Boldogságkergetés
| Boldogságkergetés szerző: Móra László |
Megjelent az Álmok szekerén verses kötetben 1925-ben.
Tavasz volt... Csókos, csillogó tavasz...
Csak itt-ott bújt tenyérnyi hótapasz
A rejtett völgyek éhes mélyin
S őrtálló sziklák lábszegélyin,
Mint Tél zsebéből ott feledt
És szélbeszórt papírszelet.
A réten lent már ébredés dalolt.
Tavaszvirágra napsugár hajolt.
Felébredt méhek víg beszéddel
Ölelkeztek kökénybibékkel.
S míg ezt a képet néztem én,
Egy tarka lepke tért felém.
Kergetni kezdtem én a víg gyerek.
Kacagtak rám a virágok, fák, hegyek...
Repült a lepke, mint az álom,
Itt-ott leszállt egy vézna ágon.
S hogy fogni hittem, felrepült...
Csalt, csalt, és mindig elkerült...
Azóta mindig száll a lepke még,
S a kergetésből nem volt még elég.
Bár őszbe dőltek már a fák, hegyek,
S elfáradt vándor lett a víg gyerek,
Boldogság-lepkém hivogat.
– Így érem el síromat!..