét, jó estét mindnyájatoknak.
BRUTUS.
God-den to you all, God-den to you all.
ELSŐ POLGÁR
Mi, gyermekeink és nőink, térdepelve
Imádkozunk érettetek.
FIRST CITIZEN.
Ourselves, our wives, and children, on our knees,
Are bound to pray for you both.
SICINIUS
Köszönjük.
SICINIUS.
Live and thrive!
BRUTUS
Jó szomszédok, bár kedvelt volna úgy
Coriolanus, mint mi, titeket.
Isten velünk.
BRUTUS.
Farewell, kind neighbours: we wish'd Coriolanus
Had lov'd you as we did.
POLGÁR
Az Ég áldása rátok.
CITIZENS.
Now the gods keep you!
A KÉT TRIBUN
Isten velünk, Isten velünk!
Polgárok el
BOTH TRIBUNES.
Farewell, farewell.
Exeunt Citizens.
SICINIUS
Ez boldogabb és kedvesebb idő, mint
Midőn rohantak e fiúk az utcán,
Romlást kiáltva.
SICINIUS.
This is a happier and more comely time
Than when these fellows ran about the streets
Crying confusion.
BRUTUS
Cajus Marcius
Derék hadember volt, de elbizott,
Gőgös, képzelhetetlen nagyravágyó,
Önző...
BRUTUS.
Caius Marcius was
A worthy officer i' the war; but insolent,
O'ercome with pride, ambitious past all thinking,
Self-loving,—
SICINIUS
S korlátlan, osztatlan hatalmú
Úr akart lenni.
SICINIUS.
And affecting one sole throne,
Without assistance.
MENENIUS
Én ezt nem hiszem.
MENENIUS.
I think not so.
SICINIUS
Ha konzul maradt volna, ez leendett
Közfájdalomra a tapasztalás.
SICINIUS.
We should by this, to all our lamentation,
If he had gone forth consul, found it so.
BRUTUS
Az istenek megóttak tőle s Róma
Most csendes és ép.
Aedil jön
BRUTUS.
The gods have well prevented it, and Rome
Sits safe and still without him.
Enter an AEDILE.
AEDIL
Érdemes tribúnok,
Egy elfogott rabszolga azt beszéli,
Hogy a volszkok külön két hadsereggel
Átléptek Rómának határain,
S a háború dühével útjokon
Pusztítanak mindent.
AEDILE.
Worthy tribunes,
There is a slave, whom we have put in prison,
Reports,—the Volsces with several powers
Are enter'd in the Roman territories,
And with the deepest malice of the war
Destroy what lies before 'em.
MENENIUS
Aufidius lesz,
Ki hallván Marcius száműzetését,
Szarvát kinyújtva ismét a világba,
Melyet bevont, míg az Rómába volt,
S nem is moccant.
MENENIUS.
'Tis Aufidius,
Who, hearing of our Marcius' banishment,
Thrusts forth his horns again into the world;
Which were inshell'd when Marcius stood for Rome,
And durst not once peep out.
SICINIUS
Eh, hagyd el Marciust!
Ostort a hírkeltőnek! Nem lehet,
Hogy ezt merjék a volszkok.
SICINIUS.
Come, what talk you of Marcius?
BRUTUS.
Go see this rumourer whipp'd.—It cannot be
The Volsces dare break with us.
MENENIUS
Nem lehet!
Eszünkbe juthat, hogy nagyon lehet.
Három példája van, mióta élek.
Mielőtt megbüntetnétek e legényt,
Kérdezzétek ki, hol hallotta azt,
Mert majd intőtök kap ki, a követ,
Ki hírül adta, hogy óvakodjatok
Attól, amit rettegni kell.
MENENIUS.
Cannot be!
We have record that very well it can;
And three examples of the like hath been
Within my age. But reason with the fellow,
Before you punish him, where he heard this;
Lest you shall chance to whip your information
And beat the messenger who bids beware
Of what is to be dreaded.
SICINIUS
Ne szólj!
Tudom, hogy nem lehet.
SICINIUS.
Tell not me:
I know this cannot be.
BRUTUS
Hisz képtelenség.
Követ jön
BRUTUS.
Not possible.
Enter A MESSENGER.
KÖVET
Tanácskozásra gyűlt mind a nemesség.
Egy újság jött, mely megzavarta őket.
MESSENGER.
The nobles in great earnestness are going
All to the senate-house: some news is come
That turns their countenances.
SICINIUS
Ez a rabszolga. Menj, s a nép előtt
Korbácsolják meg. Ő koholta ezt.
Csak híresztelés!
SICINIUS.
'Tis this slave,—
Go whip him fore the people's eyes:—his raising;
Nothing but his report.
KÖVET
Igaz, tisztes úr.
A szolga nem hazudt; sőt rémitőbbek
Sülnek ki még.
MESSENGER.
Yes, worthy sir,
The slave's report is seconded, and more,
More fearful, is deliver'd.
SICINIUS
Mit, milyen rémitőbbek?
SICINIUS.
What more fearful?
KÖVET
Nyiltan beszéli több száj (nem tudom,
Mily mértékben való?), hogy Marcius
Aufidiusszal frígyesülve hoz
Hadat Rómára és határtalan
Bosszút esküdt.
MESSENGER.
It is spoke freely out of many mouths,—
How probable I do not know,—that Marcius,
Join'd with Aufidius, leads a power 'gainst Rome,
And vows revenge as spacious as between
The young'st and oldest thing.
SICINIUS
Nagyon valószinű!
SICINIUS.
This is most likely!
BRUTUS
Szíszó; hogy a gyöngébb rész Marciust
Megint előkivánja.
BRUTUS.
Rais'd only, that the weaker sort may wish
Good Marcius home again.
SICINIUS
Ez fogás.
SICINIUS.
The very trick on 't.
MENENIUS
Ez nem lehet;
Aufidiusszal ő nem egyesülhet
Egymás halálos ellenségei.
Más követ jön
MENENIUS.
This is unlikely:
He and Aufidius can no more atone
Than violentest contrariety.
Enter a second MESSENGER.
KÖVET
Tanácsgyülésbe hínak bennetek;
Rémes had, melyet Cajus Marcius
Aufidiusszal társultan vezérel,
Dühöng határitok között; utat
Tört már magának és mindent emészt
Tűzzel-vassal, mi csak előtte van.
Jön Cominius
SECOND MESSENGER.
You are sent for to the senate:
A fearful army, led by Caius Marcius
Associated with Aufidius, rages
Upon our territories; and have already
O'erborne their way, consum'd with fire and took
What lay before them.
Enter COMINIUS.
COMINIUS
Szépet tettetek.
COMINIUS.
O, you have made good work!
MENENIUS
Mi újság? Mi újság?
MENENIUS.
What news? what news?
COMINIUS
Elhurcolják leányaitokat
Koponyáitokra ónt olvasztanak
És meggyalázzák asszonyaitokat,
S mindezt magatok szereztétek.
COMINIUS.
You have holp to ravish your own daughters, and
To melt the city leads upon your pates;
To see your wives dishonour'd to your noses,—
MENENIUS
Mi újság?
MENENIUS.
What's the news? what's the news?
COMINIUS
Talpig leégnek templomaitok,
Kiváltságitok fúrólyukba is
Be fognak férni.
COMINIUS.
Your temples burned in their cement; and
Your franchises, whereon you stood, confin'd
Into an auger's bore.
MENENIUS
Kérlek, mondd, mi újság?
Hejh, rossz fa ég a tűzön... Szólj, mi hír van?
Ha Marcius a volszkokkal egyesült...
MENENIUS.
Pray now, your news?—
You have made fair work, I fear me.—Pray, your news.
If Marcius should be join'd wi' the Volscians,—
COMINIUS
Ha!
Ő istenök; mint olyan lény vezérli
Őket, kit nem természet alkotott, de
Nagyobb erő, s azok jőnek vele
Reánk, tacskókra, olyan bizalommal,
Mint a gyerek pillét űz, vagy legyet
Öl a mészáros.
COMINIUS.
If!
He is their god: he leads them like a thing
Made by some other deity than nature,
That shapes man better; and they follow him,
Against us brats, with no less confidence
Than boys pursuing summer butterflies,
Or butchers killing flies.
MENENIUS
Szépet tettetek, ti
S kötényes bandátok; hencegtetek, s hogy!
E mesteremberek voksával, e
Fokhagyma-rágókkal!
MENENIUS.
You have made good work,
You and your apron men; you that stood so much
Upon the voice of occupation and
The breath of garlic-eaters!
COMINIUS
Rómátokat
Hogy rázza meg fülön!
COMINIUS.
He'll shake
Your Rome about your ears.
MENENIUS
Mint Hercules
Az ért gyümölcsöt rázta. Szép dolog!
MENENIUS.
As Hercules
Did shake down mellow fruit.—You have made fair work!
BRUTUS
Igaz tehát?
BRUTUS.
But is this true, sir?
COMINIUS
Az, és sápadni fogtok,
Látván, hogy nincs különben. Birtokink
Vígan lázadnak föl, s ki ellenáll,
Mint balga hőst gunyolják, s elesik,
Mint hű bolond. És gáncsolhatjuk-e?
Az ellenségek most látják, ki ő.
COMINIUS.
Ay; and you'll look pale
Before you find it other. All the regions
Do smilingly revolt; and who resists
Are mock'd for valiant ignorance,
And perish constant fools. Who is't can blame him?
Your enemies and his find something in him.
MENENIUS
Ha nem kegyelmez a nemes,
Végünk vagyon.
MENENIUS.
We are all undone unless
The noble man have mercy.
COMINIUS
S ki fog könyörgeni?
Azt a tribúnok szégyelnék; a nép
Kegyelmet tőle akképp érdemel, mint
Juhásztul a farkas; barátai
Ha mondanák: „Légy jó Rómához”, úgy
Terhelnék, mint azok, kiket gyülöl, s ők
Ellenségi lennének szinte.
COMINIUS.
Who shall ask it?
The tribunes cannot do't for shame; the people
Deserve such pity of him as the wolf
Does of the shepherds: for his best friends, if they
Should say 'Be good to Rome,' they charg'd him even
As those should do that had deserv'd his hate,
And therein show'd like enemies.
MENENIUS
Úgy van.
Ha üszköt vetne a házamra, hogy
Meggyújtsa, akkor se mozdulna nyelvem:
„Kérlek, ne bántsd!” Szép dolgot tettetek
Ti s cimboráitok! Gyönyörü dolgot!
MENENIUS.
'Tis true:
If he were putting to my house the brand
That should consume it, I have not the face
To say 'Beseech you, cease.'—You have made fair hands,
You and your crafts! You have crafted fair!
COMINIUS
Úgy megráztátok Rómát, hogy soha-
Sem volt ily gyógyíthatlan.
COMINIUS.
You have brought
A trembling upon Rome, such as was never
So incapable of help.
TRIBUNOK
Ránk ne hárítsd.
BOTH TRIBUNES.
Say not, we brought it.
MENENIUS
Mi tettük hát? Mi szerettük őt, de mint
Barmok, gyáván helyt engedt a nemesség
A ti csoportotoknak és ez őt
A városból kikurjogatta.
MENENIUS.
How! Was it we? we lov'd him, but, like beasts,
And cowardly nobles, gave way unto your clusters,
Who did hoot him out o' the city.
COMINIUS
Félek,
Megint beordítják. Aufidius,
A második hős, enged néki, mintha
Szolgája volna. A kétségb'esés
Erőnk, eszélyünk, védelmünk, mivel
Eléje állhatunk.
Egy csapat polgár jön
COMINIUS.
But I fear
They'll roar him in again. Tullus Aufidius,
The second name of men, obeys his points
As if he were his officer:—desperation
Is all the policy, strength, and defence,
That Rome can make against them.
Enter a troop of citizens.
MENENIUS
Itt a rakás.
S Aufidius véle van? Ti rontottátok el
A levegőt, midőn büdös, zsiros
Sapkáitokat hajgálva, zúgtatok
Száműzetéseért. Most visszajön,
S a harcosok minden hajszála egy
Korbács lesz; voksotok jutalmaúl
Majd annyi tökfejet kaszál le, ahány
Kucsmát akkor földobtatok. De jól van!
Ha porrá égnénk is mindannyian
Megérdemeltük.
MENENIUS.
Here comes the clusters.—
And is Aufidius with him?—You are they
That made the air unwholesome, when you cast
Your stinking greasy caps in hooting at
Coriolanus' exile. Now he's coming;
And not a hair upon a soldier's head
Which will not prove a whip: as many coxcombs
As you threw caps up will he tumble down,
And pay you for your voices. 'Tis no matter;
If he could burn us all into one coal
We have deserv'd it.
POLGÁROK
Rossz híreket hallánk.
CITIZENS.
Faith, we hear fearful news.
ELSŐ POLGÁR
Részemrül én
Mindjárt mondtam, hogy kár száműzni őt.
FIRST CITIZEN.
For mine own part,
When I said banish him, I said 'twas pity.
MÁSODIK POLGÁR
Azt mondtam én is.
SECOND CITIZEN.
And so did I.
HARMADIK POLGÁR
Én magam is; és igazat szólva, ezt sokan mondták közülünk. A közjóért tettük,
amit tettünk! És ámbár szívesen beleegyeztünk száműzetésébe, ez mégis
akaratunk ellen történt.
THIRD CITIZEN.
And so did I; and, to say the truth, so did very many of us. That
we did, we did for the best; and though we willingly consented to
his banishment, yet it was against our will.
COMINIUS
Derék legények vagytok!
COMINIUS.
You are goodly things, you voices!
MENENIUS
Szép dolog,
Amit tevétek! A Capitolba menjünk?
MENENIUS.
You have made
Good work, you and your cry!—Shall's to the Capitol?
COMINIUS
Igen; mit is tehetnénk egyebet?
Cominius és Menenius el
COMINIUS.
O, ay; what else?
Exeunt COMINIUS and MENENIUS.
SICINIUS
Bátorság, társak! Menjetek haza.
Ez az a párt, mely azt ohajtja, hogy
Megtörténjék, mitől rettegni látszik.
Menjetek haza. De félsz nyoma nélkül.
SICINIUS.
Go, masters, get you home; be not dismay'd;
These are a side that would be glad to have
This true which they so seem to fear. Go home,
And show no sign of fear.
ELSŐ POLGÁR
Legyenek irántunk jók az istenek! Jertek, társaim, menjünk haza.
Mindig mondtam, hogy nincs igazunk, mikor őt száműztük.
FIRST CITIZEN.
The gods be good to us!—Come, masters, let's home. I
ever said we were i' the wrong when we banished him.
MÁSODIK POLGÁR
Mindnyájan ezt mondtuk. De menjünk haza.
Polgárok el
SECOND CITIZEN.
So did we all. But come, let's home.
Exeunt Citizens.
BRUTUS
Ez a hír nem tetszik nekem.
BRUTUS.
I do not like this news.
SICINIUS
Nekem sem.
SICINIUS.
Nor I.
BRUTUS
El a Capitolba. Birtokom felét od-
Adnám, ha ez hazug hír volna.
BRUTUS.
Let's to the Capitol:—would half my wealth
Would buy this for a lie!
SICINIUS
Menjünk.
El mind a ketten
SICINIUS.
Pray let's go.
Exeunt.

