CXX. szonett

A Wikiforrásból
CXX. szonett
szerző: William Shakespeare, fordító: Szász Károly

Hogy megvetél: most már megnyugszom ebben;
S minden sebet, mit elsőbb okozott
(Másképp aczélból, érczből kéne lennem),
Most meghajolva, nyugton hordozok.
Oh! mert ha téged is, szeretlenségem
Szintúgy sebzett: szived mit szenvedett!
S eszembe sem jutott, zsarnoknak nékem:
Enkinaimhoz mérnem tiedet!
Vérző sziveink felfogni mért nem birják,
Hogy a valódi bú mi mélyre metsz!
Siettem volna én is vigasz irját
Vinnem neked, mint te nekem sietsz.
          Igy bűnöm dija bűnöd;és vele
          (Mint véled én) velem számolsz le!