Bujdosók dala

A Wikiforrásból
Bujdosók dala
szerző: Móra László
Coincy, fogolytábor 1920.
Megjelent az Álmok szekerén verses kötetben 1925-ben.

Idegen földön járunk...
Bús, könnyes minden álmunk.
Már kihalt ajkunk csókja,
Tél szállt a bújdosókra.
Árva világban élünk.
Mindig tavaszt remélünk,
Siratjuk egymás álmait.
Szívünkben csendes már hit!...

Akiknek az ajkuk még nevet,
Akiknek a szívük még szeret:
Vártok-e még néha csendes éjt,
Mikor a vágy susog mesét?
Akiknek az álmuk szép fehér,
S az imájuk fel az égbe ér:
Hívjátok-e még, várjátok-e még
Havas világnak tépett foglyait
Élet-mezőnek égett bokrait?

Hogyha majd egyszer Hazánkba érünk
Tépve, mint a bujdosó királyok:
Szórtok-e lábunk elébe édes
Beszédes, szent ünnepi virágot??...