7. szín

[szerkesztés]
Tábor, közel Rómához.
Jön Aufidius és egy tiszt
SCENE VII. A camp at a short distance from Rome.
Enter AUFIDIUS and his LIEUTENANT.
AUFIDIUS
A rómaihoz futnak mindegyre még?
AUFIDIUS.
Do they still fly to the Roman?
TISZT
Én nem tudom, mily bű-hatalma van, de
Legényeidnek ő ebéd előtt
S után imája és közben beszéde,
S uram, elhomályositott saját
Embereid előtt is.
LIEUTENANT.
I do not know what witchcraft's in him, but
Your soldiers use him as the grace 'fore meat,
Their talk at table, and their thanks at end;
And you are darken'd in this action, sir,
Even by your own.
AUFIDIUS
Most ezen
Segítni nem lehet, vagy legfölebb
Csak oly eszközzel, ami terveinket
Sántítaná meg. Ő irántam is
Kevélyebb, mint véltem, hogy lesz, midőn
Először üdvözlém. De ebben ő
Változhatatlan; mentem, ami nem
Javítható.
AUFIDIUS.
I cannot help it now,
Unless by using means, I lame the foot
Of our design. He bears himself more proudlier,
Even to my person, than I thought he would
When first I did embrace him: yet his nature
In that's no changeling; and I must excuse
What cannot be amended.
TISZT
De kívánnám, uram
(Magadra nézve), bár ne egyesültél
Volna ővéle. Mért nem vetted át az
Egész ügyet? Vagy bíztad volna őrá.
LIEUTENANT.
Yet I wish, sir,—
I mean, for your particular,—you had not
Join'd in commission with him; but either
Had borne the action of yourself, or else
To him had left it solely.
AUFIDIUS
Jól értelek, s hidd el, ha számolunk,
Nem sejti, hogy szorítom majd meg őt.
Habár úgy tetszik, és ő is hiszi,
S azt vélik a közönséges szemek, hogy
Rendén tesz mindent, s jól gazdálkodik
A volszk ügyekben, mint sárkány csatáz
S végez, mihelyt kardját kirántja: egy
Még hátra van s az majd nyakát szegi
Vagy az enyémet kockáztatja, ha
Kenyértörésre kerül a dolog.
AUFIDIUS.
I understand thee well; and be thou sure,
When he shall come to his account, he knows not
What I can urge against him. Although it seems,
And so he thinks, and is no less apparent
To the vulgar eye, that he bears all things fairly,
And shows good husbandry for the Volscian state,
Fights dragon-like, and does achieve as soon
As draw his sword: yet he hath left undone
That which shall break his neck or hazard mine
Whene'er we come to our account.
TISZT
Uram, hiszed, hogy elfoglalja Rómát?
LIEUTENANT.
Sir, I beseech you, think you he'll carry Rome?
AUFIDIUS
Minden hely meghódol, még meg se szállja.
Övé Rómának minden nemese,
Szenátor s patricius kedveli;
Harchoz nem értők a tribúnok; a nép
Oly kész lesz visszahíni őt, amily
Hamar kiűzte. Ő Rómának az, mi
A halnak a sas, mely megfogja azt
Felsőségénél fogva. Kezdetén ő
Nemes szolgájok volt, de a dicsőség
Bizony fejébe szállt... mi vagy kevélység,
Mely nagy szerencsében mindig kisérti
A boldogot; vagy ítélethiány,
Hogy nem tudá használni a körülményt,
Amelyen úr volt; vagy természete,
Hogy mindig úgy legyen... párnára nem
Ment a sisaktól, béke idején oly
Szigorral és komolysággal parancsolt,
Mint háborúban... Egy ezek közűl
(Mindebbül bír egy részt, nem az egészet,
Elismerem) félelmessé tevé őt,
Gyülöltté s számüzötté. Érdeme
Szélsőségekbe fúl. Így magyarázza
Erényeinket a kor; s az erő,
Amely magát ajánlja, biztosabb sírt
A szónokszéknél nem talál, ahol
Magasztaltatnak tettei.
Tüzet tüz olt, szöget szög ver ki, jog
Jogot dönt és erőt erő emészt. Jer.
Cajus, ha Rómát bírod, mily szegény léssz!
Mert nemsokára akkor az enyém léssz.
El mind a ketten
AUFIDIUS.
All places yield to him ere he sits down;
And the nobility of Rome are his;
The senators and patricians love him too:
The tribunes are no soldiers; and their people
Will be as rash in the repeal as hasty
To expel him thence. I think he'll be to Rome
As is the osprey to the fish, who takes it
By sovereignty of nature. First he was
A noble servant to them; but he could not
Carry his honours even: whether 'twas pride,
Which out of daily fortune ever taints
The happy man; whether defect of judgment,
To fail in the disposing of those chances
Which he was lord of; or whether nature,
Not to be other than one thing, not moving
From the casque to the cushion, but commanding peace
Even with the same austerity and garb
As he controll'd the war; but one of these,—
As he hath spices of them all, not all,
For I dare so far free him,—made him fear'd,
So hated, and so banish'd: but he has a merit
To choke it in the utterance. So our virtues
Lie in the interpretation of the time:
And power, unto itself most commendable,
Hath not a tomb so evident as a cheer
To extol what it hath done.
One fire drives out one fire; one nail, one nail;
Rights by rights falter, strengths by strengths do fail.
Come, let's away. When, Caius, Rome is thine,
Thou art poor'st of all; then shortly art thou mine.
Exeunt.

