Buda visszavétele
szerző: Garay János
(Május 21-én, 1849.)
Van Isten a népek felett,
Dicsőség szent nevének!
Ki újra győzelmet adott
A magyar fegyverének.
Fennen kiálthatjuk megint
Világnak hallatára:
Él a magyar még s istene,
Áll még Budának vára!
Nem a török, nem a tatár
Dulá e hont, e népet,
Saját királya hoz vala
Rá háborút, inséget.
De győzelem és dics leve
Igaz ügyünknek ára;
Él a magyar még s istene,
Áll még Budának vára!
Ügyünk igaz és szent vala,
Melyért vivunk és égünk:
Egy ezredévnek ős joga
S szabad függetlenségünk!
Átok reá, a ránk emelt,
De szétzúzott igára!
Él a magyar még s istene,
Áll még Budának vára!
Te láttad ős Gellért hegye,
S Mátyásnak szent lakása.
A nyers hadat, mely a magyar
Nemzet alatt sirt ása.
Te vagy, kinek most fényesen
Fölírjuk homlokára:
Él a magyar még s istene,
Áll még Budának vára!
Azért vesztettünk el, azért
Rövid időre téged,
Hogy visszanyervén kétszeres
Fényben tűnjék fel képed!
Az elvesztett, de visszanyert
Kincsnek kettős az ára,
Él a magyar még s istene,
Áll még Budának vára!
Nincs kéz, mely szenvedéseid
Voltát s okát leirja,
Keresztre értünk vontának –
Ügyünknek szent martyrja!
Értünk – a népért – szenvedői,
Légy üdvöz valahára!
Él a magyar még s istene,
Áll még Budának vára!
A hitszegett királyi kéz
Mely önnépére támad,
Zsoldos hadával bűnösen
Megszállta szent bástyádat!
De jött a honvéd s visszazúg
Hegy, völgy kiáltására:
Él a magyar még s istene,
Áll még Budának vára!
Nyomban utána ágyuja
Megszólal a hegyekről,
Repül golyója, sujt, miként
A mennykő sujt az égről.
Velőtrázó dörgése, vég-
ítélet trombitája:
Él a magyar még s istene,
Áll még Budának vára!
Túl lángban áll az ifju Pest,
A tűz egy égő tenger,
Szép palotái omlanak,
Fut, sápad minden ember.
De bátran a honvéd rohan
A bástya tört fokára...
Él a magyar még s istene,
Áll még Budának vára!
Végső vonaglásai között
Kétségbesik a hydra,
S egy uj Herostrat vad keze
Üszköt hajit a hidra:
De áll a hid s ezentúl is
Fog szólni hét országra:
Él a magyar még s istene,
Áll még Budának vára!
Mienk valál, az vagy megint
S örökre a mienk léssz,
Mig vérrel szerzett birtokát
Megvédni egy magyar kész...
Mely megváltott, a honfivér
Kiált az ég boltjára:
Él a magyar még s istene,
Áll még Budának vára!
Bástyáid véres romjain
Megifjul még e század
Az elhullt honvéd hamviból
Egy uj dicső kor támad:
A független magyar haza
Ezt irja ércszobrára:
Él a magyar még s istene,
Áll még Budának vára!