Buddha (Rainer Maria Rilke)
Messziről már érzi a zarándok,
hogy arany csorog és ráesik,
mintha itten ájtatos országok
összehordták volna kincseik.
Ám mikor lassan közéig feléje
a szobor szemöldje meredez:
az nem itt az ő ivóedénye
és nem asszonya függője ez.
Jaj, ki tudja, mennyi ritka, drága
kincs megolvadt fénye tömörül
itt e képben, mely e kis virágra
rányomódik: néma és agát
és arányló és köröskörül
úgy érinti a Tért, mint magát.