Ötödik felvonás

[szerkesztés]

1. szín

[szerkesztés]
Róma. Nyilvános tér.
Jőnek Menenius, Cominius, Sicinius, Brutus s mások
SCENE I. Rome. A public place
Enter MENENIUS, COMINIUS, SICINIUS and BRUTUS, and others.
MENENIUS
Én nem megyek. Halljátok, egykori
Vezérét hogy fogadta, aki őt oly
Nagyon szerette. Engem úgy hivott, hogy
Apám, s mi haszna? Menjetek, kik őt
Elűztétek, térdeljetek le egy
Mérföldre sátrától s így csússzatok
Kegyébe. Már, ha még Cominiust
Sem vette föl, csak itthon maradok.
MENENIUS.
No, I'll not go: you hear what he hath said
Which was sometime his general; who lov'd him
In a most dear particular. He call'd me father:
But what o' that? Go, you that banish'd him;
A mile before his tent fall down, and knee
The way into his mercy: nay, if he coy'd
To hear Cominius speak, I'll keep at home.
COMINIUS
Ismerni sem akart.
COMINIUS.
He would not seem to know me.
MENENIUS
Halljátok ezt?
MENENIUS.
Do you hear?
COMINIUS
Egyszer mondá nevem. Fölemlegettem
A régi ismeretséget s a vért, mit
Együtt ontánk. Felelni sem akart;
Minden cím ellen tiltakozva szólt: ő
Nevetlen semmi; Róma lángiban,
Ottan kovácsol majd nevet magának.
COMINIUS.
Yet one time he did call me by my name:
I urged our old acquaintance, and the drops
That we have bled together. Coriolanus
He would not answer to: forbad all names;
He was a kind of nothing, titleless,
Till he had forg'd himself a name i' the fire
Of burning Rome.
MENENIUS
Lám, ilyen dolgot tettetek, tribúnok.
Elgyötrétek Rómáért magatok, hogy
A szén olcsó legyen. Szép híretek lesz!
MENENIUS.
Why, so!—you have made good work!
A pair of tribunes that have rack'd for Rome,
To make coals cheap,—a noble memory!
COMINIUS
Mondám, milyen dicső a kegyelem,
Hol azt nem várják. Válaszolta, hogy
Ez puszta kérés a hazátul ahhoz,
Kit az megbüntetett.
COMINIUS.
I minded him how royal 'twas to pardon
When it was less expected: he replied,
It was a bare petition of a state
To one whom they had punish'd.
MENENIUS
Való igaz;
Kevesbet válaszolhatott-e?
MENENIUS.
Very well:
Could he say less?
COMINIUS
Azon valék, hogy jó barátait
Kimélje. Így felelt: nem szedheti
Őket ki a penészes, undorító
Rakás gazból, s egy-két szegény magért
Bolondság lenne föl nem gyújtani
S tovább szagolni ezt.
COMINIUS.
I offer'd to awaken his regard
For's private friends: his answer to me was,
He could not stay to pick them in a pile
Of noisome musty chaff: he said 'twas folly,
For one poor grain or two, to leave unburnt
And still to nose the offence.
MENENIUS
Egy-két szegény magért?
Egy én vagyok. Anyja, nője és fia
S e bajnoktárs, mi a magok vagyunk,
S ti a penészes gaz; felbűzlötök
A holdig... Égnünk kell miattatok.
MENENIUS.
For one poor grain
Or two! I am one of those; his mother, wife,
His child, and this brave fellow too- we are the grains:
You are the musty chaff; and you are smelt
Above the moon: we must be burnt for you.
SICINIUS
Légy csendesen, kérlek. Ha nem segítesz
E váratlan bajon, ne hányd szemünkre
Ínségünket. Ha kedved lenne szólni
Ez ügyben, hidd, inkább föltartaná
Jó nyelved hazánkfiát, mint a sebtin
Gyűjtött sereg.
SICINIUS.
Nay, pray be patient: if you refuse your aid
In this so never-needed help, yet do not
Upbraid's with our distress. But, sure, if you
Would be your country's pleader, your good tongue,
More than the instant army we can make,
Might stop our countryman.
MENENIUS
Nem, én ezt nem teszem.
MENENIUS.
No; I'll not meddle.
SICINIUS
Eredj hozzája, kérlek.
SICINIUS.
Pray you, go to him.
MENENIUS
S mit tegyek?
MENENIUS.
What should I do?
BRUTUS
Próbáld meg, Marciusnál mit tehet
Szived Rómáért.
BRUTUS.
Only make trial what your love can do
For Rome, towards Marcius.
MENENIUS
Jó, s ha Marcius, mint
Cominiust, majd elküld engem is,
Ki sem hallgatva, aztán?... Több legyen
Egy bús barátjával, kit szigora
Megsérte? Akkor?
MENENIUS.
Well, and say that Marcius
Return me, as Cominius is return'd,
Unheard; what then?
But as a discontented friend, grief-shot
With his unkindness? Say't be so?
SICINIUS
Jó szándékodat
Köszönni fogjuk, oly mértékbe, mint
Iparkodál.
SICINIUS.
Yet your good-will
Must have that thanks from Rome, after the measure
As you intended well.
MENENIUS
Megpróbálom tehát.
Tán meghallgat. De hogy száját harapta
S Cominiusszal úgy bánt, ez lever.
Rosszkor ment hozzá, még ebéd előtt. Ha
Erünk üres, vérünk hideg, haragszunk
Még a reggelre, nincs ínyünkre adni
És megbocsátni; de ha megtömők e
Csatornáit vérünknek ételekkel
S borral, hajlékonyabbak lelkeink, mint
A papos bőjtölésben. Kilesem,
Ha kérelmemhez illőn jóllakik,
Aztán utána látok.
MENENIUS.
I'll undertake't;
I think he'll hear me. Yet to bite his lip
And hum at good Cominius much unhearts me.
He was not taken well: he had not din'd;
The veins unfill'd, our blood is cold, and then
We pout upon the morning, are unapt
To give or to forgive; but when we have stuff'd
These pipes and these conveyances of our blood
With wine and feeding, we have suppler souls
Than in our priest-like fasts. Therefore I'll watch him
Till he be dieted to my request,
And then I'll set upon him.
BRUTUS
Tudod, hogy kell megnyerni a szivét,
Nem tévedhetsz el.
BRUTUS.
You know the very road into his kindness
And cannot lose your way.
MENENIUS
Ráadom fejem.
Amint lesz, úgy lesz. Meglátjuk, miképpen
Végződik. (El)
MENENIUS.
Good faith, I'll prove him,
Speed how it will. I shall ere long have knowledge
Of my success.
Exit.
COMINIUS
Rá sem fog hallgatni.
COMINIUS.
He'll never hear him.
SICINIUS
Nem?
SICINIUS.
Not?
COMINIUS
Aranyban ül, mondám; úgy ég szeme,
Mintha Rómát akarná gyújtani,
S kegyét sérelme fogva tartja. Térdre
Esém; halkan szólt: „Kelj föl”, s elbocsátott
Némán, kezével. Mit tesz, mit nem, arról
Irást küldött utánam, merthogy eskü
Köti, hogy föltételeit teljesítse.
S így nincs remény, csak
Tisztes szülőjében s nejében, akik
Mint hallom, kérni készek őt, hogy
Kegyelmezzen honának. El tehát,
Vegyük rá őket: gyorsan menjenek.
El mind a ketten
COMINIUS.
I tell you he does sit in gold, his eye
Red as 'twould burn Rome: and his injury
The gaoler to his pity. I kneel'd before him;
'Twas very faintly he said 'Rise'; dismissed me
Thus, with his speechless hand: what he would do,
He sent in writing after me; what he would not,
Bound with an oath to yield to his conditions:
So that all hope is vain,
Unless his noble mother and his wife;
Who, as I hear, mean to solicit him
For mercy to his country. Therefore, let's hence,
And with our fair entreaties haste them on.
Exeunt.

