Childe Harold búcsúja
Üdv! üdv! - hazámnak partja már
Víz kékjén szürke folt,
Az éji szél sír, zúg az ár,
A vad sirály sikolt.
Ott túl a nap most űlt el ép
S míg űzzük őt, nyomon,
Zeng búcsuszóm felé s feléd:
Jó éjt, szülőhonom!
Pár óra s újra kél a nap
És hajnalt szűl megint,
S köszöntlek ég és messzi hab!
De már honom nem int.
Ős csarnokom már puszta rom,
A tűzhely is bedőlt,
A vén sáncot bekúszta gyom
S kivert kutyám üvölt.
- Kis apródom, hej, jöszte csak!
Mit sírsz-ríssz oly nagyon?
Ijeszt a hab, ha zúgva csap,
Reszketsz az éj-fagyon?
No, könnyíts már a könnyeken,
Hajónk jó, gyors batár,
Ily bizton és ily könnyeden
Legjobb sólymunk se jár!...
"Hagyján a szél, attól ki fél?
Hab másszor is dobált,
Más bú, mi most szembe kél,
Sir Childe, ne is csodáld!
De kísér elhagyott apám
S anyácskám képe még,
S nincs kívülük senkim, csupán
Uram te, s fönt az ég!"
"Sok szót nem ejte jó apám,
Buzgón megálda bár,
De egyre sír és vár reám
Anyácskám, várva-vár..."
- Hű kis cseléd, elég, elég,
Könnyed méltán fakad,
Volnék ártatlan mint te még,
Nem sírnál most magad!
- Hé, jó matrózom! mi gyötör?
Sápadt vagy, jöszte csak!
Tán félsz, hogy ránk frank banda tör,
Vagy vad szél szirtre csap?
"Sir! az élet nem nagy dolog,
Azért nem reszketek,
De hű páromra gondolok,
S szinem így lesz beteg..."
"Várad tövén, tópart-tanyán
Vár nőm s a kis fiúk,
Kérdik: hol jár apus, anyám?
S jaj, választ ő se tud!"
- Elég, elég, hű vagy s derék,
Ha búsulsz, nem csoda,
Hajh! én léhább szivet nyerék
S vigan megyek tova!...
Én megvetem, bárhogy sohajt
A csalfa nőnemet,
Tudom, új láng szárítja majd
A könnyes, kék szemet.
Tűnt kéjt siratni rest vagyok
S utam bár vészt igér,
Csak az fáj, hogy mit itt hagyok
Még egy könnyet sem ér...
Magam vagyok már e kerek
Földön s e nagy vizen,
Búm senkiért se kesereg,
Mint értem senkisem.
Ebem vonít tán még, szegény,
De majd új koncra kap,
S ha egyszer visszatérek én,
Lehet, meg is harap...
Hadd lengek hát bárkám veled,
Hullámvölgyön s hegyen,
Mindegy, mily föld partját leled,
Csak honom ne legyen!
Üdv! üdv! éjkék hullámsereg!
S ha tükrötök unom,
Üdv! puszta sík s vad part-üreg!
- Jóéjt, szülőhonom!