Busás tavasz
1816.
A rög fölenged,
Szellő susog,
A hófehérke
Már imbolyog,
A tüzes sáfrány
Lángol megint,
Smaragd üdít már
És uj rubint.
Kérkednek fennen
A primulák,
Ibolyka bujkál
És gyöngyvirág.
De hisz leírni
Ugy sem lehet:
Elég, hogy megjött
A kikelet.
Ám a tavasznak
Remek mive
Mégis a párom
Nyájas szive.
A szép tekintet,
Hűn lángoló ─
Gerjesztő ének,
Meg tréfaszó ─
A hókebelben
A tiszta tűz,
Bánatban nyájas,
Örömben szűz.
A nyárnak milljó
Rózsája lesz:
Rózsámmal egyik
Se versenyez.