Camma
Mint az, aki görög urnán mereng
s az attikai remeket csodálva,
megejti ifjak, szűzek lenge bája,
úgy, hogy felejti tőle a jelent,
a köznapot, az üdv ajándoka
nekem se kell, mikor te részegítsz meg
s márványtagokkal lépsz be Artemisznek
zord templomába, fölséges csoda.
De még jobb lennél, mint a vén Nílus
kígyója, ki megront bűvölve titkon
cézárokat —jöjj, óriás Egyiptom —, jöjj színpadunkra pompás-dús stílus!
Úgy vágyom, hogy a földet győzd le immár
s Antonius legyek, a lábaidnál!