2. szín

[szerkesztés]
Volszk táborszem Róma előtt.
Helyeiken az őrök. Jön hozzájok Menenius
SCENE II. An Advanced post of the Volscian camp before Rome.
TheGuards at their station. Enter to them MENENIUS.
ELSŐ ŐR
Megállj, honnan jössz?
FIRST GUARD.
Stay: whence are you?
MÁSODIK ŐR
Vissza!
SECOND GUARD.
Stand, and go back.
MENENIUS
Ti derék
Őrök vagytok, de engedelmetekkel
Kormány-küldöttként jöttem Marciusszal
Beszélni.
MENENIUS.
You guard like men; 'tis well: but, by your leave,
I am an officer of state, and come
To speak with Coriolanus.
ELSŐ ŐR
Honnan?
FIRST GUARD.
From whence?
MENENIUS
Róma városából.
MENENIUS.
From Rome.
ELSŐ ŐR
Térj vissza, nem mehetsz át, mert vezérünk
Azokról többé tudni sem akar.
FIRST GUARD.
You may not pass; you must return: our general
Will no more hear from thence.
MÁSODIK ŐR
Előbb látod Rómádat égni, mint
Beszélhetsz Marciusszal.
SECOND GUARD.
You'll see your Rome embrac'd with fire before
You'll speak with Coriolanus.
MENENIUS
Jó barátim,
Ha hallátok Rómáról szólani
S barátiról vezérteket, fogadni
Merek, megemlitett engem; nevem
Menenius.
MENENIUS.
Good my friends,
If you have heard your general talk of Rome
And of his friends there, it is lots to blanks
My name hath touch'd your ears: it is Menenius.
ELSŐ ŐR
Mindegy, csak vissza, mert
Nevednek itten nincs becsűlete.
FIRST GUARD.
Be it so; go back: the virtue of your name
Is not here passable.
MENENIUS
Mondom, fiú, vezéretek barátom;
Vitézségének könyve én valék,
Hasonlíthatatlan hírét énbelőlem
Olvasták s tán nagyítva... Barátimat (s ő
Az első köztök) én dicsérni szoktam,
Amint csak az igazság engedi,
Sőt néha, mint golyó a sík uton,
Még túl is ugrám, s túlzásimra is
Ráütöttem az igazság pecsétjét.
Azért eressz, öcsém.
MENENIUS.
I tell thee, fellow,
Thy general is my lover: I have been
The book of his good acts, whence men have read
His fame unparallel'd, haply amplified;
For I have ever verified my friends,—
Of whom he's chief,—with all the size that verity
Would without lapsing suffer: nay, sometimes,
Like to a bowl upon a subtle ground,
I have tumbled past the throw: and in his praise
Have almost stamp'd the leasing: therefore, fellow,
I must have leave to pass.
ELSŐ ŐR
Már uram, ha annyi hazugságot mondtál is az ő javára, ahány szót most magadéra,
mégse mégy itt keresztül; nem itt, ha olyan érdem volna is a hazugság, mint a
szeplőtelen élet. Annak okáért csak vissza!
FIRST GUARD.
Faith, sir, if you had told as many lies in his behalf as you
have uttered words in your own, you should not pass here: no,
though it were as virtuous to lie as to live chastely.
Therefore, go back.
MENENIUS
Kérlek, fiú, jusson eszedbe, hogy nevem Menenius, s mindig vezéred pártján
voltam.
MENENIUS.
Pr'ythee, fellow, remember my name is Menenius, always
factionary on the party of your general.
MÁSODIK ŐR
Ha te hazudozója voltál (mint magad vallod), én olyan vagyok szolgálatában,
hogy igazat beszélek, s azt mondom, nem mehetsz át. Azért fordulj vissza.
SECOND GUARD.
Howsoever you have been his liar,—as you say you have, I am one
that, telling true under him, must say you cannot pass. Therefore
go back.
MENENIUS
Nem tudod, megebédelt-e már? Mert csak ebéd után szeretnék vele beszélni.
MENENIUS.
Has he dined, canst thou tell? For I would not speak with him
till after dinner.
ELSŐ ŐR
Római vagy, ugyebár?
FIRST GUARD.
You are a Roman, are you?
MENENIUS
Az vagyok, ami vezéred.
MENENIUS.
I am as thy general is.
ELSŐ ŐR
Akkor gyűlölnöd kéne Rómát, mint ő gyűlöli. Gondolhatjátok-e, hogy miután
kilöktétek kapuitokon ezeknek valódi védelmezőjét, s a feldühült nép butasága
által az ellenségnek adtátok át a paizsotokat, gondolhatjátok, hogy majd
ellenálltok bosszújának sopánkodó vén asszonyok sóhajával, leányaitok szűzi
kézkulcsolásaival, vagy köszvényes közbenjárásával ilyen megaszott, elévült
embernek, amilyennek te látszol? Képzelhetitek, hogy a szándékolt tüzet,
melyben városotok el fog égni, elolthatjátok ilyen gyönge lélegzettel? Nagyon
csalatkoztok... Azért csak eredj vissza Rómába, s készüljetek a halálra; el
vagytok ítélve, s vezérünk megesküdt, hogy se halasztás, se kegyelem.
FIRST GUARD.
Then you should hate Rome, as he does. Can you, when you have
pushed out your gates the very defender of them, and in a violent
popular ignorance, given your enemy your shield, think to front
his revenges with the easy groans of old women, the virginal
palms of your daughters, or with the palsied intercession of such
a decayed dotant as you seem to be? Can you think to blow out the
intended fire your city is ready to flame in, with such weak
breath as this? No, you are deceived; therefore back to Rome, and
prepare for your execution: you are condemned; our general has
sworn you out of reprieve and pardon.
MENENIUS
Fickó, ha kapitányod tudná, hogy itt vagyok, tisztelettel bánnék velem.
MENENIUS.
Sirrah, if thy captain knew I were here he would use me with
estimation.
ELSŐ ŐR
Hagyd el, kapitányunk nem ismer téged.
SECOND GUARD.
Come, my captain knows you not.
MENENIUS
A vezért értem.
MENENIUS.
I mean thy general.
ELSŐ ŐR
Törődik is veled vezérünk!... Vissza, mondom, vissza, mert még lecsapolom azt a
kis maradék véredet... Ennél egyebet nem remélhetsz. Vissza.
FIRST GUARD.
My general cares not for you. Back, I say; go, lest I let forth
your half pint of blood;—back; that's the utmost of your
having:—back.
MENENIUS
Hanem hát, atyámfia...
Jön Coriolanus és Aufidius
MENENIUS.
Nay, but fellow, fellow,—
Enter CORIOLANUS with AUFIDIUS.
CORIOLANUS
Mi a baj?
CORIOLANUS.
What's the matter?
MENENIUS
No, legény, idevigyázz! Majd meglátod, milyen becsülésben állok, látni fogod,
hogy ilyen fajankóféle strázsa nem rekeszthet el engemet az én Coriolanus
fiamtól; gyanítni fogod beszélgetésünk módjáról, hogy közel jutottál az
akasztófához, vagy valami látványra, kínra hosszabb s kegyetlenebb halálhoz.
Most hát ide nézz, s elgondolván jövődet, ájulj el. - A dicsőséges istenek tartsanak
óránként gyűlést kirekesztőleg a te jólléted végett, s ne szeressenek kevésbé, mint
vén apád, Menenius szeret. Ó, fiam, fiam, tüzet készítesz számunkra; nézd, itt a
víz azt eloltani. Nehezen vehettek rá, hogy hozzád jöjjek, de meg levén győződve,
hogy kívülem senki sem indíthat meg, sóhajokkal fújtak ki a kapukon. Kérlek,
kényszerítlek, kegyelmezz Rómának s esedező hazádfiainak! A jó istenek
csendesítsék le haragodat, s annak söprejét ontsák e gazemberre itt, ki, mint
valami tuskó, gátolta hozzád jöttömet.
MENENIUS.
Now, you companion, I'll say an errand for you; you shall know
now that I am in estimation; you shall perceive that a jack
guardant cannot office me from my son Coriolanus: guess but by my
entertainment with him if thou standest not i' the state of
hanging, or of some death more long in spectatorship and crueller
in suffering; behold now presently, and swoon for what's to come
upon thee.—The glorious gods sit in hourly synod about thy
particular prosperity, and love thee no worse than thy old father
Menenius does! O my son! my son! thou art preparing fire for us;
look thee, here's water to quench it. I was hardly moved to come
to thee; but being assured none but myself could move thee, I
have been blown out of your gates with sighs; and conjure thee to
pardon Rome and thy petitionary countrymen. The good gods assuage
thy wrath, and turn the dregs of it upon this varlet here; this,
who, like a block, hath denied my access to thee.
CORIOLANUS
Félre!
CORIOLANUS.
Away!
MENENIUS
Hogyan félre?
MENENIUS.
How! away!
CORIOLANUS
Szülő, nő, gyermek, én nem ismerem.
Másnak szolgálok. Bár magam kivánok
Bosszút, elengedése annak a volszk
Szivekben van. Hogy egykor jól valánk
Egymással, inkább hálátlan felejtés
Mérgezze meg, mint följegyezze részvét.
Menj hát. Fülem könyörgésitek ellen
Erősb, mint hadam ellen kaputok.
De vedd ezt, mert szerettelek: érted írtam
(Levelet ad neki)
S elküldtem volna. Csend, Menenius,
Nem hallgatok rád. Ő, Aufidius,
Barátom volt Rómában; s íme, látod.
CORIOLANUS.
Wife, mother, child, I know not. My affairs
Are servanted to others: though I owe
My revenge properly, my remission lies
In Volscian breasts. That we have been familiar,
Ingrate forgetfulness shall poison, rather
Than pity note how much.—Therefore be gone.
Mine ears against your suits are stronger than
Your gates against my force. Yet, for I lov'd thee,
Take this along; I writ it for thy sake,
Gives a letter.
And would have sent it. Another word, Menenius,
I will not hear thee speak.—This man, Aufidius,
Was my beloved in Rome: yet thou behold'st!
AUFIDIUS
Rendíthetetlen vagy.
El Coriolanus és Aufidius
AUFIDIUS.
You keep a constant temper.
Exeunt CORIOLANUS and AUFIDIUS.
ELSŐ ŐR
Nos, uram, Menenius a neved?
FIRST GUARD.
Now, sir, is your name Menenius?
MÁSODIK ŐR
Ez, amint látod, nagyhatalmú varázsige. Tudod már, merre az út hazafelé?
SECOND GUARD.
'Tis a spell, you see, of much power: you know the way home
again.
ELSŐ ŐR
Hallottad, hogy leszidtak bennünket, amért uraságodat föltartóztattuk?
FIRST GUARD.
Do you hear how we are shent for keeping your greatness back?
MÁSODIK ŐR
Ugyan mondd meg csak, mért ájuljak el?
SECOND GUARD.
What cause, do you think, I have to swoon?
MENENIUS
Nem gondolok sem a világgal, sem vezéretekkel; ti pedig? Alig képzelhetem,
hogy léteztek, olyan hitványságok vagytok. Aki önnön keze által kész meghalni,
nem fél a mástól jövő haláltól. Tegyen vezérlek akármit. Ami titeket illet,
legyetek sokáig azok, amik vagytok, s éveitekkel gyarapodjék nyomorúságtok!
Azt mondom nektek, amit nekem mondtak: félre! (El)
MENENIUS.
I neither care for the world nor your general; for such things as
you, I can scarce think there's any, y'are so slight. He that
hath a will to die by himself fears it not from another. Let your
general do his worst. For you, be that you are, long; and your
misery increase with your age! I say to you, as I was said to,
away!
Exit.
ELSŐ ŐR
Derék legény, meg kell vallanom.
FIRST GUARD.
A noble fellow, I warrant him.
MÁSODIK ŐR
Vezérünk a derék legény. Ő szikla, tölgy, melyet meg nem ráz a szél.
El mind a ketten
SECOND GUARD.
The worthy fellow is our general: he is the rock, the oak not to
be wind-shaken.
Exeunt.

