Buzditás
szerző: Kiss József
Édes magyarhazám tősgyökeres népe
Dicső eleinknek méltó nemzedéke.
Szózatom e hazát egészen betöltse
S tiszta szived, lelked ébredésre költse.
Édes atyámfia! jámbor szántóvető,
Legyen a te kebled egy elzárt temető,
Vagy szent hely, hová csak tiszta jóság férhet;
Irts ki onnan minden lélekölő férget. –
Mert a bűnnel magad, s hazád vermét ásod,
Pedig szent és dicső a te hivatásod. –
E haza egy roppant nagyságu épület,
Mellyben te képezed a nagy alapkövet.
Erős légy, mert már az régen meg van írva:
Hogy a nagy alkotmányt erős alap birja. –
Elérhető pedig az máskint nem lehet
Ki földjét parlagon engedné heverni,
Azt mondod, az illyet méltó jól elverni.
Pedig a milly igaz barátom, hogy élek,
A testnél ezerszer elébb áll a lélek. –
Ki ezzel nem gondol, még a vágy se bántja;
Nagyobb ökör annál mellyik földjét szántja.
Azért hát, hogy ne ess e szörnyü hibába,
Ha tiz gyermeked van is járasd iskolába,
Magad pedig olvass jó könyveket földi; (tájszólás: barátom)
Meglásd szived, lelked, örömmel betölti,
A szolgádnak több kell fejelés csizmára
Mint a Vasárnapi könyvtár évi ára. . . .
. . . . De szép volna aztán szántogatás mellett
Tudni, ki szerzette nekünk ezt a földet.
Hogy a halom, mellynek hátát fölhasgatod,
Mikor, kik testéből emelkedett fel ott…
A csont, mellyet ekéd a földből kiforgat,
Ezen földet védve, csendesen ott porlad.
Merre esik Poson? s híres Budavára?
Visegrád? s a székely bérczes kis hazája? –
Mi az az üstökös? mennydörgés, szivárvány
Az a szilaj villám? szép volna tudni ám…
De ha nem olvasunk soha életünkbe’
Bizon nem sétál az magától fejünkbe.
. . . .Szóval tiszta erkölcs mellé mivelt lélek. .
A hetedik égbe is eljuthatsz vélek. –