Borének

Borének szerző: Bajza József

Boldogok mi, a barátság
   Víg seregbe összevont,
Itt borunkat kedvvel isszuk,
   Távol elkerűl a gond.
Fel, vitézi a kulacsnak!
   Fel, miénk e szép világ!
Most pohárra! mert nem isztok,
   A halál ha majd kivág.

Lyányka, csókot e pohárhoz,
   Nyújtsad bíborajkadat!
Te, ki oly szép vagy, miként a
   Nyári hajnaltámadat.
S mint midőn két égi villám
   Egybe csapva szétenyész,
Csókba lelkünk összecsattan
   S a kéj tengerébe vész.

Félre, vízivó, előlem,
   Mert palackba fojtalak!
Itt szentségtörőt nem tűrnek
   A bornak szentelt falak.
Láng-lobogva leng Tokajnak
   Itt közöttünk istene.
S borba fojtja, hogyha béjön,
   Kit meghitté nem kene.

Éljenek, kik híresítik
   A Tokaj gyönyörnevét,
Éljen, aki ott kapálta
   E pohár dicső tövét!
Most mi vígan hörpögetjük,
   Kéjre, lángra ébredünk,
S minden bút e tágas öblű
   Billikomba temetünk.

Üssük össze kelyheinket,
   Bennök égi tűz ragyog!
És vigadjunk - a magyarnak
   Vígadalmi nem nagyok:
Míg Mohácsnál nem csatázott
   A félholdu büszke tar,
Víg volt addig, hajh azóta
   Sírva vígad a magyar.

Ott leszállott alkonyába -
   De minek panaszlok én?
Félre gyászkép! Új korány kel
   Árpád honja szent egén.
Félre, szívnek gyilkolói!
   Alvilági fajzatok!
Fájdalom, könny, aggodalmak!
   Tőlünk messze szálljatok.

Fel, vitézi a kulacsnak!
   Míg miénk e szép világ!
Most pohárra! mert nem isztok,
   A halál ha majd kivág.
Üssük össze kelyheinket,
   A kancsók ürűljenek;
Fenn kiáltsuk: a hazának
   Szép leányi éljenek!

Éljen a magyar szabadság,
   Éljen a magyar vitéz,
Aki e dicső hazáért
   Életét áldozni kész!
Adja Isten, hogy Hunyadvár
   Gyászoló gránitfokán
Törje csontját a magyarvért
   Lesve szomjazó kaján.

Éljenek szeretteink, e
   Drága honnak szentei,
Kik a közjóért buzognak,
   Mint a nap tüzfényei!
Adja Isten, hogy hazánknak,
   Mint a nagy király alatt,
Három tenger partvidéke
   Alkosson határfalat.

Éljünk mink is, akiket most
   A barátság egybe font,
És borunkat vígan iszszuk
   S távol elkerűl a gond.
Fel, vitézi a kulacsnak,
   Pengjen össze a pohár!
Most igyunk, most! mert ki tudja,
   Óra múlva mily sors vár.