3. szín

[szerkesztés]
Coriolanus sátra.
Jőnek Coriolanus, Aufidius és mások
SCENE III. The tent of CORIOLANUS.
Enter CORIOLANUS, AUFIDIUS, and others.
CORIOLANUS
Hadunkkal holnap Róma előtt tanyázunk.
Beszéld el aztán, háborúi társam,
A volszk uraknak, mily jól jártam el
Ez ügyben.
CORIOLANUS.
We will before the walls of Rome to-morrow
Set down our host.—My partner in this action,
You must report to the Volscian lords how plainly
I have borne this business.
AUFIDIUS
Mindig hasznukat tekintéd,
Rómának minden esdeklésire
Siket valál és titkos suttogást
El nem fogadtál oly barátaidtól
Sem, akik bíztak benned.
AUFIDIUS.
Only their ends
You have respected; stopped your ears against
The general suit of Rome; never admitted
A private whisper, no, not with such friends
That thought them sure of you.
CORIOLANUS
Ez öreg,
Akit Rómába tört szívvel bocsáték
Atyámnál jobban szeretett... imádott
Valóban. Végreményük volt az ő
Hozzám jövése. Kedveért (habár
Fanyar valék iránta) megujítám
Az első föltételt, mit megtagadtak
S el nem fogadhatnak most... kedveért, ki
Többet remélt végezni, engedék egy
Kicsit. Új követségre s kérelemre,
Sem a kormánytól, sem barátaimtól,
Nem hallgatok többé. Hah, mily rivalgás!
Új kísértés, hogy megszegjem ez épp most
Tett fogadalmamat. De nem szegem meg.
Jön gyászruhában Virgilia, Volumnia, vezetve az ifjú Marciust,
Valeria és kíséret
Elől nőm, aztán a tisztelt alak,
Amelyben én formáltatám, s kezén
Vérének másod íze. Félre, szív!
Természet minden lánca és joga,
Eltéplek! A makacsság lesz erényem.
Ó, e meghajlás, e galambszemek,
Mik isteninket hitszegésre bírnák!
Elolvadok, csak oly gyarló anyagból.
Vagyok, mint más. Anyám hajol, akár az
Olymp hajolna vakandturás előtt
Kérőleg, s kis fiamnak közbejáró
Arcárul a nagy természet kiált rám,
Hogy „Ne tagadd meg!” - Eh, hadd szántsa Rómát
A volszk, hadd dúlja szét Itáliát,
Nem hajtok én golyhóként ösztönömre.
Magam vagyok magamnak alkotója,
S nem ismerek rokont.
CORIOLANUS.
This last old man,
Whom with crack'd heart I have sent to Rome,
Lov'd me above the measure of a father;
Nay, godded me indeed. Their latest refuge
Was to send him; for whose old love I have,—
Though I show'd sourly to him,—once more offer'd
The first conditions, which they did refuse,
And cannot now accept, to grace him only,
That thought he could do more, a very little
I have yielded to: fresh embassies and suits,
Nor from the state nor private friends, hereafter
Will I lend ear to.—
Shout within.
Ha! what shout is this?
Shall I be tempted to infringe my vow
In the same time 'tis made? I will not.
Enter, in mourning habits, VIRGILIA, VOLUMNIA, leading YOUNG
MARCIUS, VALERIA, and attendants.
My wife comes foremost; then the honour'd mould
Wherein this trunk was fram'd, and in her hand
The grandchild to her blood. But, out, affection!
All bond and privilege of nature, break!
Let it be virtuous to be obstinate.—
What is that curt'sy worth? or those doves' eyes,
Which can make gods forsworn?—I melt, and am not
Of stronger earth than others.—My mother bows,
As if Olympus to a molehill should
In supplication nod: and my young boy
Hath an aspect of intercession which
Great nature cries "Deny not.'—Let the Volsces
Plough Rome and harrow Italy: I'll never
Be such a gosling to obey instinct; but stand,
As if a man were author of himself,
And knew no other kin.
VIRGILIA
Férjem s uram!
VIRGILIA.
My lord and husband!
CORIOLANUS
Beh más szemem van, mint Rómába volt!
CORIOLANUS.
These eyes are not the same I wore in Rome.
VIRGILIA
A bú, mely minket megváltoztatott,
Ez ámit el.
VIRGILIA.
The sorrow that delivers us thus chang'd
Makes you think so.
CORIOLANUS
Feledtem szerepem,
Mint lomha színész, és úgy benn akadtam,
Hogy szégyen. Ó, legjobb vérem, bocsásd meg
Zsarnokságom, de azért bocsánatot
Ne kérj Rómának. E csók... hosszu, mint
Száműzetésem s édes, mint boszúm!
Az ég féltékeny úrnőjére, ezt
Tőled nyerém, s hű ajkam szűzileg
Őrzé azóta. Hah, én fecsegek,
És a világnak legnemesb szülőjét
Nem üdvözlöm... Hajolj a földre, térdem,
S mutasd mélyebb nyomát a tiszteletnek,
Mint más fiú. (Letérdel)
CORIOLANUS.
Like a dull actor now,
I have forgot my part and I am out,
Even to a full disgrace. Best of my flesh,
Forgive my tyranny; but do not say,
For that, 'Forgive our Romans.'—O, a kiss
Long as my exile, sweet as my revenge;
Now, by the jealous queen of heaven, that kiss
I carried from thee, dear; and my true lip
Hath virgin'd it e'er since.—You gods! I prate,
And the most noble mother of the world
Leave unsaluted: sink, my knee, i' the earth;
Kneels.
Of thy deep duty more impression show
Than that of common sons.
VOLUMNIA
Ó, kelj megáldva föl!
S én térdelek, nem lágyabb vánkoson,
Mint a tűzkő, mutatva a hibás
Alázatot, mit eddig félreérte
Egymás közt gyermek és szülő. (Letérdel)
VOLUMNIA.
O, stand up bless'd!
Whilst, with no softer cushion than the flint,
I kneel before thee; and unproperly
Show duty, as mistaken all this while
Between the child and parent.
Kneels.
CORIOLANUS
Mi ez?
Te térdelsz? A bűnös fiú előtt?...
Hadd sújtsa puszta parton a kavics hát
A csillagot, hadd dobja lázadó szél
A büszke cédrust a tűz-napba föl,
S a képtelenséget megölve könnyű
Szerrel tegyen lehetetlent!
CORIOLANUS.
What is this?
Your knees to me? to your corrected son?
Then let the pebbles on the hungry beach
Fillip the stars; then let the mutinous winds
Strike the proud cedars 'gainst the fiery sun,;
Murdering impossibility, to make
What cannot be, slight work.
VOLUMNIA
Fiam vagy,
Vitézem; van részem abban, mi lettél.
Isméred e hölgyet?
VOLUMNIA.
Thou art my warrior;
I holp to frame thee. Do you know this lady?
CORIOLANUS
Publicola
Nemes testvére, Róma holdja; tiszta,
Mint a jégfürt Diana templomán a
Legtisztább hóbul. Jó Valéria!
CORIOLANUS.
The noble sister of Publicola,
The moon of Rome; chaste as the icicle
That's curded by the frost from purest snow,
And hangs on Dian's temple:—dear Valeria!
VOLUMNIA
Magadnak egy kicsiny tartalma ez, s ha
A kor kifejti, teljesen hasonló
Leszen hozzád.
VOLUMNIA.
This is a poor epitome of yours,
Which, by the interpretation of full time,
May show like all yourself.
CORIOLANUS
A hősök istene,
Nagy Zeus segélyével, tanítsa minden
Nemesre lelked, hogy szégyen soha
Ne sértsen, s hadban tengerparti jel
Gyanánt állj, a vésszel dacolva, s óvjad,
Akik rád néznek.
CORIOLANUS.
The god of soldiers,
With the consent of supreme Jove, inform
Thy thoughts with nobleness; that thou mayst prove
To shame unvulnerable, and stick i' the wars
Like a great sea-mark, standing every flaw,
And saving those that eye thee!
VOLUMNIA
Térdepelj le, gyermek.
VOLUMNIA.
Your knee, sirrah.
CORIOLANUS
Derék fiam, te!
CORIOLANUS.
That's my brave boy.
VOLUMNIA
Ő, hitvesed s e hölgy és én magam, mint
Kérők vagyunk itt...
VOLUMNIA.
Even he, your wife, this lady, and myself,
Are suitors to you.
CORIOLANUS
Kérlek, csendesen; vagy
Előbb, mint szólsz, gondold meg: amire
Megesküvém, hogy nem teszem, ne vedd azt
Elútasításnak. Ne kérj hadam
Szétküldésére, vagy hogy alkudozzam
Ama kézművesekkel újra. Azt se
Mondd, hogy természetellenes vagyok. Ne
Kivánd dühöm s bosszúmat csillapítni
Higgadt okokkal.
CORIOLANUS.
I beseech you, peace:
Or, if you'd ask, remember this before,—
The thing I have forsworn to grant may never
Be held by you denials. Do not bid me
Dismiss my soldiers, or capitulate
Again with Rome's mechanics.—Tell me not
Wherein I seem unnatural: desire not
To allay my rages and revenges with
Your colder reasons.
VOLUMNIA
Ó, megállj, ne többet!
Azt mondtad, hogy semmit nem teljesítesz,
Mert más kivánságunk nincs, mint amit
Már megtagadtál: és mégis könyörgünk...
Ha hasztalan lesz, úgy essék a vád
Keménységedre. Hallgass meg tehát.
VOLUMNIA.
O, no more, no more!
You have said you will not grant us anything;
For we have nothing else to ask but that
Which you deny already: yet we will ask;
That, if you fail in our request, the blame
May hang upon your hardness; therefore hear us.
CORIOLANUS
Aufidius s volszkok; figyeljetek,
Semmit sem hallok Rómáról magam. Szólj.
CORIOLANUS.
Aufidius, and you Volsces, mark: for we'll
Hear nought from Rome in private.—Your request?
VOLUMNIA
Ha szótlanok volnánk is, e ruhákról
S arcunk szinéről láthatnád, hogy’ éltünk
Száműzetésed óta. Sejtheted
Magad, mennyivel boldogtalanabbak
Vagyunk, mint minden élő hölgy, ide
Jövén... Képed, szemünk örömkönyűi
És szívünk víg tombolása helyett
Bú-könnyet s félő reszketést okoz,
Mert látja a szülő, a nő s a gyermek,
Hogy a fiú, a férj és az apa
Honát széttépi. S ránk árvákra nézve
Dühöd legsúlyosabb... elzárja az
Égtől imánkat... Ez közös vigasz
Csak a miénk nem... Ó, mert mondd, hogyan
Imádkozhatnánk a honért, habár
Ez tartozásunk? s győzedelmedért is,
Mi szintén az? Vagy elvesz a haza,
E drága dajkánk, vagy te, aki benne
Reményünk voltál. Minket csak csapás ér,
Ha teljesűl is a kivánatunk,
S bármelyik rész nyer, mert vagy láncokon
Vezetnek át, mint pártos idegent,
Az utcákon, vagy győzedelmesen
Tiprod hazádnak omladékait, s a
Pálmát viszed, hogy nagy vitézül ontád
