Calibán. Felelet

A Wikiforrásból
Calibán. Felelet
szerző: Vörösmarty Mihály

Calibán

Tisztelj csak titkon: nyilván ha teended, irígyek
     Kelnek föl, s szivemet megkeseríti dühök.

Felelet


1

Félsz Calibán, hogy majd fölkelnek irígyeid? Egy sincs:
     Aki gyülöl, bünödet gyűlöli, s az nem irígy.

2

Vagy tán gondolnád, hogy van mit irígyleni rajtad?
     Gondolatod sem jobb, mint magad: égni való.

3

Lelki tehetséged, véled, hogy volna? Gonoszra
     Van, véljük mink is, s ott is az ostor elér.

4

Úgyde talán híred méltó, hogy irígye szülessék?
     Megvan! híredet a tolvaj irígyli, nem én.

5

És neved? Oh attól jött marhadög árva hazánkra,
     Emberek is hulltak: átkokat érzi neved.

6

S így mindössze MAGAD vagy irígylés tárgya? ha volnál,
     Sem vagy már magadé: ördögök étele vagy.

7

"Hah hát szánakodó sem fog síromra borulni?"
     Gyűlöltünk; halj meg! s akkor - utálni fogunk.