Fiad s nőd vérét. Ami engem illet,
Fiam, nem várom én a jó szerencsét
A harc végéig. Ha rá nem vehetlek,
Hogy inkább mind a két részhez kegyes légy,
Mint eltörölj egyet: nem fogsz előbb
Hazádon dúlni (nem fogsz, hidd el azt), míg
Anyádnak méhét meg nem gázolod,
Mely a világra szült!
VOLUMNIA.
Should we be silent and not speak, our raiment
And state of bodies would bewray what life
We have led since thy exile. Think with thyself,
How more unfortunate than all living women
Are we come hither: since that thy sight, which should
Make our eyes flow with joy, hearts dance with comforts,
Constrains them weep, and shake with fear and sorrow;
Making the mother, wife, and child, to see
The son, the husband, and the father, tearing
His country's bowels out. And to poor we,
Thine enmity's most capital: thou barr'st us
Our prayers to the gods, which is a comfort
That all but we enjoy; for how can we,
Alas, how can we for our country pray,
Whereto we are bound,—together with thy victory,
Whereto we are bound? alack, or we must lose
The country, our dear nurse, or else thy person,
Our comfort in the country. We must find
An evident calamity, though we had
Our wish, which side should win; for either thou
Must, as a foreign recreant, be led
With manacles through our streets, or else
Triumphantly tread on thy country's ruin,
And bear the palm for having bravely shed
Thy wife and children's blood. For myself, son,
I purpose not to wait on fortune till
These wars determine: if I can not persuade thee
Rather to show a noble grace to both parts
Than seek the end of one, thou shalt no sooner
March to assault thy country than to tread,—
Trust to't, thou shalt not,—on thy mother's womb
That brought thee to this world.
VIRGILIA
S engem, kitől e
Fiút nyeréd, hogy a jövőben is
Éljen neved.
VIRGILIA.
Ay, and mine,
That brought you forth this boy, to keep your name
Living to time.
FIÚ
Rám nem hág; elfutok,
S aztán vivok, ha majd nagyobb leszek.
BOY.
'A shall not tread on me;
I'll run away till I am bigger; but then I'll fight.
CORIOLANUS
Ne nézzünk gyermek és asszony szemébe,
Szivünkbe ömlik szívük gyöngesége.
Soká ülék. (Föláll)
CORIOLANUS.
Not of a woman's tenderness to be,
Requires nor child nor woman's face to see.
I have sat too long.
Rising.
VOLUMNIA
Nem, ekképp el ne hagyj.
Ha kérelmünk, hogy Rómát megkiméld,
Azt jelentené, veszítsd el a volszkot,
Akit szolgálsz: úgy érhetne olyan vád
Hogy megmérgezzük a becsűleted. Nem,
Mi arra kérünk, békítsd össze őket:
Hadd mondja a volszk: „Mi kegyelmet adtunk”,
És Róma ezt: „Mi nyertünk”, s mind a két rész
Téged dicsőit, mondván: „Békeszerzőnk,
Légy áldva!” Nagy fiam, tudod, hogy a harc
Bizonytalan végű; de bizonyos:
Ha meg fogod Rómát hódítni, a díj,
Amelyet ott aratsz, oly név leszen, mit
Átkozva emlegetnek majd, s a könyvek
Így írnak róla: „Bajnok férfi volt,
De bosszu-tette mindent letörölt;
Honát földúlta, s utálatul hagyá
Nevét a késő kornak.” Szólj, fiam,
Célod volt a leggyöngédebb becsűlet,
Hogy mérkezzél az istenek kegyével,
Hogy mennydörögve tépd a messze léget,
S villámaiddal mégis tölgyeket
Hasíts csak. Mért hallgatsz? Azt gondolod
Nemes lélekhez méltó, nem feledni
A bántalmat? Lányom, beszélj, könyűid
Nem illetik meg. Szólj te, kisfiú, tán
Gyermekséged jobban meghatja, mint
Okoskodásunk. Nincsen ember, aki
Anyjának oly adósa lenne, mint ő,
S itt hagy esengni, mint kikötött rabot.
Sohsem voltál te jó anyád iránt
Nyájas, s ő (a szegény tyúk!) nem törődve
Új fajjal, hadba csalt, s ha megjövél,
Diccsel tetézett. Mondd, hogy helytelen
Kérelmem, s rúgj el; ámde ha nem az,
Te becstelen vagy, s megver majd az Ég,
Hogy megtagadtad tőlem azt, ami
Anyákat illet. Elfordul... Le, hölgyek!
Hadd szégyenítsék őt meg térdeink.
Coriolanushoz illőbb a kevélység,
Mint kérelmünk meghallgatása. Térdre!
Ez a végső... Így, most Rómába térünk,
S a többivel halunk meg. Nézz ide,
E gyermek nem mondhatja, mit kiván,
De térdel és kezét föltartja, vélünk,
És több erő van kérelmébe, mint
Makacsságodban. Keljünk fel, jerünk; ez
Embernek anyja volszk, Corioliban
Van nője, s e gyermek véletlenűl
Hasonlít hozzá. El vagyunk eresztve,
Elhallgatok... Ha majd a város ég,
Ismét beszélek!
VOLUMNIA.
Nay, go not from us thus.
If it were so that our request did tend
To save the Romans, thereby to destroy
The Volsces whom you serve, you might condemn us,
As poisonous of your honour: no; our suit
Is that you reconcile them: while the Volsces
May say 'This mercy we have show'd,' the Romans
'This we receiv'd,' and each in either side
Give the all-hail to thee, and cry, 'Be bless'd
For making up this peace!' Thou know'st, great son,
The end of war's uncertain; but this certain,
That, if thou conquer Rome, the benefit
Which thou shalt thereby reap is such a name
Whose repetition will be dogg'd with curses;
Whose chronicle thus writ:—'The man was noble,
But with his last attempt he wip'd it out;
Destroy'd his country, and his name remains
To the ensuing age abhorr'd.' Speak to me, son:
Thou hast affected the fine strains of honour,
To imitate the graces of the gods,
To tear with thunder the wide cheeks o' the air,
And yet to charge thy sulphur with a bolt
That should but rive an oak. Why dost not speak?
Think'st thou it honourable for a noble man
Still to remember wrongs?—Daughter, speak you:
He cares not for your weeping.—Speak thou, boy:
Perhaps thy childishness will move him more
Than can our reasons.—There's no man in the world
More bound to's mother; yet here he lets me prate
Like one i' the stocks. Thou hast never in thy life
Show'd thy dear mother any courtesy;
When she,—poor hen,—fond of no second brood,
Has cluck'd thee to the wars, and safely home,
Loaden with honour. Say my request's unjust,
And spurn me back: but if it be not so,
Thou art not honest; and the gods will plague thee,
That thou restrain'st from me the duty which
To a mother's part belongs.—He turns away:
Down, ladies: let us shame him with our knees.
To his surname Coriolanus 'longs more pride
Than pity to our prayers. Down: an end;
This is the last.—So we will home to Rome,
And die among our neighbours.—Nay, behold's:
This boy, that cannot tell what he would have
But kneels and holds up hands for fellowship,
Does reason our petition with more strength
Than thou hast to deny't.—Come, let us go:
This fellow had a Volscian to his mother;
His wife is in Corioli, and his child
Like him by chance.—Yet give us our despatch:
I am hush'd until our city be afire,
And then I'll speak a little.
CORIOLANUS
Ó, anyám, anyám!
(Némán tartja Volumnia kezeit)
Mit tettél? Nézd, megnyílt a menny, s lenéznek
Az istenek, s e természettelen
Látványt kacagják. Ó, anyám, anyám! Ó,
Rómának boldog győzelmet nyerél, de
Fiadra nézve... hidd, ó, hidd el azt,
Nagyon veszélyes a te diadalmad,
Sőt tán halálos is... De hadd legyen.
Aufidius, bár nem harcolhatok, de
Illő békét kötök. Nos, jó Aufidius,
Helyemben nem hallgattál volna az
Anyára? Nem tetted meg volna érte?
CORIOLANUS.
After holding VOLUMNIA by the hands, in silence.
O mother, mother!
What have you done? Behold, the heavens do ope,
The gods look down, and this unnatural scene
They laugh at. O my mother, mother! O!
You have won a happy victory to Rome;
But for your son,—believe it, O, believe it,
Most dangerously you have with him prevail'd,
If not most mortal to him. But let it come.—
Aufidius, though I cannot make true wars,
I'll frame convenient peace. Now, good Aufidius,
Were you in my stead, would you have heard
A mother less? or granted less, Aufidius?
AUFIDIUS
Megilletődtem.
AUFIDIUS.
I was mov'd withal.
CORIOLANUS
Esküszöm reá: meg!
S az nem csekélység, hogyha szemeim
Megindulástul nedvesek. Barátom,
Tudasd velem, milyen békét akarsz. Én
Rómába nem megyek, veled leszek,
S kérlek, segíts ez ügyben. Ó, anyám! Nőm!
CORIOLANUS.
I dare be sworn you were:
And, sir, it is no little thing to make
Mine eyes to sweat compassion. But, good sir,
What peace you'll make, advise me: for my part,
I'll not to Rome, I'll back with you; and, pray you
Stand to me in this cause.—O mother! wife!
AUFIDIUS (magában)
Jó, hogy sajnálatod s becsűleted
Így meghasonlott; ezzel visszaszerzem
Régibb jó sorsomat.
A hölgyek intenek Coriolanusnak
AUFIDIUS.
Aside. I am glad thou hast set thy mercy and thy honour
At difference in thee; out of that I'll work
Myself a former fortune.
The Ladies make signs to CORIOLANUS.
CORIOLANUS
Mindjárt; előbb
Együtt igyunk, aztán a puszta szónál
Különb bizonyságot visztek haza,
Mit kölcsönösen megpecsételünk
Illő föltételekkel. Jöjjetek,
Hölgyek, tinektek méltó templomot
Építni, mert Itáliának és
A frígyeseknek minden kardja e
Békét nem eszközölte volna ki.
El mindnyájan
CORIOLANUS.
To VOLUMNIA, VIRGILIA, &c. Ay, by and by;
But we'll drink together; and you shall bear
A better witness back than words, which we,
On like conditions, will have counter-seal'd.
Come, enter with us. Ladies, you deserve
To have a temple built you: all the swords
In Italy, and her confederate arms,
Could not have made this peace.
Exeunt.

4. szín

[szerkesztés]
Róma. Nyilvános tér.
Jön Menenius és Sicinius
SCENE IV. Rome. A public place.
Enter MENENIUS and SICINIUS.
MENENIUS
Látod azt a sarkot a Capitoliumon, azt a sarokkövet?
MENENIUS.
See you yond coign o' the Capitol,—yond corner-stone?
SICINIUS
Nos, aztán?
SICINIUS.
Why, what of that?
MENENIUS
Ha lehetséges, hogy azt elmozdíthatod a helyéről a kisujjaddal, úgy van némi
reménység, hogy rábeszélik őt a római hölgyek, különösen anyja. De mondom,
arról szó sincs; gégéink el vannak ítélve, s közel a halál.
MENENIUS.
If it be possible for you to displace it with your little
finger, there is some hope the ladies of Rome, especially his
mother, may prevail with him. But I say there is no hope in't:
our throats are sentenced, and stay upon execution.
SICINIUS
Lehetséges tehát, hogy ily rövid idő alatt ennyire változzék az ember?
SICINIUS.
Is't possible that so short a time can alter the condition of a
man?
MENENIUS
Különbség a hernyó és a pillangó, és lám, a pillangó hernyó volt. Ez a Marcius
emberből sárkány lett, szárnyai nőttek; több ő a csúszó-mászó állatnál.
MENENIUS.
There is differency between a grub and a butterfly; yet your
butterfly was a grub. This Marcius is grown from man to dragon;
he has wings; he's more than a creeping thing.
SICINIUS
Mennyire szerette anyját!
SICINIUS.
He loved his mother dearly.
MENENIUS
Engemet is! És most oly kevéssé emlékszik anyjára, mint a kilenced-fű ló. Fanyar
képe megsavanyítja az érett szőlőt. Ha járkál, úgy mozog, mint valami ostromgép,
s a föld összezsugorodik lépteitől. Páncélt képes a szemével keresztülszúrni,
beszéde halálharang és ümmögése csatazaj. Úgy ül ott fönségében, mintha
Sándort ábrázolná. Amit parancsol, hogy legyen, már megvan, mire parancsát
végzi. Semmije sem hiányzik, hogy isten legyen, csak az örökkévalóság és az ég,
hogy benne uralkodjék.
MENENIUS.
So did he me: and he no more remembers his mother now than an
eight-year-old horse. The tartness of his face sours ripe grapes:
when he walks, he moves like an engine, and the ground shrinks
before his treading: he is able to pierce a corslet with his eye,
talks like a knell, and his hum is a battery. He sits in his
state as a thing made for Alexander. What he bids be done is
finished with his bidding. He wants nothing of a god but
eternity, and a heaven to throne in.
SICINIUS
De igen, a kegyelem is, ha híven festetted őt.
SICINIUS.
Yes, mercy, if you report him truly.
MENENIUS
Élethíven festettem őt. Majd meglátod, milyen kegyelmet hoz tőle anyja. Nincs
benne több kegyelem, mint a hím tigrisben tej, és ezt tapasztalni fogja szegény
városunk, s ez mind tőletek származik.
MENENIUS.
I paint him in the character. Mark what mercy his mother shall
bring from him. There is no more mercy in him than there is
milk in a male tiger; that shall our poor city find: and all this
is 'long of you.
SICINIUS
Az istenek irgalmazzanak!
SICINIUS.
The gods be good unto us!
MENENIUS
Most az egyszer nem fognak az istenek irgalmazni, mert nem gondoltunk velök,
midőn őt száműztük, s most, midőn nyakunkat szegni visszajő, ők nem gondolnak
velünk.
Követ jön
MENENIUS.
No, in such a case the gods will not be good unto us. When we
banished him we respected not them; and, he returning to break
our necks, they respect not us.
Enter a MESSENGER
KÖVET
Uram, hogy megmentsd élted, fuss haza!
A nép elfogta tribúnus társadat,
S föl és alá hurcolja s esküszik,
Ha Róma hölgyei vigasztalást
Nem hoznak, ízenként hal meg.
Más követ jön
MESSENGER.
Sir, if you'd save your life, fly to your house:
The plebeians have got your fellow-tribune
And hale him up and down; all swearing, if
The Roman ladies bring not comfort home
They'll give him death by inches.
Enter a second MESSENGER.
SICINIUS
Mi újság?
SICINIUS.
What's the news?
KÖVET
Jó újság, jó; győztek az asszonyok,
A volszkok elvonulnak s Marcius megy;
Vígabb napot nem látott Róma még, nem,
Mióta Tarquint elveré.
SECOND MESSENGER.
Good news, good news;—the ladies have prevail'd,
The Volscians are dislodg'd, and Marcius gone:
A merrier day did never yet greet Rome,
No, not the expulsion of the Tarquins.
SICINIUS
Barátom,
Való-e ez? Tudod jól, hogy való?
SICINIUS.
Friend,
Art thou certain this is true? is't most certain?
KÖVET
Olyan való, mint hogy tűzből van a nap.
Ha leskelődtél, hogy kételkedel?
Nem zúg úgy a híd-ív alatt az árvíz,
Mint a kapun át a vígasztaltak. Íme,
Kívül harsona, tárogató, dob, valamennyi együtt
Síp, tárogató, hárfák és harsonák,
Dobok, cimbalmok s a kurjongató nép
Megtáncoltatják a napot.
Kint rivalgás
SECOND MESSENGER.
As certain as I know the sun is fire:
Where have you lurk'd, that you make doubt of it?
Ne'er through an arch so hurried the blown tide
As the recomforted through the gates. Why, hark you!
Trumpets and hautboys sounded, drums beaten, aand shouting
within.
The trumpets, sackbuts, psalteries, and fifes,
Tabors and cymbals, and the shouting Romans,
Make the sun dance. Hark you!
Shouting within.
MENENIUS
Dicső hír!
A hölgyekhez megyek. Volumnia
Egy városnyi konzulnál, szenátornál
S patríciusnál többet ér, s egész
Világnyi olyan tribunnál, minők ti
Vagytok. Jól imádkoztatok. Ma reggel
Nem adtam volna tízezer nyakért
Egy rossz petákot. Hallga, míly öröm!
Örömzaj és zene
MENENIUS.
This is good news.
I will go meet the ladies. This Volumnia
Is worth of consuls, senators, patricians,
A city full: of tribunes such as you,
A sea and land full. You have pray'd well to-day:
This morning for ten thousand of your throats
Ied not have given a doit. Hark, how they joy!
Shouting and music.
SICINIUS
Áldjon meg hírmondásodért az Ég,
S fogadd hálám.
SICINIUS.
First, the gods bless you for your tidings; next,
Accept my thankfulness.
KÖVET
Hálára nagy okunk van,
Uram, mindnyájunknak.
SECOND MESSENGER.
Sir, we have all
Great cause to give great thanks.
SICINIUS
Közelgenek?
SICINIUS.
They are near the city?
KÖVET
Ezennel bent lesznek.
MESSENGER.
Almost at point to enter.
SICINIUS
Menjünk eléjök,
S vegyünk részt jókedvökben.
Indul. Jőnek a hölgyek, velük szenátorok, patríciusok s a nép.
Keresztülmennek a színpadon
SICINIUS.
We'll meet them,
And help the joy.
Exeunt.

5. szín

[szerkesztés]
SCENE V. Rome. A street near the gate.
Enter VOLUMNIA, VIRGILIA, VALERIA, &c., accompanied by Senators, Patricians, and Citizens.
ELSŐ SZENÁTOR
Íme, patrónánk, Róma élete!
Híjátok össze a népet, isteninket
Dicsérni, rakjatok diadaltüzet,
Útjokra hintsetek virágokat,
Zúgjátok túl a zajt, mely Marciust
Száműzte és híjátok vissza őt
Az üdvözlettel, mellyel anyja híja!
Kiáltsátok: köszöntünk, hölgyeink!
FIRST SENATOR.
Behold our patroness, the life of Rome!
Call all your tribes together, praise the gods,
And make triumphant fires; strew flowers before them:
Unshout the noise that banish'd Marcius,
Repeal him with the welcome of his mother;
Cry, 'Welcome, ladies, welcome!'—
MIND
Köszöntünk, hölgyeink, köszöntünk!
Dobok és harsonák. El mindnyájan
ALL.
Welcome, ladies,
Welcome!
Exeunt.

6. szín

[szerkesztés]
Antium. Nyilvános tér.
Jön Aufidius és kíséret
SCENE VI. Antium. A public place.
Enter TULLUS AUFIDIUS, with attendants.
AUFIDIUS
Mondjátok főnökinknek, itt vagyok, s ez
Irást adjátok át; ha olvasák,
A térre jöjjenek, kérem, hol én
Bizonyságot teszek nyilvánosan, hogy
Való, mi ebben van. Bevádlom őt, ki
Most jött be a városba s szándoka
Kiállni a népség elé, remélvén:
Szóval kimenti majd magát. Hamar.
Kíséret el. Jön néhány Aufidius részéről való összeesküdt
Isten hozott!
AUFIDIUS.
Go tell the lords o' the city I am here:
Deliver them this paper; having read it,
Bid them repair to the market-place: where I,
Even in theirs and in the commons' ears,
Will vouch the truth of it. Him I accuse
The city ports by this hath enter'd and
Intends t' appear before the people, hoping
To purge himself with words: despatch.
Exeunt attendants.
Enter three or four CONSPIRATORS of AUFIDIUS' faction.
Most welcome!
ELSŐ ÖSSZEESKÜDT
Hogy vagy, vezér?
FIRST CONSPIRATOR.
How is it with our general?
AUFIDIUS
Csak úgy, mint
Kit megmérgez saját jótéteménye,
S kit szívessége öl meg.
AUFIDIUS.
Even so
As with a man by his own alms empoison'd,
And with his charity slain.
MÁSODIK ÖSSZEESKÜDT
Nemes úr,
Ha áll szándékod, melyben részesidnek
Kivántál minket, mi megszabadítunk
A nagy veszélytől.
SECOND CONSPIRATOR.
Most noble sir,
If you do hold the same intent wherein
You wish'd us parties, we'll deliver you
Of your great danger.
AUFIDIUS
Nem beszélhetek még.
Amilyen a nép lesz, majd úgy tegyünk.
AUFIDIUS.
Sir, I cannot tell:
We must proceed as we do find the people.
HARMADIK ÖSSZEESKÜDT
A nép bizonytalan, amíg ti együtt
Vitáztok; ha egyiktek elvesz, az
Élő örökli mindenét.
THIRD CONSPIRATOR.
The people will remain uncertain whilst
'Twixt you there's difference: but the fall of either
Makes the survivor heir of all.
AUFIDIUS
Tudom. Nem puszta az ürügy, amellyel
Lesújtom. Én emeltem fel; hitemmel
Kezeskedém hűségeért. Midőn így
Fönn lett, hizelgés harmatával önté
Le új növényeit, s elcsábitá
Barátimat, s végtére meghajolt, ki
Oly faragatlan, büszke s szertelen volt.
AUFIDIUS.
I know it;
And my pretext to strike at him admits
A good construction. I rais'd him, and I pawn'd
Mine honour for his truth: who being so heighten'd,
He water'd his new plants with dews of flattery,
Seducing so my friends; and to this end
He bow'd his nature, never known before
But to be rough, unswayable, and free.
HARMADIK ÖSSZEESKÜDT
S dacos; midőn a konzulságra készült,
Mit elveszített, mert meg nem hajolt...
THIRD CONSPIRATOR.
Sir, his stoutness
When he did stand for consul, which he lost
By lack of stooping,—
AUFIDIUS
Erről akartam éppen szólani.
Mikor, száműzetvén, házamba jött,
S nyakát nyújtá késemnek, béfogadtam,
Kenyeres-társammá tettem s vágyinak
Utat nyiték, ki hagytam válogatni
Az ő tervének végbevitelére
Legjobb legényim, még magam segítém;
Együtt arattuk a hírt, mit magának
Takarított be; mit bántam; lenyeltem
Károsodásom... Végre zsoldosának
Látszottam, és nem társának, s velem
Oly pártfogóilag bánt, mintha csak
Szolgája volnék.
AUFIDIUS.
That I would have spoken of:
Being banish'd for't, he came unto my hearth;
Presented to my knife his throat: I took him;
Made him joint-servant with me; gave him way
In all his own desires; nay, let him choose
Out of my files, his projects to accomplish,
My best and freshest men; serv'd his designments
In mine own person; holp to reap the fame
Which he made all his; and took some pride
To do myself this wrong: till, at the last,
I seem'd his follower, not partner; and
He wag'd me with his countenance as if
I had been mercenary.
ELSŐ ÖSSZEESKÜDT
Így volt, így, uram, s a
Sereg csodálkozott rajt. És midőn már
Rómát birá, mi által annyi hírt
Reméltünk, mint zsákmányt...
FIRST CONSPIRATOR.
So he did, my lord:
The army marvell'd at it; and, in the last,
When he had carried Rome, and that we look'd
For no less spoil than glory,—
AUFIDIUS
Ez az, miért
Erőmet megfeszítem ellene.
Nehány asszonykönnyért, mi olyan olcsó,
Mint a hazugság, munkánk fáradalmát
S vérét eladta. Meg kell halnia,
S bukása engem föltámaszt. De hallga!
Dobok, harsonák, a nép örömrivalgása
AUFIDIUS.
There was it;—
For which my sinews shall be stretch'd upon him.
At a few drops of women's rheum, which are
As cheap as lies, he sold the blood and labour
Of our great action: therefore shall he die,
And I'll renew me in his fall. But, hark!
Drums and trumpets sound, with great shouts of the people.
ELSŐ ÖSSZEESKÜDT
Te üdvözlés nélkül, holmi futárként
Jövél hazádba, s ím, hogy ő jön, a zaj
Leget hasít.
FIRST CONSPIRATOR.
Your native town you enter'd like a post,
And had no welcomes home; but he returns
Splitting the air with noise.
MÁSODIK ÖSSZEESKÜDT
A bárgyu nép, amelynek
Fiait megölte, szétrepeszti torkát,
Hogy ünnepelje.
SECOND CONSPIRATOR.
And patient fools,
Whose children he hath slain, their base throats tear
With giving him glory.
HARMADIK ÖSSZEESKÜDT
Az lenne célszerű,
Ha - még mielőtt beszélne s a népet
Meghatná - megérezné kardodat.
Mi majd segítünk. Hogyha elesett,
Szerinted értelmezzük szavait
S ővéle együtt okait is eltemetjük.
THIRD CONSPIRATOR.
Therefore, at your vantage,
Ere he express himself or move the people
With what he would say, let him feel your sword,
Which we will second. When he lies along,
After your way his tale pronounc'd shall bury
His reasons with his body.
AUFIDIUS
Elég, elég; itt jönnek az urak.
Jőnek a város urai
AUFIDIUS.
Say no more:
Here come the lords.
Enter the LORDS of the city.
URAK
Üdvözlünk.
LORDS.
You are most welcome home.
AUFIDIUS
Nincs rá semmi érdemem; de
Tisztelt urak, átnéztétek gondosan,
Mit nektek írtam?
AUFIDIUS.
I have not deserv'd it.
But, worthy lords, have you with heed perus'd
What I have written to you?
URAK
Át.
LORDS.
We have.
ELSŐ ÚR
S fájt hallanunk
Előbbi vétkét jóvá tette volna
Kis büntetés is; ám a kezdeten
Végezni és eldobni seregünk
Hasznát, minket saját költségeinkkel
Dijazni és a hóditás helyett
Szerződést kötni: már ez menthetetlen.
FIRST LORD.
And grieve to hear't.
What faults he made before the last, I think
Might have found easy fines: but there to end
Where he was to begin, and give away
The benefit of our levies, answering us
With our own charge: making a treaty where
There was a yielding.—This admits no excuse.
AUFIDIUS
Im, itt közelg, majd meghalljátok őt.
Jön Coriolanus dobszóval és zászlókkal, vele egy csapat polgár
AUFIDIUS.
He approaches: you shall hear him.
Enter CORIOLANUS, with drum and colours; a crowd of Citizens
with him.
CORIOLANUS
Üdv nektek! Visszatértem, katonátok,
És nem ragadt rám több honszeretet, mint
Midőn menék! Folyvást nagyságtokot
Szolgálom. Tudnotok kell, hogy sikerrel
Harcoltam s véres nyomdokon vezettem
Tábortokat Rómának kapujáig.
Zsákmányt szereztünk, mely egy harmadával
Fölülhaladja a költségeket.
Békét köténk az antiumbelik
Dicsőségére s Róma szégyenére.
Itt nyújtom át a szerződést, melyet
Minden konzul s patrícius aláírt
És rajta a tanács pecséte van.
CORIOLANUS.
Hail, lords! I am return'd your soldier;
No more infected with my country's love
Than when I parted hence, but still subsisting
Under your great command. You are to know
That prosperously I have attempted, and
With bloody passage led your wars even to
The gates of Rome. Our spoils we have brought home
Do more than counterpoise a full third part
The charges of the action. We have made peace
With no less honour to the Antiates
Than shame to the Romans: and we here deliver,
Subscribed by the consuls and patricians,
Together with the seal o' the senate, what
We have compounded on.
AUFIDIUS
Ne olvassátok el, tisztelt urak,
De mondjátok ki, hogy ez áruló
Hatalmatokkal szörnyen visszaélt.
AUFIDIUS.
Read it not, noble lords;
But tell the traitor, in the highest degree
He hath abus'd your powers.
CORIOLANUS
Mit! Áruló?
CORIOLANUS.
Traitor!—How now?
AUFIDIUS
Az, Marcius.
AUFIDIUS.
Ay, traitor, Marcius.
CORIOLANUS
Marcius!
CORIOLANUS.
Marcius!
AUFIDIUS
Az, Marcius, Cajus Marcius; azt hiszed,
Lopott Coriolanus neveddel
Diszítlek föl itt, Corioliban?
Urak s országnagyok, ti, hűtlenül
Elárult bennetek, s odadta néhány
Sós cseppekért Rómát, várostokat
(Igen, várostokat) anyjának s nejének,
Tervét, esküjét úgy szakítva szét, mint
Rothadt selyemszálat, s hadi tanácsot
Sosem tartván. Dajkája könnyivel
Elsírta, bőgte diadaltokot...
Fickók pirultak s érett emberek
Bámulva nézték egymást.
AUFIDIUS.
Ay, Marcius, Caius Marcius! Dost thou think
I'll grace thee with that robbery, thy stol'n name
Coriolanus, in Corioli?—
You lords and heads o' the state, perfidiously
He has betray'd your business, and given up,
For certain drops of salt, your city Rome,—
I say your city,—to his wife and mother;
Breaking his oath and resolution, like
A twist of rotten silk; never admitting
Counsel o' the war; but at his nurse's tears
He whin'd and roar'd away your victory;
That pages blush'd at him, and men of heart
Look'd wondering each at others.
CORIOLANUS
Hallod ezt, Mars?
CORIOLANUS.
Hear'st thou, Mars?
AUFIDIUS
Ne hídd ez istent, síró gyermek...
AUFIDIUS.
Name not the god, thou boy of tears,—
CORIOLANUS
Hah!
CORIOLANUS.
Ha!
AUFIDIUS
Egyéb sem vagy.
AUFIDIUS.
No more.
CORIOLANUS
Határtalan hazug,
Oly naggyá tetted szívem, hogy be nem fér
Keblembe. Gyermek!... Ó, rabszolga te!...
Urak, bocsánat, első alkalom, hogy
Pörölnöm kell. Itéljetek, komoly fők,
Hogy e gaz dög hazud... Saját hite
(Hisz rája vésvék vagdalásaim s e
Veréseket a sírba fogja vinni),
Hazugságát az is képébe dobja.
CORIOLANUS.
Measureless liar, thou hast made my heart
Too great for what contains it. Boy! O slave!—
Pardon me, lords, 'tis the first time that ever
I was forc'd to scold. Your judgments, my grave lords,
Must give this cur the lie: and his own notion,—
Who wears my stripes impress'd upon him; that must bear
My beating to his grave,—shall join to thrust
The lie unto him.
ELSŐ ÚR
Békét, békét! Halljátok szavamat...
FIRST LORD.
Peace, both, and hear me speak.
CORIOLANUS
Szaggassatok szét, volszkok; vének, ifjak,
Vagdaljatok. Gyermek! Csalárd kutya!
Ha krónikátok hű, úgy benne van, hogy
Mint galambokat a sas, titeket
Úgy üldözélek Corioliban,
Én, egymagam. Gyermek!
CORIOLANUS.
Cut me to pieces, Volsces; men and lads,
Stain all your edges on me.—Boy! False hound!
If you have writ your annals true, 'tis there,
That, like an eagle in a dove-cote, I
Flutter'd your Volscians in Corioli:
Alone I did it.—Boy!
AUFIDIUS
Tisztelt urak,
Ő vak szerencséjét fölhányja, mi
Szégyentek, a hetvenkedő pimasz,
Itt mindnyájunk láttára, hallatára!
AUFIDIUS.
Why, noble lords,
Will you be put in mind of his blind fortune,
Which was your shame, by this unholy braggart,
'Fore your own eyes and ears?
ÖSSZEESKÜDTEK
Haljon meg érte!
CONSPIRATORS.
Let him die for't.
POLGÁROK (összevissza)
Szaggassuk őt szét, most mindjárt!... Megölte fiamat... leányomat... Megölte
Marcus bátyámat... Megölte apámat...
CITIZENS.
Tear him to pieces, do it presently:—he killed my son; my
daughter; he killed my cousin Marcus; he killed my father,—
MÁSODIK ÚR
Békét... Ne gyalázkodjunk... Hó, csendesen.
Nagy férfi ő, a földet átövedzi
Dicsőségével. Vétkét ellenünk
Törvény ítélje el. Megállj, Aufidius,
Ne bántsd a békét.
SECOND LORD.
Peace, ho!—no outrage;—peace!
The man is noble, and his fame folds in
This orb o' the earth. His last offences to us
Shall have judicious hearing.—Stand, Aufidius,
And trouble not the peace.
CORIOLANUS
Volna csak kezemben!
S hat ilyen még, s több, minden pereputtya.
S velem jó kardom!
CORIOLANUS.
O that I had him,
With six Aufidiuses, or more, his tribe,
To use my lawful sword!
AUFIDIUS
Orcátlan bitang!
AUFIDIUS.
Insolent villain!
ÖSSZEESKÜDTEK
Öljük meg! öljük meg!
Megölik Coriolanust, ki elesik s Aufidius rálép
CONSPIRATORS.
Kill, kill, kill, kill, kill him!
AUFIDIUS and the CONSPIRATORS draw, and kill CORIOLANUS,who
falls. AUFIDIUS stands on him.
URAK
Megálljatok.
LORDS.
Hold, hold, hold, hold!
AUFIDIUS
Tisztelt urak, halljátok szóm...
AUFIDIUS.
My noble masters, hear me speak.
ELSŐ ÚR
Ó, Tullus!
FIRST LORD.
O Tullus,—
MÁSODIK ÚR
Könyűket ejt tettedre a vitézség.
SECOND LORD.
Thou hast done a deed whereat valour will weep.
HARMADIK ÚR
Ne lépjetek rá. Csöndesedjetek le,
Hüvelybe a kardot.
THIRD LORD.
Tread not upon him.—Masters all, be quiet;
Put up your swords.
AUFIDIUS
Urak, ha látni fogjátok (habár e
Zűrzavarban, mit szerzett, lehetetlen)
A nagy veszélyt, amelyet életétől
Várhattatok, még hálálkodni fogtok,
Hogy végit érte. Méltóztassatok
Tanácsba híni, bizonyságát adom majd,
Hogy hű szolgátok voltam; és ha nem:
Büntessetek bármint.
AUFIDIUS.
My lords, when you shall know,—as in this rage,
Provok'd by him, you cannot,—the great danger
Which this man's life did owe you, you'll rejoice
That he is thus cut off. Please it your honours
To call me to your senate, I'll deliver
Myself your loyal servant, or endure
Your heaviest censure.
ELSŐ ÚR
Vigyétek el
Testét s gyászoljuk meg. Tekintsük úgy, mint
A legnemesb holtat, kit valaha
A hamvvederhez hírnök elkisért.
FIRST LORD.
Bear from hence his body,
And mourn you for him. Let him be regarded
As the most noble corse that ever herald
Did follow to his um.
MÁSODIK ÚR
Saját zabolátlan természete
Aufidius vádját könnyebbiti.
Fordítsuk jóra.
SECOND LORD.
His own impatience
Takes from Aufidius a great part of blame.
Let's make the best of it.
AUFIDIUS
Elmúlt haragom,
S bú száll reám. Emeljétek fel őt,
Három legjobb vitézem; negyedik
Magam leszek. Te úgy verd a dobot,
Hogy gyászt beszéljen. A kopják a földre
Hajoljanak. Bár e városban ő-
Miatta oly sok özvegy s árva van,
Kik most is veszteségöket siratják:
Csak tisztelettel emlegessük őt.
Segítsetek.
Kiviszik Coriolanus holttestét. Gyászzene.
AUFIDIUS.
My rage is gone;
And I am struck with sorrow.—Take him up:—
Help, three o' the chiefest soldiers; I'll be one.—
Beat thou the drum, that it speak mournfully;
Trail your steel pikes. Though in this city he
Hath widow'd and unchilded many a one,
Which to this hour bewail the injury,
Yet he shall have a noble memory.—
Assist.
Exeunt, bearing the body of CORIOLANUS. A dead march sounded.